Jantyik

Mátyás, genrefestő, szül. Békésen 1864. Atyja, ki békési földbirtokos, mindent megtett, hogy a művészeti pályán kiképeztethesse és előbb a budapesti mintarajziskolába, majd Párisba küldte őt, hol több éven át jeles francia mesterek vezetése alatt folytatta tanulmányait. Első művei a párisi Salon-ban és a budapesti képzőművészeti társulat kiállításain a megfigyelés ereje és a technika biztossága által tüntek ki, bár inkább csak tanulmányok, mint kész képek voltak. J. néhány év óta csaknem kizárólag illusztrációk készítésével foglalkozik s enemű munkáit leginkább az Üstökös és a Vasárnapi Ujság közlik. Mint festő az impresszionizmus hive.

Janua

(lat.) a. m. ajtó, kezdet; átvitt értelemben a. m. bevezetés.

Januarius

(szent), vértanu; nápolyi származásu, később Benevent püspöke volt. A Diocletianus alatt kitört üldözés idejében elfogatott és többedmagával láncra veretve a Nápoly mellett fekvő Puteoliba (Puzzuoli) hurcoltatott, hol az amfiteatrumban vad állatok elé dobatott, melyek azonban nem bántották. Campania kormányzója félvén, hogy ez az esemény a tömeget, mely azt bűbájosságnak tulajdonítá, izgalomba hozza, lefejeztette 305 körül. Teste előzetesen itt temettetett el; 1497. azonban ereklyéi Nápolyba vitettek, hol a székesegyház egy pompás kápolnájában helyeztettek el. Az il Tesoro kápolnában őriztetik a vértanu feje, két üvegedényben pedig megaludt állapotban levő vére, mely pezsgés közben folyékonnyá lesz, mihelyt a szt. fő közelébe hozatik. E csoda mindig igen nagyszámu ájtatoskodót szokott (máj., szept. és dec. havában) ide vonzani. Nápoly védszentje gyanánt tiszteli. Emléknapja szept. 19. van.

Januárius

(Nagy-Boldogasszonyhava), az év első hónapja. Eredetileg Numa vezette be 11-ik hónapnak és Janusnak szentelte, honnan nevét is kapta. Napjainak száma mindig 31 nap volt, csak helyét változtatta Julius Caesar óta. A hőmérséklet átlagos változása, azaz a havi közepes hőmérséklettől való, hosszu időn át észlelt eltérések középértéke januárban talán a legnagyobb és Közép-Európában 2,5° - 3°; maga a középhőmérséklet Budapesten -1,7°; általában az északi féltekén a leghidegebb hónap. A nappalok januárban növekednek; a Nap a vizöntő jegyébe lép.

Januarius-rend

Sziciliai érdemrend, alapította Károly, mindkét Szicilia (később III. Károly név alatt Spanyolország) királya, 1378 jul. 6. A rendet kizárólag katolikusok nyerhették. Tagjainak száma eredetileg 60 volt, kiknek négy őst kellett kimutatniok, azonfelül kötelességük volt párbajokat visszautasítani stb. efféle. A rendnek csak egy osztálya volt. Jelvénye nyolcsarku, aranyszegélyü fehérzománcos kereszt, csúcsain arany gömbökkel, négy sarkában négy arany liliom. A kereszt karjain három-három vörös lángsugár, közepén felhőkbe Szt. Januarius képe. Szalagja sötétvörös, melyen a rendet a jobb vállon át a baloldalon hordják.

Jánus

Vatha fia, 1061. a lázongó nép élén követelte l. Bélától, állítsa helyre az ősvallást, s engedje meg, hogy elüzzék a papokat és tizedszedőket, lerontsák a templomokat, kereszteket stb. Ezt a lázadást a gondolkozásra kért három nap elteltével vérbe fojtotta a király, ki J. egyik varázslóját, Rasdit, börtönbe vettette, magát J.-t azonban, ugy látszik, nem bántotta. Ez volt a magyar pogányság utolsó erőszakos kitörése. Csiky Gergely a Jánus cimü drámával 1877. Teleky-dijat nyert.

Janus

már az ősrégi időkben tisztelt istenség a rómaiaknál, az átjárások (iani) és kapuk (ianuae) s igy a be- és kijárás, a kezdet és vég védőszelleme. Hozzá imádkoztak a rómaiak minden fontos tettök előtt, amint egyébként az ős időkben az istenek apjának is őt tartották. Fő szenthelye, a J. Geminus (kettős) v. J. Quirinus (mint a hadba menés istene) a forumnak északi részén volt, Vesta templomával, az állam közös tüzhelyével szemközt, s nem volt egyéb, mint egy ősrégi, boltozott kapu-átjáró, melyet még Numa király emeltetett. Az átjáró két oldalára alkalmazott ajtókat, mig a hadsereg a harcmezőn volt, nyitva tartották. Ezen kapuzat alatt volt J.-nak, képe, kettős arccal (bifrons, biceps), a ki- és bejárás s egyuttal az éber őrködés jelzésére. J.-nak, mint afféle ajtónállónak (ianitor), kulcs (claviger), bot vagy pálca (virga) volt a kezében, s megfelelő ténykedéseit melléknevei: Patulcius (nyitogató), Clusivius v. Clusius (záró) stb. jelzik. Tiszteletének másik helye a róla nevezett domb, a Janiculum vala, amelyen Ancus Marcius király az Etruria felé vivő országutnak s a domb aljában folyó Tiberis partjának védelmére erősséget épített.

Igy lett ő a kezdet és vég istenéből a kereskedelem és hajózás istenévé, s csakugyan a régi római as-okon (pénzeken) az ő képe mellett ott van egy hajónak előrésze, s később a kikötők tulajdonképeni istenét, Portunust is hozzá hasonló alakban ábrázolták. Azonban a római patrioták a Janiculummal kapcsolatban csakhamar egy boldog aranykort rajzoltak maguk elé, amidőn J., mint Latiumnak ős királya, békében és szerencsével kormányozta országát (v. ö. a görögök aranykorát). Sokan eredetére nézve napistent látnak benne, amint hogy a nap járása jelzi a munka kezdetét és végét; de több vonás alig található benne a napistenség igazolására. Szobrai nem maradtak ránk; csakis pénzeken látható az alakja, kettős fejjel, még pedig szakállas v. szakálltalan mind a két fej; csakis a császárkori pénzeken van ugy, hogy az egyik fej szakálltalan ifjut, a másis pedig szakállas férfiut mutat. Hadrianus pénzein már négyfejü (quadrifrons) J. van ábrázolva, a kapuzat négy oldalának megfelelőleg.

Janus Pannonius

l. Cesinge.

Jap

sziget l. Yap.

Japán

(Nippon, Ni-hon, Dai Nippon, O-ja-szima, Ja-szima, Zsi-pen, Zi-pen, l. a mellékelt térképet, valamint a japáni cimert a Cimer cikk mellékletén), szigetország Ázsia K-i partjai előtt, a Japán-tenger és Nagy-oceán, az É. sz. 24° 20´ és 51°, a K. h. 122° 53´ és 156° 36´ között. Négy szigetcsoportból áll: 1. A tulajdonképeni J.-t a Broughton-szoros, a Japán-tenger, a La Pérouse és a Colnet-csatorna közt 4 nagyobb és több kisebb sziget alkotja; a nagyobbak: Jezo, ettől D-re a Cugaru-szorostól elválasztva, Nippon vagy Hondo (Honsiu, a fő ország), Kiusiu (kilenc-föld) a Sikok (négyes-föld); a kisebbek: Szado és Oki a Japán-tengerben, Cu és Iki a Koreai-szorosban, Hirado, Goto, Kosiki, Amakusza, Oje Kiusiu Ny-i oldalán, Tanega és Jakuno Kiusiutól D-re, Avadzi és a Sicsito-csoport (O, Ri, Nii, Mijake, Mikura, Hacsidso és Ko) Idzu-félszigettől DK-re stb. 2. A Riu-kiu- vagy Lucsu-csoport a Colnet-szoros és Formosa közt. 3. A Csidsima (ezer sziget) vagyis a Kurilok Jezótól Kamcsatkáig. 4. Ogaszavarasima v. Miminto (máskép Bonin-szigetek) mintegy 30 mérföldnyire Idzu-félszigettől DK-re, összesen 382 416 km2 ter., (1892) 40 718 677, 1 km2-re 106 lakossal.

