Jász-Mihálytelek

nagyközség Jász-Nagykun-Szolnok vmegye jászsági felső j.-ában, (1891) 2426 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Jász-Nagykun-Szolnok

vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk Duna-Tisza közti részében, a Tisza folyó mindkét partján; határa É-on Heves, K-en Hajdu- és Békés, D-en Békés és Csongrád, Ny-on Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye. Területe 5373,31 km2. J. vármegye hazánk leglapályosabb vármegyéi közé tartozik; felszine egészen róna, de É-ról D-felé, amerre folyóvizeti utjokat veszik, lassan aláereszkedik. A lapály tengerfeletti magassága É-on 98 m.-ig emelkedik, D-felé 87-90 m.-re száll alá; valamivel magasabb a Zagyva melléke, mely Jász-Fényszaru mellett 122 m.-ig emelkedik. J. vármegye talaja a Duna és Tisza közti részen alluviális völgytalaj, a Ny-i határ környékén homokos, a Tisza balparti részén turfás, K- és D-felé ellenben hasonlóképen alluviális; általában véve dus termékenységü talaj, melyen művelhetetlen részek csak a Tisza kiáradásai által ingoványossá tett helyeken találhatók.

[ÁBRA] Jász-Nagykun-Szolnok vármegye cimere.

Folyóvizei közül legnagyobb a Tisza, mely a vármegyét É-ról D-felé kanyargós, számos holt-ágtól kisért mederben keresztülfolyja s É-on és Ny-on tetemes hosszban a vármegye határát is jelöli. Szolnok mellett jobbfelől magába veszi a Zagyvát, mely Jászberényen alul a Tarnával egyesül. A vármegye D-i részét a kacskaringós folyásu egyesült Kőrös s a Mezőturnál belé szakadó Berettyó öntözi, mely utóbbi a Hortobágyi-csatorna vizét is magába veszi. Ezen folyók mentén azelőtt terjedelmes mocsarak voltak, melyek az ujabb szabályozások és lecsapolások folytán terjedelmükből sokat veszítettek. Kisebb tavak és tócsák azonban ma is nagy számmal vannak.

J. vármegye éghajlata az alföldi klima jellemző vonásait tünteti föl; 10,5-11 C°-nyi átlagos évi hőmérséklet mellett a nyári és téli hőmérsékleti szélsőségek igen nagyok; a legmelegebb hónap (julius) közepes hőfoka 22-23°, a leghidegebb hónapé (december) -2,7°; a hőmérséklet szélsőségei 39,2 és -24,6° voltak. A csapadék az egész vármegye területén egyaránt kevés; Jászberényben 631, Szolnokon 677 mm. az évi csapadék mennyisége.

