Huxl.

természetrajzi nevek után Huxley Tamás Henrik nevének rövidítése.

Huxley

(ejtsd: hökszli) Tamás Henrik, angol természetbuvár, szül. Londonban 1825 máj. 4. Eleinte orvos volt, de egy Owen Stanley kapitánnyal Ausztrália északi és keleti forrásvidékei tájékán tett utazása arra késztette, hogy zoologus legyen. Ez utazásának eredménye On the oceanic Hydrozoa cimü (1859) hires munkája volt. 1855. H. a Royal Institutionban a fiziologia és a londoni bányász-iskolában az állattan tanára lett. 1862. a Royal College of Surgeons intézetben az összehasonlító boncolástan és a fiziologia tanárává nevezték ki. H. mindinkább a gerinces állatok és az ember tanulmányozásával kezdett foglalkozni. Ez időtájt irta hirneves munkáinak egész sorát, igy Evidence as to man's place in nature (3 kiad., London 1864) c. művét is. Egyéb munkái: Elementary atlas of comparative osteology (London 1864); Lectures on comparative anatomy (u. o. 1864); Lessons in elementary physiology (u. o. 1866., 7. kiad. 1885, magyarra fordította Magyar Sándor, Budapest 1874); Palaeontologia indica (London 1866); Anatomy of vertebrated animals (u. o. 1871); Lay sermons, addresses (u. o. 1871); Critiques and addresses (u. o. 1873); Physiography (Ruslerrel, 1877); Anatomy of the invertebrated animals (1877); Practical instructions in elementary biology (1875); American addresses (1877); The crayfish (4. kiad. 1884); Science and culture, and other essays (1882); Darwiniana, Essays (1893).

Huy

(ejtsd: hüi, flamandul Hoey), járási székhely Liege (ettől 27 km.-nyire) belga tartományban, a Maas mindkét partján, ahol a Hoyoux és Méhaigne betorkolnak, vasut mellett, (1890) 14 486 lak., igen nagy papirgyárakkal, pléhkészítéssel, vasöntéssel, szeszégetéssel, kőbányákkal és Belgiumban a legjelentékenyebb szőllőtermeléssel. A XIV. századból való Notre-Dame-temploma egyike a legszebb ilynemü épületeknek. Az itt született Lebeau államférfiunak szobra ékesíti a várost. Közelében láthatók az 1108. alapított Neufmoutier apátság romjai; ebben temették el 1115. Amiensi Pétert. Sirja helyén áll jelenleg a szobra. H. fontos erősség volt. 1673., 1693., 1701. és 1705. a franciák, 1595. a hollandok, 1694. a spanyolok, 1703. és 1705. a franciallenes szövetségesek foglalták el. Citadelláját 1822. építették.

Huydecoper

(ejtsd: hejdkoper) Boldizsár, holland tudós és költő, szül. Amesterdamban 1695., megh. u. o. 1778 szept. 24. Egy ideig törvénybirói tisztet viselt szülővárosában. Művei közül megemlítjük: Bemerkungen über Ovids Metamorphosen, übersetzt von Vondel (uj kiad. Lejda 1782-91, 4 köt.); Über die gereimte Chronik des Melis Stocke aus dem 13. Jahrh. (u. o. 1772, 3 kötet); metrische Übersetzung der Horazischen Satiren (Amsterdam 1726). Irt 5 szomorujátékot és költeményeket is (u. o. 1788).

Huygens

(Huyghens, ejtsd: hájhensz), l. Keresztély, hollandi fizikus, H. Konstantin fia, született Hágában 1629 ápr. 14., meghalt u. o. 1695 jun. 8. Lejdában és Bredában különösen jogi tanulmányokkal foglalkozott. 1649-ben Henrik nassaui grófot Németországban és Dániában tett utazásában elkisérte. 1655-ben Franciaországba utazott, ahol Angersben, az egyedüli egyetemen, melyen protestánsok a doktorátust letehették, magát doctor jurissá promoveáltatta. Később Angliába utazott, ahol második tartózkodása alkalmával 1663-ban a Royal Society tagjává választották. 1665. Párisba hítták, mint az épp akkor alapított akadémia tagját. Itt élt 15 évig és csak néha tért vissza, egészségére való tekintetből, hazájába. Első nevezetes munkája 1651. jelent meg: Theoremata de quadratura hyperboles, ellipsis et circuli, ex dato proportionum gravitatis centro. Ez az [ÁBRA] cyclometriae Gregorii a St. Vincentio cimü munkának megcáfolását foglalja magában. 1658. még négy matematikai munkát irt. Az 1655. évben bátyjával együtt a teleszkópok és különösen azok objektiv lencséinek javításával foglalkozott. Miután egy 10 lábas teleszkópot szerkesztett, avval több nevezetes felfedezést tett. Fölfedezte a Saturnus hatodik holdját, következő évben pedig az Orion ködfoltot. Pontos megfigyeléseket tett a Saturnuson, melyek szerint a Saturnust egy szabadon lebegő gyürü veszi körül, mely hajlik az ekliptikához és irányához mindig párhuzamos marad. H. az általa felfedezett Saturnus-holdnak keringési idejét elég pontosan határozta meg, amennyiben azt 15 nap 22 óra és 39 percnek találta. 1657. egy kis munkát adott ki, melynek cime Horologium. Ez magában foglalja H. legfontosabb találmányának, az ingaórának leirását. De nemcsak az ingaóra az ő találmánya, hanem a rugós óra szabályozóját is ő találta föl. H. ugyanis, minthogy az inga hordozható zsebórákban nem használható, azon gondolatra jött, hogy rugóval kell a föld vonzóerejét helyettesíteni. 1690. jelent meg Traité de la lumiere c. munkája, melyben kifejti a mai nap általánosságban elfogadott fényteoriát és ennek alapján megmagyarázza nemcsak az egyszerü, hanem a kettős fénytörést is. Nevezetesebb munkái az említetteken kivül: De circuli magnitudine inventa; accedunt problematum, quorandam illustrium constructiones (Lugd. Bat. 1651); De Saturni luna observatio nova (Hága Com. 1656); Horologium oscillatorium (fol. Páris 1673); Traité de la lumiére; Lejda 1691); De terris coelestibus earumque ornatu coniecturae (Hága 1698). Jelenleg a hollandi akadémia műveit diszes kiadásban adja ki összes levelezésével; Hágában 1888 óta jelennek meg.