Partok, felület és vizek.

J.-nak aránylag igen hosszu partvonala van; a pertok hossza mintegy 11 000 km. Legjellemzőbb sajátsága a Nippon, Sikok és Kiusiu közt elterülő, 440 km. hosszu és átlag csak 25 méter mély beltenger, a japánok Szeto-ucija és az angolok Inland-Seaje. A Szeto-uciból Ny-ra a Koreai-szorosba a 20 km. hosszu és csak 10 m.. mély kanyargós és sok helyen magas sziklafalak közé szorított szoros, a Szimonoszeki, Dny-ra a széles (legkeskenyebb részén is 12 km.) Bugo-szoros, K-felé pedig 3 szoros vezet ki. Ezek: az Idzumii (10 km.) Nippon és Avadzi közt, a félelmetes Naruto (a. m. a mennydörgés kapuja) Avadzi és Sikok közt és az Akszaii; e két utóbbit együttesen Kii- (az európai térképeken Linschoten-) szorosnak hivják. Az öblök közt a fontosabb: Jezo D-i oldalán a félköralaku Vulkán, Endermo kikötővel, Ny-on az Iszikarii, Nippon É-i végében az Avomori, Ény-i részében a Fuszeno és Vakasza; az Unzen-félsziget és Amakusza szigetcsoport közt a Szimabara-öböl; Kiusiu D-i végében a Van Diemen-szorosra nyiló Kagoszima-öböl, amelyet gyönyörü partvidékénél fogva a nápolyinál is szebbnek tartanak. Nippon szigetén van még az Oszakai-öböl, az Ovari-van vagyis Mia-no-ura. Ettől É-ra a Szurugai, Szagamii, a Szendaii és a pompás, ágas-bogas Jedói amelynek bejáratát Uraga-szorosnak hivják. Az európai kereskedelem előtt nyitva álló kikötők: Tokio és Jokohama a Jedói-öbölben, Oszaka és Hiogo a beltengerben, Niigata Nippon Ény-i partján, Nagaszaki Kiusiun és Hakodate Jezo D-i végében. Az aránylag sekély Japáni-tenger K-i szélén kiemelkedő J.-szigeteket csaknem mindenütt hegyek takarják; a sík vidékek és megmivelt terraszok az egész felületnek alig teszik ki 12%-át. Rendesen hegy és völgy váltakoznak egymással és nagyobb lapályok csak a nagyobb folyók torkolatánál vannak; ilyenek a Kuvantói, Oszakai, Ecsigói stb. Nippon belsejében is vannak termékeny lapályok; ilyenek az Aidzu-tairai Vakamacunál és a Jamagatai. A hegyek nagyobbára kristályos palákból, gránitból és gnájszból állanak, amelyeket vulkáni képződmények igen sok helyen áttörtek. A még most is működőknek tartott vulkánok száma 18. Ahol annyi a tüzhányó, gyakori a földrengés és számos a meleg forrás is. Egyike a legpusztítóbb földrengéseknek 1854 dec. 23. ment végbe, midőn több ezer ember vesztette életét és a föld mozgásától okozott rombolást a tengernek a partra kicsapó magas hullámai még csak fokozták. A meleg források, amelyeknek némelyike 40-50°, ismeretesebbjei: Jamoto, Kuszaeu. Jamasiro-mura (70-71°-os kénes viz), Enoju (75°-os) Nippon szigetén; nagy hirnek örvendenek még ugyanitt a Hakone-fürdők (szám szerint 7). amelyeknek egyike, Asinoju 95°-os forró vizzel bir. Folyóvizekben J. gazdag, bár azok a hajózásnak csak igen-igen csekély hasznot hajtanak. Szikokon a legnagyobb a Joszino-gava (200 km.), Kiusiun a Cikugo-gava (130-140 km.). Jezo nagyobb vizei: az Iszikari (250-300 km.) Dny-nak, a Teszivo Ény-nak és a Tokaci (200 km.) D-nek folyik; mindannyian a Tokaci-dakén erednek. Legnagyobbak a folyók Nippon szigetén: itt folyik a Kitakami (250 km.), a Tenrin-gava (égi sárkány folyója) és az ezeknél is hosszabb Szinano-gava (350-400 km.), amely a Japán-tengerbe és a Tone-gava (340-380 km.), amely a Nagy-oceánba torkollik. Jedo folyója a Szumida (170 km.), a Biva lefolyása pedig a Jodo (110 km.). Tavai közül a legnagyobb a Biva-tó (500 km2) gyönyörü környékkel; egyéb nagyobb tavak É-ről D-felé: a Haciro (250 km2), a Szindzi (100 km2) és a Kaszumiga.

[ÁBRA] Japán

Éghajlat és termékek.

A nagy kiterjedés É-ról D-felé, a kontinens közel volta, a néha-néha mutatkozó ÉK-i és Dny-i musszonok és végül az É-on érezhető hideg, meg a DK-i oldalán elvonuló Kuro-sivo nevü meleg tengeráramlat befolyásolják J. klimáját. Az É-i rész, azaz a Kurilok és Jezo szigete zord éghajlatu; a tél rendkivül hosszu; május vége előtt a hó egészen ritkán olvad el és októberben már ujra hó takarja a földet. A hegyeket télen át még Nippon szigetén is hó borítja, sőt a magasabb csúcsokon egész éven át sem olvad el. A Riu-kiu szigeteken örökös a tavasz. Az é. sz. 36°-tól D-re Jezo és Nippon Ny-i oldala télen melegebb, mint a K-i, nyáron ellenben jóval hűvösebb. Gyakoriak a tajfunok, különösen szept. és okt. hónapokban. 1780-1845. 46-ot figyeltek meg. Gazdag esőinek köszönheti J., hogy flórája is oly gazdag. Franchet és Savatier (Enumeratio plantarum in Japonia crescentium) a Khinából és Európából behozott növényeken kivül 154 családhoz tartozó 1035 növényfajt sorol föl, amelyek közül 44-et másutt még nem láttak. Egyébként a japán flórában K.-ázsiai, szibériai, É.-amerikai és K.-európai fajok vannak képviselve. Különös hasznát veszik a japánok a bambusznádnak, amely 25 m. magasra is megnő, a Rhus verniciferának, melyből a lakkot készítik, az Edgeworthia papyriferának s a Broussonetia papyriferának, amelyből a papirusukat csinálják. A hegyek flórája és a sik föld termesztett növényei közt vannak azon füves térségek, amelyeket a japánok hara-nak neveznek. A gyümölcsfák nem szolgáltatnak igen jó gyümölcsöket; még a legjobbak a kaki (datolyaszilva), a mandarinnarancs vagy mikan, a kuri vagyis ehető gesztenye és a biva (Photinia japonica); körte, szilva, alma is terem, de az európaiak izlésének nem felel meg. Annál nagyobb gondot fordít a japáni a virágremelésre; mindenki igyekszik háza mellett egy kis virágos kertet teremteni; a Chrysanthemumok, Paulowniák, lótuszvirágok abban a leggyakoriabbak. A földmivelésre a japánit, a hagyomány szerint, a nap istennője tanította meg; a földmivelés tiszteletben is állott mindig közöttük; a hadi mesterségen kivül egyedül ez volt azon foglalkozás, amely a szamurait meg nem gyalázta. A földmivelés módja nagyobbára Khinából származott át; nagy gonddal üzik mindenütt. Acre-okban kifejezve a megmivelt föld a következőképen oszlik meg: koronabirtok 8 956 162, a kormány céljaira szolgál 194 361, erdőség 28 745 354, füves térség 14 375 745, egyéb 176 400, összesen állami birtok 52 448 022. A magánosok birtoka 30 658 223, ebből erdő 15 686 603. A rizst Nippon szigetén É-felé az Avomori-völgyig és még 700 m. magasban is termesztik; teát É-felé a 40°-ig találni; legjobbnak a Kioto környékit tartják. J. faunája E.-európai, ázsiai és indiai fajokból alakul. A házi állatok száma nem nagy; meg legtöbb a ló (1891. 1 547 661) és a szarvasmarha, amely utóbbit csak csekély mértékben és csak ujabban használják táplálékul; a lovak Koreából származnak; legtöbb Nippon É-i és középső részeiben van; a juhok, kecskék és sertések száma elenyészőleg csekély; ellenben a házi nyul nagyon elszaporodott. Fontos gazdasági ágak a selyemhernyótenyésztés és a halászat. J. érceit már századok óta bányásszák. A legnagyobb aranybánya Szado szigetén van; ezüstöt és aranyat találnak Ikunóban és Koszakában, ezüstöt Innaiban és Ghinzan-maciban. A vasércek leginkább Ivakiban, Kodzukában stb. fordulnak elő. Gazdag J. rézércekben, főken Ijo tartományban; ólmot É-on, cinket D-en, kobaltot, amelyet a porcellán-edények díszítésére használnak, Ovariban bányásznak. Bővelkedik a vulkánokat nem nélkülöző J. kénben is. A széntelepek legnagyobbika Taka szigetén fekszik. 1892. bányásztak aranyat 13 632, ezüstöt 1 703 878 unciát, rezet 18,26 millió, vasat 22,47, kőszenet 26,19, barna szenet 18,89, ként 20,69 és grafitot 5 millió kg.-ot, továbbá sót, antimont, petroleumot, cint, aszfaltot és timsót.

