Jeremiás

Chilikijjáhu fia, zsidó próféta, Anáthóth nevü városból való volt és Kr. e. 629-570 között működött. Igen nehéz időket élt a pogány érzületü Jójákim király idejében. A babiloniai hatalommal szemben Jójákim és tanácsadói az egyiptomiaknál kerestek segítséget s csak J. látta a Judára ebből származó veszedelmeket. Nem szünt meg azért nyugalomra és a babiloniai király iránti engedelmességre inteni a népet. Midőn ez nem engedelmeskedett neki s vallási meg erkölcsi tekintetben sem felelt meg a próféta követeléseinek, Judát és Jeruzsálemet pusztulással fenyegette. Ezzel maga ellen ingerelte a királyt, a népet és a nagyoknak egy részét, akik mind hazaárulónak tekintették. Nem egyszer forgott veszedelemben élete s a gyönge Cidkijjáhu alatt egy izben egy iszappal telt gödörbe vetették, ahonnan egy szerecsen rabszolga szabadította ki. Midőn II. Nebukadnezár Jeruzsálemet elfoglalta, J.-nak tetszésére bizta, hogy hol tartózkodjék. Palesztinában maradt, ahonnan azonban Nebukadnezár zsidó helytartójának, Gedaljának gyilkosaival kénytelen volt Egyiptomba menni. A monda szerint Egyiptomban lakó honfitársai agyonkövezték. J. beszédeit tanítványával, Báruchhal két izben jegyeztette fel. A róla nevezett könyv szerzője valószíüleg a babiloniai fogság második felében élt s céljául tüzte ki, hogy megirja J. életét, amely életrajzába a Báruch feljegyzéseiből vett beszédeket közbeszurta. Vannak azonban e könyvben későbbi toldalékok is.

Jeremiás

pap, l. Bogomil.

Jeremiás siralmai

vagy siralmak könyve, a szentirásban levő bús énekek gyüjteménye, amely az öt tekercs (megillőth) között foglal helyet. A hagyomány Jeremiásnak tulajdonítja, de valószinüleg több szerzőtől származik. Ez énekekben a zsidó népnek Jeruzsálem pusztulása fölött való gyásza jut kifejezésre s remekei a bibliai költészetnek.

Jeretán

állítólag az ázsiai magyarok fejdelme a XIV. sz. elején. XXII. János római pápától hittérítőket kérvén, a pápa 1239. oda küldötte a gemiskati püspököt, aki állítólag oly sikerrel járt el, hogy nemsokára már magyar eredetü misszionáriusok működtek a szomszéd népek között.

Jerez de la Frontera

(Xerez, ejtsd: herez-), város és járási székhely Cadiz (ettől 49 km.-nyire) spanyol tartományban, 6 km.-nyire a Guadalete jobb partjától, vasut mellett, szőllőkkel borított sikságon, (1887) 61 708 lak., régi kéttornyu alcazarral és részben fennálló körfalakkal; hires bortermeléssel. A J.-i bort sherry (l. o.) név alatt különösen Angliába szállítják, Puerto de Santa Mariából évenkint 200-500 000 hektolitert szállítanak hajókra. A különbözőképen szüretelt bornemek tintilla, manzanilla és pajarete néven is jönnek forgalomba. A széles utcákból és tekintélyes házakból álló város legkiválób épületei a Colegiata nevü templom freskókkal diszített kupolával és a Santo Domingo-templom. Közelében van a Cartuja, egykoron hires karthauzi kolostor. 711 jul. itt vivták azon csatát, amelyben Tarik, az arabok vezére legyőzte a Roderich király Ny-i gót hadait és azután csaknem egész Spanyolországot elfogalta.

Jarez de los Cabelleros

város és járási székhely Badajoz (ettől 79 km.-nyire) spanyol tartományban, az Ardila közelében, (1887) 8953 lak., a mór időkből fenmaradt körfalakkal; termékeny vidékkel; nagy gabona- és sertéskereskedéssel. Egykoron a templariusoké volt és ezektől kapta nevét.

Jergeni

(Ergeni), 132 m. átlagos magasságu dombsor Oroszországban; a Volga magas partjának folytatásaként 320 km.-nyi hosszuságban, Szareptától a Manics felső folyásáig huzódik és a Volga meg a Don közt vizválasztóul szolgál.

Jerichau

1. Jens Adolf, dán szobrász, szül. Assensben, Fünen szigetén 1816 ápr. 17., megh. Kopenhágában 1883 jul. 25. Kopenhágában tanult, azután 1839-től fogva Rómában képezte ki magát. Az ujabb dán szobrászok legkiválóbbika. Műveinek egy része, mint a Nagy Sándor menyegzőjét Roxanéval ábrázoló dombormű a christiansborgi királyi kastélyban, Herakles és Hebe nagy szoborcsoportja Thorwaldsen és az antik művészet hatása alatt áll; másrészt azonban, főleg azon szoborcsoportjaiban, mely egy vadász és párduc küzdelmét ábrázolja, hiven ragaszkodik a természethez. Egyéb kitünő szoborművei: A fürdő leányok; Krisztus föltámadása stb. - 2. J.-Baumann Erzsébet, német festőnő, az előbbinek neje, szül. Varsóban 1819 nov. 21., megh. Kopenhágában 1881 jul. 11. Düsseldorfban tanult és eleinte a tót, majd miután férjével Rómába költözött, az ottani népéletből vett jeleneteket ábrázolt. Beutazta Görögországot és Egyiptomot is. Festési modora rendkivül erélyes, férfias, sokszor tulzottan az; képeinek szinezése kitünő, hatásos, mig rajzuk többnyire fogyatékos. Nagyobb képei közül jelentékenyebbek: Görög pásztor a Parthenonon; Egyiptomi nők stb. - 3. J. Harald, dán festő, az előbbiek fia, szül. Rómában 1852 aug. 17., megh. u. o. 1878 márc. 6. Tájképfestővé képezte ki magát; eleinte főleg Róma környékének egyes pontjait ábrázlta, de Görög- és Törökországba meg Kis-Ázsiába tett utja után tárgyköre nagyon bővült. Jeles képei: Sorrento partja; Sardesi karaván tb.

Jerichow

két járás Poroszországban; az 1. Magedburg kerületben van, 1380 km2 területtel, 73 173 lakossal; 2. a ugyanott, 1378 km2 területtel, 55 717 lakossal.

Jerikó

(lat. Hiericus), az ókorban egyike Palesztina legvirulóbb városainak, 8 km. nyugatra a Jordán folyótól, Benjamin földjén. Ez volt az első város, melyet az izraeliták a honfoglaláskor bevettek. Nagy Herodes telelő helyül válsztotta, ellátta sok szép épülettel és egy erőddel, melyet anyjáról Gyprusnak nevezett. De ez a város valószinüleg az egykori J.-tól egy mértföldre délibre volt, legalább erre mutatnak a vizvezetékek romjai. Krisztus fellépése óta pereai és galileai zarándokok pihenője volt. A mai J. (Richa v. Aricha) jelentéktelen falu vályogviskókból, görög nem egyesültek kápolnájával, melyben csakig egy négyszögletü falomladék emlékeztet a keresztes hadakra.


Kezdőlap

˙