Termékei az ásványország köréből nincsenek; a növényország termékei közül a gabonanemüek a legjelentékenyebbek. J. vármegye termőterülete 488 103 ha., ebből szántóföld 318,207 ha., kert 2663 ha., rét 52 671 ha., legelő 103 124 ha., nádas 2371 ha., szőllő 5847 ha., erdő 3220 ha.; a földadó alá nem eső terület 35 100 ha. Legfontosabb terményei a buza (1892-ben termett 152 655 ha. területen 1 213 537 hl.), rozs (10 258 ha., termés 162 291 hl.), árpa (39 709 ha., termés 663 559 hl.), zab (14 762 ha., termés 338 030 hl.) és kukorica (53 575 ha., termés 338 030 hl.) és kukorica (53 575 ha., termés 969 584 hl.); továbbá kétszeres, burgonya, köles, cukorrépa, takarmányrépa, lucerna és lóhere. Jelentékeny a dohánytermelés is, mely 4 147 ha. területen 52 214 q termést adott; Szolnokon, Tisza-Roffon, Jászkiséren és Jászberényben dohánybeváltó hivatalok vannak. Továbbá sok dinnye, gyümölcs és szőllő is terem. Van 8 közhasznu szőllőtelepe. Fában a vármegye szükölködik. A mezőgazdaság érdekeit szolgálja a J. vármegyei gazdasági egylet; megemlítendő itt még a Heves-Szolnok-Jászvidéki Tisza- és belvizszabályozó társulat (Jászkisér), a Szelevényi átmentesítő- és belvizlevezető társulat, a Szolnok-Csongrád-Tiszabalparti ármentesítő társulat (Cibakháza), a Hortobágy-Berettyóvidéki belvizeket szabályozó társulat (Karcag) és a Székeséri viztársulat (Jász-Monostor). Állattenyésztése igen jelentékeny; az 1884. évi összeirás szerint volt a hasznos háziállatok létszáma 87 194 drb magyar és 2160 nem magyar fajtáju szarvasmarha (6,4 millió frt értékben), 254 bivaly, 49 612 ló (4,5 millió frt értékben), 564 szamár és öszvér, 138 019 sertés (2,2 millió frt értékben), 309 237 juh és birka (2,4 millió frt értékben) és 160 kecske. A szarvasmarha tenyésziránya az erdélyi magyar faj; nevezetesebb állattenyésztések T.-Derzs, Taskony, Alattyán, P.-Szanda és P.-Ecseg; jelentékeny a lótenyésztés s nevezetesebb ménesek Taskony, Puszta-Pó, T.-Beő, Fegyvernek; a fedeztetési állomások száma 26. Vannak továbbá jelentékeny juhászatok (Ujkut, Puszta-Pó, Tisza-Beő, Fegyvernek) és sertéstenyésztések is (Ujkut, Puszta-Pó, Fegyvernek, Puszta-Gyügér, Tisza-Kürt, Cibakháza). A házi szárnyasok száma volt 1884-ben 536 911 tyuk, 22 656 pulyka, 156 092 lud, 89 818 kacsa és 156 558 galamb. A méhkasok száma 15 469 volt. A lakosságnak jövedelmező kereseti ága a halászat, mely a Tiszán, Kőrösön, Zagyván és Berettyón szép eredménnyel folyik.

[ÁBRA] Jász-Nagykun-Szolnok vármegye térképe

Lakóinak száma erősen szaporodik; mig 1870. 258 553 és 1881. 278 443 lakosa volt, addig 1891. már 318 475 iratott össze s igy 1 km2-re 59 lélek esik. Az utolsó tiz év alatt a lakosság száma 10%-al emelkedett. Nemzetiségre nézve J. a legmagyarabb vármegyék közé tartozik, ugyanis 315 387 magyar (99%) mellett csak 1567 német, 977 tót s 622 egyéb van. Hitfelekezet szerint van 180 538 római katolikus (56,7%), 2908 ág. evangelikus (0,9%), 124 437 helvét (39,1%) és 10 005 izraelita (3,1%). A lakosság javarészét a jászok és kunok teszik. Foglalkozásra nézve következőképen oszlik meg a lakosság: értelmiség 1866, őstermelés 72 671, ipar 13 062, kereskedelem 2365, hitel 179, közlekedés 2756, járadékból élők 2525, napszámos 26 110, házi cseléd 6842, háztartásban 66 384, egyéb foglalkozásu 921, foglalkozás nélküli 14 éven alul 111 881, 14 éven felül 11 042, letartóztatott 415. Az őstermelés mellett, mely a lakosság főfoglalkozása, az ipar jelentéktelen; a gyáripar bölcsőkorát éli még s néhány gőzmalomra, tégla- és szeszgyárra szorítkozik. Élénkebb a kereskedelem, melynek főcikkei a gabonanemüek és élő állatok. Az üzleti életet élénkíti 8 bank, 16 takarékpénztár és 4 szövetkezet.

A közlekedés főeszközei a vasutak, melyek a vármegyét minden irányban szelik; fővonala a M. Á. V. budapest-debreceni vonala, mely Szolnoktól Püspök-Ladány irányában fut a vármegyén végig; Szolnoktól ágazik ki a hatvani, ebből az ujszász-jász-apáti vonal; Szolnoktól megy egy másik fővonal Mezőturnak (Arad felé), melyből ismét a kun-szent-mártoni, a mezőtur-szarvasi és turkevei szárny ágazik ki. Kis-Uj-Szállástól végre egyfelől Kaál-Kápolna, másfelől Dévaványa és Gyoma felé van vasut. Ezen vonalak összes hossza 389 km. A hajózás a Tiszán egész hosszában folyik. Állami utja nincsen; a törvényhatósági utak hossza 826 km., ebből azonban 734 km. kiépítetlen.

