Kalimer-fok

Elő-India legdélibb pontja, szemben Cejlon legészakibb csúcsával, a Palmira-fokkal, amelyeket egymástól 50 km. széles tengercsatorna választ el.

Kalin

khinai ötvény, melyet 126 rész ólomból, 17,5 rész ónból és 1,25 rész rézből készítenek s jobbára tetők fedésére és teás ládák kibélelésére használnak.

Kalina

(növ.), a Solanum Dulcamara népies neve az ország felvidékén; l. Csucsorka.

Kalincafű

(növ.), l. Infű.

Kalincák

János, tót iró, szül. Záturcsán (Turóc vm.). Iskoláit Gömörben, Lőcsén, Pozsonyban és Németországban végezte. A tanári pályára lépett s 1846-tól Modorban, 1858 óta pedig a sziléziai Teschenben gimnáziumi igazgató volt. Tulzó nemzetiségi törekvései miatt 1869-ben akarata ellen nyugdíjazták, mire Turóc-Szt.-Mártonban telepedett le s 1871. bekövetkezett haláláig az Orol szépirodalmi lapot szerkesztette. K. a tót irodalom legnagyobb prózairója. Irt számos nagyobb, főleg történelmi elbeszélést, melyek különböző folyóiratokban jelentek meg, azonban összegyüjtve még nincsenek.

Kálinfalu

(Alsó-, Kálina), kisközség Mármaros vmegye taracvizi j.-ban, (1891) 1208 rutén és német lakossal.

Kálinfalva

(Felső-, Kalinyes de sus), kisközség Mármaros vmegye szigeti j.-ban, (1891) 1576 oláh lakossal. Bronzleleteiről v. ö. Arch. Értesítő I. 1869. 268.

Kalinit

(ásv.), a. m. kálitimsó, l. Timsó.

Kalinka

község, l. Kálnok (2).

Kalinka

Joákim, ev. szuperintendens, szül. Teplán 1600 körül, megh. Zittauban 1678. Gradnán, Rajecen és Illaván volt lelkész, ez utóbbi helyen 1637-től. Mint idevaló lelkészt s egyúttal az Ostrosith-család udvari papját, 1646 febr. 15. a bittsei egyházkerület szuperintendenssé választotta. 1671 jul. s újra másfél év mulva a pozsonyi delegatum judicium maga elé idézte, mivel Drabik (l. o.) ellene is terhelőleg nyilatkozott vallomásaiban. A zaklatás miatt elhagyta hazáját, Poroszországba ment s visszatérése nem is nyert azután engedélyt. Művei: Lemma funerum (Halotti beszéd Ostrosith János felett, Trencsén 1637); Verus mundus vere piae et mundae matronae (Tút halotti beszéd, Trencsén 1648); De jejunio. Kéziratban is több munkája maradt, köztük néhány egyháztörténeti érdekü. V. ö. Kvacsala János, K. J. első vizsgálati fogsága (Prot. Szemle 1890).


Kezdőlap

˙