Lakosság, ipar és kereskedelem.

Az összes lakosság (1892) 40 718 677 (1891-hez képest 0,66% növekedés; 1 km2-re 106 lakos esik), ezek közül 20 563 416 férfi és 20 155 261 nő. 1891 dec. 31-én a lakosság a különböző osztályok közt igy volt megoszolva: császári család 45 (ezek az összes lakosságba nincsenek beszámítva), kvazoku 3824, sizoku 2 059 386, heimin 38 705 438. Az idegenek száma (1892) 9803 és pedig 5574 khinai, 1728 angol, 958 amerikai, 480 német, 404 francia, 157 portugál, 458 egyéb európai és 44 a Nagy-oceán szigeteiről. A külföldön tartózkodó japánok száma 32 146. A születések száma (1892) 1 086 775, a halálozásoké 853 139, a házasságoké 325 651. A japán ipar majdnem kizárólag házi ipar, csak ujabban az európaiak hatása következtében keletkeztek gyárak. (L. Japáni keramika és Japáni szobrászat.) Nagyon és mindenütt elterjedt ipar a papirkészítés, amelyet különböző célokra, mint legyezők, esernyők, ruhák, kalapok, zsebkendők, ablakok stb. anyagául használnak. Régóta szőnek J.-ban igen szép selyemszöveteket, azonkivül pamutkelméket; ezen iparnak középpontja Kioto. Ujabban selyemfonó-, szappan-, cement-, gyufa- és sörgyárak (Tokióban és Jokohamában), fegyver- és hajógyárak, meg üveghuták is keletkeztek. 1890-ben 33 040 151 jen értékü selyem-, gyapju- és egyéb szövetek készültek. Mindaddig, mig J. elzárkózott és egyedül a németalföldieknek volt szabad a területére lépni, külkereskedelme igen jelentéktelen volt; csakis azóta élénkült meg, amióta kikötőinek néhányát az amerikai és európai hatalmak előtt megnyitotta. 1888-92. összes forgalma igy fejlődött:

 

1888

1889

1890

1891

1892

Bevitel jen

65 416 238

66 041 584

81 670 354

62 880 670

71 276 943

Kivitel jen

64 891 678

69 306 894

55 791 847

78 738 054

90 404 735

Összesen jen

130 307 916

135 348 478

137 462 201

141 618 724

161 681 678

Az idegenek előtt megnyitott egyes kikötőkben a forgalom a következőkép oszlott meg 1000 jenekben:

A kikötő neve

Bevitel

Kivitel

Jokohama

31 310

61 175

Kobe

21 598

21 190

Oszaka

883

1 154

Nagaszaki

3 764

3 275

Hakodate

683

782

Niigata

13

14

A hajóforgalom az összes japáni kikötőkben volt 1892-ben: megérkezett: 2258 hajó 1 870 661 tonna tartalommal, ebből volt japáni 401 gőzös (337 763 t.), 762 vitorlás (28 713 t.), 1017 idegen gőzös (1 423 829 t.), 78 idegen vitorlás (80 356 t.), eltávozott összesen 2237 hajó 1 738 171 t. tartalommal; ebből japán gőzös 403 (346 065 t.), vitorlás 855 (29 529 t.), idegen gőzös 897 (1 277 152 t.), vitorlás 82 (85 425 t.). A japán kereskedelmi hajóraj áll, eltekintve a dsonkáktól, 1442 eurrópai módra épült hajóból, amelyek közt 607 gőzhajó. A nagyobb japán hajózó vállalatok a Nippon-Juszen-Kaisa postahajótársaság és az Oszaka-Soszen-Kaisa. A J.-nal közlekedő idegen hajótársaságok közül a fontosabbak: a Peninsular and Oriental Steam Company, a Messageries maritimes és az É.-német Lloyd, a Pacific Mait Steamship Company és a Canadien Pacific Steamship Company. 1893. összesen 2974 km. hosszu vasuti vonalak voltak forgalomban; ezekből esett Nipponra 898 km. állami vasut, 1461 km. magántársaságoké, 45 km. esik Sikokra, 267 km. Kiusiura és 314 km. Jezóra. Az első vasuti vonalat 1872 jul. 12. nyitották meg. A posta és a telegráf az állam kezelésében áll. Telegráfvonalakkal össze van kötve minden nagyobb város egymással és tenger alatti kábelek utján a külfölddel. 1892 márciusban a telegráfvonalak hossza 7671 angol mérföld volt. A posta (1891) több mint 186 millió levelet, több mint 49 millió ujságot és közel 2,8 millió könyvet szállított. A telefonhálózat hossza 1893 márciusban 376 angol mérföld volt.

Alkotmány, közigazgatás és szellemi műveltség.

