Hunyor

(növ., Helleborus Tourn., papkalap), a boglárkafélék tüszős gyümölcsüinek füve 20 fajjal (hazánkban 9) Európa és Ázsia hegyein. Levele ölbe-fogó, bőrnemü (a levél keresztmetszetének képét l. Alapszövet I. köt., 288 old.), kelyhe ötlevelü, zöld v. szines, maradandó. Szirma 8-10 apró, mézfejtő alaku, csöves, csonkított v. kétajku, kurtanyelü, a tövén mézmirigye van. Gyümölcse társas tüsző. A zölt és fekete H. (H. viridis L., H. niger L., emez havi rózsa, karácsonyi rózsa) gyökere csipős, narkotikus mérges. A H.-fajok szép virágjuk és levelük kedvéért kora tavasszal kertben is diszlenek, nem ritkán már télen virágzanak, ekkor halotti koszoruba kötik. A hazaiakból nevezetes a H. purpurascens W. et Kit., H. Baumgartenii Kov., H. odorus Kit., továbbá a H. macranthus Freyn, H. atrorubens W. et Kit., H. multifidus Vis. Horvátországban. V. ö. Schiffner, Monographia Hellebororum, Nova acta Leop. Carol. Akad. LVI. és Hunyor Imre, ki: De Helleboro, a Hunyorról (Pest 1834) c. doktori értekezést irt. A H. mérges hatása két benne foglalt glikozidához a helleborinhez (l. o.) és a helleboreinhez van kötve. Orvosi használata ma már elavult, régebben ily célból kivonatát és tinkturáját használták bélférgek, vizi betegség, bőrkiütések, felfuvódás, melankólia stb. ellen. Sokkal fontosabb a növény méregtani tekintetben; a helleborein u. i. ugy hat mint a gyüszüvirág (tehát első sorban a szivre), mig a helleborin bódulatot okozó agyméreg. A növény gyökere és levelei heves hányást és hasmenést okoznak már kis dózisban is, miközben erős gyomorgörcs, hideg verejték, görcsök, általános érzéstelenség is jelentkeznek. E jelenségeken kivül szivdobogás, szédülés, pupillatágulás, a végtagok hidegsége, nehéz lélegzés, delirium és az érlökésnek szabálytalansága is észlelhető. Tetembontáskor csak gyomor- és bélhurut található.

Hunyorítás

a szemhéjak összeszorítása részint azért, hogy tisztábban lásson az ember, részint azért, hogy a bántó világosság ellen védekezzék. Közellátó emberek, ha nincs szemüvegük, összehunyorítják szemüket, hogy a szemrés megszükítésével tisztábban lásák a különben elmosódó tárgyakat. Gyuladásos szemü ember szemét bántja a világosság, tehát hunyorgat. Ha valami szemünkbe esik, rögtön összehunyorítjuk szemünket, valamint akkor is, ha valami érinti szemünket, sőt mihelyt valami közeledik hozzá, már H.-sal védekezünk.

Hunyornemüek

(növ.), l. Boglárkafélék.

Huon

(ejtsd: üoń), l. Uj-Kaledonia mellett fekvő és a franciák birtokát alkotó kis szigetcsoport (H., Leleizur, Fabre és Surprise), amelyet teknősbékáiért és guanójáért keresnek föl. - 2. H., öböl, Uj-Guinea DK-i részében a Cretin- és Longerue-fokok közt, amelyet 1886. Dreger kapitány kutatott át részletesebben.

Hu-pe

(Hupei a. m. a tótól É-ra), tartomány Khinában, Hu-nan, Kiang-hszi, Ngan-huei, Ho-nan, San-hszi és Szü-csuan közt 185 000 km2 területtel, (1888) becslés szerint 33 365 005 lak. Nagyobb része sik föld: a Hu-kvang sikság, amelyen magas töltések közt a Jang-ce folyik át; ezt 3 oldalról halmok veszik körül, amelyek Ny-on Szücsuan hegyeihez, K-en a Hvai-hegyekhez és E-on a Cin-linghez csatlakozva. A Jang-cén kivül ennek hajozható mellékvize, a Han-kiang a legnagyobb folyó. Az utóbbi torkolata közelében több tó, D-en pedig a Tung-ting terül el. A jól öntözött, de gyakran az árvizektől elpusztított sikság igen termékeny; tarló répa, buza, borsó, földi mogyoró a lakosság főtáplálékai; azonkivül rizs, nagy mennyiségü tea és déli gyümölcsök is teremnek; erdőkben nagy a hiány, mivel a hegyek kopárak; vizi madarakban és halakban H. bővelkedik. Szén és vas található a hegyekben. 10 fura és 1 csoura oszlik. fővárosa Vu-csang (l. o.); fakereskedő helyei Han-jang és Han-kon (l. o.). V. ö. Lóczy, Khina (413-432. old); Richthofen, China (II. köt. 41. l.).