A közművelődés még nem áll a legtökéletesebb fokon; a 6 éven felüli férfilakosságnak 29,6, a női lakosságnak 36,3%-a nem tud sem irni, sem olvasni s (1892) 50 819 tanköteles gyermek közül 8100 nem jár iskolába. A vármegye területén van 220 elemi s 1 felső népiskola (a tanítók száma 385), 19 kisdedóvó, 1 börtöniskola, 12 szakiskola és 5 középiskola (szolnoki állami főgimnázium, jászberényi községi főgimnázium, karcagi református algimnázium, kis-ujszállási és mezőturi református főgimnázium). A szellemi élet leginkább Szolnokon és Jászberényben központosul.

Közigazgatás. J. vármegye 5 járásból áll és 7 rendezett tanácsu város van benne, u. m.:

Járás, város

Községek száma

Lakosság száma

Ebből magyar

Lakott házak száma

Jászsági alsó járás

9

43854

43710

8045

Jászsági felső járás

9

34644

34546

6992

Tiszai alsó járás

12

32552

32287

6000

Tiszai felső járás

8

45328

45014

8314

Tiszai közép járás

7

36891

35952

5414

Jászberény r t v.

1

24331

24155

5038

Karcag

1

18197

18050

4018

Kis-Ujszállás

1

12527

12443

2610

Kun-Szt.-Márton

1

12554

12529

2360

Mezőtur

1

23757

23306

4447

Szolnok

1

20748

20398

3051

Turkeve

1

13092

12997

2773

Összesen

52

318475

315387

59062

A vármegyében a rendezett tanácsu városokon kivül 45 nagyközség van (kisközség nincs); a puszták száma 185. A községek mind igen nagyok, ezernél kevesebb lakosa csak egynek van, ellenben 18 község 5000-nél népesebb. Székhelye Szolnok. Az országgyülésbe J. vármegye hét képviselőt küld.

Egyházi tekintetben a vármegye 28 római katolikus egyházközsége az egri érseki, 6 a váci püspöki egyházmegyéhez, 1 görög katolikus fiókegyháza a nagyváradi püspöki, 1 görög keleti anyaegyháza az aradi, 1-1 fiókegyháza a budai püspöki és karlócai érseki egyházmegyéhez, 1 ágostai evangelikus egyházközsége a bányai, 5 református község a dunamelléki és 22 a tiszántuli egyházkerülethez tartozik. Izraelita anyakönyvi hivatal 11 van. Törvénykezési szempontból az egész vármegye a budapesti itélőtábla kerülete alá tartozó szolnoki törvényszék területét alkotja; van 8 járásbirósága (Szolnok, Abád-Szalók, Jász-Apáti, Jászberény, Karcag, Kis-Ujszállás, Kun-Szt.-Márton, Mezőtur, az első kivételével mind telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel felruházva); az illetékes főügyészség, bánya-, sajtó- és pénzügyi biróság Budapesten székel. A közjegyzői székhelyek száma 6 (Szolnok, Jászberény, Jász-Apáti, Karcag, Kisujszállás, Mezőtur). Hadügyi tekintetben az egész vármegye a Szolnokon székelő 68. hadkiegészítési parancsnokság, a gyulai 2. és a debreceni 3. sz. honvédgyalogezredhez tartozik s alakítja az 5. és 6. I. oszt. és a 100. és 101. sz. II. oszt. népfelkelő zászlóaljat. Szolnokon csendőrszakaszparancsnokság székel. Pénzügyi tekintetben J. vármegye a szolnoki pénzügyigazgatóság területét alkotja, adóhivatala Jászberényben, Kis-Ujszálláson, Szolnokon és Tisza-Roffon, pénzügyőrbiztosi állomása Szolnokon és Karcagon van. Ipari és kereskedelmi ügyeit illetőleg a debreceni kamara illetékességi körébe van beosztva; államépítészeti hivatala Szolnokon van. Közuti kerületi felügyelője Nagyváradon, posta és táviróigazgatósága Budapesten székel. A vármegye területén 35 gyógyszertár van. L. még Jászok és Jász-kun kerület.

