Jurare in verba magistri

(lat.) a. m. esküdni a mester szavaira. Idézet Horac Epistoláiból (I. 1., 14.).

Juraschek

Ferenc, magyar születésü osztrák statisztikus, szül. Aradon 1849 febr. 25. Grazban, Boroszlóban és Göttingában tanult és aztán Grazban filozofiai és jogi doktor lett. 1875. ugyanitt az államjog és 1880. a statisztika magántanára lett. 1881. Czernovitzba, 1883. Innsbruckba rendkivüli és 1885. u. o. rendes tanárrá nevezték ki. 1877. a cs. és kir. statisztikai központi bizottság kormánytanácsosa lett Bécsben s e mellett, az egyetemen és a cs. és kir. hadiskolában is tanít. Művei: Personalund Realunion (Berlin 1878); Hübners geogr.-statistische Tabellen aller Länder der Erde (1884 óta évenkint jelen meg, M.-Frankfurt); Übersichten der Weltwirtschaft (1884 óta). A szaklapokban is számos értekezés jelent meg tőle.

Jurassor

(lat.) a. m. esküdt, előbbi jogunk szerint a szolgabirónak birótársa.

Jura-szisztéma

(l. a mellékelt két képet), a Föld középkorának, vagyis a geologiai másodkornak ama rétegcsoportja, mely a triasznál fiatalabb, a krétánál pedig régibb. Nevét onnan kapta, mert a Jura-hegységben van hatalmasan kifejlődve és ott ismerkedtek meg vele a geologusok legelőször. Régebben oolit-formációnak is mondották, mert az akkor képződött kőzetek egy része oolitos szerkezetü. Kőzetanyaga roppant változatos. Mészkő, oolit, dolomit, márga, agyag, bitumenes palák, homokkő stb. sürün váltakoznak egymással, s rétegeinek feltünő tarkasága is némiképen jellemzik. Rétegei tulnyomólag tengeri képződmények, szárazföldi és édesvizi képződmény aránylag kevés. Itt-ott porfirok törnek elő és zavarták meg a J.-képződmények lerakodását. Az akkori állatvilág alakokban feltünően gazdag, egész sora az uj alakoknak jelenik meg a Földön. Rengeteg mennyiségben képviselvék a belemnitek, nagy fejlettséget érnek az ammonitok, ők a tenger urai, ugy számukra, mint változatosságukra nézve semminő más tengeri állat akkor nem mérkőzhetett velük. A triaszbeli ammonitokat (Ceralites, Trachyceras stb.) nagyobbára egészen uj nemek váltják fel (nevezetesen az amaltheus, az arietites, aegoceras, oppelia, harpoceras parkinsonia stb.), a régiek közül főképen a phylloceras és lytoceras maradtak meg. A korallok már a mai tipushoz erősen közelednek, gátakat építő tevékenységük igen jelentékeny. Fontos szerepet visznek a tengeri spongyák, különösen pedig a kovavázuak. A tüskebőrüeket különösen a krinoidok vagy tengeri liliomok és az echinoidok képviselik. Amazok alakgazdagsága a diasz előttiekhez képest szóba sem kerülhet ugyan, de egyes fajok tömeges fellépését illetőleg minden korszakon tultesz a J. Első sorban illik ez a pentakrinusokról. Mig a megelőző korszakokban az echinusok alárendelten voltak csak meg, a J.-ban igen nagy számban éltek. A molluszkák közül a brachiopodák háttérbe szorulnak, de két tipus, nevezetesen a terebratulidák és a rhynchonellidák igen gyakran kövületek: a gastropodák közül a nerineák és a strombidák, továbbá az ostreák, a grypheák, az exogyrák, a trigoniák, a pholadomyák, a diceratok igen elterjedettek. A rákfélék-közül tipikus hosszufarku dekapodák itt jelennek meg legelőször igen nagy mennyiségben. A halak főképen ganoidok és porcogóshalak, a csontosokat csakis a heringforma leptolepis és thrissops képviselik. A hüllők és a repülő sauriusok a J.-rétegek lerakodása korában érték el legtökéletesebb kifejlődésüket. Közülök különösen két óriási tengeri saurius, az ichtiosaurus meg a plesiosaurus multa felül ugy nagyságra, mint feltünő alakra nézve az összes akkori tengerlakókat. Rokonok velük és a mai krokodilus tipusához állottak közel a teleosauriusok.

[ÁBRA] Hemicidaris crenularis. (Echinoidea.)

[ÁBRA] Cypris leguminella.

[ÁBRA] Cypris tuberculata, (Kagylós rákok)

[ÁBRA] Cypris gibbosa.

