Itz

80 km. hosszu mellékvize a Majnának; a Türingiai-erdőben, 5 km.-nyire Eisfeldtől ered és Breitengüssbachhal szemben torkollik. A Rodach és Lauter folynak belé.

Itzehoe

(ejtsd: -ho), Steinburg járás székhelye Slezvig porosz kerületben, 24 km.-nyire glückstadtól, a hajózható Stör és vasut mellett, (1890) 12 481 lak., cukorfinomítással, cement-, szappan-, cikória-, szivar-, sörgyártással, vasöntővel, szeszfinomítással; élénk kereskedéssel. Kikötőjébe (1892) 2314 hajó érkezett és 2301 hajó hagyta el. A XII. sz.-ban a holsteini grófoknak volt székhelye. A 30 éves háboruban a svédek több izben elfoglalták. 1835-64-ig benne tartották üléseiket a holsteini rendek.

Itzenplitz

Henrik Ágost Frigyes gróf, porosz államférfiu, szül. Grossbehnitzben 1799 febr. 23., megh. kunersdorfi birtokán 1883 febr. 15. Jogot végzett s a közigazgatási pályán a miniszterségig emelkedett, 1862 márc. átvette a földmivelésügyi, dec. pedig a kereskedelmi tárcát. 11 évvel később Lasker hibás rendszer és bünös üzelmek okán oly támadást intézett ellene, hogy (1873 máj. 13.) állásáról lemondani volt kénytelen. Azontul az urak házának volt tagja.

Iulus

l. Askanios.

Iung

(ejtsd: jöng) Henrik Félix Tódor, francia hadvezér, katonai és történetiró, szül. Párisban 1833 március 12., mint Desaix tábornoknak, a marengói győztesnek unokája. Elvégezvén a st. cyri iskolát, a tüzérséghez került és derekasan harcolt Afrikában a kabilok ellen és 1859-ben Solferinónál (amidőn a becsület-rend nagykeresztjét kapta). 1869. Lebeuf hadügyminiszter irodafőnöke lett, az 1870-iki háboru küszöbén pedig Strassburgban és azután Metzben működött, ahonnan azonban még jókor elmenekült. Azután guerilla-harcot folytatott a poroszok ellen. 1872. végén Besançonba helyezték át mint térparancsnokot, 1880 jan. pedig Farre hadügyminiszter maga mellé vette I.-öt. Ugyanebben az évben sajtópört indított rágalmazás miatt a Gaulois ellen, melyben az esküdtek a szerkesztőt elitélték. 1881. ujra a tüzérséghez került, még pedig Brestbe. 1886-ban Boulanger hadügyminiszter irodafőnökévé választotta I.-öt és 1887-ben Dunquerque parancsnokává tette. 1891 julius 24. I. nyugalomba vonult. Több becses munkának a szerzője; említendők: Le dépôt de la guerre (1872); Des principes d'organisation des armées (1873); La vérité sur le masque de fer (a hadügyi minisztériumban őrzött akták nyomán); La France et Rome (a XVII-XIX. században), 1874; L'académie de guerre de Berlin; L'enseignement militaire supérieur en Europe (1877). Legfontosabb műve a Bonaparte et son temps c. munka (1880-1883, 3 köt.), melyben különösen annak ifjuságára vetett világot, és a Lucien Bonaparte et ses mémoires (1882-83, 3 köt.) c. fontos forráspublikáció; továbbá Dubois-Crancé (1884); La guerre et la Société (1889); Stratégie, tactique et politique (1880) és La république et l'armée (1892).

Ív

a geometriában valamely görbe vonal két pont határolta darabja. Ugy mint az egyenes vonalu köznél, itt is azzal a követeléssel találkozunk, hogy az ív hosszuságát egy mérőszámmal jellemezzük. Gyakorlatilag valamely ívet ugy mérünk meg, hogy egy hajlítható mérőszalagot lehetőleg szorosan hozzáillesztünk az ívhez és azután a mérőszalagról olvassuk le az ív hosszuságát. Ha ezt az eljárást elemezzük, könnyen fölismerjük, hogy a mérőszalag, mely nem készülhet soha teljesen hajlítható anyagból, csak egyes pontokban illeszkedik a görbéhez és igy a leolvasott hosszuság tulajdonképen vagy egy az ívbe beleirt, vagy pedig egy az ív körül irt tört vonal hosszusága lesz. Ennek a gyakorlati eljárásnak megfelelőleg állapítjuk meg a geometriában az ív hosszuságának fogalmát oly módon, hogy az ív hosszusága az a határérték, melyhez valamely tetszés szerinti, az ívbe beleirt tört vonal hosszusága közeledik, hogyha a tört vonal egyenes vonalu darabjainak számát minden határon tul szaporítjuk, ugy hogy minden egyes ilyen egyenes vonalu darab minden határon tul kisebbedjék. Hogyha valamely ívnek megfelelőleg ilyen határérték vagy csak a beleirt tört vonal bizonyos választása mellett, vagy pedig egyáltalában nem létezik, akkor ennek az ívnek hosszuságáról nem lehet szó.

