Irving

(ejtsd: örving), l. Eduárd, az irvingiánusok (l. o.) alapítója, született Annanban (Skócia) 1792 aug. 15., megh. Glasgowban 1834 dec. 8. Tanult az edinburgi egyetemen s tanulmányai végeztével, 1819. Glasgowban lett segédlelkész. 1822. Londonba hivták meg, hol fényes sikert aratott. 1825 végén az Ur Jézus második személyes eljöveteléről való nézeteit kezdte terjesztgetni, melynek közeli voltában erősen hitt. E tan terjesztése céljából egy spanyol művet fordított le angolra (A Messiásnak fölségben és dicsőségben eljövetele, Juan Josaphat Ben Arrától), melyet egy kereszténnyé lett zsidó művének tartottak, holott azt valósággal egy spanyol jezsuita irta. I.-nek ezen műhöz irt előszava egyike legkiválóbb irodalmi alkotásainak. 1828. jelent meg Homilies on the Sacraments cimü műve. Most már elkezdte kidomborítani a Krisztus inkarnációjáról való nézeteit, erősen hangsúlyozván azon tant, hogy ő egy mi velünk az emberiség minden tulajdonságaira nézve. Ebből aztán az eretnekség vádját sujtották ellene, mint aki Krisztus természetében bünösséget is feltételez. A londoni egyházmegye elé idéztetett 1830. mint eretnek s hosszas tárgyalások után 1833. megfosztatott lelkészi jellegétől. De mert gyülekezetének többsége ragaszkodott hozzá, lassankint egy uj egyháztest keletkezett körülötte, mely irvingizmus nevet nyert, jóllehet ő valóban keveset tett annak fejlesztésére. Életrajzát legrészletesebben megirta Oliphant asszony: Life of Edward I. (London 1862).

2. I. János Henrik Brodribb, angol szinész, szül. Keintonban (Somersetshire) 1838 febr. 6. Tizennyolc éves korában lépett fel először a szinpadon. 1866. Londonban a Szt. Jakab-szinház tagja lett, melyet 1870. az ottani vaudeville-szinházzal, 1871. pedig a liceum-szinházzal cserélt fel. 1874. óta I. dicsősége magaslatán állott mint Shakespere-szinész. 1883-84. a saját szini társulatával bejárta az É.-amerikai Egyesült-Államokat. Ez utazására vonatkozó emlékeit titkára, Hattonin: Henry I.-s impressions of America (2 köt., 1884) cimmel kiadta. V. ö. Archer, Henry I. (Lond. 1835).

3. I. Washington, amerikai iró, szül. New-Yorkban 1783 ápr. 3., megh. Torrytown mellett, New-York államban, 1859 nov. 28. Jogot tanult, azután Jonathan Oldstyle név alatt irni kezdett a Morning Chronicle-ba. 1804. mellbaja gyógyítása végett hosszabb ideig tartózkodott Francia- és Olaszországban. Később meglátogatta Svájcot, Németalföldet, Londont és Párist és 1806. visszatért hazájába. 1807. testvéreivel együtt megalapította a Salmagundi c. humorisztikus folyóiratot. 1814. I. hadsegéde és katonai titoknoka volt Tompkins new-yorki kormányzónak és 1815. Londonba ment, ahol szoros baráti viszonyba lépett Procterrel, Campbellel és Scottal. Londonban szerencsétlen kereskedelmi ügyek miatt elvesztette vagyonát. Ekkor ismét beutazta Európát, tartózkodott Prágában és Drezdában és 1824. Párison át Londonba tért vissza, ahol 1831-ig követségi titkár volt. Dél-Franciaországban és Spanyolországban való előbbi tartózkodása alatt megismerkedvén ez ország nyelvével és szokásaival, 1842. az Egyesült-Államok követe lett Madridban. 1846-ig volt ez állásában, innen pedig halála napjáig Sumnyside falusi birtokán, Torrytown mellett (a Hudson-nál) élt. I. nagymérvü munkásságot fejtett ki s művei gazdag képzelő tehetségéről, finom nyelvéről és humoráról tanuskodnak. Megemlítjük a következőket: Humorous history of New-York by Dietrich Knickerbocker (regény, London 1812); Sketch-book of Geoffroy Crayon (u. o. 1820, 2 rész, Drezda 1823), e könyv magában foglalja Rip van Winkle-t és a Legend of the sleepy hollow-t; Bracebridge-Hall (London 1823); Tales of a traveller; History of the life and voyage of Chr. Columbus (London 1828, 4 rész); Voyages and discoveries of the companions of Columbus (u. o. 1831); The chronicle of the conquest of Granada (u. o. 1829, 2 rész); The Alhambra (u. o. 1832); Miscellanies (u. o. 1835, benne vannak a következők: A tour on the prairies, Abbotsford and Newstead-Abbey, Legends of the conquest of Spain); Astoria or the entreprise beyond the Rocky Mountains (1836, 3 köt.); Adventures of Captain Bonneville (London 1837, 3 rész); Sketch-book (u. o. 1839); Oliver Goldsmith (1849, 2 rész); The life of Mahomet (1849); The lives of the successors of Mahomet (1850); Life of Washington (New-York 1855-59, 5 kötet). Összes művei megjelentek a Tauchnitz-féle kiadásban is. Műveinek ujabb gyüjteménye New-Yorkban 1849. (13 köt.), legutolsó kiadása pedig u. o. 12 kötetben (u. o. 1884-1886, 27 köt.) jelent meg. I. kiadta Goldsmith műveit is (Páris 1824, 4 kötet); Life and letters-eit (New-York 1861-67, 5 köt., uj kiadás 1883, 3 köt.) és Spanish papers, and other miscellanies-eit (u. o. 1866) I. unokaöccse, I. M. Péter adta ki.

