Huntsman-acél

l. Vas.

Huntsville

(ejtsd: höntszvill), Medison county székhelye Alabama É.-amerikai államban, a Tennessee egy kis mellékvizénél, vasut mellett, (1890) 7995 lak., virágzó pamutiparral és szénkereskedéssel. Itt dolgozták ki az állam alkotmányát és itt tartotta ennek törvényhozó testülete az első üléseit.

Hunya

elavult szó, a. m. birkabőrrel bélelt bunda (tót eredetü). H. botanikai értelemben, l. Gunya.

Hunyad

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntuli (erdélyi) részében, a Maros folyó két partján. A vmegyét Ny-on Krassó-Szörény és Arad, É-on Torda-Aranyos, K-en Alsó-Fehér és Szeben vmegye, D-en Románia határolja; határai nagyrészt természetesek. Területe 6932,04 km2. H. vármegye hazánk leghegyesebb vármegyéi közé tartozik, melyben az alacsony hullámos dombvidéktől az örök hóval fedett magas hegységig a hegyképződés minden neme fellelhető. A vármegye domborzatának alapját a folyóvizek adják meg; legészakibb részét, a Fehér-Kőröstől É-ra a Biharhegység nyulványai borítják, melyek a Gajnában (l. o.) érik el legnagyobb magasságukat (1480 m.).

[ÁBRA] Hunyad vármegye cimere.

Ettől D-re, a Maros völgyéig az Erdélyi-Érchegység több csoportja emelkedik, u. m. a Kőrösbányai hegység (Magura 904 m.), Csetrás vagy Nagyági hegység (1134 m.) és az Ompolymelléki hegység végső ágai (Vulkán 1264 m.). A Maros völgyétől D-re a vármegye Ny-i részeit behálózzák a Pojana Ruszka (1359 m.) kiágazásai, melyek D-felé a Vaskapu-szorosig (656 m.) érnek, K-felé a Sztrigy völgyéig bocsátott dombsorokban végződnek. Ettől K- és D-felé merednek égnek H. vármegye leghatalmasabb hegységei; legdélnyugatibb sarkában a Godján-Szárko hegység néhány magas csúcsa (Vurvu Petri 2195 m., Petreanul 1898 m.) emelkedik, mig a Sebes (Riu mare) völgyétől K-re huzódik H. vmegye legimpozánsabb s legzordabb hegysége, a Retyezát (2486 m., l. o.), mely 2000 m.-t meghaladó főgerincével, keskeny szaggatott oldalgerincével, s mélyre bevágódó völgyeivel a Magas-Tátrára emlékztet. Vele párhuzamosan, a Román-Zsil völgyén tul a Határszéli hegycsoport (1870 m.) kevésbé zord gerince huzódik, melyen át a Vulkán-szoros s a Zsil völgye közvetíti az átjárást Románia felé. A Zsil völgyétől K-re a Pareng csoportjának egy része (Mundra 2520, Preng 2076 m.) esik H. vmegye földjére, mig ettől É-ra a Kudsiri havasok nagy kiterjedésü csoportja (Surián 2061 m., Batrina 1794 m.) terül szét, melynek ágazatai a Sztrigy és Maros lapályain lapulnak le. Eszerint H. vármegye legnagyobb része hegyes és zord talaj s művelhetőbb területeit a Maros és mellékvölgyei (főleg a szászvárosi, a Sztrigy és Egregy mente) szolgáltatják a vármegye derekán. Innen egészen elzártan az Érc-hegység gerince mögött fejlődik ki É-on a Fehér-Kőrös völgye és D-en a Románihához csatlakozó Zsil-medence. A Sztrigy által a Maroshoz csatlakozó Hátszegvölgy hatalmas görkövei miatt szintén alkalmatlan a művelésre. A vármegye orográfiája eszerint a maroshoz alkalmazkodik. Geologiai szempontból a Maros-balparti hegyek kristályos palákból alakultak, É-on az Érchegység trachitból áll s ez a trachiterupció Dévánál is jól elkülönített csoportot képez. A Cserna és Sztrigy környékén a harmadkor szelid hajlásu rétegei domborulnak fel, mig a Maros mentét diluviális terrasszok követik s a hátszegi medence is negyedkori kavics- és görélylerakódásokból áll.

Folyóvizei közül a Maros Balomirnál a Kenyérmezővel köszönt H. vármegyébe s csak Déván alul kezd szükülni; e 100 km. hosszu völgy a vármegye legtermékenyebb részét képezi s Déváig átlag 5 km. széles, bár 7-8 km.-nyire is összeszükül. Balparti jelentékenyebb mellékvizei a Kenyérviz (Kudsir patak), a Városviz v. Pec, a jóval nagyobb Sztrigy (mely a Sebest vagy Riu marét veszi magába), a Cserna vagy Egregy és a Dobra; a jobbparti vizek közül a gyógyi viz leghosszabb. H. vármegye második főfolyója, a Fehér-Kőrös a vármegye É-i határán ered, s Kristyorig D-re, onnan nagyobbára Ny-ra folyik, Baszarabászánál lépve át Arad vármegye földjére. A harmadik vizmedence a Zsilé, mely a Kudsiri havasokban eredő Magyar-Zsil és a Retyezát D-i oldalán fakadó s hosszabb Román-Zsilnek Alsó-Borbatyennél való egyesüléséből alakul. Végül a vármegye Ny-i szélén a Vaskapu-hágó által Hátszeg vidékétől elválasztott s Ny-ra lejtő bisztra a Temes mellékvizeihez tartozik. A folyók ilyetén elosztása a H. vármegyei felföldet is széttagolja, oly módon, hogy a külső keretet mindenütt a már említett hegykoszoruk alkotják s a közép felé lankásodó dombvidék hullámzik. Nagyobb állóvizek H. vármegyében nincsenek; néhány kis hegyi tó (Zenoga) a Retyezát csoportját ékíti. Ásványos forrásai közül az algyógyi és bábolnai tiszta hévforrás, az alsó-vácai kénes hévforrás, a dévai konyhasós és a boholti savanyuforrás említendő; A.-Vácán, Boholton és Algyógyon kisebb fürdők is vannak berendezve.

Éghajlata a lapályos érszen mérsékelt, a hegységekben igen zord; a leghidegebb hónap a január (-5,2), a legmelegebb az augusztus (18,0°); a hőmérséklet szélsőségei 34,4 és -20,6 C°. A csapadék évi mennyisége Déván 683, Petrozsényben 1001 mm.

Ásványkincsekben H. vármegye bővelkedik; Nagyát, Nagy-Almás (Mindszent), Ruda (12 apostol és zdraholci János evangelista), Kis-Bánya (Boica), Füzes-Borbára aranybányászata az egész országban elsőrendünek van elismerve. Nagyág tellurércei (nagyágit, sylvanit) a legjövedelmezőbb kincstári bányászat alapjául szolgálnak (1746 óta). A multban virágzott aranymosás azonban teljesen háttérbe szorult s csak ritkán látni a Maros és Fehér-Kőrös mentén egy-egy primitiv aranymosót. H. vármegye vasbányászata is jelentékeny. Vajda-Hunyag közelében a gyalári vashegy, a govasdiai magas kemencén kivül a vajda-hunyadi 3 kohót is jó minőségü érccel látja el. Hunyady János lovagvára alatt hatalmas ipartelep keletkezett s 1891. a Martin acélgyárat is megépítteté az állam. Gyalárról (16 km. légtávolság) Obach rendszere szerint épült sodronypályán szállítják a vaskövet s e sodronypálya folytatása (még 16 km.) a Ruszka-Pojana erdőségeiből termelt faszenet is lehozza.

