Huszka

József, etnográfus, szül. Kiskun-Félegyházán 1854 nov. 22. A gimnáziumot szülővárosában, Szegeden és Szarvason végezte, azután a budapesti József-műegyetemre került, ahonnan a rajtanárképző intézetbe lépett át s ott tanári vizsgálatot tett. Aztán a deési polgári iskolában, a zentai községi gimnáziumban s a sepsi-szentgyörgyi polgári iskolában tanított. Utóbbi helyen sokat foglalkozott a műtörténettel és az etnográfiával. A kereskedelmi és közoktatásügyi minisztériumok segítségével a külföldön is járt ornamentikai tanulmányainak folytatása céljából. 1891. a budapesti kegyesrendi főgimnázium tanárává nevezték ki. H. a magyar ornamentális anyag kutatása közben sok régi templomban freszkókra bukkant, amelyeknek lefejtése, lemásolása és ismertetése által egy egész székely festőiskolát hozott napvilágra. Nagy munkásságot fejlett ki az etnográfia és a hazai ornamentika irodalma terén is. E lexikonnak is munkatársa. Cikkei és felolvasásai az Archaeologiai Értesítőben (Magyar szentek a Székelyföldön; A szent László legenda székelyföldi falképekben), a Művészi Iparban (Magy. népies és renaissance diszítményeink, Egy szücsmester rajzkönyve 1836-ból) a Századokban stb. jelentek meg. Külön jelentek meg: Magyar dicsőítő styl (1885); Magyar diszítési motivumok a Székelyföldön (1883); Teremtsünk igazán magyar műipart (Sepsi-Szt.-György 1890); Nemzeti építészetünk multja és jelene (1892); Székely ház (Budapest 1895).

Huszonegyes

magyar kártyával játszható hazárdjáték. Egy bankár ellenében van üt-hat játékos, a bankárság lehet egynek a joga állandóan, de lehet felváltva minden játékosé. A kártyák értéke: disznó 11, király 4, felső 3, alsó 2, a 10-es, 9-es, 8-as és 7-es ugyanannyi értékkel birnak, mint amennyit mutatnak; a legjobb érték a két disznó, aztán a 21, 20 és igy tovább, 14-nél kevesebb egységgel megállani nem szabad. A bankadó minden játékosnak ad egy kártyát, kik azt megnézve a bank erejéig tehetnek pénzt; ha a vett kártya 2 disznó, az azonnal nyer, mielőtt a bankár is venne lapot. Minden játékos véve kártyát, a bankár is vesz maga részére, s nyer az, kinek többje van mint a bankárnak; ha csak annyi vagy kevesebb, ugy tétjét veszti. Kinek a vett kártyák összértéke több mint 21, u. n. «fucs» lesz s tétjét azonnal veszti.

Huszonötödik paragrafus

(25-ik §). Ily néven vált hirhedtté a véderőről szóló 1889. évi VI. törvénycikk 25. paragrafusa. Ez ugyanis az egyévi önkéntesi szolgálatra való jogosultság feltételeit, a csapattest választását, az államköltségen való szolgálatot, a szolgálati év végén teendő tiszti vizsgálatot tárgyalja. Az utóbbira vonatkozólag mondja: Azon egyévi önkéntesek, akik a tényleges szolgálati év letelte után a vizsgát sikerrel leteszik és a tiszti rangfokozat elnyeréséhez megkivántató egyéb követelményeknek is megfelelnek, a hadtervezet szerinti szükséglet mérvéhez képest tartalékos tisztekké, ha ezen szükséglet már fedezve van, hadapródokká neveztetnek ki. Azon egyévi önkéntesek, akik ezen vizsgánál meg nem felelnek, kötelesek még egy évet csapattestük alosztályainál tényleg szolgálni. E rendelkezés, mely a tartalékos tisztek számának csekély voltán akart segíteni és pressziót kivánt gyakorolni a hanyagabb önkéntesekre, a képviselőházban heves vitákra adott alkalmat. Az érdekeiben leginkább sértett egyetemi ifjuság pedig hatalmas akciót indított ellene, mely nagyszabásu utcai tüntetésekké fajult. (V. ö. Egyetemi Lapok, 1889. évf.) A közös hadügyminiszter 1894. okt. rendeletet bocsátott ki, mely szerint, mivel a tartalékos tisztek száma már eléggé nagy, csak azon önkéntesek nyerik a tiszti rangot, kik kitünő eredménnyel teszik le a vizsgát. Viszont azokra nézve, kik nem feleltek meg a vizsgálaton, de nem szorgalmuk és jóakaratuk, hanem bizonyos képességek hiányában, a második szolgálati év teljes elengedését szándékozik ezután életbe léptetni. Legujabban (1895) a budapesti, bécsi és lembergi egyetemek részéről hivatalosan tettek lépéseket a 25. § módosítására.

