Irmin

(Irmino), a germán mitologia egy alakja, eredetileg alkalmasint a zivatar démona. Ő tőle vehette nevét a Tacitus említette Herminonok (l. o.) törzse. Az I. név tán a. m. előtörő s igy a villámra célozhatott. I.-nek volt szentelve a régi iróknál említett Irminsűl nevü fa vagy oszlop.

Irmologion

(gör.), a gör. egyházban templomi könyv, mely az énekek dallamát tartalmazza.

Irnák

Attila legkisebb fia, kit valamennyi közt legjobban kedvelt, mert mint a hunn király udvarában járt Priskus Rhetor értesült egyik előkelő hunntól, a jósok azt jövendölték Attilának, hogy nemzetségét I. fogja fentartani. A netádi ütközet után I. Emnedzár és Ulcindor nevü testvéreivel az aldunai sikságra vonult s harcias bátyjával Dengezikkel (l. o.) szemben a békének volt a barátja. További sorsáról nincsenek adataink. A Kuvrát által alapított Dulo (l. o.) bolgár dinasztia mondai ősei közt azonban előfordul egy Irnik nevü is, nem lehetetlen, hogy ez nem más, mint I. neve Irna (Irnas) alakban is előfordul, ami csuvasos hangsajátságra mutat. Vámbéry a török er, ir: férfi és inak: fiatalabb testvér, öcs szók összetételéből származtatja a nevet s «ifjonc»-nak magyarázza.

Irnerius

(Yrnerius, Guarnerius, németül Warner, Werner), német jogász; ki 1106 táján élt, megh. 1140 körül. Ravennában és Bolognában a szabad művészeteket tanította, aztán a római jog tanára lett Bolognában. A glosszátorok bolognai jogi iskolájának ő volt alapítója és ő volt szerzője a Codex Justinianus-nak tulajdonított autentikáknak, miért is a Lucerna juris nevet adták neki. V. ö. Savigny, Geschichte des röm. Rechts im Mittelalter, 3-5 köt (2 kiad., Berlin és Heidelberg 1840-50).

Ir nyelv és irodalom

Az ir nyelv a kelta nyelvcsoport gadheli vagyis nyugati ágához tartozik és mind a fenmaradt emlékek száma, mint pedig a ma élő ir nép nagy száma által nagyfontosságu. 1871. 800 000-re tették azok számát, akik irül beszélnek. Irásjegyeik a rómaiak, de sajátszerü alakban, melynek meghonosítását szt. Patriknak tulajdonítják. Irodalmi emlékei közül legrégibb egy szt. Patriknak tulajdonított himnus s általában korán a kereszténység befolyása alá jutott. Az ir költészet nevezetes tulajdonsága a rimnek igen korai használata; a próza legmagasabb fejlődését a krónikákban érte el. Midőn a boynei csata után Irország szabadsága és jólléte tönkre jutott, a bárdok is, kik addig az angol kormány üldözései dacára a nemzeti önállóság élesztői valának, elhallgattak. Az utolsók egyike Tuslogh Carolan volt (szül. 1670., megh. 1737.); költeményeit más bárdok dalaival együtt kiadta Thurlory Haraiman és mások (Irish Minstrelsy or Bardic remains of Ireland, Dublin 1831, 2 köt.). Kiváló érdeküek továbbá az u. n. féni költemények, melyeknek gyöngyei az u. n. Ossziani dalok, Irország legszebb emléke. Ezen epikus költeményeket Macpherson adta ki és a homeri kérdés mintájára ezek is sok vitára adtak alkalmat, melynek végeredménye az, hogy a kiadó irországi kútfőből merített ugyan, de a nép ajkáról ellesett dolgokon sokat simított. A krónikások és annalisták közül a legnevezetesebbeket kiadta O'Connor a Scriptores Rerum Hibernicarum c. gyüjteményében (Dublin 1814-26).

I. R. O.

Angliában az adóhivatal (Inland revenue officie) rövidítése.

Iró

a tejföl köpülésekor a vaj kiválása után visszamaradó savanyu folyadék, mely összetételét illetőleg leginkább a lefölözött tejhez hasonlít. Az I. zsirtartalma 0,3-2,0% között váltakozik; ugyanis igen kövér tejföl után zsirosabb marad az I., mint kevésbé zsiros tejföl után, szintugy édes tejföl után is zsirosabb marad, mint savanyu tejföl után, mert az édes tejfölt nem lehet oly jól kiköpülni. Az I. részint emberi táplálékul szolgál, részint sajtkészítés vagy sertéshizlalás által értékesíthető, de az édes I.-t nyerése után csakhamar el kell használni, mert néhány óra alatt kesernyés, émelygős izü lesz.

Iró

l. Irodalom és Irók egyesülete.

Iróarany

igy nevezik azt a ragasztószerrel összekevert finom aranyport, melyet festésre, irásra, aranyozásra s más efélére használnak. Készítik az összedörzsölt aranyfüstből vagy pedig aranyoldatból, salétromsavas kénesőoxidullal vagy klórantimonnal kiejtett aranyporból, melyhez gummit kevernek. Az iróaranyat kagylóban (kagylóarany) vagy porcelláncsészécskében árusítják.

Iroda

irásmunka teljesítésére szolgáló helyiség; de egyszersmind üzleti szempontból főleg irásbeli munkával foglalkozó bizonyos személy tevékenységének összege. Ily értelemben szólunk ügyvédi I.-ról, közjegyzői I.-ról stb. Biróságoknál és hatóságoknál I. elnevezése alatt a segédhivatalokat: az iktató, kkadó és irattári hivatalokat szokás összefoglalni. Az I. élén rendszerint irodaigazgató áll, többi személyzetét irodatisztek, irnokok, dijnokok képezik. Különös szervezettel bir a telekkönyvi I., amennyiben a rendes irodai teendőkön kivül a telekkönyvi hatóság végzéseinek a nyilvánkönyvben való foganatosítását, tehát a telekkönyv tulajdonképi vezetését is teljesíti.


Kezdőlap

˙