Vajda-Hunyad mellett alsó-Telek a brassói bánya- és kohótársulat puszta-kaláni kohója és vasolvasztója számára termeli a gyalárihoz hasonló minőségü vasércet. A Ruszka-Pojana keleti völgyeiben még igen sok kiaknázni való vastelep hever parlagon s a század elején a Cserna mentén működött apró kohók és hámorok szerepét most teljesen Vajda-Hunyad egyesíti magában. Innen a nyers vasat Piskin át az alkenyéri állomásra, azontul 16 km. tengelyen Kidsirra szállítják, hol szépen berendezett hengerművek végzik a további feldolgozást. A nyers vas igen nagy részét a diósgyőri állami vasműveknek szolgáltatják át, sőt másfelé is szállítják. A Zsil-medencében hazánk leggazdagabb széntelepét a petrozsényi vasuti állomás körül 1867-től a brassói bánya- és kohótársulat vette volt művelés alá, mely ujabban Dilsán tul nyugatra az Anyiosza-völgyben is működni kezdett. Az állam a távolabb eső Petrillán, Lónyabányán kezdte meg a szénfejtést és iparvasutat építtetett a petrozsényi állomáshoz. A brassói társulat az állami szénmezőket is haszonbérbe vevén, ez idő szerint kizárólag rendelkezik a Magyar-Zsil-medence széntelepeivel, melyeknek gazdagságáról kellő tájékoztatást nyujthat a Deákgyarmaton (Livazeny) alul eszközölt furatás, hol 730 m. mélységig kimutatták a szénelőjövetelt. A Román-Zsil mellett a szénmedence Ny-i szárnya egész Kimpuluj-Nyágig (45 km.) fejlődvén, ott most Zsil-Farkaspataknál (Lupény) ujabb bányatelep alakult, mely 1892 juliusától vasutat is nyert. A zsili barnaszén a Tiszáig eljut és Romániában a nagy vámok dacára versenyt tart az angol szénnel. A kőfejtés is nagy arányokat öltött. Az aranyi hegy augit-andezitjét a Tisza-hidnál (Szolnok) képviselve láthatjuk a gyertyánosi kitünő mésszel együtt. A dévai augit-andezit kockái szolgáltatták Arad kövezetének nagy részét. A rómaiak által is fejtett bukovai márványbányát legutóbb kezdik használni. Petrozsény és Banyica körül is sok kőfejtés látható. A mészégetés inkább a helyi fogyasztásra szorítkozik. Szászvároson 1 gipszgyár is működik. Az ásványtermékekkel üzött házi iparból a fazekasság sokfelé, igy Vajda-Hunyadon, Nagy-Baár és a volt Zarándban, Obersián foglalkoztatja a lakosságot. Stanirsa, Dupapiatra, Kőboldogfalva malomköveket termelnek, Nagy-Almásról a legrégibb kenyésütőt, az u. n. cestet, magyarul bujdosó, hordják szét nagy vidékre.

A növényország terményei is sokfélék; a vármegye termő területe 751 064 ha., miből 163 061 ha. szántóföld, 13 787 ha. kert, 96 911 ha. rét, 117 983 ha. legelő, 39 ha. nádas, 1743 ha. szőllő és 357 540 ha. erdő; a nemtermő terület 30,181 ha. A földmivelés főbb ágai: a buza (1892) 42 744 ha. területen termeltetett 571 273 hl.), rozs (10 500 ha. termése 184 913 hl.), zab (11 882 ha., termése 255 976 hl.), kevesebb kétszeres, árpa, burgonya s igen sok kukorica (53 758 ha., termése 1,083 302 hl.). Mindezek a téresebb völgylapályokon, az erdő hegyhátakon műveltetnek. A MAros terén főleg a Kenyérmező, Lozsád határa s a Hátszegvidék egyes községei (Fejérviz, Buj, Bajesd) kitünő buzát terem s amellett sok ott a rozs és a zab. A kukorica megyeszerte el van terjedve s a Zsil-völgy koránérő saját kukoricafajt produkál. A vármegye É-i részében (a régi Zaránd vármegyében) a rozs és zab, az Erdőháton a tavaszi buza tenyészik. A mezőgazdaság szolgálatában áll a hunyagvármegyei gazdasági egylet és az algyógyi földmivesiskola. A hegységben jelentékeny a szilvatermelés, melyből Brád, Dobra, Maros-Illye vidékein nagymennyiségü szeszt s lekvárt készítenek. Gyümölcstermelése általában virágzó s nagy jövővel kecsegtet. A Fehér-Kőrös vidéke, főleg a jobbparti völgyekben fel a Gaináig, kitünő cseresznyét, meggyet, almát termel. A bulzesdi alma februárban kerül elő a vermekből s megyei specialitás, épp ugy az oda való cseresznyét, meggyet juniustól augusztusig lóháton kosarakban szállítják fel Kolozsvárig, el Nagy-Enyed, Déváig, sőt Aradig. A Marosba néző völgyek (gyógyi) gyümölcsét messze földről keresik; a dévavidéki batulalma, kaszin és őszi barack, a szászvárosvidéki dió (Sebeshely) csemegeszámba megy Budapesten. A Maros jobbpartján (Bokaj, Algyógy, Bábolna, Rapolt), a Sztrigy mellékén (Mácsó, Oklos) jó bor. Egész nagy vidékek életforrása azonban az erdőgazdaság. Vajda-Hunyad, Déva mögött az Erdőhát 1500 km2-nyi területét a favágás, szénlés tartja fenn. A retyezátalji hegységek, valamint Felkenyér lakói épületfa-, zsindely-, deszkaáruikkal a városok ismert alakjai. Puj, Petrozsény, Iszkrony gépfürésztelepei áruikkal az Alföldre elhatolnak. Dobroiz község hordói, Riskulica bordái, Tipunyateb abroncsa ügyes házalók után le a Dunáig, sőt Romániáig terjed. A megye hegyesebb területei kizárólag erdőművelésre alkalmasak. Az erdőterület a vármegyének majdnem felét teszi s nagy vidékeken egyedüli foglalkozást és jövedelmet nyujt a lakosságnak. Állandó rendszeres erdőgazdaságot a kincstáron kivül a nagyobb birtokosok, köztük a Kendeffy-család folytat s ennek petrozsényi fürésztelepén kivül a borbátvizi völgyön és Iszkronyban találni még nagyobb fürésztelepeket. A kincstár az alkenyéri állomás mellett látható fürésztelepet foglalkoztatja a kudsiri erdőkből. A hátszegvidéki lakosság a Retyezát alján kezdetleges fürészekkel állítja elő a közeli városokban szekérszámra eladogatott deszka- és épületfaáruit.

Állatállománya volt az 1884. évi összeirás szerint: 114 603 db magyar s 20 036 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 2959 bivaly, 10 451 ló, 141 szamár és öszvér, 74 637 sertés, 178 047 juh és birka és 33 352 kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az erdélyi magyar faj mellett a pirostarka hegyi faj. Nagyobb tehenészet Déván és Zámon van. A lónevelés emelésére 6 fedeztetési állomás szolgál. Legfeljebb a juh- és sertéstenyésztés; utóbbinak a nagykiterjedésü havai legelők nagyon kedveznek. A vármegye szárnyasállománya volt 115 574 db tyuk, 1648 pulyka, 9448 lud, 8013 kacsa és 3103 galamb. Ezenkivül összeiratott 12 639 méhkas. A vadászat a magasabb hegységekben igen gazdag zsákmányt ad.

Lakóinak száma 1881-ben 248 464 volt, jelenleg (1891) 267 895; a tiz évi szaporulat 19 431 lélek, vagyis 7,6%. Egy km2-re 39 lélek esik s igy H. vármegye hazánk ritkább népességü vidékei közé tartozik. Nemzetiség szerint van a vármegyében 17 167 magyar (6,4%(, 8047 német, 238 486 oláh (89%), 347 tót, 47 rutén, 30 szerb és 3756 egyéb, utóbbi leginkább a szépen fejlődő bányavállalatoknál. A magyarság gyarapodása az utolsó 10 év alatt 7153 (36,8%);szaporodott jobbadán bányavállalatok, városok telepeseiből s a külföldi jövevények beolvadása által. Ezzel szemben az oláhság is tetemes gyarapodást mutat: 21 072, előbbi létszámának 9,7%-a s itt a természetszerü fajszaporaság mellett az iparvállalatoktól ideédesgetett idegenek szintén szerepelnek. A vármegye 428 községéből azonban csupán 273-ban lakik magyar s ezek közül is 246-ban a magyarság nem éri el a 100-at s csupán 27 községben találkozunk 100-nál népesebb magyar szigetekkel. Hitfelekezet szerint van 15 121 róm. kat., 50 520 gör. kat., 190 018 gör. kel. (70,9%), 2202 evang., 7351 helv., 206 unit., 2470 izraelita és 7 egyéb.

Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1513, őstermelés 88 904, bányászat és kohászat 4261, ipar 6473, kereskedelem 658, hitel 25, közlekedés 576, járadékból élő 974, napszámos 8049, házicseléd 3647, háztartás 60 208, egyéb foglalkozásu 338, foglalkozás nélküli 16 398, letartóztatott 160. Az őstermelés mellett a bányászat, kohászat és ipar is jelentékeny; utóbbi telepei közül a vasgyárak (Vajda-Hunyad, Kudsir, Puszta-Kalán) legjelentékenyebbek; vannak ezenkivül nagyobb fürészgyárak (Puj, Iszkrony, Petrozsény), szeszgyár (Szászváros), gipszgyárak (Szászváros), mozdony- és kocsijavítóműhely (Piskitelep), stb. A házi ipar egyes cikkei is el vannak terjedve, igy a falusi népi házi bodnármunkáival egész Erdélyben házal. A kereskedelem tárgyai leginkább fa és faáruk, kőszén, vasércek és vasáruk, állatok, gyümölcs és gabona; élénkebb marhapiacok: Algyógy, Déva, Hátszeg, Kőboldogfalva, Maros-Illye, Szászváros, Petrozsény és Vajda-Hunyad. Az üzleti élet élénkítésére szolgál 1 bank, 5 takarékpénztár és 7 szövetkezet.

Közlekedés tekintetében említendő, hogy H. vármegyében 167 km. állami és 639 km. törvényhatósági ut van. A vasutak 3 irányban szelik a vármegyét, u. m. Zámtól Alkenyérig, mely fővonalból Piskinél a vajda-hunyagi és petrozsény-lupényi vonal ágazik ki; e vonalak hossza 200 kilométer.

Közművelődés tekintetében Hunyad vármegye örvendetesen fejlődik. 1891-1892. 40 552 tanköteles közül iskolába jár 57%: 23 119, holott ezelőtt 20 esztendővel (1871) még alig látogatta az iskolákat 10% s a magyar felelős minisztérium megalakulása után kiadott kulturális térképen Hunyad vármegye a legsötétebb folt volt. A magyarság az iskolalátogatásban is első helyen áll, ugy hogy 3719 tanköteles magyar gyermekből (az összesnek 9%-a) 3541 járt iskolába (96%). A megye 428 községéből 282-nek (1891) van helyben iskolája, 125 szomszédos község iskolájához csatlakozott és 20 község teljesen nélkülözte az iskoláztatást. Az iskolák működését a hegyi községek kicsisége s részben tulságos szétszórtsága nehezíti meg. Az elemi iskolák közül jellegre nézve 34 állami magyar tannyelvvel, 23 községi (ebből 4 magyar tannyelvvel), 10 róm. kat., 12 ev. ref. (magyar tannyelvvel), 2 ág. ev. (német tannyelvvel) és román tannyelvü gör. kat 34, gör. kel. 207. Ily módon 60 magyar tannyelvü elemi iskolával szemben áll 260 román tannyelvü és 2 német tannyelvü iskola. Utóbbi időben az állami mellett a bányavállalatok is örvendetes részt vesznek az iskolaalapításban. Az elemi iskolákon felül még 2 polgári leányiskola (Déva és Szászváros), egy bányászati szakiskola (Nagyság), 8 ipariskola, egy 1892. Kuun Kocsárd gróf alapítványából az EMKE és földmiveési minisztérium által Algyógyon létesített székely földmives-iskola, egy állami tanítóképző (Déva), egy állami főreáliskola (Déva), egy ev. ref. felekezeti gimnázium (Szászvároson az ev. ref. Kuun-tanoda) működik. Ide járul még 10 óvoda (6 az EMKE segélyével) és 24 nyári menhely (1892), (ezek közül 6 az EMKE költségén). A közművelődési intézmények közül az egész megyére kihat a hunyadvármegyei történeti és régészeti társulat, melynek dévai muzeuma országos érdekü leleteket tartalmaz. A társulat államsegélyt élvezve, Várhelyen, Dacia egykori fővárosában (Sarmisegethusa) évről-évre ásatásokat s a megye több pontján is történelmi, etnologiai kutatásokat rendez.

Közigazgatás. H. vármegye 10 járásra oszlik s 4 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:

Járás, város

Községek

Lakók

Ebből

Lakott

 

száma

száma

magyar

német

oláh

házak száma

Algyógyi járás

35

22 367

569

267

21 219

5 352

Brádi járás

29

28 594

1 171

1 020

25 831

6 164

Dévai járás

56

29 201

2 644

1 030

25 243

6 655

Hátszegi járás

67

37 940

1 126

257

35 821

7 628

Hunyadi járás

54

20 356

1 278

496

18 459

4 590

Kőrösbányai járás

35

19 650

373

49

19 059

4 278

Maros-Illyei járás

76

35 967

740

270

34 736

7 709

Petrozsényi járás

14

18 701

2 762

1 581

13 788

3 037

Puji járás

28

14 622

435

96

13 761

3 059

Szászvárosi járás

34

25 301

1 084

686

23 196

6 154

Déva rend. tan. város

1

4 657

2 187

415

1 197

366

Szászváros rend. tan. város

1

5 650

1 437

1 371

2 570

1 062

Vajda-Hunyad rend. tan. város

1

3 037

904

360

1 610

624

Összesen

432

267 895

17 167

8 047

238 486

57 494

A vármegyében van 4 rend. tan. város, 6 nagy és 422 kisközség, továbbá 47 puszta. A községek tulnyomó részben kicsnyek, 2000 lakoson felül csak 11 van, de ezek közül a brádi és kőrösbányai járásokba tartozók annyira szét vannak a havasokon szórva, hogy a községi élet előnyeiben lakosságukat nem részesíthetik. Legnépesebb Szászváros 5650 és Déva 4657 lakossal. Székhelye Déva. Az országgyülésbe H. vármegye 6 képviselőt küld. Egyházi kormnyzatra nézve H. vmegye a gyulafehérvári róm. kat. püspökséghez 16, a lugosi gör. kat. püspökséghez 94, a gyulafehérvári (balázsfalvi) érsekséghez 3, a nagyszebeni gör. kel. metropolitához 255, az aradi gör. kel. püspökséghez 12, a nagyszebeni ág. ev. szász püspökséghez 3, az erdélyi ev. ref. püspökséghez 23 anyaegyházzal, az unitárius püspökségheh 1 leányegyházzal járul. az izraelitáknak 3 anyakönyvi kerületük van: Déva, Hátszeg, Szászváros. Törvénykezési tekintetben a kolozsvári kir. itélőtáblához tartozik s törvényszéke Déván székel. Járásbiróságok: Déva, Maros-Illye, Kőrösbánya, Szászváros, Algyógy, Vajda-Hunyad, Hátszeg, Puj (8). Ezek közül Szászváros, Hátszeg, Kőrösbánya telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel fel vannak ruházva. Királyi főügyészsége és sajtóbirósága Kolozsváron, bányabirósága Gyulafehérváron. A vármegye az aradi közjegyzői kamara kerületéhez csatolva, Déva, Szászváros, Hátszeg, Kőrösbányán kir. közjegyzők székelnek. Ügyvédi kamarája Gyulafehérváron székel. Hadügyi beosztása következő: az egész megye a Szászvároson székelő 64. sorgyalogezredhez s a nagyszebeni hadtestparancsnoksághoz s a Nagyszebenben székelő 23. honvédezred 2. számu zászlóaljához tartozik s alakítja a 75. számu népfelkelési járás 75. számu I. osztályu, 171. számu II. osztályu népfelkelő zászlóalját, melyek a kolozsvári VI. kerületi parancsnokság alá tartoznak. Csendőrségi szárnyparancsnoksága Déván székel s a dévai szakaszparancsnokság van alája rendelve. Pénzügyi tekintetben a dévai pénzügyigazgatóság 5 adóhivatallal (Déva, Hátszeg, Kőrösbánya, Szászváros, Vajda-Hunyad), 4 pénzügyőrséggel (Déva, Petrozsény, Hátszeg, Boica) működik. Ipar- és kereskedelmi ügyekben az aradi kamarához tartozik; államépítészeti hivatala Déván székel s a temesvári kerületi felügyelőséghez, posta- és távirdaügyekben a kolozsvári igazgatósághoz tartozik. Állami erdőfelügyelősége Déván, a kincstári erdőhivatal és erdőrendezőség Nagyszeben vmegye területén Szászsebesen székel, a községi erdőket a brádi, maros-illyei, hátszegi, vajda-hunyadi gondnokságok kezelik. Állami méntelepe H. vmegyének nincs; az illetékes teleposztály Homoródon (Nagy-Küküllő vármegye) székel; állami állatorvos Déván van s a nagyenyedi állategészségügyi felügyelőség részét képezi. Méhészeti vándortanítója nincs, hanem a nagyenyedihez van beosztva; selyemtenyésztési felügyelősége Temesvár. Szőllőszeti és borászati tekintetben a nagyenyedi kerületbe van osztva. A Kolozsvárt székelő kulturmérnöki hivatal felügyelete alatt áll. Vulkánon mellékvámhivatala van. A vmegye területén 17 gyógyszertár van.