[ÁBRA] Ammonites Humphriesianus. (Cephalopoda).

[ÁBRA] Astarte minima. (Kagyló.)

[ÁBRA] Thecosmilia annularis. (Korall.)

[ÁBRA] Cidaris florigemma tüskéje (Echinoidea).

[ÁBRA] Ammonites margaritatus.(Cephalopoda).

[ÁBRA] Terebratula globata. (Brachiopoda.)

[ÁBRA] Ammonites Bucklandi (bisulcatus).

[ÁBRA] Terabratuladiphya (Brachiopoda.)

[ÁBRA] Pentacrinus briaroides (Krinoidea.a,b, átmetszetek.)

[ÁBRA] Belemnit, restaurálva. (Cephalopoda).

[ÁBRA] Szitakötő a solnhofeni palában.

[ÁBRA] Gryphaea arcuata. (Kagyló.)

[ÁBRA] Scyphia (Cribrospongia)reticulata. (Spongya.)

[ÁBRA] Eryon arctiformis. (Rák.)

[ÁBRA] Apiocrinus Roissyanus. (Krinoidea.)

[ÁBRA] Aspidorhynchus, restaurálva. (Hal.)

[ÁBRA] Megalurus, restaurálva. (Hal.)

[ÁBRA] Pterodactylus crassirostris. (Pterosaurius).

[ÁBRA] Archaeopteryx macrurus (berlini példány).

[ÁBRA] Plesiosaurus macrocephalus csontváza.

[ÁBRA] Thylacotherium Prevosti alsó állkapcsa.

[ÁBRA] Phascolotherium Bucklandi alsó állkapcsa.

[ÁBRA] Az Ichthyosaurus koprolitja.

[ÁBRA] Ichthyosaurus koponyája, oldalról.

[ÁBRA] Pterodactylus szárnya, a repülő hártya lenyomatával.

[ÁBRA] Ichthyosaurus communis. (Enoliosaurius).

[ÁBRA] Ichthyosaurus platyodon foga.

Sajátságos állatai voltak a J.-nak a repülő sauriusok (pterosaurius) és a dinosauriusok. Amazoknak nevezetes képviselőjük a pterodaktilus meg rhamphorhyndius. Rémséges, igazi állatszörnyetegek voltak a dinosauriusok (szörnyeteg sauriusok), melyek ugyan már a triaszban is jelentkeznek, de csakis a J.-ban érik el erősebb kifejlődésüket. Az atlantosaurus, a compsognathus, a ceratosaurus, megalosaurus, stegosaurus, brontosaurus, cetiosaurus stb. mind megannyi sajátságos dinosaurius alak. Egyik legsajátságosabb állatalakja azonban a J.-nak az Archaeopterix, mely legnagyobb valószinüség szerint madár volt, de a hüllők hosszu farkával és fogascsőrrel. Emlősök igen tökéletlen fejlődésben éltek a J.-ban, nevezetesen az erszényesekkel rokon phascolotherium meg amphiterium. A flórát illetőleg az erdőket főképen tűlevelü fák és cikádeák alkották, harasztok és zsurlók az erdők pázsitját képezték. Hazánkra nézve különösen nevezetes, hogy a pécskörnyéki, valamint Krassó-Szörény vmegyében a román-resicai, a stájerlakaninai és berzászkai, továbbá Brassó vidékén az ujvár-törzsvári kőszéntelepek a J.-ból valók, mi különösen azért nagy nevezetesség, mert hazánkon kivül még csak Persiában és Khinában ismeretesek a J.-ból bányászásra érdemes kőszéntelepek. Hazánkban különben is a J.-beli képződmények jól vannak képviselve, különösen a Bükk-hegységben, Krassó-Szörény vmegyében, Pécs környékén (Mecsek-hegység), Bakony-hegység stb. Felosztják a J.-t legközönségesebben alsó, vagyis fekete J.-ra, máskép liasz-, középső, vagyis barna J.-ra, máskép dogger és felső, vagyis fehér J.-ra, máskép malm. Württembergben és Bajorországban, ahol a J. kitünően van kifejlődve és tanulmányozva, az egyes emeletek kőzeteinek szineiben lényeges eltérés van, innen az általánosított fekete, barna és fehér J. megnevezés. 1. Liasz, a J. legalsó emelete, tisztán tengeri képződmény, gazdag állatvilággal, melynek főképviselői a krinoideák, az ammonitok, belemnitok (arietites, harpoceras stb.) és brachiopodák, a kagylók, azután a hüllők, nevezetesen az ichtiosaurus és plesiosaurus, továbbá a teleosaurus, mystriosaurus, pelagosaurus és macrospondylus. A pécsi kőszén ebből az emeletből való. 2. Dogger, ugyancsak tengeri képződmény. A krinoidák háttérbe szorulnak, felváltják őket az echinidák, nagy fejlettséget érnek el az osztrigák, valamint a trigonják, továbbá nevezetes gastropoda a pleurotomaria. Az ammonitok és belemnitek megtartják előbbi fejlettségüket. A sauriusok ritkulnak. A fent említett emlős maradványok ebből az emeletből valók. 3. Malm. Mészkő, meszes márgák meg dolomit uralkodnak, mig az alsóbb emeletekben agyagpala, homokkő és agyag tulnyomó. A krinoidák közül az apiocrinus, eugeniacrinus és millecrinus jóval gyakoribb a pentacrinusnál. Az ostreák még tömegesebbek, mint a doggerben, hozzájuk csatlakozik az exogyra, mely valósággal a malm vezérkövülete. Egyes területeket különösen jellemez a diceras. A gastropoda nerineák itt érik el fejlettségük legmagasabb fokát, ugyancsak a halak közt a ganoidok. Az ammonitok és belemnitek nem oly tömegesek és változatosak, mint előbb. A reptilia-fauna erősen gazdagszik; az ichtiosaurus meg a plesiosaurus tökéletesen kipusztult ugyan, de annál erősebb fejlettségben jelentkeznek a repülő sauriusok. Különösen az ebben az időben lerakódott solenhofeni mészmárga (litográf-kő) temetett sokat el és tartotta meg maradványaikat részünkre. A dinosauriusok is ekkor éltek, ugyszintén az Archaeopterix macrura. V. ö. Neumayer, A J.-korszak térképe (Földrajzi Közlemények, 1888, 238. l.).

