Kálmány

Lajos (eredetileg Kálmán), etnográfiai iró, szül. Szegeden 1852 máj. 3., hol alsó és középiskoláit végezte, mig a felsőbbeket - mint papnövendék - Temesvárott. 1875. Pécskán kezdett káplánkodni, itt gyüjtötte össze és adta ki Koszorúk az Alföld vad virágaiból címü népköltésgyüjteményét. Csanád-Apácára és Battonyára kerülvén, összeszedte e vidék nyelvhagyományait s az imént megjelelt mű II-ik kötetében kiadta. Az 1878. év utolsó negyedében betegen ment haza és a szegedi árvizig lejegyezte a szegedi népköltést, mely Szeged népe c. gyüjteményei I. köt.-ben jelent meg. Az árviz tönkretette szakkönyvtárát, 200 forintos káplánfizetésből kellett hozzáfogni a beszerzéséhez. Szajánban, Török-Becsén káplánoskodván, megmentette az enyészettől Szeged népe II-ik kötetét. Majd Csanád-Apátfalvára, Szőregre, Csanád-Palotára ment káplánnak. Szőregen dolgozta fel Boldogasszony ős vallásunk istenasszonya és a Hold nyelvhagyományainkban cimü értekezését. Csókai káplánkodása alatt kiadta Szeged népe III-ik kötetét s megirta Világunk alakulásai nyelvhagyományainkban értekezését is jegyzetekkel ellátta a most még kéziratban levő Abafi Lajos, nemkülönben Ipolyi Arnold gyüjteményét. 1893. adta ki régebben megirt értekezését: Gyermekijesztők és rablók nyelvhagyományainkban. A csillagok nyelvhagyományainkban (1893). Dolgozatai németül az Ethnologische Mitteilungen aus Ungarn folyóiratban jelentek meg nagyobbrészt. 1894 máj. 1. nevezte ki püspöke Csanád-Palotára plébános-helyettesnek. V. ö. Ország-Világ (1893. 16. füz.).

Kalmar

1. län vagyis tartomány Svédország D-i részében az É. sz. 15° 30' és 17° 10' között; a hozzá tartozó hosszukás Öland szigettel együtt 14,497 km2 vizzel van borítva és 232,847, 1 km2-re 20 lak. A csak ÉNy-i részében dombos. län 14%-a szántó, 9%-a rét és 50%-a erdő. A földmívelés, hajózás és halászat a lakosok főfoglalkozása. Fővárosa K. - 2. K., az ugyanily nevü. län fővárosa és püspöki székhely az e helyen 7,5 km. széles K.-sund partján, vasút mellett, (1892) 11,779 lak., gyufa-, papir-, sör- és hajógyártással, fűrészmalmokkal; régi Kalmarnahus nevü erősséggel, amelyet árkok és sáncok fognak körül; természetrajzi és éremgyüjteménnyel; jó kikötővel, amelynek elég élénk a forgalma. A kivitel főcikkei: zab, korpa, gyufa, deszkák és egyéb fanemüek; a bevitelé: besózott hering, rozs, búza, mesterséges trágya, szén, petroleum és különböző kelmék. Ismeretes azon unióról, amely Svédországot, Dánországot és Norvégiát egyesítette.

Kalmár

régebben kolmár is, a. m. kereskedő.

Kalmár

(állat, Loliqo Lam.), a fejlábu lágytestüek osztályában a kétkopoltyusak rendjébe tartozó állatnem, kis mértékben lándsaforma testtel, több soru szivókorongocskákat viselő tiz karral, a test két oldalán lefutó úszóhártyával és a köpeny alatt tollforma szarunemü belső vázzal. Fajai a Közép- és Atlanti-tengereket lakják, noha nagyobb csapatokba verődnek össze; előre és hátrafelé egyaránt ügyesen úsznak, apróbb rákokkal táplálkoznak, de maguk a nagyobb halaknak szolgálnak táplálékul. Egyes vidékeken húsukat a partlakók megeszik. Az olasz partokon kalamái (calamai) név alatt árulják.

Kalmár

1. Endre, kegyesrendi tiszt. főnök, szül. Szabadkán 1823 nov. 29. Szülőföldén és Szegeden tnault. 1841 szept. 16. belépett a kegyes-tanítórendbe. 1846-1848. Nyitrán és Pozsony-Szt.-Györgyön a hittudományok elsajátításával foglalkozott. 1849 jun. 28. Esztergomban áldozópappá szentelték. Ez időtől a rend különböző tanintézeteiben összesen 30 évet töltött el tanítással. 1876. Somhegyi Ferenc, akkori rendfőnök titkárul hívta maga mellé. E minőségben három évet töltött el. Somhegyi közbejött váratlan halála után a rend tagjainak osztatlan bizalma K.-ra irányult, ki az 1879. évi tartományi kisgyülésen, a káptalani atyák egyértelmü szavazatával rendfőnökké választatott. 12 éven át valódi önfeláldozással s tapintatos eréllyel viselte a reáruházott szép, de terhes tisztet. Rendfőnöksége alatt a kegyesrend több négy- vagy hatosztályu tanintézete lett főgimnáziummá kibővítve s a régi szegényes iskolai épületek helyett díszes csarnokok emelkedtek, mint azt a szegedi, nagykárolyi, trencséni, lévai, veszprémi, rózsahegyi stb. főgimnáziumok díszes épületei tanusítják. K.-t 1879. végén a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjává választották meg, mely minőségben ez időszerint is szolgálja a fő- és székváros ügyeit. 1880. pedig királyi tanácsossá nevezték ki. 1891. évi káptalani gyülésen, tekintettel előrehaladott korára, lemondott terhes rendfőnöki tisztéről. 1891 óta mint tisztelenbeli rendfőnök s a rendi kormánytanács állandó tagja vesz részt a rend kormányzati ügyeinek intézésében. Irodalmi munkássága borongós, hazafias költeményeiben nyilvánult, melyek a Nagy Ignác által szerkesztett Hölgyfutár szépirodalmi lapban 1850-51. jelentek meg. Időnkint más lapok, sőt iskolai olvasókönyvek is közöltek tőle részint verses dolgozatokat, részint alkalmi beszédeket, értekezéseket. Irt ezenkivül alkalmi ódákat, Erzsébet királyné koronázási ünnepélyére készült Emlékkoszoru cimü költményt 1867.