[ÁBRA] Hunyad vármegye térképe.

Története. A magyarság betelepedésekor szlávok lakhatták főleg a maros alsó vidékét és a Retyezát alját. A sok szláv folyó-, hegy- és helynév egy részét ugy kaphattuk tehát itt s miután a tatárpusztítások az amugy is gyér magyarságot még jobban megapasztották, főleg a Balkán félszigetről egyes törzsfők (kenézek) alatt beédesgetett ujabb vendégekkel pótolgatták a hátszegi és hunyadi királyi birtokok megapadt lakosságát. Ezekből egészíték ki várjobbágyaikat is, kik a megyében volt 7 királyi vár valamelyikéhez tartozva, oda bizonyos szolgálatokat teljesítettek egész a XVII. századig. A Retyezát alja éppen utjába esett a középkorban volachi néven összefoglalt balkáni népelemek beáramlásának s a terület különösen kedvezett addigi életmódjuknak is. A havasi legelők, szállások közelében ugy mellékesen a mindennapi életre nélkülözhetetlen gazdasági terményeket is előállíthaták. A hátszegi királyi várnagy (castellanu) területén találkozunk a legrégibb kenézségekkel s olykor csak éppen a tulajdonjog elismerésének kifejezéséül fizettek némi járandóságokat. Igy II. Ulászlónak a hátszegi várhoz tartozó összes kenéziatusok csupán 600 ezüst márkával, 200 juhhal adóztak s 1494. a török pusztításai cimén azt is elengedi a király. A magyarság a török betörések utjában folytonos tüzvonalat állva fogyatkozott meg és sorait az idegen jövevények vitézebbjeiből sem birta kiegészítni. A vallási széthuzás s a mult században létesített határőrség elnemzetlenítő befolyása szintén hozzájárultak a magyarság csökkentéséhez. Ily módon a Sztrigy és Egregy (Cserna) menti ősmagyarság a hátszegvidékivel együtt siralmasan megapadt s csupán Lozsád, Rákosd, Haro, Hosdát, Alpestes, Kis-Barcsa, Bácsi őrizték meg tömegesebben magyarságukat. Szerencsére a bányaközségek és vasut pótolják a multakat. A legrégibb főispán nevét Dr. Sólyom Fekete Ferenc, a megyei régi történetének nagyérdemü buvára, deríté ki. Ez László mester Miklós fia (magister Ladislaus filius Nicolai), a ki mint castellanus de Dewa et comes de Hunyad a bothuri nemesség birtok perében Barcsán 1295 ápr. 19. osztályt tett. A Maros könyékét tehát az Árpádok alatt 7 királyi vár kerületére oszlott. Ezek közül Déva, Hunyad, Hátszeg ölelték föl a Maros balparti vidékét. Szászvárost a szász telepesek részére hasították ki (1876 óta ismét visszakerült). A jobb parton Gyógy, Illye lehettek királyi várak. Ilyén még 1819-20 konskripcióban is «székely örökséget» különböztetnek meg, amit átvitt értelemben első megszállásból eredt birtokokat jelentett, mint a Székelyföldön, hol adományozás nem volt. Gyógyot a Töröki vagy Tvreki család nyerte 1404. az Almásvölgyével együtt Zsigmondtól. 1462. Ilyei Dénes fiának Jánosnak adományozta Mátyás király Csökmő (Csigmo) és Török (ma ismeretlen) birtokokat. Maros-Solymost környékével 1440. nyeri Ulászlótól Hunyadi János; de 1453. már Déva vára 53 falujával e vár tartozéka gyanánt iktatják ide be Hunadit. A magyar nemesi jószágok mellett kir. v. magán várak körül lassankint felszaporodott oláh kenézségek a XVI. sz. óta nemesi jószágokká alakultak s a jövevény volachusok kiválóbbjai, a mind előbbre nyomuló törökség nyomása alatt egész Erdélyben fel Mármarosig elterjedve, a magyar nemességbe olvad s vérét egyformán ontva a haza védelmében, hadi érdemei jutalmát is egyenlően nyeri. Főleg Hunyadi János sietett fegyvertársai megjutalmaztatásával apasztani a korlátolt kenézségek számát. Mint az ország főkapitánya és erdélyi vajda több kenézt nemesít s midőn 1453. visszavonul, befolyásával tömegesen sietnek e birtokokra a királytól uj adományt kieszközölni. Mátyás alatt lazul a kapcsolat s a kincstárra előnyösebb kenézségek ismét előtérbe nyomulnak. Az elvegyülés, a magyar társadalomba olvadás nem is ölt azután akkora mérveket. A török pusztítások idejében, a Básta és Mihály vajda-féle és 1648-iki török-tatár vérengzésekben Hunyad vmegye sokat szenved. 1765. a határőrség szervezésével a régi magyar községek egy része is bekényszeríttetvén a Nagyszeben mellől Orlátról vezetett oláh határőrezred kötelékébe, e rövid idő alatt nemzetiségéből is kivetkőzött a legtöbb. A reformáció után megoszlott kis községek lelkészei sem gyakorolhattak kellő befolyást hiveikre, ugy hogy a XIII. sz. végén egymással perlekedő egregymenti és sztrigyvölgyi magyar nemesség ivadékai birtokaik devalvációjával apránkint nyelvüket is felcserélik. A mult században magasabb politikából elősegített gör. kat. egyházi terjeszkedés főleg a hátszegvidéki nemességből ragadott sokat magához. Ide járultak a Hora-lázadás (1784 nov. dec.), az 1848-49. évek borzalmai, öldökléei, melyek ismét felesszámu magyar családot semmisítettek meg, irtottak ki. Mindezek együttvéve a nemzeti szellemet és ellenhatási erélyt főleg az akkori kormányrendszer nyomása és ellenséges érzülete folytán nagyon meggyengíték s még e sz.-ban fellendült bányászat német telepeseit is alig a második és harmadik generációnál az eloláhosodás örvényébe sodorták. Örvendetesebb alakulással csakis az alkotmányos élet visszaállítása óta találkozunk. A most megsokasított állami iskolák, a fejlesztett városi élet végre szebb jövő reményével kecsegtetnek.