Jászó

kisközség Abauj-Torna vmegye csereháti j.-ában, a Bodva völgyében, (1891) 1387 magyar lakossal, posta- és táviróhivatallal, postatakarékpénztárral. Az itteni premontrei kanonokrendi prépostságot Kálmán és II. Béla alapították; a tatárdulás után IV. Béla 1255. helyreállíttatta és előbbi jogaiban megerősítette; IV. László birtokainak nagy részét Gölnicbánya városának ajándékozta. III. Endre megengedte, hogy a J.-iak minden ércet (az ezüstön kivül) bányászoknak bérbe adhassák. Róbert Károly a szomszédos sziklahegyen várat építtetett, miért Jászóvárnak is neveztetik. 1358. és 1364. Lajos király korlátlan bányajogot adott J.-nak, melyet Zsigmond 1430. helybenhagyott. 1421. a monostor alattvalói fellázadtak ellene, miért is Zsigmond 1436. megengedte Szaniszló prépostnak, hogy a prépostságot várrá alakíttassa át. Az alattvalók zavargásainak csak Mátyás király vetett véget, elengedvén sok évi tartozásaikat. 1619. Bethlen Gábor ostromolta J.-t, 1685. Thököly Imre foglalta el, de Fenessy György egri püspök a szétrombolt várat saját költségén helyreállíttatta. 1707. Rákóczi Ferenc szállta meg. A prépostság 1700. a morvaországi lucei monostor joghatósága alá került, a XVIII. sz.-ban a premontrei kanonokrend ősi törvényes birtokába visszahelyeztetett, de 1786. II. József császár feloszlatta a prépostságot. A nagyszerü templom 1792 aug. 19. leégett, de I. Ferenc 1802. visszaállítván a premontrei rendet, a templom is ujra felépült. A J.-i prépostság őrzi most a rend országos levéltárát. A J.-i vár előtti Kőszál nevü sziklafalban aknaszerü barlang nyilik, melyben cseppkőképződmények is vannak s a barlangi medve csontjai találtattak. A J.-hoz tartozó Pocskaj pusztán a prépostságnak vasgyára van, mely 40 000 q nyers vasat képes termelni. Környékén márványbányák vannak. V. ö. Rupp, Magyarország helyrajzi története (Pest 1872, II. k.); Siegmeth K., Führer für Kaschau u. das Abauj-Torna-Gömörer Höhlengebiet (Kassa 1886).