A kör és egy tetszés szerinti körív hosszuságát ebből az értelmezésből kiindulva, már az elemekben határozzák meg. Ugyancsak ebből az értelmezésből kiindulva, bizonyos feltételek mellett, melyek kipuhatolása csak részletesebb vizsgálatok tárgyát képezheti, nyerjük, hogy y = f(x) egyenlet által jellemzett görbének valamely s ívének hosszusága ily módon állítható elő:

[ÁBRA]

hol f1(x) az f(x) függvény differenciálhányadosát x0 és x1 pedig az ív kezdő- és végpontjának x-koordinátáit jelentik. Kimutatható azonban, hogy bizonyos esetekben az ív hosszusága akkor is létezik, hogy ha az f(x) függvény egyáltalában nem differenciálható, v. pedig ha differenciálható és az [ÁBRA] integrál nem bir értelemmel. Oly görbéket, melyek íve nem állítható elő a fennebbi integrál segítségével, ismertet Scheeffer Lajos Allgemeine Untersuchungen über Rectification des Curven c. értekezésében (Acta mathematica, V. k.).

Ív

az építészetben egy tetszőleges görbületü vonal, mely két vonalat v. pontot, legtöbbnyire fölül, összeköt. Az ív a boltozat profilja, mely ennek formáját, jellegét megadja (l. Boltív). Az ívnek legalsó, kezdő pontja, ahol az az egyenes szárhoz simul, a vállpont és ha az ív boltozva van, a boltozat vastagságának legalsó fekülapja a vállazó. Legfelső pontja a tető- vagy csúcspont; két legalsó pontja közötti legrövidebb távolság az ívköz, mig a csúcspont és a vállpontokat összekötő vonal közötti függőleges távolság az ívmagasságot adja meg. (A boltozott ívnek alkatrészeit l. Boltív.) Görbületük szerint az ívek a következők:

[ÁBRA] 1. ábra. Vizszintes ív.

[ÁBRA] 2. ábra. Félkörü ív.

[ÁBRA] 3. ábra. Emelt félkörü ív.

[ÁBRA] 4.ábra. Lapos körszelet ív.

[ÁBRA] 5. ábra. Magas körszelet ív.

[ÁBRA] 6. ábra. Csúcsív.

[ÁBRA] 7. ábra. Lándsaalaku ív.

[ÁBRA] 8. ábra. Tudor ív.

[ÁBRA] 9. ábra. Emelt csúcsív.

[ÁBRA] 10. ábra. Szamárhátalaku ív.

[ÁBRA] 11. ábra. Kosárív.

[ÁBRA] 12. ábra. Hattyunyakalaku ív.

[ÁBRA] 13. ábra. Félköríves patkóalaku ív.

[ÁBRA] 14. ábra. Csúcsíves patkóalaku ív.

[ÁBRA] 15. ábra. Lóherealaku ív.

[ÁBRA] 16. ábra. Csúcsives karélyos ív.

[ÁBRA] 17. ábra. Persa ív.