Juratores

(lat.), esküdtek; a régi germán fogban eskütársak (consacramentales, Eidesheljer), akik a féllel együtt a fél által állított tényeknek valóságára esküdtek.

Juratorium

(lat.) a. m. esküszerü igéret.

Jurátusok

(lat.), igy nevezték azelőtt nálunk a többnyire ügyvéd mellett gyakorlaton levő jogvégzett egyéneket. Hivatalos nyelven jurati tabulae regiae notarii volt a nevök.

Juratzka

Jakab, osztrák botanikus és császári királyi tisztsegéd Bécsben, szül. Olmützben 1821 jul. 8., megh. Bécsben 1878 nov. 26. A monarkia legkitünőbb mohflóra-ismerője s több cikkén kivül főmunkája: Die Laubmoos-flora von Oesterreich-Ungarn (Bécs 1882) halála után jelent meg. Életrajzát l. az Oesterr. Botan. Zeitschr. 1873.

Juridice

(lat.). a. m. jogilag.

Jurien de la Graviere

(ejtsd: zsürien dö la gravier) János Péter Ödön, francia tengernagy, szül. Brestben 1812 nov. 19., megh. Párisban 1892 márc. 5. Tizenhat éves korában lépett a tengerészetbe és a krimi hadjáratban Bruat tengernagy hadsegéde lőn. 1859. Velence körülzárolásával bizták meg, 1862. helyettes admirálissá nevezték ki. A mexikói expedicióban ő volt a francia hajóhad vezére; 1868-70-ig pedig a földközi hajóraj parancsnoka volt. Résztvett Páris védelmezésében (1870-71) és a béke helyreállítása után a tengerészeti minisztériumban a térképek osztályának főfelügyelője lett. Számos szakművet irt: Guerres maritimes sous la République et l'Empire (Páris 1847, 8. kiad. 1883, 2 kötet); Voyage en Chine pendant les années 1847-50 (1854, 2 köt., 3. kiad. 1872); Souvenirs d'un admiral (atyja, J. János Péter életrajza, 2. kiad. 1872, 2 köt.); La marine d'autrefois (1865, 2. kiad. 1882); La marine d'aujourd'hui (1872); La station du Levant (1876, 2 kötet); Les marins du XV. et du XVI siecle (1878, 2 kötet); La marine des anciens, la bataille de Salamine et l'expedition de Sicile (2 köt., 2. kiad. 1886-87); La marine des Ptolomées et la marine des Romains (1884, 2 köt.); Les campagnes d'Alexandre (1883-1884, 5 köt.); Les derniers jours de la marine á rames (1885); Les chevaliers de Malte et la marine de Philippe II. (2 köt., 1887); Les Anglais et les Hollandais dans les mers polaires et dans la mer des Indes (1890, 2 köt.); Le siege de La Rochelle (1891); La flottille de l'Euphrate (1892); Les gueux de mer (3. kiadás 1892). 1866 óta tagja volt a francia akadémiának.


Kezdőlap

˙