Jakó

(állat, Psittacus erithacus L., szürke papagáj), a kuszók rendjébe, a papagájfélék családjába tartozó madárfaj. Általában hamuszürke szinü, rövid farka vöröses, lábai feketék. Hossza 36 cm., szárnyhossza 24, farkhossza 10 cm. Közép- és Ny.-Afrika rengeteg őserdeit lakja. Valamennyi papagáj közt legjobban szokja meg a fogságot, legértelmesebb és legtanulékonyabb. Beszélni igen hamar megtanul, e tulajdonságainál fogva kedvelt szobamadár.

Jákob

Ábrahám unokája, Izsák és Rebekka második fia, Ezsau ifjabb ikertestvére, kinek születésekor sarkát tartotta (innen neve); anyjának kedvence volt. Ezsau testvérétől egy kedvező pillanatban egy tál lencsefőzelékért megvásárolta az elsőszülöttségi jogot; később anyja segítségével csel által az apai áldást is megszerezte. Midőn az ezek miatt elkeseredett Ezsau J. élete ellen tört, ez anyai nagybátyjához, Lábánhoz menekült Mezopotámiába. Utközben Luz városa mellett a mezőn meghálván, álmában egy égig érő lajtorját látott, melyen az angyalok föl és alá jártak (J. égi lajtorjája). Tizennégy évi hűséges szolgálat után nőül nyerte Lábán két leányát, Leát és Ráhelt. Ezután még hat évig maradván Lábánnál és igen meggazdagodván, családjával és nagyszámu barmaival visszatért Kánaánba. A Jabok folyónál álmában egy ismeretlen férfiu küzdött vele, ki megbénítá csipőjének inát, de ezután megáldá és nevét Izraelre változtatá. Ezsauval kibékülvén, fiaival hosszabb ideig Sukoth, Salam, Bethel és Hebron mellett tartózkodott nyájaival. Benjamin születésekor elveszté feleségét, Rahelt. Tizenkét fia volt. Leától: Ruben, Simeon, Levi, Juda, Isachar és Zebulon; Raheltől: József és Benjamin; ennek szolgálójától, Bilhától: Dan és Naphtali; Lea szolgálójától, Silpától: Gad és Asser; Leától még egy Dina nevü leánya is volt. Életének végét elkeseríté kedvenc fiának, Józsefnek eladatása testvérei által. De József később Egyiptom alkirályává levén, J.-ot fiaival együtt Gosen földére meghivta. Itt, miután József két fiát, Efraimot és Manassest adoptálta s minden fiának és utódainak sorsát, különösen a Messiásnak Juda törzséből leendő származását megjövendölte, meghalt 147 éves korában. József bebalzsamoztatta és végóhaja szerint Kánaánban a mahpélai barlangban temette el. J. az izraeliták tulajdonképeni törzsatyja, amennyiben az ő 12 fiától származott azoknak megfelelő 12 törzse.

Jakobäa

1. hollandi, másként bajor J., VI. Vilmos bajor hercegnek és Hollandia s Hennegau grófjának leánya és örököse, szül. 1401 jul. 25., megh. teilingeni várában (a Rajna mellett) 1436 okt. 9. Első férje, Touraine-i János francia dauphin halála után mint özvegy átvette atyja örökét, Németalföldet, mely akkor a Hoeks és Kabeljaus közötti pártvillongásoktól sokat szenvedett. 1418. nőül ment IV. János brabanti herceghez, de e boldogtalan házasság rövid idő mulva felbontatott. 1422. Humfred gloucesteri herceghez ment nőül, de harmadik férjétől is elvált, aki azonban hiveivel együtt Hollandia birtokát elvitatta J.-tól. Humfred halála után pedig burgundi Jó Fülöp emelt Hollandiára igényt. Hosszabb pörlekedés után a felek szerződésre léptek, melynek értelmében Fülöp elismerte ugyan J.-t Hollandia törvényes urnőjének, de kikötötte, hogy J. ujabb házasságra lépni nem fog. E tilalom dacára J. (titokban) negyedszer is egybekelt Borselen Ferenc zeelandi nemes emberrel, kit azonban Fülöp herceg fogságba ejtett és fenyegetésekkel arra vette rá J.-t, hogy Hollandiáról Fülöp javára lemondjon. Ez megtörténvén, J. birtokai Burgundhoz csatoltattak. J. kalandos s regényes élete több németalföldi drámairónak anyagul szolgált. V. ö. Löher, J. von Bayern und ihre Zeit (Nördlingen, 2. kiad., 2 köt., 1869).