Huszpark

nyaralótelep, l. Poprád.

Huszt

a XVI. században (p. az Érdy-kódexben és Tinódinál) a. m. eretnek, tulajdonkép huszita.

Huszt

(Husztoje), csinos nagyközség Mármaros vármegye H.-i járásában, a Tisza partján, (1891) 1426 házzal és 7461 lakóval (közbe 1837 magyar, 1513 róm. kat., 4333 gör. kat., 461 ág. evang., 1560 izr.). H. a járási szolgabirói hivatal, gör. kat. és róm. kat. esperesség székhelye; van járásbirósága telekkönyvi hatáskörrel, közjegyzősége, adóhivatala, pénzügyőrbiztosi állomása, államjószági ispánsága; önsegélyző népbankja, takarékpénztára, iparostanonciskolája, áll. felső fiusikolával kapcsolatos műasztalos-tanműhelye, könyvnyomdája, vasuti állomása, posta- és táviróhivatala, ptkpénztára. Nevezetes dombon fekvő régi temploma, melyet 1553 óta a reformátusok birnak. H. egy kincstári uradalom főhelye. H. határa 9653 ha.

Krónikák, hagyományok és leletek arra mutatnak, hogy H. már a XI. sz.-ban létezett volna. 1326. az öt koronaváros plébánosainak testvérületéről már mint régiről van szó. 1329. négy község: H., Visk., Técső és Hosszumező, Nagy-Szőllős privilegiumainak mintájára városi jogokat kap (l. Koronavárosok). Ezekből következtetve H.-nak alapítását legkésőbbre közvetlenül a tatárjárást követő országrendezés idejére tehetjük, amikor legvalószinübben épült vára is. Az 1329-iki privilegium H.-ot a 4 korona városnak - melyekhez 1352. M.-Sziget is csatlakozott - főhelyévé tette. (Sajátságos, hogy H.-nak neve a koronavárosok kezdő betűiből: HVST áll.) A XIV. sz. közepén a Drágfyak Zsigmond királytól adományul kapták. A XV. sz. végén a város ujra a korona birtokába került vissza. A várban a XIV. század elején a Kanizsaiakat találjuk, ott folyik le ekkor Jósika M. Zöld vadász c. regényének egyik érdekes fejezete. A vadregényes fekvésü várat Jósika M. Jósika István cimü regényében is felkeresi. Gaal József Szirmay Ilona c. regényének ez a középpontja. A XVI. sz.-ban hazánk ketté szakadása óta H. város és várának sorsa közös. A Wesselényi-féle összeesküvés idejében I. Rákóczi Ferenc hadainak egy része 1670-ben ott talált menedéket Spork elől. Legjelentékenyebb szereplése a II. Rákóczi Ferenc-féle nemzeti küzdelemben. 1703-ban a fejedelem hive, Ilosvay Imre a várba lopódzván, a fizetetlen német őrséget Rákóczi pártjára nyerte, ami fontossá lett, mert a vár után az egész környék nemessége meghódolt. H. lett mostan a felvidéki mozgalom főhelyévé. 1706 márc. 18. Rabutin 1705-iki segesvári végzésére az erdélyi bujdosók itt kötöttek szövetséget a magyar urakkal, hogy Ausztriával külön békére nem lépnek és Rákóczit a magyarok is elismerik Erdély fejedelmének. Rákóczi a nemzeti ügy hanyatlásakor 1711 ápr. 27. H.-ra hivta végső tanácskozásra a szövetséges karokat és rendeket, de mielőtt a gyülés összejött volna, megköttetett a szatmári béke, amelyik fölött alkudozva, Pálffy János a többi vár között H.-nak átadását is kivánta. A béke megkötése után az 1715. XCII. t.-c. Mármaros vármegyét Magyarországhoz visszacsatolván, H. is visszakerült. Mint erődeink általában, H. is leszereltetett és átadatott a lassu enyészetnek.

