Kamélia

(növ., Camellis L.), a róla nevezett család cserjéje, Kamell (Camellius) György József jezsuitáról nevezik, aki 1639. a Filippinákon gyüjtötte. A K. a teabokorhoz hasonló, a Himaláján, Kokinkhinában, Khinában és Japánban valamint a környező szigeteken honos (16 faj). Levele fényes, hasítatlan, virága gyönyörü szép, azért dísznek kedvelik. Legszebb a C. Japonica L. (Thea Camellia Hoffmsg.), 12-15 m. magas, levele tojáskerek, fürészelt, virága nagy, piros, nyeletlen. Tavasszal és ősszel virít; Japán kerítéseiben mindenütt nő, Khinában már dísznek ültetik és cserépben ápolják. Virága könnyen teljesedik, bőven fejlődik, azért az európai díszkertekben a legkedveltebb dísznövény lett. Barna magvából kövér olajat sajtolnak, s Japánban házi célra használják. 1739. lord Petre R. J. hozta Európába, a mult század végén több fajt is szállítottak ide khinából, s több fajvegyülék támadt belőlük. Van fehér és piros, továbbá ilyennel csíkolt, v. pettyegetett fajtája, Barlese abbé már 1838. 188 fajtáját számította elő a szebb és állandó fajok közül. Ma több száz fajtáját, még pedig sokat drágán árulják. A K. eredetileg erdei növény, sem nagyon nehéz, sem nagyon könnyü földet nem szeret, hanem kövéret és lazát. Napsütötte szobában is lehet tenyészteni, de a levegő föltétlenül nedves legyen; a sok ember lakta helyen, p. az iskolában pompásan díszlik. Nagy szárazságban a levelét, különösen a rügyét naponkint vizzel kell fecskendeni. Üvegházban februártól áprilisig virágzik, de több fajtáját már okt. v. novemberben is virágzásra kényszerítik. A kertész széleskörü kereskedést űz vele. Olaszország É-i, és Franciaország D-i részén a szabadban díszlik. A C. sasanqua Thunb. (teakamélia) kisebb és gyengédebb; ága meg a termője puhaszőrü, virága kisebb. Khinában és Japánban tenyésztik, kellemes-illatu, szárított levelét teába keverik, sőt egymagát is teának főzik. Forrázatával a japán nő a haját mossa, magvából jóillatu, orvosi v. házi olajat sajtolnak. Ilyen használatu a C. oleifera Abel és C. drupifera Lour. és már khinai és kokinkhinai faj olaja is. A C. reticulata R. Br. levele széles, érhálózata durva, virága nagy és dúsan fejlődik. Khinából ered. A C. Kissi Wall. erős jóillatu, Nepálban gyakori s teapótléknak használatos. Magvából jó olaj lesz.

Kaméliafélék

(növ., Terstroemiaceae, Camellia ceae, teafélék), a különszirmuak családja. Virága ötöstagu, himje sok, szabad termője 3-rekeszü, tokja 3 magvu. Fák v. cserjék, levelök váltakozó, örökzöld, egyszerü, tövéből a virágjok ered. 260 faja a meleg tartományokban, különösen Khinában, Japánban és É.-Amerikában terem; több faja nevezetes kereskedelmi (tea). orvosi v. kerti növény.

Kaméliás hölgy

(franc. dame aux camélias), ifj. Dumas Sándor egy regényének s abból készült drámájának címe és főalakja; innen aztán u. n. félvilági hölgy is.

Kamelott-szövet

(franc. camelot), angora- v. teveszőrből készült vászonkötésü szövet, melynek láncrendszere két különböző szinü, fonalból készült cérából áll; vetüléke pedig a láncfonalak szineitől eltérő szinü serítetlen fonalból.

Kamena gorica

község Varasd vmegye novimarofi j.-ban, (1891) 1509 horvát lakossal.

Kamenák

l. Camenae.

Kamenec-Podolszkij

Podolia kormányzóságnak és ebben K. járásnak, orthodox érseknek és kat. püspöknek székhelye, 440 km.-nyire Kievtől, a Szmotristól körülfolyt magaslaton; egy viadukt és 1672. a töröktől épített híd köti össze az alsó várossal és a régi, festői külsejü várral. Az alsó várost is beleszámítva, lakóinak száma (1892) 36,989. Templomai számosak; ipara és kereskedelme nem jelentékeny. K. egykoron Lengyelország egyik legerősebb vára volt és az orosz krónikák már a XII. században tesznek róla említést. 1621. a törökök sikertelenül ostromolták. 1653 dec. 17-én a lengyelek és törökök itt egymással békét kötöttek. 1672. IV. Mohammed elfoglalta; 1699-ig maradt a törökök birtokában. 1795. Oroszországhoz került és a rákövetkező évben kormányzósági székhellyé lett.

Kamenica

1. politikai község Szerém vármegye irigi j.-ban, a Duna mellett, (1891) 1855 horvát-szerb lakossal (közte 148 magyar); van régi (Marcibányi-féle) kastélya, s szép parkja, fürdője, gőzhajóállomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Lakói élénk gyümölcs- és bortermelést s marhatenyésztést űznek. K. egy állami borászati vándortanító széke. 1849 máj. 23. ütközet volt itt Jellasich bán horvátjai és a magyar sereg közt, melyben az utóbbi lett a győztes. - 2. K., község Varasd vármegye ivaneci j.-ban, (1891) 2162 horvát lakossal; közelében K. vár romjai, a vár a XIV. sz. elején a magyar királyok birtoka volt. 1895. katonai hadapródiskolát nyitottak K.-ban.

Kamenita gorica

a horvát Karszt egy hegyvonulata, mely Lika-Krbava vmegyében a Velebit és Pljesivica hegyláncok közt, velök párhuzamosan ÉNy-tól DK-re vonul. A K. egymás mellé sorakozó Karszt-jellegü csúcsok láncolata, melyek közt legmagasabbak a Drvenjak (1234 méter) és Kozjan (1269 méter). D-en egy mélyebb nyereg a Vrbacka staza hegylánctól választja el. Geologiai szerkezetére nézve a K. egyezik a Kapella-hegységgel, tulnyomóan triaszkorbeli mészből épült fel. A hegységtől délre a korbáviai fensík terül el.

Kamenitz

an der Linde, város Pilgram (ettől 22 km.-nyire) cseh kerületi kapitányságban, a Kamenica mellett, (1890) 2272 cseh lak., fürészmalmokkal és két vashámorral. Melléknevét egy óriási hársfáról (Linde) kapta.


Kezdőlap

˙