Jörg

József Ödön, bajor ultramontán politikus, szül. 1819 dec. 23. Papi pályára lépett és Döllinger vezetése alatt történeti tanulmányokkal foglalkozott s 1852. a trausnitzi kir. levéltár igazgatója lett. Ott irta első, Gesch. d. grossen Bauernkriegs c. művét. Még ugyanezen évben átvevén a Historisch-politische Blätter szerkesztését, egymásután adta ki a Geschichte des Protestantismus in seiner neuesten Entwickelung és a Geschichte der socialpolitischen Parteien in Deutschland c. dolgozatait. 1865. képviselővé választották, 1870. mint az ultramontán többség előadója tünt föl s fő része volt Hohenlohe miniszterelnök megbuktatásában. 1871-től kezdve tagja volt a német birodalmi gyülésnek, hol éles kritika alá vette Bismarck külügyi politikáját. Mint a bajor ugynevezett hazafias párt feje az uj 1875. évi választásokat is vezette, s midőn az országgyülés összeült, éleshangu felirati javaslatot terjesztett elő, melyben a minisztérium és különösen Lutz elbocsátását sürgette. Ámbár a ház J. javaslatát elfogadta, mégsem ért célt, mert II. Lajos király a feliratot kereken visszautasította. J. ezóta szelidebb magatartást tanusított, 1880. pedig, miután saját párthiveivel is meghasonlott, a politikai küzdtérről visszavonult, de a Histor-polit. Blätter hasábjain folytatta támadásait.

Jötun-fjelde

(a. m. Óriás-hegység), 56-57 km. hosszu és mintegy 60 km. széles, magas hegység Bergen és Hamar norvég tartományokban, örökös hómezőkkel, glecserekkel; szép hegyi tavakkal (Gjende, Tyin, Bygdin) és magas hegycsúcsokkal, amelyek közt a legnagyobb a Galdhöpig v. Galhöpigen (2560 m.).

Jövedék

igy nevezi a magyar pénzügyi terminologia az egyedáruságokat. Az egyedáruság által az állam a gazdasági műfolyamat bizonyos pontján, legyen az a termelés, a forgalom vagy a fogyasztás, az árképzést megragadja és ezáltal jövedelmet biztosít a maga számára. Pénzügyileg az egyedáruságok különösen nagy jövedelmek biztosítása által nyujtanak előnyöket, bár másfelől a fogyasztásra és termelésre károsan hathatnak. Nálunk jelenleg a szó tágabb értelmében véve a következő pénzügyi egyedáruságok, illetőleg jövedékek állanak fenn: dohányjövedék, sójövedék, lottójövedék és italmérési jövedék. Ujabban szóban forog a szeszegyedáruság behozatala.

Jövedéki kihágás

igy neveztetik minden a pénzügyi törvények, rendeletek és szabályok ellen, elkövetett az államkincstár károsításával járó cselekmény vagy mulasztás. A. J. v. szoros értelemben vett jövedéki kihágás, vagy u. n. kisebb kihágás; az első csoportba tartoznak azok, melyek szándékosan követtetnek el; különbséget tesznek továbbá súlyos és könnyü kihágások között. Néha a J.-okon csak azokat értik, melyek a közvetett adók terén elkövettetnek. A J. büntettetik pénzbüntetés, elkobzás, szabadságvesztés v. elzárás, illetőleg fogság által. A J.-ok részint közigazgatási uton, részint rendes birói uton intéztetnek el.

