Hoper

a Don bal mellékfolyója, mely Pensza orosz kormányzóságban, a hasonnevü várostól nem messzire ered, hossza 898 km. Felső folyásának meredek partját 64 méter magasságig erdők borítják. Tavasszal a folyó Bekovotól kezdve hajózható. Folyamterülete 59 882 m2.

Hoperi kerület

a doni kozákok területének északi részén; a Hoper folyó megy rajta keresztül. Fekete földje nagyon termékeny; területe 18 190,1 km2, 192 465 lak., kik gabona-, kendertermeléssel és marhatenyésztéssel foglalkoznak. Főhelye: Urjupinszkaja Sztaniza vagy Urjupino.

Hope-Town

(ejtsd: hóptáun), a Fokgyarmat Midland nevü tartományának egyik kerülete Griqualand West, az Oranje-köztársaság, Richmond, Colesberg és Victoria West között, 1,142 km2 területtel, (1891) 6496 lak., akik közt 3030 fehérbőrü. A fátlan fensik nagyobbára legelőül szolgál. Főhelye H., 751 lak., az Oranje és vasut mellett, structollkereskedéssel.

Hopf

János, kanonok, szül. Szegeden 1817 okt. 26. Teologiai tanulmányait a bécsi Pázmán-intézetben végezvén, 1840. a csanádi egyházmegye cimére áldozárrá szenteltetett. Lonovics csanádi püspök kalocsai érsekké neveztetvén ki, H.-ot magával vitte uj megyéjébe s az érseki könyvtár felügyelőjévé tette. 1867. kalocsai kanonok s Kalocsa plébánosa lett. 1878. a zsinati vizsgáló bizottság elnöke és szent Pálról nevezett bácsi cimzetes prépost. Kiadta Lonovics József érsek Népszerü egyházi archeologiáját (Pest 1856, 4. kiadás u. o. 1870).

Hopf

Károly, német történetiró, szül. Hammban (Vesztfália) 1832 febr. 19., megh. Wiesbadenben 1873 aug. 23. Tanulmányait Bonnban végezte s különösen Görögország akkoriban még fel nem derített középkori történetének szentelte életét. 1853. Itáliában tett utazásai után előbb Greifswaldban főkönyvtárnok, azután a königsbergi egyetemen rendes tanár lett. Uttörő műve: Gesch. Griechenlands im Mittelalter (Ersch-Gruber Encyclopädiájában a 85. és 86. kötetben; tov. a Veneto-byzantinische Analekten 1859); kiadott továbbá egy Histor.-genealogischer Atlas-t (Gotha 1858-61, 2 köt.). 1870. munkát irt a cigányok bevándorlásáról (Gotha). Utolsó munkája a Chroniques gréco-romanes inédites ou peu connues vala.

Hopfen

1. Ferenc báró, osztrák politikus és bankár, szül. 1825. és 1861. lépett a politikai pályára. Előbb a morva tartománygyülésben, majd (1863 óta) a bécsi birodalmi gyülésben szerepelt a centralista párt soraiban. Utóbbi gyülés 1863. alelnökké választotta, 1870-73. pedig elnökének. Számos banknak és részvénytársulatnak volt a tagja, illetőleg igazgatója, de az 1873. pénzválság napjaiban ő ellene is annyi vádat emeltek, hogy H. kénytelen volt a politikai pályáról visszavonulni. A pénzarisztokracia soraiban most is szerepel.

2. H. Hans lovag, német iró, szül. Münchenben 1835 jan. 3.; u. o. hallgatta a jogi és történelmi előadásokat; 1858-60. államszolgálatban volt, 1862. Velencében, 1863. Párisban, 1864. Bécsben tartózkodott s 1866 óta Berlinben él. Irt költeményeket is, de főképen mint termékeny novella- és regényiró működik; műveit élénk fantázia és eredeti, sokszor kissé nyers humor jellemzi; nem válik azonban javukra irójuknak hajlama az erőszakolt elmésség és sokszor a modoros irány felé. Megemlítjük mintegy két tucat könyve közül: Peregretta (1864); Arge Sitten (1869); Juschu, Tagebuch eines Schauspielers (1875); Die Heirat des Herrn von Waldenburg (1879, 2. kiad. 1884); Der alte Praktikant (1878, 3. kiad. 1891); Die Geschichten des Majors (1879, 3. kiad. 1882); Zum Guten (1885, 2. kiad. 1887); Der Stellvertreter (1891); Glänzendes Elend (1893). Irt essay-ket (Streitfragen u. Erinnerungen, 1876) és drámákat is (Theater és Neues Theater, 4 köt.). A Hexenfang és Der König von Thule c. darabjai ebben a gyüjteményben jelentek meg (1893-1894). Legujabb szinműve a Die Göttin der Vernunft (1894). Művészileg legsikerültebb H. lirikus-epikai műve: Der Pinsel Mings, eine chinesische Geschichte (1868).

Hopfgarten

község Kitzbühel tiroli kerületi kapitányságban, 20 km.-nyire Kitzbüheltől, vasut mellett, (1890) 910 lak. A Hohe Salvera innen szoktak fölmenni. A község mellett emelkedik a gyönyörü Itter-kastély, Menter zongoraművésznő birtoka, ahol Liszt Ferenc is sokszor tartózkodott.

Hopfgarten

Ágost, német festő, szül. Berlinben 1807 márc. 17. Az ottani akadémián képezte ki magát és főleg Dählingnek meg Wachnak volt tanítványa, 1827-33. Rómában tartózkodott. Vallásos tárgyu festményeket, oltárképeket is festett, de ismeretesebbek romantikus jellegü, genreszerü képei. Ilyenek: Campaniai lakosok egy Madonna-kép előtt; Hattyukat etető leányok; A menyasszony; Boas és Ruth; Rabló szaracénok; Tasso és Leonora (Berlin, nemzeti képtár); Szt. Erzsébet rózsái. Művészetét tulságos józanság, szárazság jellemzi. 1854 óta a berlini akadémia tagja és tanára.

Hophra

l. Apries.

Hópinty

l. Északi pinty.


Kezdőlap

˙