Jelzálogbank

Olyan bankintézeteket neveznek e néven, amelyek jelzálogüzletek kötésével foglalkoznak és pedig tulnyomó mértékben ingatlanokra adnak jelzálogkölcsönöket. Jogi természetükre nézve lehetnek szövetkezetek v. részvénytársulatok. Az előbbiek első sorban saját tagjaik hiteligényeit törekszenek kielégíteni s e célból egymásért egyetemleges és korlátlan felelősséget vállalnak, hogy a hitelképességnek ilyen összefüzése által a pénzpiacon nagobb bizalmat találjanak. A kezelési költségeket a tagok befizetéseiből fedezik. A részvényes J.-ok ellenben tőkebirtokosok kezdeményezésére alakulnak és pusztán a másként nem gyümölcsöztethető tőkék jelzálogi elhelyezésére törekszenek. A J.-ok más hitelintézetekkel szemben azon hátrányban vannak, hogy tőkéik a földhitel igényeinek megfelelően hosszu időre vannak lekötve, fölmondhatatlanok és apró évi részletekben térülnek vissza, miért is az üzleti konunkturák kedvező alakulását vagy éppen nem, vagy csak igen kis mértékben használhatják fel. Az állam tehát, hogy a földhitel-szükségletet biztosíthassa, bizonyos kedvezmények (bélyeg- és adómentesség stb.) által nyujt kárpótlást a J.-oknak. A J.-ok kölcsönözéseiknél különös gondot fordítanak a kölcsöntőke biztosítására s azért a megállapított becsértéknek legfeljebb 2/3-a erejéig adnak kölcsönt. A J.-oknak egyik különös fajtáját képezik a talajjavító bankok, amelyek csak abban különböznek a többi ilyen intézetektől, hogy kizárólag talajjavítási célokra adnak jelzálogkölcsönöket. L. Jelzálog, Földhitel.

Jelzálogbiztosítás

l. Biztosítás.

Jelzálogkölcsön

a hitelnek azon alkalmazása, melynél a kölcsönösszeg biztosítása céljából a hitelező zálogjoga az adósnak valamely nyilvánkönyvileg feltüntetett vagyonalkatrészén ugyancsak nyilvánkönyvileg megjelöltetik. L. Jelzálog.

Jelzálogüzlet

l. Zálogüzlet.

Jelzés

(Signal), parancsoknak v. értesítéseknek tudtul adása távolságban levők számára. A J. megelelő, látható v. hallható jelekkel, illetőleg az elektromosság felhasználásával történik. A látható jelzés zászlókkal, rudakkal, háromszögalaku állvány kitüzése és forgatása, éjjel lámpások, rakéták, tüzgömbök, tüzek gyujtása által eszközöltetik. A hallható jelzések adására szolgálnak ágyu- és mozsárlövés, harangkongatás. Az egyes jelek összeállítása, változtatása, azok száma vagy szine egy előre megállapított értelemnek felel meg, mely a jelzési könyvben megirva titokban tartatik. Közönséges jelzés p. a toronyőrök tüzjelzése is, amidőn zászlókkal, lámpással a tüz irányát és a harangkongatás számával a kerület számát jelzik, melyben a tüz pusztít.