2. J. v. Jakobe és Jakobine, jülichi hercegnő, Philibert baden-badeni őrgróf és bajor Mechtildis leánya, szül. 1558 jan. 16., megh. 1597 szept. Nagybátyja katolikus hitben nevelé föl s 1585. IV. Vilmos jülichi herceg fiához, János Vilmoshoz adta nőül, ki azonban, alig hogy trónra jutott, elmebeteggé lett. Ezalatt neje a jülichi udvart vad kicsapongások szinhelyévé tette; a rendek emiatt a császár előtt bepanaszolták, de még mielőtt pöre eldőlt volna, J.-t ágyában meggyilkolva találták. A gyilkossággal J. sógornőjét, Sibyllát gyanusították. V. ö. Haupt, Jakoba Herzogin von Jülich (Koblenz 1820); Stieve, Zur Geschichte der Herzogin Jakobe von Jülich (Bonn 1878). J. Kugler egyik szomorujátékának a hősnője.

Jákobhagyma

vagy Jánoshagyma (növ.), lásd Hagyma.

Jakobinusok

ama befolyásos politikai pártnak a neve, mely a nagy francia forradalom idején, 1789. Versaillesban Club breton név alatt megalakult és a nemzetgyülésnek Párisba való áthelyezése óta a szt. Jakab nevü domonkos-kolostorban, a Rue de St. Honoré-ban tartotta üléseit, amióta azután rendesen a Club des Jacobins-nak neveztek. A forradalom folyamán a Jakobinus-párt «Société des amis de la constitution» (alkotmánybarátok társaságának) nevezte magát és Dubont, Barnave és Lameth elnöklete alatt szilárdabban szervezkedett. Egyuttal a társaság egész Franciaországot behálózta fiókjaival, miben a Cordelier-k klubja (l. o.), a J. egyik szakosztálya, volt segélyére. 1791 óta, különösen Mirabeau halála után, a társaságban hova-tovább a köztársasági irány s szellem emelkedett tulsúlyra, amiért a mérsékeltek (1792 jul. havában) kiváltak és a Feuillant-ok kolostorában (l. o.) külön egyesületet alkottak. Az alkotmányos nemzetgyülés föloszlatása után (1791 szept.) tünt ki először a J. nagy hatalma, amennyiben ők vezették a törvényhozó gyülésre való választásokat. Ekkor külön lapot is indítottak (Débats de la société des amis de la constitution). Szinte természetes, hogy a törvényhozó testület tagjainak legnagyobb része belépett a Jakobinus-társaságba, mely ezidőtől fogva döntő befolyást gyakorolt Franciaország sorsára. Jakobinus ügynökök a külföldön is terjesztették a forradalom jeligéit és több országban összeesküvést szőttek; ilyen volt a «magyar jakobinusok» összeesküvése is (v. ö. Martinovics). A törvényhozó testületben eleintén még együtt voltak a girondiak és Robespierre meg Danton hivei. A hadüzenet, a királyság megbuktatása, a nemzeti konvent összehivása stb. a J. műve. A girondiak visszavonulásával Robespierre ragadta magához a döntő szerepet és következett a rémuralom, melynek kolomposai kizárólag dühös J. voltak. Ekkor vérzettek el a király, a királynő, a girondiak maguk (1793 máj.), a nemesség és a vagyonos polgárság nagy része. A J. befolyása alatt állott a sajtó és a forradalmi törvényszék is. A közjólét-bizottság a J. hatalmát még emelte (1794 elején), amennyiben a J. klubján kivül minden egyéb pártot föloszlatott. Csakhogy az általános pusztulás elvégre a J. fejeit is utolérte. Robespierre megbukott (1794 jul.) s vele a J.-párt számos tagja került a vérpadra. A konvent 1794 okt. 16. eltiltotta a J.-kal való összeköttetést, nov. 11. pedig föloszlatta a társaságot és bezáratta helyiségét, mely később a földig lerontatott. Ezen idő óta a párt csak St. Antoine és St. Marieau külvárosokban, a munkásosztály negyedeiben talált még hiveket. Az 1795. germinal 12. és prairial 1. támasztott lázadások és Babeuf-nek kommunisztikus összeesküvése voltak a jakobinizmusnak utolsó föllobbanásai és a lovagló társaság (menege) volt utolsó testületi gyülekezésük, melyet a direktorium 1799 aug. 13. föloszlatott.