Az 1889 febr. 11. kihirdetett alkotmány értelmében az államfő a császár, aki az egész végrehajtóhatalmat gyakorolja miniszterei tanácsából és segélyével, akiket ő nevez ki és akik neki felelősek. Ő izenhet háborut, köthet békét és a külföldi hatalmakkal szerződéseket; e törvényhozó hatalmát az országgyüléssel megosztja, amelyet feloszlathat és üléseit elodázhatja. Törvénnyé csak az lehet, amit az országgyülés (kokkai) elfogad; az országgyülés két házból áll, amelyek mindegyike törvényeket javasolhat és a császárhoz feliratokat intézhet. A felsőház (kizokuin) áll: 1. a császári családnak 20 évnél idősebb férfi tagjaiból; 2. a 25 évnél idősebb hercegekből (11 herceg és 28 marquis); 3. a 25 évnél idősebb és saját rendtársaik által 7 évre választott grófokból és bárókból (legfölebb 16 gróf, 71 viscount és 5 báró); 4. a császártól kiváló érdemeikért élethossziglan kinevezett férfiakból és 5. a legtöbb adót fizetők által a maguk kebeléből javaslatba hozott és a császár által 7 évre kinevezett férfiakból. Az utolsó két csoport tagjai legfölebb annyian lehetnek, mint a többi csoportbeliek. Jelenleg a felsőház tagjainak száma körülbelül 300. A képviselőház (sugiin) is 300 tagból (körülbelül 128 000 lakosra 1) áll, akiket a kerületek 4 évre közvetlenül választanak. Választók mindazon legalább 25 éves japánok, akik legalább egy éven át laknak az illető kerületben és legalább 15 jen évi adót fizetnek. Választható a 30 évesnél nem fiatalabb választó, ha nem pap, nem császári udvari tisztviselő, nem biró, nem adószedő, nem rendőrtisztviselő, nem katonatiszt vagy tengerésztiszt. A felsőház elnökét annak tagjai közül szabadon, a képviselőház elnökét pedig 3 jelölt közül a császár nevezi ki. Az elnököknek 4000, az alelnököknek 2000 és a képviselőházi tagoknak utazási költségen kivül 800 jen évi fizetése van. Az országgyülésnek minden évben össze kell hivatnia. A végrehajtó hatalmat a császár a minisztériuma utján gyakorolja; ez áll a miniszterelnökből (szoridajon) és a következő 10 miniszterből (daijin): kül-, bel-, pénz-, had-, tengerészet-, közoktatás-, kereskedelem és földmivelés-, igazság-, posta- és távirdaügyi és a császári ház miniszteréből. A minisztériumok a lehetőség szerint európai mintára vannak szervezve. Minden fontos államügyben azonkivül a császárnak, a saját kivánságára, tanácsot ád a titkos államtanács (szumicin). Azelőtt J. 81 tartományra volt fölosztva; a térképeken is ezen fölosztás van még alkalmazva. Legujabban azonban J.-t 3 fu-ra (nagy városra: Tokio, Kioto és Oszaka) és 46 ken-re (megyére) osztották föl. Mindegyikben egy kormányzó (csiji) áll a közigazgatás élén; a kenek ismét föloszlanak városokra (ku) és járásokra (gun), amelyeknek élén egy-egy cso áll. A kormányzók minden évben, vagy legalább is minden második évben a belügyminiszter körül összegyülnek és a helyi adminisztráció kérdéseit tanácskozás tárgyává teszik. Jezónak (Hokkaido) külön kormányzója van. Az ország fővárosa és a császár székhelye Tokio. Az alkotmány átalakításával karöltve reformálták az igazságügyet is; a régibb barbár büntetőtörvényeket, többi közt a harakirit is, megszüntették és európai mintára uj törvénykönyveket készítettek. A büntetések jelenleg fogház, börtön, fegyház, deportáció és halál. Állami börtön van 8, megyei 156; azonkivül 7 katonai és 4 tengerészeti börtön. 1891. a bebörtönözöttek száma 68 642 férfi és 4611 nő. Az igazságszolgáltatás forumai: 1 semmítőszék (daisinin), 7 felsőbb biróság (koszoin), 48 első folyamodásu törvényszék (csihoszaibauso) és 299 békebiróság (kuszaibauso). Az állam pénzügyei az átalakítások első stádiumában nem voltak kielégítők; a hirtelen reformok pedig a pénzügyeket megrongálták. Jobb gazdálkodás azonban a bajt egészen elhárította és az uj japán-khinai háboru előtt az évi számadások mindig fölösleggel záródtak. Az államadósságok és pedig belföldi kölcsönök 269 255 085, külföldi kölcsönök 4 488 624 jen. Miként a vallás-, sajtószabadság és egyesületi jog, ugy az általános katonakötelezettség is megtalálta utját J.-ba. Jelenleg minden fegyverfogható japáni 20 éves korától kezdve 7 évig tagja a sorkatonaságnak, 3 évet tettleges szolgálatban és 4-et a tartalékban tartozik eltölteni; azután 5 évig a honvédség és 40-ik életéveig, valamint 17-20-ik évéig is a népfölkelés tagja. Az egész szárazföldi hadseregnél, amely európai módra van szervezve és begyakorolva, 1892. a békelétszám: 3662 tiszt, 62 441 altiszt és legény, 314 tábori és 156 hegyi ágyu, 8791 ló; ebből esik a gyalogságra 1699 tiszt, 36 226 legény; a lovasságra 62 tiszt, 1240 legény; a tüzérségre 291 tiszt, 5137 legény; a hadmérnökök és utászok száma 97 tiszt, 2708 legény; a trainre 113 tiszt, 1995 legény. Ehhez járul még a csendőrség 51 tiszttel és 1007 legénnyel, meg a gárda 80 tiszttel és 3210 legénnyel. A tartalék 99 554, a honvédség 99 176 főből áll. Az egész hadsereg Murata-fegyverekkel, egy japán mérnöktől föltalált ismétlő-puskákkal van fölfegyverkezve, amelyeket a tokiói és oszakai fegyvergyárakban készítenek. A szükséges katonai iskolákban szintén nincs hiány. A hadi tengerészet fejlesztésére a japánok szintén nagy gondot fordítanak. 1892. összesen 49 hajóból állott 62 228 tonna tartalommal. 87 256 lóerővel és 215 ágyuval; a hajók közt volt 10 páncélos, 11 cirkáló, 7 ágyunaszád, 5 elsőrangu és 11 másodrangu torpedóhajó; a tengerészeti katonaság pedig 509 tisztből, 865 altisztből, 3500 matrózból és 500 munkásból állott.

Államvallás J.-ban nincs és ujabban a vallás szabad gyakorlása mindenkinek meg van engedve, amennyiben az állam rendjébe nem ütközik. A legrégibb vallás a sintoizmus, amelynek hive a mikádó is és amely állami segélyben részesül; 10 felekezetre oszlik; templomainak száma (1891) 193 153, papjaié 14 700. A Buddha vallása Koreából származott át; templomainak száma 71 859, papjaié 52 511. A kereszténység, amelyet először a portugálok hoztak be, a XVII. sz. üldözései következtében csaknem egészen kiveszett. Amióta azonban ennek gyakorlását is megengedték, gyorsabban kezdett terjedni; legszámosabban vannak a római katolikusok (44 300) 4 püspökkel, továbbá a görög keletiek (18 000), azonkivül anglikánok és egyéb protestáns felekezetek is képviselve vannak. Az oktatásügy a mikádó-restauráció óta indult gyors fejlődésnek. Az európai intézmények utánzása fölkeltette a japánokban a vágyat az európai kulturával való megismerkedésre is, amit csak iskolák felállításával érhettek el; 1871. alakították meg a közoktatásügyi minisztériumot és 1872. jelentek meg az első rendeletek nép- és középiskolák felállítására. Az iskolakötelezettség általános. A népiskolák kétfélék: alsók és felsők; ez utóbbiakban az angol nyelvet is tanítják. A nyilvános iskolákon kivül magániskolák is vannak, különösen bizonyos ismeretek (angol, khinai irodalom, kézi ügyesség stb.) elsajátítására. Az iskolakötelezettek (6-14-ik évig) száma (1891) 7 22 450 volt. Egyetemen egy van Tokióban, jogi, természettudományi, orvosi, irodalmi és mérnöki fakultással. Ezeken kivül van a nemes ifjak részére 2 iskola a császári minisztérium felügyelete alatt, katonai és tengerészeti iskolák a had-, illetőleg tengerészetügyi és egy posta- és telegráftanfolyam a kereskedelemügyi minisztérium felügyelete alatt. A nyilvános könyvtárak száma 20, köztük a legnagyobb a tokiói. A könyvnyomtatás és ujságirodalom is nagy lendületet vett. 1891-ben 22 568 különféle könyv és 716 ujság és folyóirat jelent meg, összesen 199 168 371 példányban. A japán politikai tartalmu ujságok közt a legelterjedtebbek: a kormánypárti Nicsi Nicsi Simbun (Napi ujdonságok), a liberális irányu Jubin Hocsi Simban, amelynek Angliában és É.-Amerikában rendes tudósítói vannak; igen olvasott a szenzációt hajhászó Jomiuri Simbun és a Kaisin Simbun. Élclapokban, illusztrált ujságokban sincs hiány. Az ujságok elterjedtségének előmozdítására szolgál az olcsóságuk. A legfontosabb európai nyelvü japán ujságok a Japan Gazette, Japan Mail Jokohamában, Hiogo News Kobéban, The Rising Sun and Nagasaki Express Nagasaki Express Nagasakiban, a Transactions of the Asiatic Society of J., a Mittheilungen d. deutschen Gesellschaft f. Natur- u. Völkerkunde Ostasiens, Von West nach Ost és Echo du Japon.