Hupfeld

Ármin, német prot. hittudós, és orientalista, szül. Marburgban 1796 márc. 31., megh. Halleban 1866 ápr. 24. 1819-22. Hanauban volt tanár, 1824. Halleban a teologiai szakra képesítette magát, 1825. rendkivüli 1830. rendes teologiai tanár lett Marburgban, 1843. pedig Gesenius utóda lett Halleban. Főbb művei: Ausführl. hebr. Grammatik (Cassel 1841); Über den Berfigg u. dien Methode der sog. biblischen Einleitung (1844); Commentatio de ant. accentuum spriptoribus (1846); Übersetzung und Auslegund der Psalmen (2. kiad. 1867-71., 4 köt.); Die Quellen der Genesis (1853); Untersuchungen über die Feste der Hebräer (1851-65., 4 köt.); Die heutige theologische und mythologische Theologie und Schrifterklärung (1861). Életrajzát tanítványa és utóda Riehm irta meg (1867).

Húr

a zenében a legfontosabb szerepet a húrok különféle faja s azoknak alkalmazása játsza. Két fő faja van, t. i. bélhúr (l. o.) és fémhúr. A nem egyenlően válogatott bélszálakból készült vagy a nem egyenlően sodrott húr rendesen hamar szakad s természetesen annál hamarább, mentől vékonyabb s erősebben lesz kifeszítve. A bélhúrok, mint általában minden más húr, gyorsabb szakadását különben a gyakori s intenziv használat is előidézi, történjék ez akár vonó segítségével dörzsölés, akár az ujakkal pengetés, akár pedig valamely eszközzel ütés által. Bélhúrokkal általában a vonós hangszerek s némely pengető hangszer van ellátva. A bélhúrok némely vastagabb fajai nem mindig szerepelnek eredeti állapotukban, hanem finom selyemszálakkal s azután finom ezüst vagy ezüstözött rézszálakkal vannak körülsodorva s mint ilyenek drót-húroknak neveztetnek. A bélhúroknál hasonlíthatatlanul nagyobb forgalma van az acél- és rézhúroknak. Az előbbiek leginkább zenei, utóbbiak pedig iparüzleti célokra szolgálnak. Az acélhúrok legfinomabb fajtájával a zongorák vannak ellátva. Nagy mérvben használja őket az ujabb időben fellendült cimbalom- és citera hangszeripar is. A tisztán vasból készült húrok kevésbé alkalmasak finomabb hangu zeneszerek húrozására, hangjuk nem oly tisztán csengő mint az acélhúroké s hamarabb is szakadnak, kisebbfokú ruganyosságuknál fogva, habár egyszer kifeszítve tartósabbak emezeknél. Ugy a réz- mint az acélhúrokat rendesen más fémekkel szokás elegyíteni, leginkább cinkkel és nikollal. Az acélhúrok e célra készült s kevert hosszu, vékony vasrudakból készülnek, melyek hajlítható állapotukban fokozatosan kisebbedő lyukakon keresztül addig nyujtanak, mig a kivánt vastagságot vagy vékonyságot elérik. ez eljárás bizonyos nyujtó gépezet által történik (l. Drót). Azután polirozó gépbe kerülnek, mely egyenlő simaságot kölcsönöz nekik s végre különböző nagyságu fahengerekre sodortatnak meghatározott hosszuságban a szerint, aminő hangszer számára vannak szánva. Az ily fahengerek számokkal vannak ellátva a húrok különféle vastagsága s vékonysága szerint, hogy a megrendelő hangszergyáros ez vagy ama fajt biztosan kijelölhesse. Magyarországon ez iparág még jóformán teljesen el van hanyagolva. Zenészeti célokra szolgáló húrok pedig éppenséggel nem is készülnek.