Irvingia

Hook fil. (növ.), a burseraceák, mások szerint a simarulaceák génusza, 3-4 fajjal Afrikának Ny-i tropikus vidékén. Az I. Barteri Hook. Sierra Leonától Gabonig terjed. Gyümölcsében olajtartalmu és mandolaizü magva van, s belőle a kakaóvajhoz hasonló zsiradékot nyernek (dikazsir, andikazsir). Ujabban jut a kereskedésbe. Szappanfőzésre, keménységénél fogva pedig gyertyának alkalmas. Magvát különben csokoládé módjára is elkészítik. Ez a dika-kenyér v. gaboni csokoládé.

Irvingiánusok

v. irvingiták, közös, de helytelenül alkalmazott neve azon keresztény testületnek, mely minden szektarianizmusra valló elnevezés ellen tiltakozik s a katolikus apostoli egyház nevet fogadta el magáénak. Az I. nevet Irving Eduárd (l. o.) lelkésztől kapta s azt vallja, hogy az apostoli korszak csodái és minisztériumai nem esetlegesek voltak, de lényegileg hozzá tartoznak az Isten által istenileg alkotott egyházhoz, melynek fő feladata abban áll, hogy előkészítse a népet Krisztus második eljövetelére. Az urvacsora szakramentumát illetőleg Krisztus testének objektiv jelenlétét vallják, de visszautasítják ugy a transzszubstanciációt, mint a konszubstanciációt. Istentiszteletökben, melynek ragyogó fényével talán minden más keresztény egyházat felülmulnak, kiváló súlyt helyeznek a nagy és minden izében kidolgozott jelképiségre. Lelkészi rendjök négy osztályból áll, mint ahogy az, szerintök, az apostoli időkben állott, nevezetesen: 1. az apostolok, 2. a próféták, 3. az evangelisták s 4. a lelkipásztorok rendjéből. Ezenkivül minden teljes gyülekezet lelkészei egy angyalt alkotnak négyes lelkészi renddel (egyházvének, próféták, evangelisták és lelki pásztorok) s a gyülekezet anyagi ügyeit intéző dékánokból álló lelkészettel. A lelkészek fentartására a hivek jövedelmük tizedét adják. Az egész felekezet ügyeit a különböző rendbeli lelkészekből alkotott zsinat intézi. Az irvingiták Angolországban, Skóciában és Ir-, Porosz-, Francia-, Oroszországba, Svájcban, Belgiumban, Svédországban és Dániában, Kanadában, az Észak-amerikai Egyesült-Államokban, Indiában, Ausztráliában alakított egyházközségeket. Létszámuk, nagy visszavonultságuknál fogva, csak közelről sem határozható meg, de bizonyos, hogy sokkal inkább fogy, semhogy növekednék. Az irvingianizmus történetét legrészletesebben Miller Edward irta meg: The History and Doctrine of Irvingism (2 köt., London 1878) c. alatt.

Irwell

(ejtsd: örvell), a Merseynek 50 km. hosszu jobboldali mellékvize Chester angol grófságban; Manchester mellett elfolyván, Flixtonnál torkollik.