Története.

A fölfedezések története. Az első hirt Európába J.-ról Marco Polo irataiban találjuk, aki Zipangu néven tesz róla említést, de ő maga J.-ban nem volt. Japán iratok szerint 1530. jelent meg Kiusiu szigetén először európai hajó. Igazi fölfedezője, aki hirt is adott róla, Mendez Pinto volt 1542. 1641-1854. J. az európaiak elől. kivéve a hollandiakat (akiknek Desima szigetén volt ügynökségük) el volt zárva. A hollandiak révén Kämpfer, Thunberg és Siebold értékes munkálatokat közöltek J.-ról. Miután az európaiak 1854. engedélyt kaptak J. beutazására, az ország ismerete gyorsan tágult Lawrence, Mac Clatchie, Enskie, Troup és más férfiak utazásai által. Fontosak továbbá Du Pettit Thouars angol kapitány mérései, Naumann (1879-85) geologiai és topográfiai fölvételei, Rein, Voeikov, Blakiston, Discon, Marshall, Milne s mások tanulmányutai. Mindezek által J., Ázsia országai közül, Indiát kivéve, a legismeretesebbé lett.

A hiteles történet kezdetét a hivatalos jellegü följegyzések a Kr. e. 667. évre teszik. Ebben az évben vetette meg Dsimnu tenno (tenno a. m. császár) Nipon szigetnek D-i részén a J.-i birodalomnak és egyuttal saját családjának hatalmát. Követte a trónon egymásután 122 (mások szerint 124) császár vagy mikádó (helyesebben mai-kadó a. m. nagy császár), kik kivétel nélkül az általa alapított dinasztiából származtak és akiket a nép Isten fiainak és az igaz isten és igaz vallás (sinto) fejeinek tartott. Az első századok történetéből feljegyezzük, hogy Kr. e. 30 körül Koreából való törzsek költözködtek át a szigetországra; továbbá, hogy a Kr. u. II. sz.-tól kezdve egészen a VI. sz. végéig a J. és Korea közötti összeköttetés egyre bensőbb lett, mignem a dicső emlékü Dsingo császárnő (201-270) hosszadalmas háboruba keveredett Koreával (mely azután 600 évig maradt J.-nak alárendelve) és hogy J. 552. Koreán át a khinai buddhizmussal ismerkedett meg, mely a szigeteken termékeny talajra talált. Keiko (Kr. u. 71-131) a Kiusiu szigetek lakóit hódította meg, nemkülönben az É-i szigetek lakóit, az ainu-k (l. o.) őseit. 794-ben Kammu császár Kioto városába tette át székhelyét (mely 1868-ig ott is maradt). A IX. és X. sz. folyamában ismételten kiskoru császárok kerültek a trónra, mely körülményt több főnemes család (Taira, Fudcsivara, Minamoto) arra használt fel, hogy a legfőbb hatalmat kezébe kerítse, mig az egyes tartományok főnökei, a nemes Daimio-k, függetlenségre törtek és örökössé tették hatalmukat. Valamelyikök, a hatalmas Jori-Tomo, a nemes «harcosok» osztályából, 1192. nemcsak versenytársait, hanem a mikádót is legyőzte és engedményekre kényszerítette. A mikádónak ezentul a névleges uralkodás jelképeivel kellett beérnie. Ezentul tehát két ura volt J.-országnak: a császár v. mikádó és a taikum v. shogun (sjogun a. m. fővezér), akire a mikádó az örökös kormányzói méltóságot átruházta. Ez a társuralom 1192-től kezdve 1868-ig tartott és azt a balhitet támasztotta Európában, hogy a mikádó a papi, a sjogun pedig világi fejedelem. (Tényleg a mikádó sohasem volt papi fejedelem.) A XVI. sz. második felében a keresztény tanok szivárgottak be J.-ba. 1549. Xaveri szt. Ferenc kötött ki J. partjain, aki azután több helyen, igy Kiotóban is oly bámulandó sikerrel hirdette az evangeliomot, hogy távozása után is (1552) sok ezer japán hű maradt uj hitéhez és évtizedeken át dacolt a pogánysággal. 1582. néhány főnemes család követséget menesztett Rómába és Madridba, amelyet XIII. Gergely és utóda V. Sixtus pápa, illetőleg II. Fülöp kitüntetéssel fogadott és ajándékokkal elhalmozott. Kiséretükben 17 jezsuita jött J.-ba. Lehet, hogy éppen ez a követség szurta a gyanakvó pogányok szemét, mert éppen abban az időben vette kezdetét a keresztények elleni mozgalom, mely Jemits, kormányzása idejében (1623-51) végre véres üldözéssé fajult és egyrészt a kereszténység kiirtásával, másrészt az 1542 óta kisebb-nagyobb rajokban beköltözködött portugál és spanyol kalmárok elüzetésével ért véget. 1638 ápr. 15-én a dühöngő japánok a shimambarai kastélyt, a keresztények utolsó menedékhelyét is bevették és a keresztényeket a kard élére hányták. Ezzel a kereszténységnek hosszu időre vége lett. Jemits az országot a külföld előtt hozzáférhetetlenné tette és azt sem engedte meg, hogy a japánok a kontinensre utazzanak. A kormányzást az állandóság és merevség jellegével ruházta fel, amint már Ijejas is azt iktatta a törvényvkönyvbe, hogy az általa kiadott törvények, nemkülönben fiának rendeletei mindörökre birjanak kötelező erővel. A császár csak a névleges hatalomnak volt képviselője; tényleg a kormány a shogun kezeiben nyugodott, ki még a főpapi méltóságban is a mikádóval osztozkodott. A császári udvartartás költségeit a shogun fedezte az állami pénztárból. A shogun volt egy szóval az igazi fejdelem, kit a nép a Kubo-Kubosama- és Taikun-féle jelzőkkel illetett (nagy ur, a birodalom ura). Ő volt a hadsereg parancsnoka, a törvényhozó, a közigazgatás feje és a pénzügy kezelője. 1590. óta Jedóban székelt. Az angolokat, kik 1674., 1803. és 1811-ben egykori (1623. önként otthagyott) telepítvényeikre visszatértek, a shogun éppen oly eréllyel birta távozásra, mint az 1782. és 1804-1805. Nagaszaki öblében kikötött orosz admirálokat, Laxmannt és Krusensternt. Előre volt látható azonban, hogy J. is kénytelen lesz Khina példáját követni, melyet 1842. kényszerítettek arra, hogy kikötőibe európai hajókat fogadjon be. Mióta angol és hollandi hajók a cethalászat miatt a J.-nal szomszéd tengerekben megjelentek és mióta Kalifornia az É.-amerikai Uniónak kezére került és az amerikaiak is bejuthattak Khinába, J.-nak is fel kellett hagynia elzárkózottságával. Legelőször az Unió tört magának utat J. kikötőibe. 1853-ban nyolc amerikai hadi hajó Uraga előtt horgonyt vetett, melyek parancsnoka Perry az Unió elnökének levelével Jedóba indult, ahol a mikádóval a köztársaság nevében 1854 márc. 31-én szerződést kötött. Ezen u. n. kanagavai szerződés értelmében amerikai hajók ezentul Szimodában és Hakodakiban kiköthettek s kereskedést üzhettek. Az amerikaiak szerencséjét megirigyelték az angolok, kik mindaddig nem nyugodtak, mignem Stirling admirál (1854 okt. 14-én, illetőleg 1855 okt. 9.) a mikádót hasonló szerződés aláirására kényszerítette (Nagaszaki-szerződés); ennek értelmében az angolok a nevezett két helyen kivül még Nagaszakiban is nyithattak üzletet és emelhettek raktárakat. Csakhamar az orosz is feltünt a látóhatáron és Pugatin admirál (1855 febr. 7., illetőleg 1856 dec. 7.) szintén némi jogot csikart ki a japáni kormánytól. A következő években az Unió ujabb, kedvezőbb szerződést nyert (1857-1858), és ezek nyomában a németalföldiek (1857-58), 1858. az angolok (lord Elgin) és (1858-59) a franciák is kötöttek szerződéseket. A rejtélyes szigetország tehát megnyilt az európai kereskedők előtt, kik nemcsak a nevezett helyeken, hanem Kanagaván és Niigatában. 1863 óta pedig Hiogóban (Kobe-) és Osakában is letelepedtek, sőt fekvő birtokot is szereztek, házakat és templomokat építettek és vallásukat szabadon gyakorolhatták. Végre 1862 jan. 1. óta az európaiak magában Jedóban is letelepedhettek, bár egyelőre csak bizonyos városrészekben. Az európaiak a császári udvarhoz kinevezett követeiket és konzuljaik oltalma és birói hatalma alatt állottak és idővel kereskedelmi célból a szigetország belsejét is beutazhatták. Csak opiumot nem volt szabad külföldről behozniok, rézpénzt pedig ki nem vihettek. Hasonló föltételeken nyugodott az 1860. Poroszországgal, 1861. a német vámszövetséggel, 1864. Svájccal, 1866. Belgiummal, 1868. Svéd- és Norvégiával, 1868. az északi német szövetséggel, 1869. Ausztria-Magyarországgal és végül Khinával kötött szerződés is. A legujabb időben (a shogun bukása óta) kötött szerződések (amilyen az 1876. koreai és az 1892. mexikói) az idegenekre nézve kevésbé kedvező föltételeket tartalmaznak.

