Jacopone

(ejtsd: jakopóne) da Todi, olasz költő, akit születése helyéről, Todiról, a perugiai kerületben levő kis vársoról neveznek igy. Családneve dei Benedetti. J. 1230 körül született, megh. 1306 dec. 25. Eleinte ügyvédségre adta magát, de midőn fiatal nejét egy összeomló emelvény maga alá temette, szakított addigi életmódjával; minden vagyonát a szegényeknek, minden idejét a vezeklésnek szánta. Hihetetlen módon kezdte magát sanyargatni: arra vágyott, hogy az embernek minél inkább megvessék, utálják, kinevessék; örült, ha bolondnak tartották, és amiket tett, valóban igazolni látszott e hitet. Több verse van, melyeket mintha deliriumban irtak volna. A középkori miszticizmus nem nyilatkozik nála mindig ily féktelen és művészietlen formában, nem mindig egy beteg fantázia vad kitöréseinek benyomását teszik. J. csatlakozott azokhoz a bibornokokhoz, kik a pápával hadakoztak, de foglyul esett és Bonifác láncra verette és egy földalatti börtönbe csukhatta, hol a szerencsétlennek öt évig kellett sinylődnie. Csak Bonifác utódja, XI. Benedek adta vissza szabadságát 1303. Hogy erős költői tehetség volt, nem lehet vitatni, de e tehetsége csak versei egyes soraiban villámlik fel; egyenletes, művészi értékü költeményt alig irt. Sok ideig tulbecsülték, neki tulajdonítva számos oly művet is, melyekről ma már ki van derítve, hogy a XV. sz.-ból valók, s melyek alapján némelyek, p. Ozanam, Dante előfutárának is megtették. J.-t kiváló latin költőnek is hirdették, neki tulajdonítva a Stabat Mater-t is, melyet azonban igen illetékes birák szintén másnak, III. Incének tulajdonítanak. Irodalomtörténeti szempontból legérdekesebbek laudái, melyekben néhol már bizonyos cselekvény is folyik, föltüntetve azt az átmeneti stádiumot, melyben a párbeszédes dicsének lassan-lassan szindarabbá változott. V. ö. D'Ancona, J. da T., a Studi sulla Lett. Ital. de primi secoli c. kötetben.

Jacotot

(ejtsd: zsakotó) János József, francia pedagogus, a róla nevezett ismeretes tanítási módszer alapítója, szül. Dijonban 1770 március 4-én, megh. Párisban 1840 jul. 31. Már 19 éves korában a klasszikus nyelvek tanára volt s mint ilyen elvégezte a jogi tanfolyamot s tette az ügyvédi vizsgát. 1792. a forradalmi seregbe lépett s felvitte a tüzérkapitányságig. Azután hadügyminiszteri titkár s 24 éves korában az École polytechnique alapításakor az uj intézetnek helyettes tanulmányi igazgatója lett. 1795-től a dijoni école centrale-ban tanított különböző tárgyakat, mig végre 1806. helyettes tanár lett a dijogi jogi fakultáson és 1809. a matematika tanára a természettudományi karban. A «száz nap» idejében képviselő volt, de liberalizmusáért a második restauráció alkalmával menekülnie kellett. Először Brüsszelben tartózkodott, 1818. pedig a löweni egyetemen a francia irodalom tanára lett. Ő nem értett hallandul, tanítványainak nagy része nem franciául, ez a sajátságos helyzet juttatta tanítási módszeréhez. Rendszere a következő két elv alapján nyugszik: Minden ember értelmi képessége egyenlő. Minden megvan mindenben. A nyelvtanításnál jellemző utat követ, nem a hangon kezdi s nem erről megy át a szótagokra, szavakra, mondatokra stb., hanem megfordítva egy könyv nélkül megtanult rövid mondatból megy át a szavakra, szótagokra és hangokra. Az irástanítással a tartalom tárgyi megbeszélését is összeköti. A tulajdonképeni nyelvtanítást grammatika használása nélkül végezi. Fiai atyjuk módszerének terjesztésére folyóiratot alapítottak: Journal de l'émancipation intellectuelle cim alatt (1829-30). Módszerének az olvasástanításra vonatkozó részét Németországban 1840. Seltsam vitte be Boroszlóba s később némileg változtatott alakban Vogel Lipcsébe. Ezen változott alakjában normálszavak módszere név alatt terjedt el mindenfelé (Vogel-Böhme vagy Kehr-Schlimbach módszere). Nálunk Márki József, s kivált Farkas Dezső irtak a J.-féle módszer alapján ábécéket.

Jacq. d. V.

a rovarok latin neve után Jacquelin du Val Kamill francia entomologus nevének rövidítése.

Jacqu.

növénynevek után Jacquin Miklós József (l. o.) nevének rövidítése.

Jacquand

(ejtsd: zsakkań), Kolos, francia festő, szül. Lyonban 1805. dec. 6., megh. Párisban 1878 máj. 3. Először a lyoni művészeti akadémián, majd Marseilleben Fleury Rikárd vezetése alatt, végre Párisban képezte ki magát. Festményei erős festői érzékről, kitünő technikáról tesznek tanuságot, de meglehetősen üresek, merevek. Sikerültebb művei: Molay Jakab beveszi Jeruzsálemet; A johanniták káptalana (Versailles, történeti muzeum); Nyilvános vezeklés a st. mauricei remeték kolostorában; I. Károly király utolsó találkozása gyermekeivel; A félbeszakított ebéd; Bonaparte Nizzában; Szerzetesek egy sziciliai családot kiváltanak a tengeri rablóktól; Gaston de Foix elbucsuzik anyjától; Kolumbus és fia; Orániai Vilmos; Az orleansi herceg halála stb.

