Horne-Tooke

János, l. Tooke.

Hornig

Károly báró, kat. püspök, szül. Budán 1840 aug. 10. Elemi és gimnáziumi iskoláit Budán, Bécsben és Nagyszombatban végezte. Ezután az esztergomi egyházmegye papnövendékei közé vétetett fel és a budapesti központi papnevelőbe küldetett, hol 1858-62. elvégezte a teologiát. Pappá szentelték 1862 dec. 10. Négy esztendőt 1862-1866. a bécsi Augustineumban töltött. 1866. a budapesti központi papnevelőben tanulmányi felügyelő és egyetemi hittani tanársegéd lett. 1869. doktorrá avatták. Résztvett 1869 nov., 1870 márc. elején a vatikáni zsinaton Simor hercegprimás oldala mellett. Az 1870. tanév kezdetén nyilvános rendes hittanár lett a budapesti egyetemen. 1874 jul. 3. pápai titkos kamarás, 1878 jul. 1. esztergomi kanonok és hercegprimási irodaigazgató, 1882 okt. 17. kultuszminiszteri osztálytanácsos. 1882 dec. 23. babolchai cimzetes apáttá, 1883 febr. 9. scardonai cimzetes püspökké nevezték ki. 1884 jul. 20. miniszteri tanácsosi cimet és jelleget nyert. 1888 ápr. 18. óta veszprémi megyés püspök. Szerkesztette a Religiót (1873-1878), az Irodalmi Értesítőt (1876). Önállóan megjelent több egyházi beszéde: Szt. Istvánnapi (Budapesten 1877); Első főpásztori beszéde (Veszprémben 1888) és Főpásztori körlevele. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka és Népnevelő (1888, 11. sz.).

Hornig

Mihály, német filologus, a vend nyelv és régészet legalaposabb ismerője, született 1833 szept. 1., megh. Bautzenban (mint kanonok) 1894 febr. 22. Egész életét a vend nép multjának szentelte és számos munkában halmozta fel ebbeli ismereteit. Főműve a Geschichte des wendischen Volkes.

Hornpipe

(ang., ejtsd: hórnpájp), Angolország Wales-tartományában divatozó primitív néphangszer, mely nem egyéb, mint közönséges fasip, hangnyilásokkal s mindkét végén szaruval ellátva.

Hornsey

(ejtsd: hornszi), London egyik külvárosa, Middlesex angol grófságban, 9 km.-nyire a londoni Szt. Pál-templomtól, a New River és vasut mellett, (1891) 44 512 lak.

Hornu

(ejtsd: ornü), város Hainaut (Hennegau) belga tartományban, a Haine balpartja közelében, vasut mellett, (1890) 8854 lak., szén- és kréta-kőbányákkal, kabel-, cukor- és gépgyártással.

Hornya

kisközség Ung vármegye szobránci j.-ban, (1891) 514 tót lakossal. Hozzátartozik Szobránc (l. o.) fürdő.

Hornyákok

(hornáci), az északnyugati felvidék tót lakói, kik mint drótosok, üstfoltozók stb. szoktak vándorolni.

Hornyánszky

Viktor, nyomdatulajdonos és evangelikus egyházi iró; szül. Hegyeshalmon, Moson vmegyében 1828., megh. Budapesten 1882 máj. 21. Felsőbb iskoláit Pozsonyban elvégezvén, szülőföldén lett tanító; de rövid idő multán Pestre tette át lakását, előbb a Pester Lloydnak lett munkatársa, majd maga adott ki egy politikai lapot, a hatvanas évek elején pedig nyomdát állított fel, mely kiválóan a protest. egyházi irodalmat szolgálta; a többek közt ebben jelentek meg az angol bibliatársaság által magyar és szláv nyelven kiadott bibliák, a skót misszió kiadványai, a magyar reformátusok egyik kerületének énekeskönyve s több egyházkerület jegyzőkönyve. H. kiváló tevékenységet fejtett ki a budapesti országos protestáns árvaegyesület s árvaház létesítése érdekében, ennek egyik választmányi tagja és pénztárnoka volt; az 1859-iki protestáns patens-ügyben is erős harcot vivott a nyilt parancs érdekében; egyik megteremtője és buzgó elnöke volt egész haláláig a budapesti nyomdászok segélyegyletének. Művei: Protestantische Jahrbücher für Oesterreich (1854-58); ennek megszünte után az Evangelisches Wochenblatt s ennek mellékleteiként a Glaubensbote és Beiträge zur Geschichte evangelischer Gemeinden in Ungarn (1863).

