Illimitált

(lat.) a. m. határtalan, korlátlan.

Illinois

(ejtsd: illinajsz), l. folyó I. államban, hossza 800 km. Az Indianában eredő Kankakeenak és a Wisconsinban fakadó des Plaines-folyónak Dresdennél történő összefolyásából keletkezik és mintegy 30 km.-nyire a Misszuri torkolatától szakad a Misszisszippibe. Nagyobb mellékvizei a Fox-river, a Vermillon és a Sangamon. Széles medrében, lassu folyásu vizén Lasalleig mennek föl a kis gőzösök. Innen kezdve az Illinois-Michigan-csatorna szolgál Chicagóig a hajók utjául. - 2. I., az É.-amerikai Egyesült-Államok egyike, Kentucky, Indiana, a Michigan-tó, Wisconsin, Jowa és Misszuri közt, 146 720 km2 területtel, (1890) 3 826 351, 1 km2-re 26 lak. (1810. 12 282 lak.). A prairiek vidékéhez tartozó állam egészen alföld, amelynek a Misszisszippi és Wabash közt fekvő részét 100-250 m. magas dombok takarják; ezeknek a vizektől kimosott oldalát bluffsnek hivják. A Rock-river, I., Kaskaskia a belsejében, az Ohio, Wabash és Misszisszippi a határain folynak. Az éghajlat kevésbé zord mint az Atlanti-oceán mellékén ugyanazon szélességi fokok alatt; mindamellett az É-i részeken a tél hosszu: D-en már a gyapot is megterem. Mezőgazdasági termékekben és bányászati kincsekben I. igen gazdag. 1892. termett kukoricából 165,5 millió, buzából 28,3 millió, zabból 75 millió bushel; azonkivül len, különféle gyümölcsök, dohány, rozs, burgonya, árpa és komló is nagy mennyiségben terem. A mezőgazdasági termékek értékét évenként mintegy 270 millió dollárra becsülik. Széntelepei óriásiak; Taylor 112 000 km2-re becsüli. Bányatermékei (1887) 141/2 t. szén, 565 453 t. öntött vas, 859 119 t. Bessemer-acél, 22 445 t. cink, azonkivül nyernek nagyobb mennyiségben ólmot is. Az ipar jelentékenyebb ágai: a húsfüstölés és húsnemüek készítése, a ruházati ipar, vasöntés és gépgyártás, vas- és acélművek, butorgyártás, malomipar, bőr-, sör-, szesz- és kocsigyártás. A vasuti hálózat hossza 15 820 km. A tanításról 28 college és számos népiskola gondoskodik, amelyeket több mint 1/2 millió tanuló látogat. A kormányzót, alkormányzót és az 51 szenátort 4, a 153 képviselőt 2 évre választják; minden 21 éves polgár, aki 1 évig lakott az államban, választó. 102 countyra van fölosztva. Fővárosa: Springfield, legnagyobb városa Chicago. Az első gyarmatokat 1673 után Marquette, Joliet, La Salle és Hennepin francia férfiak alapították. Az 1763-iki párisi béke Angliának juttatta birtokába. 1775. az Egyesült-Államok része lett. 1809 óta territorium és 1819 óta állam. 1850. eltörülte a rabszolgaságot. 1870. revideálta alkotmányát. V. ö. Edwards, Hist. of I. from 1778-1833 (1870); Moses, I., historical and statistical (1889). Wallace J., History of I. and Louisiana (Cincinatti 1894).

Illinois-Michigan-csatorna

150 km. hosszu, hajózható csatorna Illinois É.-amerikai államban; a Michigan-tavat köti össze az Illinois folyóval. 1848. fejezték be; 6 millió dollárnál többe került.

Illipe-olaj

(növ.), l. Kenőcsfa.

Illiquid

(uj-lat.) a. m. nem folyó, a jogi műnyelvben az, ami nem esedékes, ami nincs bizonyítva. Ellentéte a «liquid».

Illirek

l. Illiria.

Illir flóravidék

(növ.), Dalmát- és Horvátország alacsonyabb hegyterületén, Isztriában Karnioliáig és a Karston át Görz vidékéig terjed. Növényzete a Balkán meg a Kárpátok közé eső területével egyező. Fái közül a keleti gyertyánfa, a török mogyoró, a magyar tölgy, a tompalombu juhar, cserjéi és félcserjéi közül az orgonafa, a csöves mogyoró, a Rhamnus Carniolica, a Spiraea cana nevezetes. Jellemző növényszövetkezete illatos ajakosakból, kivált a Satureja Illyricából és S. montanából, meg a Salvia officinalisból szövődött bozót, meg a Sesleria-rét (S. elongata, S. tenuifolia). Nagyszámu, szórványosan tenyésző növénye még az I.-en tul Hercegovinában, Boszniában és Szerbiában is nő.