Jövedelem

a szükséglet kielégítésére, illetőleg vagyongyüjtésre évenkint szabadon rendelkezésre álló javak mennyisége. Nem tekintve azon eseteket, melyekben valaki más által tartatik, J. csak gazdasági forrásból származhatik, tehát uj javak keletkezésén alapszik; ezért nevezzük ezt eredeti J.-nek; azt, amit valaki mástól egyéb mint gazdasági viszony alapján, p. családi viszony alapján kap, származékos J.-nek. Egy nemzet jövedelme csak eredeti J. lehet, ellenben az állam jövedelme a mai időben többnyire származékos J., t. i. az államolgárok jövedelméből származik. A J. rendeltetése első sorban a szükségletek kielégítése. Minthogy a szükségletek napról-napra megujulnak, ezek kielégítésére rendszerint a vagyon nem alkalmas, mert ennek következtében elenyésznek; csak a szintén megujuló J. nyujtja az alapot, hogy a vagyon megtámadása nélkül szükségleteinket kielégíthessük. A nemzetgazdaságtan négyféle J.-et különböztet meg: a földből származó J.-et, mely földjáradéknak (l. o.) neveztetik; a munkából származó J.-et, mely munkabérnek (l. o.) neveztetik; a tőkéből származó J.-et, mely tőkekamatnak (l. o.) neveztetik és végül a vállalkozói nyereséget (l. o.). A földből és tőkéből, általában a vagyonból származó J., tekintettel nagyobb állandóságára, gyökesített J.-nek neveztetik. Megkülönböztetjük gyakran az u. n. szabad J.-et, mely alatt a J. azon része értendő, mely az elsőrendü szükségletek kielégítése után fenmarad. Ugy a gyökesített, mint a szabad J. fogalma különösen az adóztatás szempontjából bir fontossággal. A J.-alakulás és J.-eloszlás kérdései a nemzetgazdaságtan legfontosabb kérdései közé tartoznak, melyek, különösen ujabb időben, napirendre kerültek. A J.-eloszlás a legfontosabb rugója az osztályküzdelmeknek, melyek minden társadalom történetének jelentékeny részét tették, igy Görögországban, Rómában, stb., de melyek soha oly intenzitással nem dultak, mint a XIX. sz.-ban, amidőn azok nem egy-egy államra, hanem az egész művelt emberiségre kiterjednek. A negyedik osztály emancipacionális küzdelme az, mely a J.-megoszlásra vezetendő vissza és annak megváltozását kivánja. L. Munkáskérdés.

Jövedelemeloszlás

tágabb értelemben azon jelenségek összesége, melyek a jövedelem alakulásával és annak az egyes gazdaságok közötti eloszlásával összefüggnek. A nemzetgazdaságtan rendszerei rendesen egy külön részben foglalkoznak azon tanokkal, melyek a J. vagy ahogy néha nevezik, a javak eloszlásának tüneményeivel összefüggnek. A J. tekintetében megkülönböztetünk nagy, közép és kis jövedelmet. A statisztika egyik igen fontos feladata a J. feltüntetése; azonban eddig a legtöbb államban csak hiányos adatok állanak rendelkezésre; többnyire a jövedelmi adó alapján számítják ki a statisztikusok a J. viszonyait. Régibb adatok alapján birt a fővárosban Földes szerint: 500 frton aluli jövedelemmel a jövedelmi adó alá tartozók 67,8%-a; 500-1000 forintnyi jövedelemmel 18,1%-a; 1000 frton felüli jövedelemmel 14,1%-a. Soetbeer szerint Poroszországban a jövedelmi adó alá tartozók között 39,11% szegényes, 55,57% csekély, 4,53% mérsékelt, 0,69% középszerü, 0,10% nagy jövedelemmel bir. Még nehezebb a jövedelmi osztályoknak az utolsó évtizedekben bekövetkezett változásának feltüntetése. Mig a szociálisták az alsóbb és nagy jövedelmek szaporodását, a középjövedelmek csökkenését akarják bizonyítani, addig több nemzetgazda a középosztály erősbödését akarja bizonyítani. Az adatok egyáltalában sokkal hiányosabbak, semhogy szabatos következtetésnek alapjául szolgálhatnak; de az egész társadalmi és gazdasági élet fejlődése amellett tanuskodik, hogy a jövedelemkülönbségek nagyobbodnak.