Hunyad

községek, l. Bőnffy-Hunyad és Vajda-Hunyad.

Hunyadi

-család. Kevés magyar csaslád van, mely hazafiságban és fényes tehetségekben vetekedhetnék eme, hazai történetünkben rendkivüli szerepet játszott családdal. Eredete sokáig nem volt kellőleg tisztázva. Mivel tagjai közül először H. János lépett a magyar történet szinpadára, ennek származásához füzték a legkülönbözőbb kombinációkat. A Mátyás királynak hizelegni akaró Bonfinius a H.-akat a római Corvin v. Valeriana nemzetséggel hozza rokonságba. Heltai Gáspár szerint H. János, Zsigmond királynak egy oláh parasztleánytól való törvénytelen fia volna. Décsy Sámuel Osmanographiájában van azon vélemény, hogy Zsigmondnak és nejének, Mária királynénak Dalmáciában született törvényes gyermeke. Némelyek szerint a veronai Scaliger-családból, mások szerint (Cornides Dániel stb.) a lengyel Korvin-nemzetségből származott volna. Voltak olyanok is, kik egy Hollós v. Hunyadi Székely v. Hunyadi Oláh nevü családhoz füzték eredetét. Pray György az oláh vajdáktól származtatta. Thuróczi, Galeotti, Tubero, Aeneas Sylvius erdélyi oláhnak tartották. Teleki József gr. nagy készültséggel cáfolgatja az ismertetett feltevéseket és azt akarja bebizonyítani (mint Budai Ferenc, Kazinczy Ferenc, Péczely József és mások), hogy H. János egy ismeretlenebb magyar nemesi családból ered. Ezen állásponton van Nagy Iván is. Legujabban Réthy László és Csánki Dezső meglehetősen tisztázták e kérdést.

[ÁBRA] A Hunyadi-család cimere.

Ezeknek kutatásai szerint a H.-család az albán, rumén (román, azaz romanizált illir és trák), bolgár, szerb (rác), cincár elemekből összeverődött oláh (vlach, volachus) népfajból veszi eredetét. H. János ősei a Balkán-félszigetről hozzánk lassanként átözönlő vegyes nyelvü (nálunk később elruménosodott) néptöredékek vajdái és kenézei közül valók lehettek, nem rumén, hanem délszláv (talán bolgár) fajuak, kik rokonságban állottak több délszláv és albán fejedelmi családdal. A mai értelemben csak annyiban mondhatók oláhoknak, amennyiben rumének fölött is vajdáskodtak. A H. tehát szláv eredetü volachus-család.

Első ismert őse: serb (Serba, Serbe), aki a XIV. sz. végén a hunyadvármegyei oláhok kenézségét birta és a H.-ak ősi fészkét, Hunyadvárát (Vajda-Hunyad) kapta királyi adományként, s ezzel belépett a magyar nemesi társadalomba. Testvére volt Radul, fiai pedig Radul, Magos és Vojk (Voyk, Vuk, Vk, Wayk, Buth, Butho, Buthi; e név szerb nyelven farkast jelent). Hunyadi Vojk és osztályos rokonai 1409-ben Zsigmond királytól Hunyadot uj adományképen kapták. Vojk Zsigmond udvarán udvari lovag vagy katona (miles aulicus) volt és már nagy mértékben birta a király kegyét. Neje volt a demsusi Mursina nevü nemes oláh családból származó Mursinai vagy Morsinai Erzsébet (rendesen Morzsinay néven szerepel) és nem valmi görög császári ivadék. Ezen Erzsébettől, ki férje halála után Csolnokosi Jariszlavhoz ment feleségül, Vojknak következő gyermekei születtek: 1. Mária v. Marina, férjhez ment Argyesi Manzillához, akitől későbbi hatalmas Oláh-család származott; 2. egy ismeretlen nevü leány, aki egy Székelyhez menvén feleségül, anyja lett Székely János bánnak és Székely Tamás aurániai perjelnek; 3. ifj. H. János, a kormányzó öccse, vitézül harcolt a törökök ellen. Bátyjával együtt Albert király alatt szörényi bán lett. Azután is még többször említtetik; különösen Orsova, Szörény, Miháld és Györén várak védelmében tünt ki. Megh. 1441. A gyulafehérvári székesegyházban van eltemetve; 4.id. H. János (l. o.), ez tette családját dusgazdaggá és fényes nevüvé. Felesége volt Szilágyi Mihály huga, horogszeghi Szilágyi Erzsébet. Fiai: H. László és H. Mátyás (l. o.), kikben a H.-család magyar királyi trónra jutott. Ez utóbbinak két feleségétől nem maradt törvényes utóda. Ezért a nagy család vagyona és neve természetes fiára, János hercegre szállott (l. Korvin). Ennek Frangepán Beatrixtól született gyermekeiben, a kiskoru Kristófban (meghalt 1505.) és Beatrixben (meghalt 1508.) a H.-családnak magva szakadt. Korvin Jánosnak 1504. történt halála után özvegye György brandenburgi őrgrófhoz ment férjhez; igy tehát a H. roppant birtokai idegen kézre jutottak. A H. cimere, amellyel különben megegyezik több lengyel családé is, V. László királytól 1453. megbővíttetett. Alakja a következő (l. a két ábrát): A négy részre osztott jobbra dülő pajzs első és negyedik osztályának kék udvarában van egy fekete holló, mely aranygyürüt tart a csőrében s fölemeli szárnyait. Ez van az eredeti cimerben is. A bővítést teszi a pajzs második és harmadik osztályának ezüstfehér mezejében levő vörös oroszlán, mely felkunkorítja farkát, hátsó lábain áll és aranykoronát tart első bal lábával. A pajzsnak tetején áll a felnyuló, kibontott aranyszárnyakkal ellátott koronás aranysisak, melynek két oldaláról arany-kék foszlányok veszik körül a pajzsot. A cimerben foglalt hollótól (corvus) a H. mellékneve Corvinus v. Corvin (Hollós) lett. Maga H. János, a kormányzó, sohasem élt e névvel. Mátyás királyra már gyakran alkalmazták, törvénytelen fia pedig éppen e név alatt ismeretes. A H.-család leszármazását, elágazását és kihalását a következő genealogiai táblázat mutatja:

[ÁBRA]

A XIV. és XV. században még egynéhány H. szerepelt, kik valószinüleg a család egy másik ágából erednek. Ilyenek: H. Pál, ki 1421 körül milkoviai (milkói) püspök vala Erdélyben. H. János 1430. turóci főispán, H. Simon pedig 1451 hunyadvármegyei alispán volt. H. Péter rendkivüli vitézségével tünt ki. Életéről keveset tudunk. 1450. mint Déva várának kapitányáról történik róla említés. Ő is azon várkapitányok között volt, kik 1540 ápr. 12. Budán Szapolyai János király előtt fölesküdtek Izabella királyné hűségére, mivel a kezükben levő várak ezen királyné nászajándékát tették. Halálának napja ismeretlen. H. Ferenc Báthory István lengyel királynak, majd Báthory Zsigmond erdélyi fejedelemnek udvarán működött mint kiváló orvos. A költészettel is foglalkozott.