Irwin

(ejtsd: örvin), county Georgia É.-amerikai államban, 1800 km2 területtel, 6316 lak., Irwinville székhellyel.

Isa

(isâ), Ibn Roszteh szerint a kazar király, a legfőbb kormányzó és fővezér neve, ki a vitézekkel s előkelőkkel együtt zsidó hitet követ. A khagan, kinek helytartója, csak névleg hatalmasabb nála. Kuun Géza szerint (Relationes, I. 213) az isa (Ibn Foszlánnál bhu) méltóság megfelel a magyar gyulának, csakhogy ez a legfőbb birót, amaz pedig a legfőbb hadvezért jelenti; e részben tehát a magyar kendével hasonlítható össze. A magyar helynevek közt, ugy látszik, Isaszeg is e méltóság emlékét őrzi. Isa az ősmagyar nyelvben «valóban», «bizony» értelemben szerepelt, igy különösen a Halotti Beszédben.

Isaak

Henrik, német zenész, valószinüleg Flandriában szül. 1450 körül, megh. 1517. mint I. Miksa császár udvari szimfonistája (ez a cim valószinüleg a zenekar fejét jelentette); 2 évig Ferrarában élt, 1477-89 körül a nagy Medici Lőrinc (il Magnifico) orgonása volt. Szerzett motetteket, 40-nél több misét, dalt százával; kéziratainak nagyobb részét a müncheni udvari és állami könyvtár őrzi.

Isabeau

(ejtsd: izabó) v. Isabella, francia királyné, István bajor herceg leánya, szül. 1371., meghalt Párisban 1435. 14 éves korában az alig 17 éves VI. Károly francia király neje lett. A büszke és kicsapongó asszony, miután férje megőrült, sógorával, az orleansi herceggel (kit kegyeiben részesített), átvette az ország kormányát s pazarlása és fényüzése által a francia népet roppant adókkal terhelte. Az orleansi herceg meggyilkoltatása után Burgundi János herceget fogadta kegyeibe, de midőn az armagnac-ok a burgundi párt felett győzelmet arattak, Toursban fogságra vettetett. Fogságából kiszabadulván, féktelenül üzte kicsapongásait; őrült férjét arra birta, hogy fiát, Lajos trónörököst kitagadja, leányát pedig, Katalint nőül adja V. Henrik angol királynak. Kivitte továbbá, hogy veje, a troyesi szerződés értelmében (1420), Franciaország regenséül elismertessék. Férje és veje halála után azonban (1422) elveszté minden befolyását s teljesen elfeledve halt meg. V. ö. Vallet de Viriville, I. de Baviere, reine de France (Páris 1859); G. de Beaucourt, Histoire de Charles VII. (az első kötetek).

Isabella

(ejtsd: izabella), county Michigan É.-amerikai államban, 1550 km2 területtel, 18 784 lak. Mount-Pleasant székhellyel.

Isabey

(ejtsd: izabé), l. János Baptiste, francia festő, szül. Nancyban 1767 ápr. 11., megh. Párisban 1855 ápr. 18. David tanítványa volt és udvari festője I. Napleonnak, majd XVIII. Lajos és Lajos Fülöp királyoknak és sokáig kedvenc arcképfestője egész Európa fejedelmeinek. Ismeretes képe az, amelyen a bécsi kongresszuson megjelent fejedelmeket és államférfiakat ábrázolta. Érdekes munka a kőnyomatu lapokban kiadott Voyage pittoresque et romantique dans l'ancienne France.

2. I. Jenő, francia festő, az előbbinek fia, szül. Párisban 1804 jul. 12., megh. u. o. 1886 ápr. 27. Atyja tanítványa, 1830. mint királyi festő vett részt a franciák afrikai hadjáratában. Legjelesebb képei: A texeli csata (1839, a versaillesi muzeumban); A marseillesi kikötő; I. Napoleon tetemének hazaszállítása (1843); Boulogne látképe (1845); Szertartás a delfti templomban (1847); IV. Henrik francia király házassága (1848); Ruyter tengernagy holttestének hajóraszállítása (1850, Páris, Luxembourg-muzeum); Az «Emily» hajó elmerülése (1865); A brüggei templom sekrestyéjének kijárata. I. ragyogó kolorizmus dolgában Delacroixhoz hasonlítható, csakhogy műveiben egyáltalán nincs meg az a hatalmas drámai erő.


Kezdőlap

˙