Jövedelem adó

Az adó kivetése részint akkor és ott történik, ahol az adóforrások keletkeznek, t. i. a különböző termelési tényezőknél; részint akkor, midőn az adóforrások már tényleg léteznek, végül akkor, midőn az adóforrások felhasználásnak indulnak. E három szempont alapján három különböző adórendszer létezik; az első elv alapján áll a hozadékadók rendszere, a második elv alapján a J. rendszere, a harmadik elv alapján a fogyasztási adó rendszere. E három adórendszer közül a J. rendszere elméletileg a legtökéletesebb azért, mert az adókivetés alapjául szolgál az, ami ma általánosan az adófizetés mértékéül tekintetik; a jövedelem, és pedig közvetlenük, mig a hozadék- és fogyasztási adók a jövedelemnek többé-kevésbé pontos ismeretéből, néha csak sejtelméből indulnak ki. Ennek tulajdonítandó, hogy ujabban több és több azon irók száma, kik a J. felé törekednek. A J. előnye továbbá az, hogy legkevésbé kénytelen a termelési, fogyasztási és forgalmi viszonyok kutatásába és szabályozásába, gyakran zaklatásába bocsátkozni és leginkább engedi meg az erősebb adóforrások és adóegyének progressziv megadóztatását. Viszont azonban kétségtelen, hogy a J. mint egyedüli, legalább egyenes adó az állampolgári öntudat nagy fejlettségét, az állampolgári terhek készséges viselését tételezi föl. Ahol ez hiányzik, ott roppant nehéz a jövedelmek kifürkészése, melynél első sorban az állampolgárok saját bevallásai szolgálnak alapul. Ezeken nyugszik a fősúly, habár az adókivető bizottságok helyes összeállítása és szervezése a jövedelmi bevallások nagy hiányai ellen biztosítékot nyujthatnak. Azonban a legujabb tapasztalatok is még jóformán mindenütt azt mutatják, hogy a jövedelmi bevallások nagyon hiányosak, ami természetesen az adószolgáltatásban egyenlőtlenséget és igazságtalanságot szül. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a J. helyes berendezésénél tekintetbe kell venni az egyes háztartások különböző megterheltetését (családi terhek, város és vidék közötti különbség, stb.), mi pedig ismét az idetartozó tényezők roppant nagy száma mellett majdnem lehetetlen. Ezen nehézségeknek tulajdonítható, hogy még eddig sehol nem tettek kisérletet az egész adóztatást a J.-ra fektetni, sőt még az egyenes adóknak az egyedüli J. által való helyettesítése is csak egyes kisebb államokban (Hamburg, Szászország stb.) történt. Ellenben számos államban a J. már régebben létezik vagy ujabban behozatott, mint kiegészítő adó, vagy mint egyik neme az egyenes adóknak, különösen a kereskedelemben, iparban és szellemi téren érvényesített munka megadóztatására, végtére mint előkészítő adó a J.-rendszer majdan történendő teljes behozatalára. Hazánkban a J. behozatott 1850., mint bizonyos jövedelmek adója: 1875. az adó ezen név alatt megszünt, ellenben céloztatott a jövedelmi pótadó, melynek helyébe az ujabb adójavaslatok szerint egy, az általános kiegészítő J. több kritériumával biró J. lépne. Kiváló fontossággal bir az ujabban Poroszországban behozott J., mely máris több államban, igy Ausztriában is, az adórendszernek hasonló irányban való továbbfejlesztésére hat. Legkövetkezetesebbek a J. eszméjének keresztülvitelében Svájc, Szászország, Hamburg, stb. Franciaországban többször történt, de sikertelenül, kisérlet a J. behozatalára, mivel attól különösen a közép és felső osztályok irtóznak és még oly szakemberek mint Leroy-Beaulieu is, azt tulságos radikális intézménynek tartják. Mig tehát Európában az egyik nagy köztársaság a J.-tól irtózik, a Svájc pedig következetesen keresztülviszi, addig a tengerentuli nagy köztársaság szintén a J. behozatalára határozta el magát. A jelenleg fennálló J.-k közül legrégibb az angol Income tax (l. o.)