Hornyik

János, történetiró, szül. Kecskeméten 1812 okt. 13., megh. u. o. 1885 okt. 8. Elemi és középiskolai tanulmányait a helybeli piaristák gimnáziumában végezte, 1829. a pesti egyetemre ment s három évig ott maradt. 1838. Kecskeméten a főjegyzői hivatalba jutott, megnyiltak előtte a gazdag levéltár titkai, a régi jegyzőkönyvek, oklevelek, pergamenek, török levelezések, mindazon becses emlékek, melyekből Kecskemét monográfiája, legrégibb s középkori érdekes életének egész összefüggő rajza el volt készíthető. 1842-ben helyettes levéltárnokká s majd városi jegyzővé s rendes levéltárnokká neveztetett ki. 1848., midőn főjegyzővé választották, történelmi tanulmányt irt az alvidéki rác lázadásról (Életképek 1848). 1851. kinevezték, tudtán és akaratán kivül, a kecskeméti társas birósághoz ülnökké. 1856. visszatették kedvelt munkássága tüzhelyéhez, a városi levéltárba s megirta Kecskemét nagy monográfiáját. Az első kötet (a mohácsi vészig terjedő rész) megjelent 1860 májusban, ezt követte a második rész 1861 őszén, mely a hódoltság történetét foglalja magában 1683. évig, s a harmadik kiegészítő rész, mely 1703-ig terjed. Az akadémia 1863. levelező tagjává választotta, s monográfiáját a Marcibányi jutalommal dijazta, mint Csengery biráló jelentése szerint a legjobb magyar monográfiát. Székét az akadémiában «az idéző pecsétről» szóló értekezésével foglalta el 1863. 1865. megirta Pusztaszer történetét, s e szintén igen becses monográfiáját Kecskemét városa oklevéltárral ellátva adta ki. 1866. azután elkészítette Kecskemét történetének negyedik kötetét, mely a kurucvilág eseményeit foglalja magában az 1711. évig. Még egy ötödik kötetet szánt Kecskemét gazdasági fejlődése történetének, de ennek csak egy részével készülhetett el. 1861-től kezdve s az 1867-iki kiegyezés után is a nagy város igen elfoglalt főjegyzője lévén, s helybeli lapszerkesztésre is vállalkozván, tulságosan el volt foglalva. A lap gondjai, melynek részint főszerkesztője, részint Horváth Dömével s Madarassy Lászlóval szerkesztőtársa volt, és a városban kiütött pártoskodás s demagogikus izgatások, de ismételt családi gyásza is, igen megkeserítették élete végső éveit. Még egyszer olvasott jeles történeti értekezést a történelmi társaság ülésén, melynek választmányi tagjává lett, a rácok ellenforradalma cimmel. 1872. visszalépett a lapszerkesztéstől. 1883. lemondott főjegyzői hivataláról is, amit hálás szülővárosa, melyet félszázadon át hiven szolgált, teljes fizetésének s örökös tiszteletbeli főjegyzői cimnek megadásával fogadott el. Emlékbeszédet Szilágyi Sándor tartott felette az akadémiában. 1894 nov. 11. emléktáblát állítottak tiszteletére Kecskeméten. Az emlékünnepély alkalmával Kovács Pál egy Hornyik Albumot adott ki (1894), melyben Bagi László H.-nak hátrahagyott, Kecskemét városra vonatkozó feljegyzéseit tette közzé.


Kezdőlap

˙