Jászok

állítólag már a Rigvedában előfordulnak Yadu néven, mi magyar helynevekben is ismétlődik; a khinaiak Yuë-ti néven ismerték őket; Ptolemaiosnál [ÁBRA], más iróknál Jágni, Jazyges a nevük Az uzoknak a Káspi-tenger északi részén levő országa, Gazia, e török eredetü nép nevét tartotta fenn. A török-tatároknál különben jaj vagy jaz ijjat (jaici, vagy kun-törökül jaaszi a. m. jász a. m. ijjast), máskép azonban nyarat is jelent. Ismeretes, hogy a török eredtüek rendesen egy téli és nyári lakást tartottak, ugy hogy ez elnevezés nomád életmódjukra is vonatkozhatott; némi pleonazmusz tehát, ha külön is metanasta (kóbor) jászokról beszél a történetirás, mely bőven megemlékezik a római császárságba tett berohanásaikról s Magyarország síkságain való kalandozásaikról. A magyar oklevelek jászokról, pharetrariusok, philistaeusok és phalisteusok néven emlegetik őket. Hunfavy Pál Ethnographiájában (376-7) még álomhüvelyezésnek mondta, mintha a Magyarországba az Árpádok idejében betelepedett jászok a földjükön egykor élt jazygokról vették volna nevüket, s azt vitatta, hogy a jász szó egy az ijásszal; ezt azonban (Századok, 1881., 106.) maga is visszavonta. (V. ö. Magyar Nyelvőr, 1877., 349-351). A német philistaeus (ó-felnémetben fil. a. m. ijj) szintén a jász. a. m. ijász szó féreértéséből támadt. A jászokat hihetőleg Szt. László telepítette le a Zagyva két oldalán, midőn 1091. a Temesnél döntő győzelmet aratott a kunokon és besenyőkön. E kunok egy része már beköltözésekor jász vagy gyász nevet viselt; nálunk oklevelesen Károly Róbert 1323. használja először a jasso nevet s az a Bassaraba Ivánko oláh fejedelem, ki ellen 1331. szerencsétlenül harcolt, a gospodstvo Jasko (jász fejedelemség) élén állt. Jászok és kunok közt törvény és közélet nem tett különbséget. A mostani jászhelyek: Jászberény, Apáti, Jászapáti-Szállás, Árokszállás, Fénszaru, Felső- és Alsó-Szent-György, Dózsa, Jákóhalma, Mihálytelek, Jászladány, Jászkisér, Négyszállás, Ágó, Boldogháza stb. A jászokat és kunokat, kik kir. földeken telepedtek le, a törvény a nemességet föltételező személyes fölkelésre kötelezte, de megengedte, hogy pöreiket főbirájuk, a nádor és szabadon választott kapitányaik, vagyis grófjaik elé vigyék, s javaikat oltalmazta minden erőszakos adóztatás és az ellen, hogy hozzájok a király, királyné és országnagyok beszálljanak. Az 1514. évi törvények azonban már adó- és tizedfizetésre kötelezték s a Hármaskönyv (III., 25. cim) a falusiak vagyis jobbágyok közé sorozta őket. A török hódítás azonban megakadályozta jobbágyságukat. A jászkunok különben I. Ferdinánd alatt az egri várhoz adóztak, 1551. pedig az akkor épült Szolnok várához csatolták őket; de Szolnok már 1552. török kézre került. Ezentul a töröknek is adóztak, de nem mulasztották el, hogy a magyar kamarához is beadják adójukat; Szolnok elestével különben ujra Eger s részben Gyula várához kapcsolták őket. A Szolnok és Eger ellen viselt háboruk következtében különben a jászkun községek nagyobb része elmenekült, s a gazdaságok tönkrementek. Jászberény ezen időben (1553-88) vált külön jász és magyar városra, külön birósággal és pecséttel. Ezt az elkülönzést talán a protestantizmus terjedése okozta. A budai pasa engedelmével a kat. főtemplom felét is a reformátusok használták, szertartásaikban lehetőleg gátolva a katolikusokat. Gyula eleste (1566) után a jászkunok területe mindinkább ki volt téve a törökök és tatárok pusztításainak. A Jászságban 14, Kolbászszékben (a mai Nagy-Kunságban) Turkevin és Turkeddin kivül 16, a Kis-Kunságban 14 község állott még fenn. Ez időben (1567) támadhatott a Jászságra, Nagy- és Kis-Kunságra való megkülönböztetés; amabban 416, emebben csak 200, magában a Jászságban 472 telek volt (85 pedig elpusztult). A jászok, a 15 éves háboru után, ahogy lehetett, rendezgették, kir. adománylevelekkel erősítették meg ősi javaikat, sőt uj szerzeményekkel is gyarapították. Javukra vált, hogy 1608. 60 éven át mindig volt nádora az országnak, ki évenkint 3000 arany tiszteletdijért tartozott megvédeni a jászkunokat szállásaikon, szabadságaikban és kiváltságaikban. A nádorok azonban maguk helyett, de csak nádorságuk idejére, nádori főkapitányokat neveztek ki, igy p. Thurzó György Keczer Endrét. Ez 1611. azonnal hazatérésre szólította fel az elszéledt jászkunokat s ez igyekezetében gyámolították őt az egri törökök is, kiknek az szintén érdekükben állt. Thurzó halálával a király magának követelte a főkapitány kinevezésének jogát s Keczert ki is nevezte azzá; az uj nádor, Forgách Zsigmond azonban Strucz Ferencet nevezte ki, s erélyesen védte s meg is védte nádori jogait a királlyal szemben. 1647. már ismét 15 népes község volt a Nagy-Kunságban, 11 a Jászságban; a Kis-Kunságban ellenben csak 5. Kivált Esterházy nádornak volt sok része a viszonyok jobbrafordultában. De a Jászkunság 1594 óta, mikor török kézre jutott, elvesztette közigazgatása függetlenségét; a Kis-Kunságot Pest-, s a Nagyot és a Jászságot Heves vármegyéhez csatolták. A jászkunok azonban nem akartak fizetni a megyére, mi ellen a hevesiek 1655. keményen tiltakoztak, de a nádor a jászkunoknak adott igazságot. 1658 után a török háboruk véget vetettek a másodvirágzásnak. Az erkölcsök elvadulása s a nyomor napról-napra növekedett. A gonosztevők annyira elszaporodtak, hogy üldözésükre a parasztmegye uj intézményét kellett életbeléptetni. 1685. Szolnok s 1686. Buda is keresztény kézre került ugyan, s a Jászkunság ezzel végkép fölszabadult a török igája alul; egyuttal azonban még azon (1686) évben kimondta a szepesi kamara, hogy a hadjárat tömérdek költségei miatt haszonbérbe adják, vagy örökösen is eladják a kincstár jász jószágait. 1702. I. Lipót, Esterházy Pál nádor tiltakozásaival nem törődve, fél millió frton csakugyan eladta a jászkun-területet a német lovagrendnek s ezt csak a rendeknek 1714. való közbelépése alakította át záloggá. 1730. a pesti rokkant katonák háza váltotta magához a zálogot, mig a jászkunok egymás közt felosztva kifizethették az egészet s Mária Teréziától 1745. visszanyerték régi kiváltságaikat, melyeket az 1751. évi törvényhozás szabályozott. Ez utóbbi törvény, az 1799. évi nádori statutumokkal kiegészítve, alapja lett a jászkun kerület jogi helyzetének és közigazgatási rendjének. A jászkunok 1845 máj 20. fényesen megülték szabadságaik visszaszerzésének százados évfordulóját. 1848. a jászkunok főkapitánya főispáni rangot nyert. Az 1876. XXXIII. t.-c. a Jászságból, a Nagy-Kunságból s Heves és Külső-Szolnok vmegye némely járásából Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegyét alakítván, a jászkunok különállásának véget vetett.