Jacquard

(ejtsd: zsakár) József Mária, a J.-féle szövőszék feltalálója, szül. Lyonban 1752 jul. 7., megh. Oullins nevü birtokán, Lyon mellett 1834 aug. 7. Eleinte könyvkövő, majd betüöntő volt, aztán egy selyemgyárban dolgozott. A legnagyobb nyomorban egész életét arra fordította, hogy tökéletesítse selyemszövőszékét. 1801. állította ki az első mintát, 1804. állást kapott a párisi művészi és iparkonzervatoriumban. 1808. lényeges változásokat tett gépén s 3000 frank állami jutalmat kapott s minden, Lyonban használt szövőszék után 50 frank őt illette. Öregségében tehát gondtalanul élhetett. 1812-ben már 18000 J.-féle szövőszéket használtak Franciaországban. 1840. J.-nek Lyonban, a Sathonay-téren szobrot emeltek. V. ö. Grandsard, J., sa vie (3. kiad., Lille 1884).

Jacquard-gép

Mintás, illetőleg ábrás szövetek gyártásánál alkalmazott gép, melyet Jacquard 1810. talált fel. Az ily géppel felszerelt szövőszéken, amit Jacquard-szövőgépnek nevezünk, bármily nagyságu ábrák készíthetők.

[ÁBRA] 1. ábra. A Jacquard-gép horántmetszetben.

A Jacquard-szövőgépnél minden láncfonalat külön szembe huznak, amire egyfelől kis súlyt kötnek, hogy a fonalat állandóan lefelé huzza, másfelől pedig hosszabb zsineget, hogy segélyével a láncfonal felemelhető legyen. Ezen zsinegek, helyzetük bihtosítása céljából, számos furattal ellátott deszkán - zsinórrendezőn - haladnak át. Oly esetben, midőn az ábra a szövet szélességében többszörösen ismétlődik, az azonos kötésü fonalak zsinegjei a 2. ábrán látható módon kötendők össze. Ezen ábrán ugyanis a minta négyszer ismétlődik s igy 4 fonal fog mindig egyenlő módon lekötni, miért is ezen négy fonal zsinege össze lett kötve.

[ÁBRA] 2. ábra. A Jacquard-gép zsinegeinek elrendezése.

Az összekötött zsinegek ezen ábrán pálcára vannak füzve, mert ezen ábra a székfelszerelés kiviteli módját jelzi; teljesen felszerelt szövőszéken azonban e zsinegnyalábok az 1. ábrán látható P1 jelü kampós pálcikákkal (platinákkal), illetőleg az ezekről lelógó Ps zsinegekkel állanak kapcsolatban. A J.-nél ugyanis a PB fenékdeszkán a platinák egész sorozata áll; hosszban 50 platina, szélességben pedig a minta nagysága szerint 4-6-8-10 sor platina van. Minden platina dróttűvel áll kapcsolatban, amelynek F végén rugó van, hogy a platinát mindig az elébe helyezett pengéhez tolja. Az m jelü pengék emelése által a rájuk illeszkedő platinák s ezzel a fonalak is felemelhetők. Mintaképzés céljából azonban csak néhány platina emelendő, a többi a fenékdeszkán veszteg hagyandó, miért is a platinák ez utóbbi részét hátra kell billenteni, hogy a pengébe ne akadjanak. A platinák kibillentését a platinatűk segélyével ezeknek végeire nyomódó Pr hasáb végzi, mely a tűk helyzeteinek megfelelően furatokkal van ellátva és amelyre mintásan átlyukasztott papirlemezsáv (Jacquard-kártya) van helyezve. A tűk egy részére a kártya átlyukasztott helyei illeszkednek s igy e tűk helyzetükben maradnak, tehát a pengék a megfelelő platinákat felemelik; mig a többi platinákat, minthogy tűire a Jacquard-kártya ép részei illeszkednek, kibillenés folytán nem emelik fel a pengék. Minden vetés után a fonalak más sorrendben emelendők, ezért a tűk elé minden vetés után más kártyát kell helyezni. Ez okból a láncszerüen összefüzött kártyák egész sorozatát akasztják a Pr hasábra, mely minden vetéskor kilendülve 1/4 fordulatot tesz. A hasáb ugyanis PL egykaru emeltyübe van ágyazva, melyen az e jelü vezeték van; ezen vezetékben PR csiga mozog fel s alá a pengék keretével együtt, ugy hogy PL kart kilendíti. A hasáb végén pedig, a 3. és 4. ábrán látható, 4 ütközővel biró tárcsa van, melyre az állványhoz erősített kampó támaszkodik. A asáb kilendítésekor az ütköző a kampóba akad s a hasáb kénytelen elfordulni. Hogy még az elfordulás után biztos helyzetet is nyerjen a hasáb, az oldalára rugóval odanyomott lap illeszkedik.

[ÁBRA] 3-4. ábra. A Jacquard-gép hasábjainak forgatása.

Jacquard-szövet

Az ábrás szövetek azon faja, amely kizárólag Jacquard-gép segélyével készül. E szövet jellemzője, hogy az ábrák határvonalai bármily alaku görbék lehetnek, holott a vele rokon damaszk-szöveteknél az ábrák határvonalai mindenkor lépcsősek.

Jacque

(ejtsd: zsak) Károly, francia festő és karcoló, szül. Párisban 1813 máj. 23. Főként karcolatai, tájképei és állatrajzai szereztek nevet neki. Több izben nyert érmet s az 1889-iki világkiállítás aranyérmét is neki itélték oda. Irt egy Le Poulailler c. művet (1858; 2. kiad. 1861.), melyben a bel- és külországi tyukfajtákkal foglalkozik.

Jacqueirafa

(növ.), l. Jakfa.


Kezdőlap

˙