Isoëtes

(növ., satika Brass. és Kov., örökegy), az edényes virágtalanok korpafűféléi közt az izoëteák csoportjának füve, több mint 10 faja Európa meg a Földközi-tenger mellékének tavai fenekén v. száraz helyein nő. Tudományos tekintetben, a csoportjával együtt, nagyon nevezetes, de gyakorlati értéke kevés. Hazánkban aligha terem.

Isokrates

a 10 attikai szónak sorában a negyedik, szül. Kr. e. 436.; a legnevesebb szofistáknak, egy Prodikosnak, Gorgiasnak stb. volt tanítványa. Mivel félénk természete s hangjának gyengesége miatt politikai pályára nem léphetett, szónoklattanító lett. Előkelő férfiak, irók (Filistos, Teopompos, Eforos, Teodektes, Androtion), politikusok (Timoteos), fejedelmek (kiprosi Nikokles) voltak tanítványai, akik iránta való hálájokat részint gazdag jutalommal, részint állandó barátságukkal rótták le. Öreg kort ért s a Khaironeia melletti ütközet (338) után halt meg, állítólag önmagára erőltetett éhségben. 60 neki tulajdonított beszéde közül 21 maradt fenn, amelyek (a régibbek) részint törvényszéki beszédek, részint (a későbbiek) politikai tartalmuak; igy a Panegirikosz, amelyben egyetértésre buzdítja a görögöket, hogy a persák ellen fölvehessék a harcot. Panathenaikoszában Athént dicsőíti; Filipposzában pedig ismét a persák elleni hadjáratot sürgeti makedoniai Fülöp vezérsége alatt; Szimmachoszában földieit a szövetségesekkel való méltányosságra inti; Areiopagitikoszában a régi alkotmány visszaállítását s a fiatalság szigoru fegyelmezését sürgeti; Archidamoszában pedig a spártaiakat kitartásra buzdítja a tébeiek ellen, mig Enagoraszában és a Helene enkomionában a dicsérő beszédre adott mintát; végül saját magáról, életéről, törekvéseiről Periantidozeosz (birtokcsere) c. beszédében szól, amelyben önérzettel tiltakozik ama vád ellen, hogy tanításával az ifjakat megrontja. Iskolája különösen a próza-irodalomra volt hatással, s ő általa lett az attikai nyelvjárás a prózai irodalomban uralkodóvá. Stilusa az u. n. középfoku (meszosz), a csillogó szofisztikus előadásnak nemesült alakja, mely érdekességre és stilisztikai tökéletességre törekszik; azért Demosthenesnek és Cicerónak is mintája volt. I. nem annyira gyujtó hatást akar elérni irott beszédeivel, miként a nyilvánosság előtt szereplő szónokok teszik, hanem a nyelvezet választékosságával, a mondatok ritmusával akarja az olvasót gyönyörködtetni. V. ö. Blass, Die attische Beredsamkeit (2 köt., 2. kiad., Lipcse 1892); Müller-Donaldson, Gör. irod. tört. (ford. Récsi E., II. 138-150 Il.); Drerup E., De codicum Isocrateorum auctoritate (Lipcse 1894). Kiadások: A Vulgatát kiadta Wolf (Basel 1551), javítva ujabban kiadta Benseler-Blass (Lipcse 1882.) Isk. kiadások: a Rauchenstein-Reinhardté (Berlin) és Schneideré (Lipcse). Fordítók: Benseler (Lipcse 1855, 2 köt.), Christian (Stuttgart 1869); és Flathe (u. o. 1869); nálunk: Molnár János (1783) és Schedel Ferenc (1822) a Demonikoshoz intézett parainesist, Szabó István pedig négy beszédét fordította (Intelem Demonikoshoz. Nikokleshez az országlásról; Nikokles v. a tanácsadó; az Areopághoz), kétnyelvü kiadásban kiadta a Kisfaludy-Társaság (1846).

Isola

város Capo d'Istria istriai kerületi kapitányságban, a Triesti-öböl egy kis bemélyedésénél lépcsőzetesen épült, (1890) 6583 lak., tekintélyes plébánia-templommal, a mellette levő magaslat csúcsán régi falakkal és tornyokkal; a prosecco d'I. nevü édes fekete bora ismeretes.

Isola bella

a Borromei-szigetek (l. o.) egyike.

Isola della Scala

község Verona (ettől 22 km.-nyire) olasz tartományban a Tartaro és Piganzo közt, vasut mellett, (1881) 6005 lak., kötélgyártással. 1799 április 5. a Kray vezérlete alatt álló osztrákok győzelmet vivtak ki Scherer francia csapatain.

Isola del Liri

(Isola Presso Sora), város Caserta olasz tartományban, 10 km.-nyire Sorától, a Garigliano (Liri) balpartján, vasut mellett, (1881) 6489 lak., posztószövéssel, vasöntővel és papirgyárral; ezt a Liri vize hajtja, amely itt nagy esést alkot.

Isola Grossa

(Isola Lunga, Dugi Otok), Zara dalmát kerületi kapitánysághoz tartozó hosszukás sziget, Dalmácia partja közelében; 116 km2 területtel, (1890) 3164 lak. A mészkősziklákból álló sziget legnagyobb emelkedése a Velestraza (347 m.). Szőlő és déli gyümölcsök teremnek rajta; a lakosok főfoglalkozása a halászat; főhelye: Sale.

Isola Madre

a Borromei-szigetek egyike (l. o.).

Isolani

(Isolano) Lajos Hektor gróf, a horvát hadak generálisa a harmincéves háboruban, szül. Goricában 1580., megh. Bécsben 1640 márc. Ciprusi nemes családból származott és épp ugy mint atyja, császári hadiszolgálatba lépett, melyben 1599-től 1603-ig a törökök ellen harcolt. 1602. török fogságba került, de sikerült megszöknie, mire egy horvát ezrednek parancsnoka lett. A harmincéves háboru első éveiben harcolt Mansfeld Péter Erneszt gróf ellen és későbben Savelli alatt Pomerániában. Mint császári tábornok 1631. Silelbachnál és 1632. Lützennél megveretett; 1633. Egernél ő győzött Taupadel fölött. 1634. táborszernagy és az összes horvát hadak főparancsnoka lett. Mert Wallensteintől elpártolt, jutalmul a császártól a grófi méltóságot és Aicha és Friedenstein uradalmakat kapta. Később harcolt Nördlingennél, Németalföldön, Picardiában és Burgundban; 1637. Hessenben, 1638. Pomerániában, 1639. a Felső-Rajnán Weimari Bernát herceg ellen. I. a császári hadsereg legvakmerőbb lovassági vezéreinek egyike volt és pusztításai és kegyetlensége által nagy félelmet terjesztett maga körül. V. ö. Ballagi A., Wallenstein horvát karabélyosai; Kukuljevic I., Grof Ljud. Isolano.

Isolda

András nápolyi herceg magyar dajkája és nevelője, ki neveltjével Nápolyba is elment Johanna mellé. Szomoru tanuja volt azoknak, mik 1345 szept. 19-iki éjjel Aversában történtek. A hű dajka a szerzetesek templomába vitette drága halottját, s ott virrasztott vele reggelig. Óvatosságból, hogy más ne értse, csak András hű katonáinak beszélte el magyarul a történteket. Hűségét 30 arany-uncia évi dijjal akarták meghálálni. V. ö. Pór, N. Lajos kir. 106 skk. 126.; Buday F., Polg. Lex. II. 196.


Kezdőlap

˙