Az első (1854) kötött szerződésnek az a következménye is volt, hogy az akkori shogun, Jemits, a japánoknak a külföldre való utazást megengedte. Ezóta egyes jómódu japánok az európai kulturállamokat keresték fel, mig a szegényebb osztály beleiek É.-Amerikában, Koreában s Havaiiban kerestek munkát. 1860. tisztelgett az első J.-i követség az amerikai Unió elnökénél, valamivel később egy másik az európai tengeri hatalmakhoz indult hasonló célból. A külfölddel létesült összeköttetés azonban még másképen is visszahatott J.-ra, maga után vonta a shogunatus hanyatlását és végül bukását. A leghatalmasabb daimio-családok, köztük a Chosu- (v. Nagato-)ban székelő főnemesek megirigyelték a shogunnak a pénzből és vámból roppant megnőtt jövedelmét és hatalmát, más tekintetben gyanakvó szemekkel tekintettek az idegenekre és veszélyeztetve látták hazájok jövőjét a barátok inváziója által. Haragjuk első sorban Ijejosi shogun ellen fordult, mint aki ezeket az ujításokat kezdeményezte. Hogy őt megbuktassák, addig szították az alsó néptömegben lappangó ellenszenvet és türelmetlenséget, mignem Ijejosi, nemkülönben fia megöletett. 1861 jan. pedig zendülés ütött ki, melynek több amerikai és angol kereskedő és ügynök áldozatul esett; 1862 szept. 14-én pedig ujra megöltek néhány angolt. A népszenvedély e kitörései a mikádó és a daimiók malmára hajtották a vizet, amennyiben az uj shogunnak, Ije Motsinak állása a válsággal szemben egyre tarthatatlanabbá lett. 1864 elején a Kuper admirális főverzérlete alatt sorakozó angol, francia, hollandi és É.-amerikai hajók Simonoseki vár bástyáit rommá lőtték. Okt. 5. és 6. a főkormánytanácsot arra birták, hogy a shogunt méltóságától megfosszák. Utóda, Hitotsbashi herceg, a mitoi daimiónak fia, a külfölddel szemben lehetőleg előzékeny politikát követett. A reform-párttal tartott különben maga az uj császár is, Mutsu Hito, a császárok sorában a 122-ik (szül. 1851.), ki 1867 febr. 3. követte volt atyját (Ko-Mei tenno-t) a trónon és jogérvényeseknek ismerte el a külfölddel kötött szerződéseket. Polgárháboru támadt a mikádó és a shogun között, melyben ez utóbbinak hadserege 1868 jan. 26-án Fushimi táján a mikádó hűbéreseitől vereséget szenvedett. Hitotsbashi erre még az év vége előtt Ueno buddhista kolostorba vonult vissza. 1868 végén a shogunatusnak is vége volt. J. sorsa ezentul kizárólag a mikádó és a shogun között, melyben ez utóbbinak hadserege 1868 jan. 26-án Fushimi táján a mikádó hűbéreseitől vereséget szenvedett. Hitotsbashi erre még az év vége előtt Ueno buddhista kolostorba vonult vissza. 1868 végén a shogunatusnak is vége volt. J. sorsa ezentul kizárólag a mikádó kezére volt bizva, aki székhelyét immár a Tokio-nak elnevezett Jedóba tette át, ahol 1869 febr. 13. a külföldi követek szerencsekivánatait fogadta.

A feudális monarkia rombadőlését a belső átalakulás és a reformok kora követte, még pedig oly gyorsan, hogy ennek sehol Ázsiában párját nem találjuk. 1870. a mikádó egy szükebb tanáccsal osztotta meg törvényhozói hatalmát, mely intézkedéssel az első lépést tette az alkotmányos rendszer felé vezető uton. 1871. uj pénzlábat léptetett életbe és Osakában pénzverdét állított, 1872. angol mintára szervezte a postát és a rendőrséget. 1873 jan. 1. (vagyis a japáni időszámításnak 2553. évében) a Gergely-féle naptárt és a keresztény időszámítást honosította meg. 1873. Tokióban nemzeti bankot alapított, melyet papirpénz kiadására is felhatalmazott a kormány. 1872. kiépült (Tokio és Yokohama között) az első vasut és megnyilt az első táviró-vonal. 1875-ben indult az első postagőzös Khinába és Indiába. 1876. nyilt meg az I., 1881. a II. országos kiállítás. Az 1879 okt. 27. kelt törvény értelmében a hadsereget kezdték porosz mintára és porosz tisztek felügyelete alatt reformálni és ebben az évben a világ-posta egyesületbe lépett J. 1879 jan. 1. a kormány a külföldi árukra kivetett beviteli vámot tetemesen alábbszállította, sőt több árucikkre nézve teljesen eltörölte. Behozta továbbá az általános iskolakényszert, elemi és felsőbb iskolákat alapított és - ellentétben Ázsia legtöbb államával - a leányok neveléséről is gondoskodott. Haruko császárné mindenképen rajta volt, hogy a nők értelmi foka és társadalmi állása emelkedjék. Számos ifju Európába indult, hol századunknak tudományos és technikai vivmányait mohón elsajátította. Német és angol tankönyveket fordítottak le japán nyelvre és idegen tudósokat is hivtak meg a ujonnan megalapított főiskolák tanszékeire. A belügyi reformok terén ki kell emelnünk a nemesség kiváltságainak eltörlését. Törvénybe iktatták a törvény előtti egyenlőséget és az általános hivatalképességet, egyuttal azonban minden állás elnyerését bizonyos qualifikációtól tették függővé. Az országot közigazgatási szempontból ujra felosztották és megalapították a tisztviselői kar rangfokozatait. Állandó hadsereget léptettek életbe, tüzérség és lovasság felállításáról is gondoskodtak és nagy idő után megint hajóhadat építettek. Társadalmi tekintetben is történtek reformok, megváltozott a viselet, eltünt a copf, a hajcsomó és a nőies öltözet. Az európai kormányok közbenjárására a császári kormány a keresztények üldözésével 1876. felhagyott. XIII. Leo 1891 nov. 28. Tokióban érsekségét és egész J.-ban 3 püspökséget szervezett. Ezóta a keresztények száma egyre növekszik, mig az államvallás rangjától megfosztott buddhaizmus hiveinek száma egyre fogy. 1876-77. komolyabb fajtáju polgárháboru, az u. n. Satsuma-felkelés zavarta meg J. nyugalmát, melyet Takamori Saigo volt miniszter támasztott Kiusiu szigetén a kormány ellen. De a császári sereg a felkelést 9 havi harc után elnyomta. A J.-ban élő külföldiekre nézve még a régi szerződések mérvadók.