H. a geometriában, valamely görbe vonal vagy görbe felület két tetszőleges pontja által határolt egyenes vonaldarab.

Hura

L. (növ.), a kutyatejfélék vagy fája, 2-3 fajjal, Amerika tropusi vidékein. Levele hosszunyelü, hosszas, egész széles tojásdad; virágzata füzéres, egylaki, tokgyümölcse lapos gömbölyded, barázdált. A H. crepitans L. (csattanó maglövő) Ny.-India és Amerika tropikus vidékének fája, 9-12 m. magas, ágai messzire szétterjednek. Virága apró gyümölcse akkora, mint a narancs, megérve erős csattanással reped s kerekded és lapos magvait messzire szétszórja. Magva jóizü, de hánytató, friss állapotában heves és veszedelmes hashajtó. Hashajtó olajat sajtolnak belőle. Különben valamennyi részében nagyon mérges tej van.

Hurbán

1. József Miloszláv, panszláv agitátor, hlubokai luth. lelkész, szül Beckón 1817 március 19., megh. 1888 febr. 23. Eleinte a cseh és tót irodalommal foglalkozott. 1839. a pozsonyi akadémia megbízásából beutazta Cseh- és Morvaországot; ez utazásnak eredményét. Cesta Slováka k bratrím slovanským na Moravě a v cechách (Egy szláv utazása morva és szláv testvéreihez) c. művében Pesten 1841. adta ki. Utazása alatt megismerkedvén a cseh nemzetiségi vezérekkel, kiknek tudvalevőleg céljuk volt a faji érdekeknek tulsúlyra emelése a birodalomban, melynek fele lakossága szláv, vagyis osztrák-német császárság helyett szláv-osztrák császárságot akartak, ezek szellemében izgatott luth. pap társaival (Stur, Hodzsa stb.) a felvidéken. A kormány 1848. az általuk előidézett zavarok lecsendesítésére kormánybiztost nevezett ki, de H. társaival együtt korán megszökött. Csehországban és Ausztriában toborzott gyülevész hadával 1848 szept. közepén tört be Nyitrába. Národná Rada slovenská (A tót nemzet tanács) köriratu pecséttel ellátott plakátjainak felszólítására mintegy 8000 ember gyült össze, kiket azonban Knöht vezérőrnagy szétkergetett, mire H. Morvába szökött. 1848 dec. 4. ujolag betört mintegy 2500, nagyobbára cseh diákokból álló seregével, de megint pórul járt, mert Budatinnál Beniczky és Querlonde az osztrák csapatoktól is segített (Frischeisen ezredes) seregét feltartóztatták, 1849 februárban pedig a felvidéki nemzetőrök kiszalasztják az országból. A tót nemzet függetlensége volt eszméje, melynek érdekében szövetségre lépett a délvidéki szlávokkal is, politikai egyenranguságot kötvén ki a dinasztia védelméért. 1848-49-iki szerepléséért elfoglalták az osztrákok és törvényszék elé állították, de 1850 nov. 4-én felmentették és állásába visszahelyezték. Az említett művén kivül irta még: Slovenska ohladi na védi umenie a literature c. művét 1843.

2. H. Szvetozár, irói néven Vajansky, a jelenleg élő tót irók egyik tehetségesebbje, szül. Hlubokán (Trencsén vm.), hol atyja (József Miloszláv) ág. ev. lelkész volt. Középiskoláit Németországban, a jogot Pozsonyban és Budapesten végezte. Egy ideig Szakolcán és Liptó-Szt.-Miklóson ügyvédkedett, azonban 1878 óta felhagyott az ügyvédkedéssel s T.-Szt.-Mártonban él mint iró. A Nar. Noviny szerkesztőtársa s a Slovenské Pohlady és cernoknaznik c. tót lapok szerkesztője. Irt több kötet költeményt és elbeszélést, melyeket nagy tetszéssel fogadott nemcsak a tót, de cseh és morva közönség is. Művei: Duchovia sudov (Szakolca 1874); zalmy z hôr (u. o. 1876); Tatry a more (1879); Besedy a dumy (Turóc-Szt.-Márton (1883-1884, 2 rész).

Hurdwar

a. m. Hardvar (l. o.).


Kezdőlap

˙