Huszti

1. András (Endre), tudományos iró, szül. a XVII. sz. végén Erdélyben. Tanulmányait nagy buzgalommal végezte Nagy-Enyeden, Kolozsvárt és Frankfurtban. Hazatérte után Kolozsvárt tanár lett, de csakhamar elhanyagolta hivatalát. A felettes református egyházi hatósággal addig makacskodott, mig zsinati itélettel a református egyház gyülekezetéből ki nem zárták (1742). A nyomorral küzdve halt meg 1755-ben. Kiválóbb tudományos munkái: De Christo primigenito (Frankfurt 1727); Jurisprudentie hungarico-transilvanica (Nagyszeben 1747); Commentarii de rebus Hunnorum. Megirta Erdély történetét is 1696-ig. E művet magyarul Dienes Sámuel bocsátotta közre: Ó- és Új-Dácia cimen (Bécs 1971). V. ö. Budapesti Szemle, VI. 1859; Szabó Károly, H. A. elitéltetése (Erd. Prot. Köz., 1878, 1-4. sz.) és Szász Domokos (u. o. 5. sz.).

2. H. György (raszinyai). Midőn 1532. a Bécs ostromlására indult törökök - Kőszeg várának sikertelen vivása után - pusztítva és rabolva tértek haza, Horvátországon átvonulva, a Raszin v. Raszinya melletti kis ütközetben többek között H.-t is elfogták és Konstantinápolyba hurcolták, hol a főkincstárnok rabszolgája és csibukhordozója lett. Midőn 1533. magyar követség járt a szultánnál, H. ehhez csatlakozva, menekülni igyekezett. Azonban Magyarország határán elfogták és visszavitték urához, kit csakhamar követnie kellett a persa háboruba. Ez alkalommal egészen az Indus folyamig jutott. 1536. a szultán felszabadította és egy ideig szolgálatába vette. Később egy arab hajóskapitányhoz csatlakozott és Egyiptomba került, hol két évet töltött (1538-40). 1540. egyhadi expedicióval bejárta Palesztinát és Arábiát. 1542 körül, 10 évi távollét után, visszajött Zágrábba. Még beutazta Stájerországot és Ausztriát, azután pedig Pozsonyban telepedett le, ahol holta napjáig tartózkodott. H. György le is irta utazásait. A leirás kéziratban megvan a római apostoli vatikáni könyvtárban; egy ivrétnyi, 30 levélre terjedő kódexben foglaltatik; az olvasóhoz intézett költeménnyel, továbbá sirverssel és ajánlással van ellátva. Meglehet, hogy a mű sajtó alá készült (v. ö. Magy. tört. tár. Kiadja a m. tud. akad. IV. köt.), esetleg meg is jelent. H.-t felemlíti Istvánffy Miklós is történeti munkájában.

3. H. István (Szabó), orvostudor és régi egyházi iró, szül. Huszton. Bethlen Katalin udvari orvosa volt, utóbb debreceni tanár és városi főorvos. Művei részint az orvostudományba, részint a teologiába vágnak; az előbbiek közül említendők: Dissertatio physiologica de corpore hominis automate stb. (Lejda 1693); Diss. de subjecto sanitatis et ejus divisione in elementa (Lipcse 1694); Diss. de prudenti medicamentorum applicatione (Halle 1695) stb.

4. H. Lovász Sámuel, l. Lovász.

5. H. Péter, versszerző a XVI. sz. második feléből; életéről semmit sem tudunk, egy historiás ének maradt fenn tőle, Virgillius Aeneise nyomán. Cime: Aeneis, azaz az trójai Aeneas herceg dolgai, melyben Trója vétele és mulása, trójaiak bújdosások Aeneással együtt, hadok Olaszországban és Róma városának eredeti, nagy szép diszes versekkel megiratik (Bártfa 1582). A következő században is több kiadást ért. V. ö. Bodnár, Irod. tört. I. 343.

Husztköz

(Nankovo), kisközség Mármaros vármegye huszti j.-ban, (1891) 1177 rutén és német lakossal.

Huta

l. Kohó.

Hutamacska

v. hutabélgörcs, az ólomkólika népies neve. L. Ólommérgezés.


Kezdőlap

˙