1. H. János, Magyarország kormányzója, Vojk és Morzsinay Erzsébet fia. (Az oláhok Szibinyáni Jánknak v. Jankunak nevezték.) Születésének helyén és idején nagy homály van. Némelyek szerint az oláhországi Piatra da Corvo (Hollókő) v. a hunyadvármegyei Hollós nevü várban, másokszerint Hunyadon v. Hátszegen született volna. Az évet is különbözően határozták meg (1390., 1393., 1394., 1401., 1425.). Teleki József, mivel H. saját vallomása szerint 1448. meghaladta már 60. életévét, ez eseményt körülbelül 1387-re teszi. H. ifjuságáról nincsenek kétségtelen adataink. Sok dolog, melyet neki tulajdonítanak, ugy látszik, abból magyarázható, hogy apjával tévesztik össze. Annyit azonban tudunk, hogy valahogyan Zsigmond király szolgálatába lépett és korán vonta magára ennek kiváló figyelmét. 1410. német-római császárrá választásakor Frankfurtba kisérte, 1420. részt vett a csehországi husziták elleni háboruban. 1437. elüzte Szendrő alól az ostromló török hadat. Zsigmond király méltányolva vitzségét és már ekkor mutatkozó hadvezéri tehetségét, nagy birtokkal adományozta meg és a kir. tanácsban is helyet adott neki. 1438-ban Albert király öccsével, ifj. Jánossal szörényi bánná s temesi gróffá tette. 1439. többek közt a család ősi fészkére Hunyadvárára is uj adománylevelet adott neki. Halálos ágyán pedig többekkel együtt az áldott állapotu Erzsébet királynétól születendő gyermekének gyámjául rendelé ki. Albert halála után (1439), H. erős férfiut óhajtván a trónra és félvén a kiskoru László alatt bekövetkezendő asszonyi kormánytól meg a királyné rokonainak, a Cilleieknek, veszélyes befolyásától; egész hatalmát és befolyását fölhasználta Ulászló lengyel király megválasztásának érdekében és szándékát meg is valósította (1440). Az Erzsébet pártján levő Győr várát ostromolta, de nem aratott sikert. Ellenben Szegszárdnál fényes győzelmet nyert a királynénak Garai László vezérlete alatt levő seregén. I. Ulászló király ennek jutalmául Nándorfehérvár (Belgrád) kapitányává és Ujlaki Miklóssal együtt erdélyi vajdává tette. A mindinkább fenyegetőbben fellépő törökök elleni védelem H. János vállaira nehezedett, ki a beléje helyezett reményeknek derekasan felelt meg. 1441. megzabolázta a Rácországban duló törököket és Szendrőnél megverte Isák v. Iszhák béget. 1442. szembeszállt Maros-Szent-Imrénél Mezid bég roppant seregével, mely nagy pusztításokat vitt véghez Erdélyben. Az első összecsapásnál a tulhatalommal szemben kénytelen volt Szeben alá visszavonulni. De másodszor is megütközve, nem messze Szebentől, mig a boszura sóvárgó törökök csak arra néztek, hogy a H.-val öltözetet, fegyvert és lovat cserélt Kemény Simont (l. o.) megöljék: diadalmaskodik rajtuk. Majd beüt Oláhországba és Vlád Drakul oláh, meg Illés és István moldvai vajdákat meghódolásra birja. Nemsokára pedig a II. Murád szultán parancsából megtorlásra siető ruméliai beglerbéget, Seadeddint (Sehabeddin, Abadin stb.) a vaskapui szorosnál tökéletesen megveri (1442 jul.). Nyomban ismét Oláhországba ütött, elüzte a törökökhöz szító Drakul vajdát, helyébe téve Dán-t. E sikerül védelmi harcok H. nevét félelmetessé tették a törökök előtt és fényessé a kereszténységben. 1448. már támadó hadjáratra indult, az u. n. hosszu v. bolgár háborura, mellyel megnyerte egész Európa bámulatát. E 40 000 embernyi sereggel, H. és I. Ulászló vezérlete alatt vivott háboru a győzelmek sorozata. H. az előhaddal áttör a Balkán hegylánc Traján szorosán; a Szerbia szivében levő Nisszát elfoglalja, legyőzi három pasának seregét, beveszi Szófiát is. Szétverve Kazim bég seregét és egyesülve a királlyal, ujból győzelmet arat Murád szultán hadán, Snaim Balkánszoros mellett. A király türelmetlensége, a sereg fáradalmai és a kemény tél miatt 1444 febr. a diadalmas hadjárat befejeztetett. Murád főereje megsemmisült, a török hatalom megtört Bosznia-, Hercegovina-, Szerbia-, Oláhország- és Albániában, H. pedig nagy ünnepeltetésben és dus adományokban részesült. Ezek után I. Ulászló király Caesarini Julian bibornok s pápai követ, továbbá H. János, Brankovics Ggyörgy szerb és Castriota György (Skanderbég) epirusi fejedelem stb. buzdítására elhatározta, hogy ujabb háborut kezd, melynek célja H. régi eszméjének megvalósítása: a törököknek Európából való kiveretése. Azonban időközben II. Murád szultán 10 évi fegyverszünetet kötött a magyar királlyal. De ez, engedve Julián izgatásának és látva H. János hallgatólagos beleegyezését, nyomban megszegte esküjét és hadat indított a törökök ellen. A szerencsétlen háboru a várnai csatával (1444 nov. 10.) végződött, melyben a királlyal együtt a sereg nagy része is elpusztult. H. János a sereg romjaival Oláhországba menekült, hol Drakul vajda őt elfogta, de félve a nyugati hatalmak boszujától, csakhamar szabadon bocsátotta. Miután hazatért, az 1445 febr. havában tartott országgyülés H. javaslatára öt főkapitányra bizta a kormányzást. H. kapta Erdély és a Tiszán tuli részek főkapitányságát, ahol mindjárt igyekezett is az országtanácsnak a közbékére vonatkozó intézkedéseit foganatosítani. Azonfelül a Száva melletti Sarnonál diadalt aratott a törökön s betört Oláhországba is, hol a hűtlen Drakult fiával együtt elüzve, helyébe a Drakultól kiszorított s időközben meghalt III. Dánnak dán nevü fiát tette meg vajdának. Ez évben szerezte meg Világos várát a hozzátartozó 110 faluval. 1446 ápr. a III. Frigyes császár pártján levő Cilleiek (l. o.) ellen indult. 1446 jun. a rendek abban állapodtak meg, hogy kormányzót választanak. Ez pedig Albert király fiának, a III. Frigyes német-római császár kezében lévő V. László választott magyar király nevében kormányozza majd az országot mindaddig, mig a császártól kikérendő király el nem éri nagykoruságát. Jun. 5. egyhangulag H. János választatott meg kormányzónak, helyetteséül pedig régi fegyvertársa és mostani irigye, Ujlaki Miklós. Időközben Drakul oláh vajda török segéllyel visszafoglalta országát. De H. 1446 nyarán legyőzte és nagyobbik fiával együtt megölette. Nov. közepén pedig Frigyes császár ellen indított hadat, aki a kis V. Lászlót és több magyarországi várat semmikép sem akart kiadni kezéből. Elpusztította Stájerországot, Karintiát és Krajnát. Már Bécs városát is fenyegette, midőn végre Frigyes fegyverszünetet eszközölt ki. H. gazdag zsákmánnyal vonult vissza. Ekkortájt jutott Déva várának is birtokába. 1447 szept., Hédervári Lőrinc halála után, Buda vára is H.-nak adatott át. 1448 febr. V. Miklós pápa arany nyakláncot és hercegi cimet adományozott neki, de H. sohasem élt vele. 1448 nyarán uj hadikészületeket tett a törökök ellen, melyekről azonban Murád szultánt tudósította az áruló Brankovics György szerb fejedelem, Cillei Ulrik ipja. Azért 1448 szept. először is ennek országát dulta föl. Muráddal pedig a Kossova melleti Rigómezőn ütközött meg (okt. 17-19.) és Dán oláh fejedelem csapatainak árulása következtében csatát vesztett. A menekülő H.-t elfogta a török katonaság, de csakhamar ki tudott szabadulni. Majd Brankovics tartóztatta le és Szendrőben börtönbe vetette. A magyarországi karok és rendek közbenjárására azután mégis szabadon bocsátotta. Hazatérve, Temesváron rendezte családi ügyeit, majd Giskra Jánosnak a felvidéken garázdálkodó huszitái ellen fordult. A cseh vezérrel 1450 márciusában Mező-Kövesden fegyverszünetet kötött. Azután pedig, miután az országnak a római szentszékkel való viszályait kiegyenlítette, a békétlenkedő Garai László nádorral és Ujlaki Miklóssal véd- és dacszövetséget kötött. Minden erejével azon volt, hogy Brankovics György ellen had indíttassék. A szegedi országgyülés (1450) az erőszakkal kicsikart szerződéseket semmiseknek mondva, háborut határozott el, melynek folytán (elmaradván a várt török segély is) a szerb fejedelem kénytelen volt a megalázó békefeltételeket elfogadni. 1450 okt. H. személyesen vezette Pozsonyban a Frigyes császárral való alkudozásokat a kis László király és a korona kiadatása és egyes országrészek visszacsatolása iránt, melyek azzal végződtek, hogy László még Frigyesnél hagyatott, ez utóbbi ellenben H.-t elismerte kormányzónak. Ez alatt Cillei Ulrik többekkel együtt rokonának, V. Lászlónak, szivébe csöpögtette a gyanut, hogy H. trónjára és életére vágyik. Mikor a szövetkezett magyar és osztrák rendek Frigyest kényszerítették V. László kiadására és már csak rövid idő kérdése volt, hogy átveszi az uralkodást, H. 1452 nov. tisztelegni ment Bécsbe a királyhoz, 1453 elején pedig ünnepélyesen lemondott kormányzói tisztéről. A király elfogadta e lemondást, de egyuttal (valószinüleg nagybátyja, Cillei tanácsára) H.-t örökös besztercei gróffá, az ország főkapitányává, az országos jövedelmek főkezelőjévé nevezte ki, és Beszterce városával (Erdélyben) adományozta meg. A görgényi és dévai uradalmakra pedig uj adománylevelet adott (1453 jan. 30.).