Az uj porosz J. (1891 jun. 24.) fontosabb elvei a következők: Az adókötelezettség kezdődik 900 márkányi jövedelemnél, származzék az akár földbirtokból, akár tőkevagyonból, ipar- és kereskedelemből vagy egyéb hasznothajtó foglalkozásból. Levonatnak a jövedelemszerzés céljából szükséges kiadások, adóssági terhek, törlesztési kiadások, biztosítási dijak 600 márka erejéig, járulékok özvegy-, árva-, betegsegélyzési, baleseti-, rokkantsági-, aggkori biztosítási pénztárakhoz. Az adókivetésnél a családfő jövedelméhez a családtagoké hozzászámítandó. Az adóláb 900-1050 márkáig 6 márka, 1050-1200 márkáig 9 márka, 1200-1350 márkáig 12 márka, 1350-1500 márkáig 16 márka, stb. 4500-10500 márkáig 300 márka. Magasabb jövedelemnél az adó: 10500-30500-ig minden 1000 márkánál 30 márkával emelkedik, 30500-32000-ig minden 1500 márkánál 60-nal, 32000-78000-ig minden 2000-nél 80-nal, 78000-100000-ig minden 2000-nél 100 márkával, 100000-105000-ig az adótétel 4000 márka, magasabb jövedelmeknél minden 5000 márkánál 200-zal emelkedik. Minden 14 éven aluli gyermek után levonatik, ha a családfő jövedelme 3000 márkát meg nem halad, 50 márka, és ha három v. több ily családtag van, az adó mindenesetre egy fokkal leszáll. Szabad továbbá az adó mérséklésére mindazokat a gazdasági körülményeket tekintetbe venni, melyek az adózó adóképességét csökkentik, akkép, hogy a 9500 márkát meg nem haladó jövedelmeknél az adó három fokkal leszállítható; ilyen terhek gyermeknevelés, rokonok segélyzése, állandó betegség, eladósodás és egyéb szerencsétlenségek. Mindenki, kinek jövedelme 3000 márkát meghalad, tartozik évenkint jövedelmi bevallást benyujtani, aki ezt elmulasztja: elveszti a felszólamlási jogot, kivetett adója pedig 25%-kal felemeltetik. Aki az államot megrövidíti, a megrövidítése 4-10-szeresét fizeti büntetéskép, mindenesetre legalább 100 márkát.

A személyes kereseti adó jellegével biró adó (impôt personnel mobilier) behozatott Franciaországban 1791. a fejadó helyett. Ezen adó két elemből áll; az egyik személyes kereseti adó természetü, a másik egy a lakbér alapján megállapított osztályadó. Az adó jelenleg az 1832-iki törvény szerint kezeltetik. Ennek megfelelően az adó tulajdonkép két részből áll; az egyik t. i. a személyes kereseti adó, hányadadó, a másik része az impôt mobilier, felosztásos adó. A személyes kereseti adó maximális tétele 4,50 frank. Az impôt mobilier alapját képezi a butorozott lakás bérértéke. Az adókulcs itt a kontingens feloszlása szerint változik, általában azonban alacsony. A butoradó kivetésénél tekintetbe vétetik, hogy a lakáskiadás a szegényebb osztályoknál a jövedelem nagyobb részét veszi igénybe és eszerint itt az adókulcs alacsonyabb; egyes városokban a kisebb lakások adómentesek. Egy 1889. hozott, 1890. módosított törvény szerint azon szülők, kiknek két kiskoru gyermekük van, az adó alól felmentetnek, ha adótételük 10 frankot meg nem halad. A butorozott lakás adójának egyik sajátsága abban is rejlik, hogy oly községek, melyek fogyasztási adót beszednek, ennek terhére fedezhetik a reájuk kivetett összeget.