Illiria

(Illyris, lat. Illyricum), ókori tartomány neve, melynek tágabb és szükebb jelentése volt. Tágabban minden föld keletre Itáliától és Noricumtól, nemkülönben nyugatra Tesszáliától és Makedoniától egészen az Iszterig (Duna). Szükebb értelemben jelenti az autariaták és ardiaeusok országát, mely Kr. e. a IV. sz.-ban alakult. Mint közigazgatási fogalom Illyricum Kr. e. 168 óta a tengermellék elnevezése Istriától a Drilonig (Drin), tovább befelé pedig a Savus (Száva) és Drinus (Drina) közé eső föld, tehát körülbelül a mai Bosznia és Dalmácia. Zord országnak irták le, alkalmasabbnak a baromtenyésztésre, mint szántóvetésre, melyhez a rómaiak csak bányái miatt ragaszkodtak. Nevét az ország lakóinak egyik főtörzsétől, az illirektől vette, mely név alatt azonban nem csupán maguk az illirek értendők, de sok más törzs, miket az ókor egy kalap alá foglalt. Ilyenek voltak: az istrii, Japodes vagy Japyges (l. o.) a Száva felső folyásánál, nemkülönben a liburnok, az antik világ legjobb tengerészei, kiknek Octavianus actiumi győzedelmét köszönhette, s a delmaták v. dalmaták egészen a Drilonig (l. Dalmácia). A Titiusnál kezdődtek az igazi illirek; törzseik: Balini (a Titiustól a Nestusig, ma Nato), Nesti (a Nestustól a Naroig, most Narenta), Manii és Enchelei (a Narótól a Drilóig), Taulentii (a Drilótól a Cetydnusig), Antiarates és Ardiaei (a makedon határon). Nevezetesebb városok voltak (északról délnek haladva): Metulum (Moddling), Foretani (Fortino), Senia (Zengg), Jadara (Zara), Scardon (Scardona), Salone, Scodra (Skutari) és Olcinium (Dulcigno). A tengerpart mellett számos sziget volt, közös néven liburni szigetek, jelesül Curictae (ma Veglia), a két Apsyrtis (Cherzo és Osero), Arba (Arbe), Issa (Lissa), Pharia (Lesina), Corcyra Nigra (Curzola), Melite (Melide). Ezeket már 380 óta Szirakuza felől ellepték a görög gyarmatok. Görög véren kivül kelta és feniciai fajzat is keveredett az illirek közé, akik kivált a partvidéken nemcsak jó hajósok, de félelmetes kalózok hirére is szert tettek, ámde egységes államot alkotni nem tudtak. Legelébb a szomszéd Makedoniával ütköztek össze. Bardylis nevü főnökük 385. legyőzte Amyntast, de a későbbi makedon fejedelmek (különösen III. Fülöp) már egész I.-nak parancsoltak. Uj hatalmat szerzett honának az ardyaeok merész kalóz királya, Agron, ki maga is szembeszállott a rómaiakkal; özvegye Teuta királyasszony, pedig még követeiket is megölette. Ez idézte elő az illiriai háborut, máskép kalózháborut is, melyben Gnaeus Fulius Centumalus és L. Posthumius Albinus visszaállították Róma prestigét és Teuta királynőt súlyos békefeltételek elfogadására szorították (állandó hadisarc, a partvidék és Corcyra [Curzola] átengedése). Utódai (kivált Genthius) megmérkőztek még néhányszor Rómával, de hasztalan; 168. Anicius elfoglalta Scodrát és Genthius mint internált király halt meg Iguviumban. Az utolsó fölkelést Caesar fojtotta vérbe, ki után Octavianus Kr. e. 35. a még mindig kalózkodó lapodokat, liburnokat és dalmatákat kiirtotta és I.-t római tartománnyá tette. Ezentul nőtt műveltségben és vagyonban, termett irókat (Appianus), sőt császárokat (Valens), 324 óta egyike volt a birodalom 4 nagy prefekturájának. Theodosius alatt a nyugatrómai birodalomhoz kapcsolták, 476 óta azonban a bizanci császárok voltak urai. V. ö. Ducange, Illyricum vetus et movum (Posen 1746) és Zippel, Die römische Herrschaft in I. bis auf Augustus (Lipcse 1877). 1809. Napoleon ujra önálló állammá alakította I.-t, melynek 900 mf2-ön 1 275 000 lakosa volt. A párisi béke után Ausztria 1815. királysággá emelte, de Dalmáciát elválasztotta tőle. Ekkor magában foglalta Karintiát, Krajnát, Görzöt, Triestet, s a velencei Istriát s 520 mf2-ön 1 124 000 lakosa volt. Területéből I. Ferenc 1822. a magyar tengerpartot Fiuméval, továbbá Horvátországot visszacsatolta Magyarországhoz, ellenben 1825. a klagenfurti járást is belé kebelezte. 1849. I. Ferenc József ezt a királyságot megszüntette s öt uj korona-országot alkotott belőle.

Illirizmus

a délszláv népeknek az a törekvése, hogy a magyar és török uralmat lerázván, Európában külön önálló délszláv államot alapítsanak. V. ö. Horváth M., Huszonöt év története (II. 75-82). L. még Horvátország.

Illir nyelv és irodalom

l. Délszláv nyelvek és irodalmuk.


Kezdőlap

˙