Jászol

l. Istálló.

Jászolrágás

l. Karórágás.

Jászó-Mindszent

kisközség Abauj-Torna vármegye cserháti j.-ban, (1891) 1302 tót lak. Környékén csekély mennyiségü antimonércet termelnek s vasércbányák vannak.

Jaszp-achát

(ásv.), jaszpiszt tartalmazó achát, illetőleg kalcedon.

Jászpisz

(ásv.), tisztátalan, tömött, átlátszatlan, veres, barna vagy sárga, elég közönséges quarcváltozat; nagymennyiségü vasvegyületet tartalmaz és ez tisztátalanítja, a vasvegyület mennyiségétől függ a szine is. Némelyikben szalagosan változnak a különféle szinü J.-ok, az ilyen a szalgos J., melyet legszebben Szibériában találni. Egyiptomban, a lybiai sivatagban meg a Nilus medrében igen szép gömb v. golyó alakban terem, onnan egyiptomi v. golyós J. néven kerül kereskedésbe; nilusi kavicsnak is mondják. Pecsétnyomókat, vázákat, mindenféle olcsó ékességeket köszörülnek belőle. A régiek nagy becsben tartották és mindenféle babonát füztek hozzá. Orvosságnak tartották a hideglelés ellen, a skorpiók és pókok ellen védő kőnek mondották stb. Nálunk is sokfelé igen közönséges, nevezetesen a Mátrában, Gyöngyös vidékén, a Tokajhegyalján, az erdélyi Érchegységben stb.

Jászpisz-áru

l. Wedgewood.


Kezdőlap

˙