Imperial Standard

(ang., ejtsd: impíriel sztenderd), angol mértékekkel összetéve jelenti a mostani törvényes angol normális mértéket.

Imperium

(lat.) a. m. hatalom, a rómaiaknál a legfőbb végrehajtó hatalom az államban, melyet csak azok a polgárok gyakorolhatnak, akik azt a lex curiata de imperio által megkapták (királyság idején a rex, köztársasági kormányforma mellett a konzulok, diktatorok és pretorok). A többi magisztratusok hatalma ezzel szemben nem I., hanem csupán potestas. Az I.-ot a hivatalos idő lejártával meg is lehetett hosszabbítani, s igy keletkeztek a kiérdemült méltóságok (proconsul, propraetor). az I. hatáskörét 1. Imperator. A konzulok és prétorok I.-ára nézve egymás közt bizonyos hatalmi fokozat állott fenn, amazoké I. maius volt, emezeké I. minus. További fokozatok léteztek az I.-ban a területi illetékességre nézve. Jelesül a prokonzulok (tartományi helytartók) I.-a csakis saját provinciáik határáig terjedt (I. finitum), holott a Pompejus I.-a, melyet Cicero hires beszéde után (közönségesen pro lege Manilia) kapott, nem lévén földrajzi határok közé szorítva, I. infinitum.

Impermeabilitas

(lat.) a. m. áthatolhatatlanság.

Impersonalis

(lat.) a. m. személytelen, l. Ige.

Impertinens

(lat.) a. m. nem hozzátartozó, illetlen, ildomtalan, szerénytelen, goromba; impertinencia, gorombaság, neveletlenség; impertinenciák, mellékdolgok, kérdő cikkek, melyek nem tartoznak a dologra.

Impetrabilis

(lat.) a. m. elérhető, elnyerhető.

Impetuoso

v. impetuosamente (ol.), zenei kifejezés, a. m. hevesen, zajosan, rohamosan.

Impetus

(lat.), támadás; büntetőjogilag a dolus (l. o.) egy faja, jogtalan szándék, mely azonban szenvedélyes lélekállapotban szülemlett meg, l. Szándék.

Impietas

(lat.) a. m. kegyeletlenség, a pietás hiánya, istentelenség.

Impignoratio

(lat.) a. m. elzálogosítás.


Kezdőlap

˙