2. K. György, nyelvész, szül. Tapolcafőn, Veszprém vmegyében; a debreceni kollégiumban tanult, melyet a teologia elvégzése után 1750 körül hagyott el; külföldi, különösen angol egyetemeket látogatott, bejárta Németországot s Bécsben, Pozsonyban, Budán és más helyeken lakott. Csak tudományos szenvedélyének élt, külsejében és életmódjában a cinizmusig menő egyszerüséget tanusított. Nyelvtudománnyal foglalkozott; különösen az egyetemes v. bölcsészeti nyelvkérdéseken törte fejét, s erre vonatkozó munkái külföldön heves polémiát keltettek. Másik kedves tétele volt a magyar nyelv, melynek egyrészt tökéletességét, másrészt a török-tatár nyelvvel való rokonságát vitatta. Járt is Konstantinápolyban és Kis-Ázsiában, ahol a török nyelvvel megismerkedett. Igen tanult, de zavaros fő volt, s munkássága jóformán meddő maradt. Főművei: Prodromus idiomatis Scythico-Mogorico-Chuno (seu Hunno)-Avacam (Pozsony 1770.) E munka arról is nevezetes, hogy nyelvünknek a klasszikai mértékre alkalmas voltát bizonyítja, erre szabályokat is ád, sőt mintegy 5000 hexameterre menő két vegyes tartalmu verssel meg is előzi a klasszikai triász föllépését. Praecepta grammatica atque specimina linguae philosophicae, sive universalis (Berlin 1772); ugyanaz olaszul: Precetti di grammatica per la lingua filosofica o sia universale (Róma 1773) és németül: Grammaticalische Regeln zur philosophischen oder allgemeinen Sprache (Bécs 1774). Egyéb művei: Offensae inlegitimae vindex legitimus (Erlangen 1774); Genuina linguae hebraicae grammatica; A magyar Hélikonért és Kastaliákért fels. Mária Theresiához buzdúlt alázatos ének (Bécs 1778); Est et chamaeleon inter philosophos (u. o.1795). Halála évét nem tudjuk. Érdekes apróságokat jegyzett fel róla Kazinczy Ferenc Pályám Emlékezetében.

Kalmari unió

a három északi birodalmnak egy monárkiává való egyesülése, melyet 1397. Margit királyné létesített. Vasa Gusztávnak svéd királlyá történt megválasztása következtében az unió 1523 jun. 6., véglegesen pedig 1524 szept. 1. felbomlott. V. ö. Erslev, Unionsbrevet fra Kalmarmdet 1397 (Koppenhága 1889).

Kalmar-sund

Öland sziget és Svédország K-i partja közt levő 130 km. hosszu és 7-23 km. széles tengerszoros.

Kalmia

L. (növ.), az erikafélék apró, örökzöld cserjéje 6 fajjal Amerikában. Levele hosszas v. elliptikus, virága kurtacsövü, tányérforma v. gyertyatartóképü, többnyire piros, tokja ötrekeszü. Több faja: K. angustifolia L., K. latifolia L. és K. glauca Ait. különböző fajtájával kerti dísz, de a hideg árt neki.

Kalmiusz

180 km. hosszu folyó Oroszország D-i részében; Jekaterinoszlav kormányzóságban a Zemlyanka-tóból folyik ki, fölveszi a Kalcsikot és az Azovi-tenger Taganrogi-öblének D-i végébe torkollik. Azelőtt Kalka volt a neve; partjánál ütköztek meg 1223. az oroszok a tatárokkal.

Kálmos

(növ., Acorus L.), a kontyvirágfélék füve, 2 faja (hazánkban 1) mind a két földségnek É-i vidékén él. Torzsavirágzatát a kardalaku s levélnemü virághüvely nem takarja, hanem inkább oldalra tolja (l. az ábrát). Az A. Calamus L. levele kardforma, tőkéje tagolt, taplós-húsos. Szára 1-1,25 m. magas, virága apró, bogyója piros. Tavak környékén elvadul. Eredetileg Indiából került a görögök földjére (indikos kalamos), innen Arábiába, meg a Vörös-tenger mellékére, innen ismét Európába hurcolták. Német- és más országba csak a XV. században jutott, s ugy terjedt tovább. Erős, zamatos illatu, hámozva fűszeres ízü, tőkéje kálmosgyökér (radix calami aromatici) nevén ismeretes. Ható anyaga az illóolaj és az akorin nevü glikozid. Orvosok ma már nem igen haszálják a K.-t, ellenben a közönség gyakran megkisérli azt házi szerül emésztetlenség és felfuvódás ellen, minthogy illatos olaja az emésztő nedvek elválasztását fokozza, a belek mozgását élénkíti, az akorin pedig a gyomor- és belekbeli erjedéseket hátráltatja.

[ÁBRA] Kálmos.


Kezdőlap

˙