Az ujabban behozott és 1895 jan. 1. Amerikában életbe lépett J. (act aug. 24. 1894) kivettetik minden nyereségre és jövedelemre, származzék az vagyonból, járadékból, kamatból, osztalékból v. fizetésből, bármilyen foglalkozásból, iparból, alkalmazásból v. hivatalból. Az adó kivettetik minden jövedelemre, mely 4000 dollárt meghalad és az adólág 2%. Adóssági kamatok és adók levonatnak. Az osztalékok után eső adót a részvénytársulatok fizetik. Az adó bevallások alapján vettetik ki, melyre mindenki kötelezve van, kinek jövedelme 3500 dollárt meghalad.

Jövedelmi pótadó

célja az egyéb adóztatásokban nyilvánuló egyenlőtlenségeket megszüntetni, és az állam növedekő szükségleteinek fedezésére uj forrást nyitni. Inkább csak átmeneti jelleggel bir. Behozatott az 1875. XLVII. törvénnyel, uj szabályozást nyert az 1883. XLVI. t.-c. által. Főbb elvei a következők: A J.-nak külön tárgya, önálló forrása nincs, s csak a már egyszer igénybe vett forrásokat használja ki még jobban, tekintettel egyszersmind arra, hogy az esetleg jelentkező egyenlőtlenségeket elsimítsa. Általános J. alá tartozik mindazon jövedelem, mely már érintett egyszer a hozadékadók által. Az általános J. alá nem tartoznak: 1. Azok, kik a kereseti adó I-ső osztálya alá esnek, az ez osztályban keresetadóval megrovott keresményükre nézve; 2. azok, kik a keresetadó IV. osztálya alá tartoznak, amennyiben az ez osztályban megrovott állandó illetményük a fővárosban 2000 forintnál, másutt 1500-nál kisebb; 3. azok, kik adómentesség kedvezményében részesített jövedelmeket huznak, ezen jövedelmekre nézve; végre 5. a földtehermentesítési, szőllődézsmaváltsági és a maradvány- és irtványföldek megváltásáért kiadott jelzálogos kötvények birtokosai, az ezen kötvények után járó kamatjöfedelemre nézve. Az 1883. XLVI-dik törvénycikk szerint Magyarországban a határőrvidéken kivül általános J. fejében fizetendő: 1. a földbirtokra, a házbéradó alá eső házbirtokra és a nyilvános számadásra kötelezett vállalatokra és egyletekre a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuléknak 30%-a; 2. a házosztályadó alá eső házbirtokra, a folyó évben kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuléknak 40%-a; 3. a III-ik osztályu kereseti adó alá eső ipar és kereskedelmi üzletekből és haszonhajtó foglalkozásokból eredő jövedelmek után a folyó évre kivetett állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuléknak a) 10%-a, ha a kereseti adó kivetésének alapjául szolgáló jövedelem a fővárosban 400 frtot, másutt 300 frtot meg nem halad, b) 35%-a, ha a kereseti adó kivetésének alapjául szolgáló jövedelem a fővárosban 400 frtot, másutt 300 ftot meghalad; 4. a IV. osztályu kereseti adó alá eső illetményekből, a bányaműveletből és a hozzátartozó iparágakból, végre a kamatélvezetből és járadékból eredő jövedelem után a folyó évre kirótt állami egyenes adónak és földtehermentesítési járuléknak 35%-a. A J. után tett a bevétel 1893-ban: 16666474 frtot.

Jövendőmondás

jövendölés, l. Jóslás és Időjóslás.

Jövevénynövény

vagy vendégnövény (advena, planta adventitia, casuals), az olyan idegenföldbeli növény, amelynek magva saját hazájából történetesen kihurcolódik, más földben kicsirázik, mint vendég néhány esztendeig él az uj földön, azután pedig nyom nélkül elpusztul. A J.-ek megjelenését a mostani floristák nagy figyelemre méltatják. Ha a J. a flórában hosszabb ideig vagy állandóan megmarad, akkor meghonosodott növény a neve. L. Bevándorolt növény.


Kezdőlap

˙