Ujabban Braziliában is jakobinusok-nak nevezik a radikális párt egyik töredékét. Ez a párt a köztársasági kormányt lanyhasággal vádolva, Rio de Janeiróban 1895 jan. 28. tüntetést rendezett és a Journal do Brazil royalista irányu lap szerkesztőségét feldulta.

Jakobinus-sapka

az a vörös sapka (bonnet rouge), melyet a nagy francia forradalom idején a jakobinusok s általában a radikálisok viseltek. Ilyent viseltek a forradalom kitörésekor letartóztatott és Nancyból Brestbe gályarabságra küldött svájci zsoldosok, kiket aztán felszabadításuk után ünnepélyesen a nemzetgyülésbe vezettek. A jakobinusok e svájciak tiszteletére fogadták el a vörös sapkát pártjuk jelvényeül. 1792 jun. 20. maga a király is kénytelen volt a vörös sapkát, mint a közszabadság és egyenlőség jelképét fejére tenni. L. még Frigiai süveg.

Jakobiták

1. közös neve az egyháztörténelemben a monofiziták (l. o.) szektájának, de mégis különösen a szir, mezopotámiai és khaldeai monofizitákat nevezik igy Baradeus Jakab (l. Baradai) szir barát után, ki Justinian császár uralma alatt a hazájában levő monofizitákat egységes összeköttetésbe hozta. A mai J. körülbelül 40000 családot számlálnak és a szultán által kinevezett két patriárka u. m. a Diarbekirban lakó s antiochiai, s a Saphronban lakó s jeruzsálemi patriárka cimet viselő főpap vezetése alá vannak helyezve.

2. J., másként Jakabpártiak. Az 1689. elüzött II. Jakab angol királynak és fiának, III. Jakabnak (l. o.), továbbá unokájának, a trónkövetelő Károly Eduárdnak párthivei. Közülök többen II. Jakabot Franciaországba követték, abban a reményben, hogy Jakab, XIV. Lajos segélyével az angol koronát vissza fogja szerezni. A párthoz különösen sok tory, első sorban a skót nemességnek jelentékeny része tartozott, mely Angliának Skóciával való unióját ellenezte. II. György trónralépése alkalmával a skót J. fegyverre keltek III. Jakab érdekében, amire ennek fia, Károly Eduárd, mint trónkövetelő jelent meg Skóciában, de Culloden mellett (1746 ápr. 27.) szörnyü vereséget szenvedett. Miután az angolok pártjának legfőbb embereit kivégezték, a J. hatalma teljesen megszünt.

Jákob kútja

l. Nabulus.

Jákob létrája

a létra, amelyet Jákob ősatya Móz. I. 28, 12. szerint álmában látott s amely felnyult az égig, l. Jákob.

Jakobwski

Eduárd, angol zeneszerző, szül. 1853. és Londonban végezte tanulmányait. Több dalművet és operettet irt az angol szinpad számára; ezek közül kettő a kontinensen is lett ismeretessé; Erminie és a Gyámántkirályné. Utóbbiban aratta Kopács-Karcagné 1894 március 26. Bécsben első nagy sikerét.


Kezdőlap

˙