1889 febr. 11. J.-ban uj éra kezdődött. E napon ugyanis a kormány hosszas előkészületek után alkotmányt hirdetett ki, melyet 1890 elején életbe is léptetett. (Vázlatát föntebb előadtuk.) Most a pártok is jobban együvé tömörültek. A kormánypártot Ito gróf s miniszterelnök vezette; összesen 120 szavazattal rendelkezett. Vele az ellenzék szállott szembe, melynek frakciói együttvéve a többséggel rendelkeztek. Két főcsoportra oszlott: a «Rikken-csijuto» vagyis szabadelvü nemzeti pártra (132 képviselő) és a Kaishinto- vagyis a haladó pártra, mely 45 tagot számlált. Az ellenzék mindjárt az első ülésszak folyamában összetüzött a kormánnyal s 61/2 millió jennel (20 millió koronával) szállította le a kiadásokat. 1891 aug. 8. Yamagata miniszterelnök lemondott, és Mazugata gróf lett utóda. Az ősszel megnyilt 1891-92. ülésszak még viharosabban indult, ugy hogy a minisztérium a képviselőházat dec. 25. feloszlatta és uj választásokba vetette reményét. Azonban most is az ellenzék győzött, mely azután még erélyesebb támadásokat intézett a kormány ellen, mignem 1892 jun. 15. a parlament elnapoltatott. Nov. megnyilt a harmadik ülésszak, melynek folyamában az ellenzék első sorban nagyobb takarékosságra intette a minisztériumot és ezzel kapcsolatban a hadi hajók építésére követelt összegeket megtagadta. Ekkor a császár leiratot intézett a parlamenthez, melyben azt mondotta, hogy ilyen hiábavaló vitatkozásokkal őseinek szellemét sértegetni nem engedi, amiért is a hajóhad kiépítésére szükséges összegek előteremtéséről ő maga fog gondoskodni, még pedig olyformán, hogy a császári udvartartásra megszavazott összegből 6 éven át évenkint 3 millió jent áldoz a hajóhadra, másrészt pedig az összes tisztviselők fizetését 1/10-del redukálja. Az 1892 nov. 25. megnyilt parlamentben Inoue miniszterelnök és Vatanabe miniszter hasztalan sürgették a hajóhad kiépítésére szükséges hitel megszavazását és egy országos iparkiállítás rendezését; a többségben levő ellenzék mindakét javaslatot, nemkülönben a jövedelmi és a dohányadó felemelését elvetette, és a költségvetésből összesen 12 millió jent törült. A jövőre nézve pedig angol mintára parlamentáris kormányt és rendszert követelt. Erre a császár a parlamentet első izben 1893 dec. 30., másodizben pedig 1894 jun. elnapolta, illetőleg feloszlatta. Már-már parlamentáris válság fenyegette az országot, midőn az 1894. nyarán a Khinával kitört háboru az alkotmányos kérdést háttérbe szorította.

A khinai-japáni háboru 1894-95.

A háborura a Japán és Khina közötti hatalmi versengés és a Korea feletti védnökség körül támadt viszály szolgáltatott okot. Mindkét állam igényt tartott a Korea feletti fenhatóságra (l. Korea) és midőn Koreában a belállapotok és a pénzügyi helyzet az 1894. év folyamán egyre aggasztóbbakká váltak, a koreai császár pedig a szükséges reformokról hallani sem akart: Japán kormánya 1894 jun. 27-én arra szólította fel a khinai kormányt, hogy közös erővel kényszerítsék Korea fejedelmét a reformok keresztülvitelére, illetőleg engedményekre. Midőn pedig a khinai kormány Japánnak ajánlatát és beavatkozását visszautasította és egyuttal 20 zászlóaljat küldött Koreába, a mikádó is csapatokat meg néhány hadihajót köldött ebbe az országba. Ez ellen ugyan a khinai császár tiltakozott, de a japáni kormány ezt a tiltakozást éppen oly kevéssé vette tekintetbe, mint Korea különben tehetetlen fejedelmének semlegességi nyilatkozatát és igy a háboru Japán és Khina között elkerülhatatlenné vált. A japáni parlament (még az ellenzéki haladó párt is) megszavazta a háboru-költséget, Inoue miniszterelnök és Ito külügyminiszter pedig erélyes háboruviselést helyeztek kilátásba. A háboru küszöbén Japán egyelőre 6 hadosztályt állított hadilábra (összesen körülbelül 90-100 000 katonát). Ezekhez járt 33 hadihajó, 30 torpedó és 60 szállító gőzös. A háboru jul. 26. vette kezdetét, amidőn egy japáni torpedó-hajó Korea partján, közel Chemulpóhoz, egy khinai transport-hajót a legénységgel együtt levegőbe röpített. E katasztrófának 2000 khinai esett áldozatul és csak Hannecker porosz tiszt tudott néhányad magával hajón Port Arthurba menekülni. Augusztusban szárazföldön is kezdődött a háboru. Az I. japáni hadtestnek 2. hadosztálya, mely Yamagata tábornok vezérlete alatt Koreába nyomult, szept. 15. és 16. Pjöng-Jang városnál verte meg a khinaiakat és a koreabelieket, kik 14 000 foglyot és 3000 halottat vesztettek, mig a japánok vesztesége mindössze 155 halottat tett ki. Mig a japán parlament ezen diadalok hirére (okt. 15.) 150 millió jen rendkivüli hadiköltséget szavazott meg (miből a nemzet 100 milliót a saját erejéből teremtett elő), addig Yamagata keresztül vonult É.-Koreán, kierőszakolta okt. 19-20. a Yalu határfolyón való átkelést és a hátráló khinaiak nyomán déli Mandsuriába nyomult, mely tartomány azután az egész télen át szinhelye volt véres csatáknak. A betegeskedő Yamagata utóda, Nodsu tábornok, seregének egyik részét (É-felé), a mandzsur főváros, Mukden elfoglalására küldötte, másik részét lassacskán a Liau-Tung-öböl mellékén (Dny-ra) indította, és ott várta be azt a másik két hadosztályt, mely eközben Oyama tábornok alatt 35 hajón Hirosimában okt. 20-án tengerre szállt és okt. 30. a Pecsili-öbölbe nyuló Liau-Tung félsziget D-i részén szerencsésen kikötvén, azonnal az erős Port-Arthur-t fogta ostrom alá. Egy havi lövetés és 18 órai elkeseredett roham után Port-Arthur nov. 21. a japánok kezébe esett, anélkül, hogy kikötőben levő (japán torpedó-hajók által szemmel tartott) khinai páncélos hajók ezt meg tudták volna akadályozni. A khinaiak 2000 halottat vesztettek és a város lakói közül is több száz pusztult el a boszus japánok fegyvere által. Erre azután Oyama két hadosztályával (dec.) déli Mandzsuriába vonult, hogy ott Nodzsu két hadosztályával egyesüljön, ki időközben a beállott hideg és fagy dacára több izben, különösen dec. 19. Hai-Cseng városánál, visszaverte volt a khinaiakat. Dec. végén Nodzsu és Oyama hadosztályai azután Hai-Csengnél csakugyan egyesültek egymással. Ez a város az egész tél folyamán nemcsak hadi táborul szolgált az I. japán hadtestnek, hanem egyuttal mint hadműveleti alap is; Hai-Csengből indítottak a japánok egyrészt Mukden, másrészt Kai-Ping ellen ismételten támadásokat. Mukden felé a rettenetes hideg miatt az előnyomulás lassabban történt ugyan, Kai-Ping ellenben már 1895 jan. 10. esett Nodzsu hatalmába.