2. H. Konstantin, Herr van Zuylichem, holland költő, született Hágában 1596 szeptember 4-én, meghl. u. o. 1687 március 28-án. Jogot tanult s 62 évig volt az orániai herceg titkára. Egyike (Hollandia legeredetibb költőinek, noha nyelve itt-ott nehezen érthető. Kitünő Tryntje Cornelis cimü (1657) vigjátéka; költeményei: Koronbloemen (1658, bővített kiad. 1672), legujabban 1824. jelentek meg. Adott ki latin verseket is Otia c. (1625). Hagyatékából adták ki a következő műveket: Mémoires (Jorissen, Hága 1883); Musique et musiciens au XVII. siecle (Jonckbloet és Land, Páris 1883). V. ö. Jorissen, Const. H. (Amsterdam 1871).

Huygens-féle elv

Ha valamely rugalmas közegnek tetszőleges A pontja rezgő mozgást végez, akkor bizonyos idő mulva a közegnek más B pontja is ugyanolyan rezgésbe jő; minél messzebb fekszik B A-tól, annál később kezdi meg rezgését. Ezen tény ugy fogható fel, hogy az A-ban végbemenő rezgés a rugalmas közegben állandó sebességgel egyenes vonalban tovább terjed. Ismerve A-nak mozgását és a rezgés továbbterjedési sebességét, kiszámíthatjuk a közeg tetszőleges B pontjának mozgási állapotát bármely időpillanatban. A rezgés elterjedése azonban máskép is fogható fel, ezen utóbbi felfogás neveztetik H.-nek. Ugyanis, ha A rezgéseket végez, akkor felkereshetjük a közeg azon pontjait, melyek egy tetszőleges időpontban egyforma mozgási állapotban vannak; ezen pontok bizonyos felületen feküsznek, a hullámfelületen. A hullámfelület minden egyes pontja most már ugyancsak rezgési középpontnak tekinthető, melyből a rezgés minden irányban tovább terjed. A hullámfelület minden egyes pontjából tehát rezgések jutnak a közeg valamely B pontjába, ugy hogy B mozgása, mint az előbb említett hullámfelület pontjaiból B-be érkezett rezgések eredő rezgése fogható fel. Mindkét felfogás ugyanazon eredményre vezet, ha a közegben a rezgés minden irányban zavartalanul terjedhet tovább. Amint azonban oly berendezést létesítünk, hogy a hullámfelületek bizonyos részéből rezgések ne is jussanak B-be, akkor az eredményben különbség áll elő. Utóbbi eset különösen a fénytanban bir fontossággal, mely a fényjelenségeket az éter rezgéseire vezeti vissza. A fénylő A pont tehát mint rezgési középpont tekinthető; egy tetszőleges B pontban a megvilágítást az éter rezgési állapotát egyszerüen ugy számíthatom, mintha A-ból a fény egyenes vonalban terjedne tovább B-ig. Helyes eredményre jutunk, a fény A-ból minden irányban zavartalanul haladhat tovább; ha azonban A és B közé átlátszatlan ernyőt teszünk, melyen keskeny nyilás van, akkor a hullámfelületeknek csak azon részéből juthat rezgés B-be, mely a B-ből mint csúcspontból a nyilás szélén át fektetett kúpon belül fekszik. Ezen esetben csak a H. vezet a tapasztalással megegyező eredményre.

Huysman

Roleof, l. Agricola (3).

Huysmans

(ejtsd: hájszmańsz) Jorris Károly, francia iró, szül. Párisban 1848 febr. 5. Holland családból származott, jogot tanult s egy ideig a belügyminisztériumban hivataloskodott, aztán az irodalomnak szentelte magát. Zola és Goncourt mellett H. Franciaország modern naturalista iskolájának tehetséges képviselője. Művei: Le drageoir aux épices (1874); Marthe (1876); Les soeurs Vatard (1879); Croquis parisiens (1880); En ménage (1881); A vau-l'eau (1882); L'art moderne (1883); A rebours (1884). A Zola kiadta Soirées de Médan (1870) számára H., a Sac au dos cimü novellát irta. 1880 óta Zolával, Goncourt-ral stb. a La comédie humaine, organe du naturalisme c. hetilapot adja ki.

Huysum

(ejtsd: hajszöm) János van, hollandi festő, szül. Amsterdam 1682 ápr. 15., megh. u. o. 1749 febr. 7. Atyjának, H. Jusztus (1659-1716), ügyes tájkép-, képmás- és virágfestőnek tanítványa, tájképet is festett, melyek többnyire modorosak, «árkádiai» jellegüek. Legszebb művei a müncheni, berlini, bécsi, drezdai és szt. pétervári képtárakban láthatók. Többnyire az ő képeit másolta bátyja, H. Jakab (1680-1740), akitől egy mitologiai tájkép is van a bécsi Liechtenstein-képtárban.

Huzal

a. m. drót (l. o.).


Kezdőlap

˙