A török viszonyok azonközben felette aggasztókká váltak. II. Murád szultán helyébe 1451. a nagy hódító, II. Mohammed lépett a trónra, ki az egész keresztény világ rémületére 1453. Konstantinápolyt is elfoglalta. H. János, ki ezelatt Prágában is megjelent V. Lászlónak cseh királlyá való koronáztatásakor, erélyes hadi készületeket tett. Midőn 1454. a törökök elözönlötték Szerbiát, mely ismét adófizető tartományuk lett, H. Szendrőnél legyőzte Firuz béget. Az 1455. győri országgyülésen H., megsokalva a jelenlevő Cillei ármánykodását, minden hivataláról lemondott. De midőn az ujabb fenyegető hirek hallatára ismét fölmerült a nagy török háboru terve, és csak H. Jánosra tekintettek feltétlen bizalommal: ez előbbre téve a haza javát, kibékült Cilleivel és Garai László nádorral (kinek leányát el is jegyezte László fiának), átadta a kezében levő királyi várakat és elvállalta a fenyegetett délvidék védelmét. Nándorfehérvárt saját költségén fegyveresekkel és élelemmel látta el és László fia, Szilágyi Mihály sógora és Gúthi-Ország Mihály gondjára bizta. Maga pedig hamarjában 200 hajónyi hajóhadat állított össze a Dunán és a Száván, sereget is gyüjtött, Szegednél egyesült a Kapisztrán János (l. o.) ferencesrendi szerzetes által összegyüjtött, főleg parasztokból álló kereszteshaddal és Mohammed ellen indult, s rajta fényes diadalt aratott (1456 julius 21-22.). Kevéssel utóbb H. János, Magyarország és a keresztény Európa nagy kárára, a zimonyi táborban kiütött ragálynak áldozatja lett. Hű barátjának, Kapisztránnak karjaiban halt meg 1456 aug. 11. Saját kivánságához képest Gyulafehérvárt temették el. Majd egész Európa siratta a hőst, ki magában egyesítette a középkori keresztény lovag jellemvonásait.

H. János hatalmas ősök, fényes tudomány s a latin nyelv ismerete nélkül a legmagasabb polcra tudott emelkedni. A mély vallásossággal párosult hazafiság e nagy képviselője nemcsak népének, de családjának is szolgált, amelynek roppant kiterjedésü birtokokat hagyott. Vezéreszméje az volt, hogy Európát a keresztény hatalmak támogatásával megtisztítja a «hitetlen» törököktől. Ezt ugyan nem tudta végrehajtani, de annyit elért, hogy az oszmán hatalmat a Duna vonalától visszaszorította a Balkánig, felszabadította a Duna és Balkán közötti keresztény tartományokat s Magyarországról 70 évre hárította el a török invázió veszedelmét. Ezáltal hazánkat a nyugati keresztény kultura védbástyájává tette. Mint hadvezér kitünt személyes vitézségével is. De - mint Salamon Ferenc megjegyzi - inkább eszével, mint kezével harcolt. Őstehetségével a hajdani rendetlen, féktlen néptömegekből kitünően szervezett, pontosan fegyelmezett hadakat tudott csinálni. Az előre megállapított tervek, a legaprólékosabb körülmények figyelembe vétele (vidék, népesség, időjárás, termés stb.), a gyors változásokra berendezett csatarendek, mind kiváló hadászati tehetségekre vallanak. H. belátva a banderiális hadnak, az önkéntes nemzeti felkelésnek elégtelenségét és gyakori megbizhatatlanságát, nélkülözve egy összetartó erős gyalogságot is: magyar zsoldos sereget kezdett toborzani, melynek költségét eleinte önmaga (igy a hosszu v. bolgár hadjáratban), majd az országgyüléstől kivetett adóval fedezte. Igy utját egyengette a honvédelmi rendszer reformjának is. H. szélesgarasát (1446-1452) az Érmek képmellékletén.

2. H. János herceg, Mátyás kir. törvénytelen fia, l. Korvin.

3. H. Jánosné, l. Szilágyi.

4. H. László, H. János és Szilágyi Erzsébet idősebb fia, szül. 1433. Erdélyben nőtt fel. Már korán követte apját harcaiba. A rigómezei ütközet után az apja és Brankovics György szerb fejedelem közt kötött szerződés értelmében Szendrőbe ment túsznak. De 1450 közepén már kiszabadult. 1452. tagja volt az V. László király fogadására Bécsbe küldött követségnek. Már 1452. pozsonyi gróf és Pozsony vmegye főispánja, 1453. horvát-dalmát bán lett. A Szepességben garázdálkodó csehek (főleg Axamith) elleni hadjáratot is ő vezette, de csekély sikerrel. Az 1455-iki budai országgyülésen apjával együtt lemondott minden hivataláról. Ez évben eljegyezte Garai László nádor leányát, Máriát. Apja halála után Cillei Ulrik, ki teljehatalmu kormányzó lett, minden áron tönkre akarta tenni a H.-akat. D H. László már az 1456 okt. tartott futaki országgyülésen is csak azon feltétellel jelent meg, hogy a számadások nélkül meghalt H. János helyett a királyi jövedelmeket illetőleg sem őt, sem Mátyás öccsét nem fogják felelősségre vonni. Cillei most békülékenynek mutatkozott. Arra kötelezte magát, hogy a H.-akat megvédi összes birtokaikban, de viszont kikötötte a kezükben levő királyi váraknak átadását. Ezt Nándorfehérvárrral, melynek maga H. László volt a kapitánya, kellett volna megkezdeni. Az alattomos, merő jóindulatot szinlelő Cillei elhatározta, hogy épp ezt az alkalmat, midőn a király átveszi a várát, fogja felhasználni a H.-ak elvesztésére. De H. László ennek a tervnek nyomára jutott. Azért csak V. Lászlót és Cilleit bocsátotta a várba, a kisérő idegen zsoldosokat, a törvényre hivatkozva, kirekesztette. Most már a gyanakvó király is beleegyezett a H.-ak megöletésébe. De még e terv végrehajtása előtt Cillei és H. László, ez utóbbinak lakásán, előbb szóbeli, majd fegyveres harcba elegyedtek, melynek folyamán Cilleit H. berohanó barátai összevagdalták (1456 nov. 9.). A megfélemlített király rokonának haláláért megbocsátott Lászlónak, sőt kevéssel utóbb Temesvárott Szilágyi Erzsébet megnyugtatására meg is esküdött (nov. 23.), hogy a H.-akat nem éri bántódás; őket testvérekül, anyjukat anyjává fogadta. H. László, ki főtárnokmester és az ország főkapitánya is lett, elkisérte a királyt Budára. Itt csakhamar a trónjáért és életéért remegő V. László királyt rábirták a H.-ak ellenségei, hogy a «veszélyes» H.-házat megsemmisítse. Miután H. Mátyást is Budára csalták, 1457 márc. 14. a H.-akat számos barátukkal együtt elfogták. Azt hiresztelvén, hogy H. László a királyt 3 nap elteltével meg akarta öletni, a királyi tanács minden törvényes formaság mellőzésével halálra itélte, mely itéletet 1467 márc. 16. estefelé a Szt. György-téren végre is hajtották. H. Mátyást csak ifjusága mentette meg e sorstól. László holttestét 1458 tavaszán Mátyás Gyulafehérvárt az apjáé mellé temettette.