1. A vizszintes ív (l. 1. ábra) igen lapos, majdnem egyenes ív, melyet különösen nem nagyon széles ajtók és ablakok betetőzéseül használnak. 2. A félkörü ív, melynek görbülete egy teljes félkör. Kétféle van: 1. melynek középpontja a vállpontokkal egy vizszintes vonalba esik (l. 2. ábra) és 2. melynek középpontja a vállpontokat összekötő vonal fölé esik (emelt ív); a középpontnak ez a fölemelése rendes körülmények között 5-15 cm., nagyobb arkádoknál azonban az ívköz felével is egyenlő lehet (l. 3. ábra); a félkörü ívet különösen a klasszikus római és román stilus kedveli. 3. A körszelet, szegment v. romanát ív a körívnek csak egy része; szintén kétféle van: 1. a lapos körszelet ív (l. 4. ábra) és 2. a magas körszelet ív (l. 5. ábra). 4. A csúcsív két körszelet-ívből áll, melyek a tetőpontban egy többé-kevésbé hegyes csúcsban metszik egymást. Ha a vállpontok a körszelet-ívnek középpontjaival összeesnek, akkor a vállpontokból szerkesztett csúcsívet kapjuk (l. 6. ábra) e g f ív, melyben az e és f vállpontok egyszersmind a körszeletek középpontjai. Ha a körszeletek középpontjai a vállpontokat összekötő vonalba esnek, de azokon belül, akkor a nyomott csúcsívet (l. 6. ábra e h f ív), ha pedig azokon kivül, akkor a hegyes v. lándsaalaku csúcsívet kapjuk (l. 7. ábra, melyben i és m pontok a körszeletek középpontjai). A nyomott csúcsívnek egy neme az angol csúcsíves stilusban használatos ugynevezett Tudor-ív, mely négy középpontból van szerkesztve (l. szerkesztését a 8. ábrában). A csúcsív is, éppen ugy mint a félkör ív lehet emelve, mint p. az a 9. ábrában látható; végre a késői csúcsíves stilusban alkalmazott kétszer hajlított u. n. szamárhátalaku csúcsívet a 10. ábra mutatja.

Szerkezeti tekintetben a csúcsívnek az az előnye van a félkörív fölött, hogy a csúcsívvel különböző távolságukat egy magasságban lehet átívelni, ha az íveknek hegyesebb, avagy nyomottabb alakot adunk. 5. A kosárív a nyomott ívek közé tartozik és egy ellipszishez hasonlít; 3 középpontból szerkesztjük, mint azt a 11. ábra mutatja.

Vannak azonban szerkesztési módok, melyek a kosárívet több középpontból irják le. 6. Az emelkedő v. hattyunyakalaku ív voltaképen kosárív, melynek két vállpontja különböző magasságban van. Különösen lépcsők aláboltozásánál alkalmazzák; szerkezete, mint a 12. ábrából látható, meglehetősen szövevényes. 7. Az arab építészetnek jellemző formái az u. n. patkóalaku ívek, vagyis olyanok, melyeknél az iv a középpontokat összekötő vonal alatt még tovább folytatódik; kétféle van: a félköríves patkóalaku iv (l. 13. ábra) és a csúcsíves patkóalaku ív (l. 14. ábra).

A különböző építészeti stilusok az itt bemutatott ívformákat még többféleképen variálták, különösen pedig többszörösen meghajlították vagy karélyozták azokat. Igy p. a román építészet gyakran alkalmazza a félköríves karélyokból szerkesztett lóhere- (l. 15. ábra) és legyezőalaku íveket: a csúcsíves építészet a karélyokat csúcsívekből szerkeszti (l. 16. ábra). A karélyok találkozásánál képződő nyulványt orrnak nevezik. A persa építészet gyakran alkalmazza a 17. ábrában bemutatott ívformát és ugy a csúcsíves, mint a barokk- és rokoko-stilus még igen gazdag változatosságu ívformákat is használ. L. még Árkád.

Ív

a zenében azon bizonyos ív-jelzések, melyek előadás tekintetében különféle sajátlagosságokra vonatkoznak, különféle hangszerekkel szemben. Igy leghasználtabb s leginkább előfordul a legatoív: [ÁBRA] mely ha két egyenlő hangjegyet köt össze, azt jelenti, hogy a második nem ismétlendő, hanem értékileg kitartandó. P. e példa szerint:[ÁBRA] a második é kitartandó. Hogy ha rövidebb-hosszabb zöngeképlet, v. plane periodus felett hosszabb ív áll, azt jelenti, hogy annak minden hangjegye egymásba kötve adassék elő. Vonós hangszerekkel szemben az ilyen ív:[ÁBRA] azt jelenti, hogy mind a négy hangjegy ugyanegy vonó-huzás alá essék. Az ív pont kiséretében: [ÁBRA] azt jelenti, hogy amely hangjegy vagy akkord felett áll, az értéken kivül tetszés szerint kitartassék, p. [ÁBRA] ily esetben nyugpontnak, fermátának neveztetik.

Ív

(elektromos), l. Davy-féle ív és Ívlámpa.

Iva

ivafa, XIII. sz.-beli okleveleinkben előforduló fanév. Vagy az ó-szláv iva (füzfa) vagy az ó-német îwa (tiszafa, a mai ném. Eibe); az utóbbi föltevés mellett szól a baranyai Ibafa helység neve.


Kezdőlap

˙