A vonatok közeledésének biztosítása végett indulásukat, a nyilt vonalon való megállásukat, menetük megzavarását stb. az állomásokon avagy a vonalon foglalkozókkal különböző jelzésekkel tudatják. Kezdetben csak látható jeleket használtak. Az őrházakat ugyanis olyan közel építették egymáshoz, hogy egyik őr a másiktól látható jeleket adhasson. E célra magas árbocfákat állítottak fel s nappal kosárfonásu gömbök, éjjel lámpák felvonásával jeleztek. A villamosság felhasználásával most már az idő járásától, távolságtól függetlenebbül és igy biztosabban is jelzünk (l. Harangmű). Jelzéseinket megkülönböztetjük látható és hallható jelekre. A látható jelek adására a használt jelző eszközök megint mozgathatók és állandók. Mozgathatók: a tárcsa, a lobogó és a lámpák. A tárcsa körülbelül 0,4 méter átmérőjü bádog avagy vesszőből fonott kerek lap, egyik oldalán vörösre, a másikon fehérre festve, mely vasheggyel felszerelt rudra van erősítve. A lobogó körülbelül 0,5 m. hosszu, 0,3 m. széles és kis nyélre erősített vörös szövet. A különböz kézi és jelző lámpák fehér, zöld és vörös üveggel vannak ellátva. Állandó jelzők az állomást védő jelzők s a különböző árbocjelzők, szemaforok (l. o.). A két utóbbi jelzőt az állomásból állítjuk, még pedig vörös lappal v. karral a vonat irányába, tehát tilosra, hogy ha a vonatoknak az állomásba való bejárása akadályozva van. Az állítást mekanikai uton v. a villam segélyével végezzük. Az előbb felsoroltak használatakor alapelvül vesszük, hogy a fehér lap vagy fehér világosság szabad menetet illetve azt jelzi, hogy a vonat utjában nincsen akadály. A zöld szin és világ lssu és óvatos haladásra figyelmeztet. A vörös szin vészt jelent, tehát láttára a vonat megállítandó, ugyszintén megállást jelzünk, hogy ha bármely szinü avagy alaku tárgyat körbe forgatunk. A mozgatható jelzőknél azonban nappal a vörös szin csak akkor jelzi a megállást, ha a tárcsát v. a lobogót a sinek közé helyezzük, a sinek mellett tartva csak lassítást jeleznek. Az állandó jelzők természetesen csak a vágány mellett lévén elhelyezhetők, ezeknél a vörös szin mindig megállást jelent. A hallható jelzéseket csengetyüvel, kézi és gőzsippal, kürttel avagy harangütésekkel v. durranó jelzőkkel (l. o.) adjuk. Csengetyüt használunk, hogy a vonatoknak az állomásba való érkezését és indítását tudassuk a közönséggel. De a csengetés figyelmeztető jelül is szolgál, mert amig az állomási védő J. tilosra van állítva, addig az állomásban egy kis csengetyü folyton csönget. Sippal adunk jelt p. a vonatok rendezésekor, a lokomotiv vezetője pedig gőzsippal adja figyelmeztető jelét, kürttel jelez a vonatvezető a vonatok indítása vagy megállításakor. Kürtöt használunk ködös időben is jelzésre, mikor a messzelátás akadályozva van. Végre harangütésekkel jelzünk (l. Harangmű). A J.-ek különböző csoportosításával a vonatszemélyzet érthető jeleket intéz az állomási és vonatszemélyzethez és viszont. A mozgatható jelzőkkel adhatók a szabad menet, a lassítás és megállítást jelentő jelzések, továbbá jelezhető, hogy a vonat szét van szakadva. Harangjelekkel illetve a harangütések különböző csoportosításával jelezhetők a vonatoknak mely irányba való indítása, megállítása; a vonat tudathatja a szomszédos állomásokkal a nyilt vonalon való megállását, nemkülönben utjának folytatását, végre segélyt kérhet, csak lokomotivot vagy mindjárt orvosokat, munkásokat. A vonalszemélyzet jelezheti a hófuvást, kocsik elfutamodását, pályarongálásokat, minden vonat feltartóztatását.

A vonatok közlekedését biztosító intézkedések legfőbbike azonban, hogy a vonatszemélyzet (állomások, őrök, stb.) a kellő módon és előre értesüljenek a vonatok közlekedésének sorrendjéről és idejéről. Ezért a menetrendek készítésekor az előző évek tapasztalatai alapján számos szükségleti vonat menetrendjét is megállapítják. A menetrendek hatályba helyezésekor meghatározzuk, hogy mely vonatok közlekednek naponta. Ezekről nem lesz külön értesítő kiadva, de a csak időközönként indított vonat közlekedéséről az egész személyzet külön értesítendő: távirati uton, irásbelileg vagy látható jelzőeszközökkel. Táviratilag értesíttetnek az állomások a rendelkező állomás által; erre ők irásbeli értesítőt küldenek őrtől-őrig. Az értesítők aláirása után bizonyítékul az indító állomás által megőrzendők. Irásbeli értesítő megy az állomások részére egy előző vonattal s hogy a vonalon levő személyzet és munkások is ujolag figyelmeztetve legyenek arra, hogy ezt a vonatot követi a rendkviüli vonat, a vonat utolsó kocsijára az ábrákon látható jelzőeszközök függesztetnek ki. Mind e jelzések adása és értelmezése egységes alapelveken nyugszik s a miniszteri jóváhagyással kiadott jelzési utasításban foglaltatik.