Mialatt a khinai udvar néhány gyáva avagy tehetetlen tábornokon töltötte boszuját és az uj diktátor, Kung herceg, hasztalan kisérlette meg Detring khinai vámigazgató, majd Forster amerikai diplomata személyében a japánokat békére hangolni: addig a japánok a II. hadsereget szállították tengerre, mely 35 szállító-hajón elhelyezve, 15 hadihajó védelme alatt, jan. 18. Schan-Tung khinai provinciában partra szállott és Vej-Háj-Vej város és erősség ostromához fogott. A várost és kikötőjét több, jól felszerelt fort és a kikötőben horganyzó khinai hadi-flotta védte. Mindamellett a lelkesedéstől áthatott japánok a város perifériáján fekvő fortokat már az ostrom negyedik napján (jan. 30.) kezeikbe kerítették, mire a tágas kikötő nyugati oldalán épült fortok ágyuit hallgattatták el. A febr. 4. és 5. közötti éjjel torpedók segélyével több khinai páncélos hajót kényszerítettek futásra és mindaddig bombázták a kikötő bejárásától jobbra fekvő fortokat és magában a kikötőben elzárt khinai hadihajót, mig az összes fortokat bevették. Erre a khinai admirál, Ting, febr. 12. késznek nyilatkozott tisztességes föltételek alapján hajóhadával kapitulálni. Ito japáni admirál elfogadta ugyan e föltételeken, de mindenekelőtt a még mindig elzárt kikötő megnyitását követelte. A febr. 12-13. közötti éjjel ez is megtörtént, de Ting admirál szégyenérzetében öngyilkossá lett. Febr. 14. reggel a khinai hajóhad, szintugy maga a város a japánok kezébe került, kik az erődítéseket és fortokat lerombolták és a khinai hajók nagyobb részét elsülyesztették. Időközben a Pecsili-tengeröböl más pontjain is kitüzték a japáni lobogót; igy a Liau-Tung-öböl mellékén elterülő Fu-Csu város fokán, ahonnan a japánok Schan-Hei meg Peking irányában készültek előnyomulni; mig más csapatok Tien-Csin megszállását tervezik, hogy onnan is Peking ellen hatoljanak, sőt Formoza sziget okkupációját is szemügyre vette a japáni kormány. A khinaiak több oldalról és több izben (utoljára febr. 27.) iparkodtak a japánokat Hai-Cseng és környékéről kiszorítani, de mindannyiszot csufosan visszaverettek. Márc. 4-én Nodsu tábornok Nü-Csang városánál győzte le Young khinai tábornok seregét és azután Nü-Csang kikötőjét, Yin-Kov-ot kerítette kezébe, mely kikötőváros, mint a külföldi kereskedőknek szerződésileg megnyitott kikötő fölött egyébiránt Carpenter angol tengernagy s flottája őrködött. A japánok az idegenek birtokát nem is bántották. Egy másik japáni hadosztály márc. 5. Liau-Jang előtt termett és be is vette ezt a várost, mely Mukdentól, hol az uralkodó khinai család ősei eltemetvék, csak 40 angol mértföldnyire fekszik. A kudarcok e szakadatlan láncolata immár arra birta a khinai császárt és tanácsadóit, hogy komolyabban vegyék fontolóra a béke kérdését. Márc. 6. a császár az ujra kegyébe fogadott Li-Hung-Csang alkirályt küldte Simonosekiba, hogy ott Ito külügyminiszterrel a béke föltételeiről alkudozzék. A békealkudozások márc. 19. vették kezdetüket, ami azonban nem akadályozta meg a japáni kormányt, illetőleg a márc. 7. kinevezett uj hadügyminisztert, Yamagatát, a háborunak erélyes folytatásában. Szárazföldön Tai-van-sut vették ostrom alá, a hajóhad pedig márc. 24. a Halász- (Pescadores) szigeteket kerítette hatalmába (Formozától Ny-ra). Ugyanezen a napon egy fanatikus japáni ifju (Rokunoszuki Koyama) merényletet követett el Li-Hung-Csang ellen, kit golyóval arcában megsebesített. A japáni kormány sajnálkozását fejezte ki ezen reá nézve kellemetlen incidens fölött, a mikadó pedig márc. 29. kelt elhatározásával 3 heti fegyverszünetbe egyezett, mely azonban csak Mandsuriára, a Pecsili-öböl mellékére és San-Tuhg tartományra vonatkozott. Időközben a felgyógyuló Li-Hung-Csang folytatta az alkudozásokat, melyek elvégül, a japáni kormány által előterjesztett ultimatum hatása alatt, Simonosekiben ápr. 15. békekötésre vezettek. A békeszerződés, melyet a japáni külügyminiszter ápr. 17. irt alá és melyet Khina és Japán császárjai 3 hét alatt ratifikálni fognak, a következő föltételeket tartalmazza: Khina független államnak ismeri el Koreát; lemond továbbá Jápán javára Liau-Tung félszigetről (Port Arthurt beleértve) a 40. é. sz. fokig, szintugy Formoza szigetéről; Khina végül 200 millió taelt fizet, öt uj kikötővárost (köztük Pekinget) nyit meg a japáni kereskedők előtt és megigéri, hogy a beviteli vámot nem fogja 2%-kal magasabbra szabni. A khinai kormány megengedi végül a japánoknak, hogy magában Khinában is gyapotkelméket készíthessenek és más iparcikkekkel is kereskedhessenek. Kitetszik ezekből, hogy Japán az európai gyarmatállamok érdekeinek rovására békült ki Khinával, és arra törekedett, hogy a külföld intervencióját kikerülje és Khina piacait a japáni kereskedők számára biztosítsa. A béke kihirdetése Formoza lakói, különösen az ottani őrség és angol kereskedők között nagy elégületlenséget szült, Japánban pedig, melynekj a sok diadaltól ittas lakói még kedvezőbb feltételeket reméltek, a leszállított föltételek alapján kötött béke oly izgatottságot idézett elő, hogy a kormány 7 ellenzéki lapot betiltani volt kénytelen. Még megjegyzendő, hogy a japánok a háboru folyamában 607 ágyut, 9000 fegyvert, 447 zászlót és hadi jelvényt, továbbá 5 nagy hadihajót és több torpedót kerítettek hatalmukba. elesett közülük mindössze 418, 1665 pedig megsebesült, mig a khinaiak részéről elesett 6600 és megsebesült 9500.


Kezdőlap

˙