5. H. Mátyás, H. János és Szilágyi Erzsébet ifjabb fia, l. Mátyás, magyar király.

Hunyadiak kora

Magyarországon. Igy nevezik a kor két vezéralakjáról, H. Jánosról (kormányzó 1446-1452) és H. Mátyásról (magyar király 1458-1490) a magyar történetnek 1440-től 1490-ig terjedő időszakát, mely egyrészt a főnemességnek a kormány birtokába való jutását, másrészt az önálló nemzeti királyságnak és a hazai renaisancenak fénykorát jelenti. A H.-ra vonatkozó irodalomra nézve v. ö. Hunyadi-család és Mátyás király.

Hunyadi Szabó

Ferenc, l. Szabó.

Hunyady

-család (kis-kresztyeni nemes, kéthelyi gróf). Első ismert őse a hunyadvmegyei Nagy András, Majthényi László budai prépost és szerémi püspök tisztje volt, ki 1607. Rudolf királytól cimeres nemeslevelet kapott. A család a XVII. sz. folyamán Bars és Nyitra vmegyében több királyi adományt nyert, igy az előnevet adó Kis-Kresztyent is. A családalapító Andrásnak László nevü fia a nemesi, Ferenc nevü fia pedig (ki 1653 körül Somogy vmegyébe költözött) a későbbi grófi ágnak lett őse. A nemesi ág kiválóbb tagjai: H. László, 1677-1679. másodalispán, 1679-1694. első alispán Bars vármegyében. I. Lipót királytól 1694. a nyitravármegyei Nyitraszeghet kapta királyi adományban. H. Ignác, eleinte főjegyző, majd 1694 körül alispán Bars vmegyében. H. Lajos, 1838. Komárom vmegye főszolgabirája. A grófi ág kiválóbb tagjai: H. Ferenc, 1653-94. szolgabiró Somogy vmegyében. H. László (a családban e néven második), 1719. a magyar kir. udvari kancellária titkára volt. Némelyek szerint királyi személynök is lett volna. H. András (II.) Bars vmegyébe tért vissza, ahol 1684. al-, 1688. főjegyző, 1694. alispán lett. Később még jobban emelkedett: a királyi tábla ülönke, alországbiró, végül1716. alnádor. H. István, megh. 1743. Körülbelül nyolc éven át Nyitra vmegye alispánja. Aranysarkanttyus vitéz is volt. H. Nep. János, 1753. az előnevet adó Kéthelyet nyeri királyi adományban; 1755. pedig báróságot kap. Fia, szintén H. Nep. János, 1792. magyar, 1797-ben pedig birodalmi grófi rangra emeltetett. Megh. 1821. H. József gróf (1801-69), császári királyi kamarás. Neje, Lichtenstein Henriette hercegnő, csillagkeresztes és palotahölgy. Gyermekei közül említendők: H. Imre Joakim Ferenc (szül. 1827.), volt alezredes, császári királyi kamarás, a magyar főrendiház tagja. A hazai lósport érdekében buzgólkodott. H. Ferenc gróf (1804-1882), császári királyi kamarás. Neje Zichy Julia grófnő, csillagkeresztes hölgy (1808-75). Gyermekei közül említendők: H. László gróf, szül. Budán, 1826 jul. 26. Eleinte a pozsonyi cs. kir. helytartóság hivatalnoka volt. Az 1848-49. szabadságharcban mint alezredes és a somogyi zászlóalj parancsnoka tünt ki. 1867-72. Moson vmegye főispánja, 1872-87. több izben volt orsz. képviselő is. Jelenleg császári királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos (1867 óta), a magy. főrendiház tagja. Battenberg Sándor lemondása után (1886) mint bolgár fejedelmi jelöltet emlegették. Neje Csáky Sarolta grófnő. Kiadott néhány kisebb politikai és történelmi tanulmányt is. V. ö. H. L. Ország Tükre. 183. évf. H. Pál (1828-1879), császári királyi kamarás, magyar királyi honvédhuszár-alezredes. H. Kálmán gróf (kéthelyi), főrendházi tag, főszertartásmester, szül. Bécsben 1830 okt. 13. 1849-ben mint lovassági kapitány vett részt az olaszországi háboruban. 1856. kamarás; 1859. mint alezredes tünt ki Magentánál és Solferinónál. 1866. nyugalomba vonult, de már a követekező évben a magyar honvédségbe lépett, mint ezredes. 1873. főszertartásmester, 1875. vezérőrnagy, 1876. titkos tanácsos és 1880. altábornagy, 1894. lovassági tábornok lett. H. Julia (szül. 1831.). Első férje volt III. Obrenovich Mihály szerb fejedelem (megh. 1868.). Másodszor férjhez ment Arenberg Károly herceghez (1876). V. ö. Kempelen Győző, H. J. (Magy. hölgyek arcképcsarnoka. Pest, 1864.) A H.-család többi nőtagjára nézve (kik leginkább csillagkeresztes és udvarhölgyek) Nagy Iván, Magyarország családai. V. és XII. köt.; Magyar nemzetségi zsebkönyv, I. köt. Főuri családok.

Hunyady

Jenő, matematikus, szül. Pesten 1838 ápr. 28., hol atyja, H. János dr. városi főorvos volt, megh. Budapesten 1889 dec. 26. Felsőbb tanulmányait a József-műegyetemen, majd később Münchenben, Karlsruheban, Berlinben, Párisban és Göttingában végezte, mely utóbbi egyetemen 1864. doktorrá avatták. Doktori értekezése: Über die fundamentalen Eigenschaften der algebraischen Curven und eine Eintheilung der Linien III. und IV. Ordnung már a kész szakembert árulja el. 1865. lett a budapesti József-műegyetem magán-, majd 1869. rendes tanára. 1873. választotta a m. tud. akadémia levelező, majd 1883. rendes tagjává, ugyanezen évben itélte neki oda az akadémia nagy diját is. H. működése egyaránt jeles volt mint uttörőé, tanáré és tudosé. Mint tudós különösen geometriai kutatásokkal foglalkozott és kiválóan azáltal tünt ki, hogy azokat a rokonságokat és kapcsolatokat, melyeket a tiszta geometria szemléleti uton derít fel, ép oly tisztán fejezte ki az analitikai geometria módszereivel. Külön és ritka adománya volt a determinansok legbonyolódottabb alakjaival való könnyü és elegáns bánásmód. Számos értekezései a m. tud. akadémia Értesítőjében, Műegyetemi Lapokban, melyeknek H. egyik alapítója volt, a Crelle-féle Journal f. reine und angewandte Mathematik-ban, a Schlömlich-féle Zeitschrift f. Math. und Physik-ban, a Comptes Rendus-ban és a Nouvelles Annales des mathématiques-ban jelentek meg leginkább. Dolgozatainak teljes jegyzékét adja az a nekrológ, mely kartásától, König gyulától jelent meg az akadémiai Értesítő II. kötetének 1. füzetében.


Kezdőlap

˙