Jelző

a nyelvtanban egy mondatrész neve. A J.-t azért nevezzük igy, mert a tárgynak (a fogalomnak) valami jelét, ismertető jegyét mondja meg s ilyen kérdésekre felel: milyen? minemü? v. minő? miféle? micsoda? mekkora? melyik: A J.-ben kifejezett ismertető jegy a jelzett fogalmat mindig közelebbről meghatározza, megszorítja. A jelző háromfélét fejezhet ki. Vagy a jelzett tárgynak minőségét, tulajdonságát, s ilyenkor tulajdonságnév a jelző, pl. kis ujj; vagy mennyiségét, számát s akkor számnév a jelző, p. öt ujj; minthogy mind a két esetben melléknév a jelző, közös névvel melléknévi jelzőknek nevezzük őket. Vagy végre azt fejezik ki, hogy micsoda személyhez vagy dologhoz tartozik, kinek vagy minek a birtoka a jelzett tárgy, s az ilyen birtokviszonyt kifejező jelző rendesen főnév, azért főnévi jelzőnek vagy birtokos jelzőnek nevezik, p. Isten ujja, kéz ujja. Melléknévi jelzőül a mi nyelvünk sokszor főnevet is alkalmaz (melléknévileg hasznélt főnév): arany pálca, maradék kenyér, tenger nép, egy pipa dohány. Néha meg melléknév elé is teszünk jelzőt: világos kék, milyen nagyszerü (s a melléknévtől képzett határozó elé: szép csöndesen, nagy búsan). A költői nyelvben s emelkedett prózában sokszor szerepel az ugynevezett ékesítő jelző (epitheton ornans): a rózsaujju Eos, gyorslábu Achilleus, párducos Árpád. A melléknévi jelzőnek egy külön fajtája az értelmező jelző (appositio), vagyis az utólagos jelző, p. Hol Mátyás, az igazságos? (Kisf. K.); átrepültem a levegőt, a végtelent (Pet.); Monda Lajos, a nagy király (Ar.). - A főnévi vagy birtokos jelző nyelvünkben részint rag nélkül, részint-nek raggal áll s mind a két esetben megfelel az indogermán nyelvek genitivuszának. De a birtokot kifejező (jelzett) szót mindig jellemzi nyelvünkben a birtokos személyrag: az Isten háza v. az Isennek háza, a szüret ideje v. a szüretnek ideje, stb. Ha a birtokos -nek raggal mondjuk, el is válhatik a jelzett szótól (a birtoktól), ugy hogy más szók is kerülnek közéjük, p. A kiürült háznak csak düledéke marad (Kisf. K.); A jókedv legszebb virága a komor életnek (u. az). Ha cselekvést vagy cselekvőt jelent a birtokszó, p. a kéz irása, egy anya szülöttei, a levél irása, a levél irója: akkor a birtokos a cselekvésnek v. alanya, mint az első két példában (a kéz ir stb.), vagy pedig tárgya, mint a másik kettőben (a levelet irják stb.). Az első esetben alanyi birtokosnak nevezik (genitivus subjectivus), a másodikban tárgyi birtokosnak (genitivus objectivus).

Jelző balta

bütüjén az erdőbirtokos vagy pagony nevének kezdőbetüjét vagy más jelt viselő balta, mellyel a kivágandó fa töve, vagy az eladott törzs megjelöltetik, illetve jeggyel elláttatik.

Jelző zsineg

(Signalleine), a vasuti vonatoknál arra szolgál, hogy vele menetközben a lokomitivon levő gőz-sipot meghuzassuk s a füttyentéssel a lokomotivvezetőt a vonat megállítására felhivjuk (valami baj esetén). A J. a lokomotiv sipjától a vonat hosszában rendesen a kocsik tetején vagy egyik oldalán fut végig, s előző esetben csak a vonatkisérő személyzet (kalauzok, fékezők) által használható, utóbbi esetben pedig, ha t. i. a zsineg a személykocsik ablakai fölött (kivül v. belül) van végighuzva, az utasok részére is hozzáférhető. Tehervonatoknál, ha nagyon hosszuak, nem szokás a zsineget végigfektetni, mert hasznavehetősége megszünik s ilyenkor csak egy részén át vezetik. Egyébként pedig kedvezőtlen időjáráskor (havazás, esőzés, oldalszél, stb.) könnyen felmondja a szolgálatot s alkalmazására ujabban már nem is fektetnek súlyt, hanem inkább a villamos átmenő jelzőket v. a folytatólagos fékeket (l. Fék) teszik az utasoknak hozzáférhetővé s mig előbbiek ujtán (villamos csengetyüvel) a vonatvezetőt értesíthetjük a bajról, addig utóbbiak működtetésével (vészfék) magunk is megállíthatjuk a vonatot.

Jemappes

(ejtsd: zsemapp), község Hainaut belga tartományban, 5 km.-nyire Monstól, a Trouille és Haine összefolyásánál, vasut mellett, (1890) 11 862 lak., vasművekkel, üveg-, faience- és kerámia gyárral; szénbányákkal. 1792 nov. 6. Dumouriez francia vezér itt 46 000 emberével győzelmet aratott az Albert szász-tescheni herceg vezérlete alatt 26 000 főből álló osztrák hadseregben, aminek következménye Belgium elvesztése volt.

Jemen

l. Yemen.


Kezdőlap

˙