Kanev

(Kanjov), az ugyanily nevü járás székhelye Kijev (ettől 105 km.-nyire) orosz kormányzóságban a Dnyepr jobbpartján, (1892) 9012 lak., fa- és gabonakereskedéssel. Közelében egy dombon áll Sevcsenko költő sírja.

Kangan

aranyszámítási egység Mindanaon, l. Gantang.

Kangar

(Kaggar), Konstantinos Porph. (De adm. imperio, 37.) szerint a besenyők Jabdi-Ertem, Kurtzi-Szur és Chabuxin-Gyla törzsének gyüjtő neve, mely vitézt, nemest (v. ö. Kállay a Tudománytárban, 1839, 106-7.), Hunfaly szerint (Ethnogr. 404.) kámai (kam- vagy kan-gar) mint a ma-gar (magyar) földi, a bol-gar volgai embert jelent. Podhradszky, az arab kánkalra, fejedelmi süvegre gondolva (Béla Névt. jegyz. 104-6.), a többinél előkelőbbnek azért tartja e 3 törzset, mert ilyen süveget viselhetett.

Kangombe

helység Afrikában, l. Bihe.

Kanhapur

l. Kanpur.

Kánikula

(lat. canis), a nyár legforrób része, körülbelül Magdolnától (jul. 22.) Bertalanig (aug. 24.) terjed. Eredetét az elnevezés a görögöktől vette, akik a nyár egy részét oporának nevezték és ezt a Sziriusznnak heliakus felkelésével kezdték és a Plejádok heliakus felkeléséig számították; később csak a Sziriusz korai kelésének idejére, mely éppen a legforróbb időszakot töltötte be, szorították és ezt a Nagykutya csillagzatról nevezték is el, ahonnan átszármazott tovább és igy hozzánk is.

Kanin

Arkhangel kormányzóság mezeni járásához tartozó félsziget európai Oroszországban a Fehér-tenger és Cseszkája-öböl közt, 10,430 km2 területtel és másfél ezer, csaknem kizárólag szamojed lak. Belsejét a Timan-hegység folytatásaként dombok takarják. Egykoron sziget volt, de Oroszország É-i partjainak lassu emelkedése következtében félszigetté alakult.

Kaniska Iva

község Belovár-Kőrös vmegye garesnicai j.-ban, (1891) 1002 horvát-szerb lak.

Kaniszter

(lat. canistrum) a. m. kosár; továbbá bádogedény, melyben olajat stb. szállítanak.

Kanitz

1. Ágost, botanikus, született Lugoson (Krassó) 1843 ápr. 25. 1857. jul.-ban kapta atyja révén, aki Heuffelnek orvosa volt, az utóbbi növényeinek és könyveinek duplumait, melyekből korán nyert botanikai irányt és tájékozást. A gimnáziumot Nagy-Kőrösön és Temesvárt elvégezvén, 1861. a bécsi egyetemre ment, itt a botanikának sok időt szentelt, s ebbeli ismeretét külföldön tovább gyarapította. K. botanikai egyénisége lankadatlan erővel, különösen három irányban domborodik ki, u. m. a históriai kutatás, a florisztikus munkálkodás és a tanítás terén. I. A história volt az első mező, melyet még egészen fiatalon művelni kezdett, hogy megmutassa az osztrákoknak, hogy a magyar flóra átkutatása nagyobbára magyar botanikusok fáradságos munkája volt. Megirta németül a növénytan történetét Magyarországon (Geschichte d. Botanik in Ungarn, Hannover és Pest 1863), ezt követte a magyar botanika története (Versuch einer Geschichte der ungarischen Botanik, Halle 1865) és számmos régibb botanikustól eredő értékes kéziratoknak közkinccsé tétele, p. a magyar Linnének, Kitaibelnek a magyar flóráról hátramaradt töredéke, nevezetesebb utazásai, Heuffel és Diószegi több kézirata, Clusius több levele stb. II. Florisztikai irányban K. különösen a hazánkkal szomszéd területek flóráját, másrészt meg az exotikus flórát tanulmányozta. Bécsi tartózkodásakor Neilreich felismervén a fiatal K. arravalóságát, társául igyekezett megnyerni a Magyarország flóráját felölelő nagy munkája kidolgozásához. Ez az érintkezés az első osztrák floristával nagy hatással volt rá, mert igy az egyenes szóbeli tradició révén, a leiró növénytan tömérdek finomságainak jutott birtokába. K. ezután az előkészület után már 1866. kiadhatta Müggenburgi Schulzer Istvánnal és Knapp Józseffel a florisztikai tekintetben Magyarországot kiegészítő Szlavonia (melyet 1864. utazott be) növényeinek felsorolását. Később a szomszédos országokra került a sor, s 1877. Ascherson Pállal (l. o.) együtt Montenegro, Hercegovina, Bosznia, Albánia és Szerbia flórájának áttekintését, két évre rá Románia és Dobrudsa flóráját (1879-81, Plantae Romaniae) állította össze; ez utóbbi műveért a bukaresti román akadémia külső levelező tagnak választotta, a román király pedig a román korona-rend lovagkeresztjével tüntette ki. A Hunfalvy-féle Magyarhon természeti viszonyai számára a növényföldrajzi részt irta meg. Az exotikus flórára vonatkozó s a külföldi nagy herbariumokban szerzett tapasztalatait, a K.-ázsiai expedició növényeinek feldolgozásával érvényesítette. Ezt a munkát K. Lejdában és Londonban végezte. Majd később a Széchenyi-féle khinai expedició növénygyüjtéseit dolgozta fel, még pedig a szt. pétervári herbariumok összehasonlító anyagának tanulmányozása alapján, s munkájára fordított fáradságát számos új faj jutalmazta (Stipa Aliciae, Corydalis Hannae, Zygophyllum Lóczyi, Androsace Mariae, Széchenyia lloydioides stb.). A Martius-féle, nagy költséggel kiadott Flora Brasiliensis számára a Haloragaceák, Campanulaceák és Lobeliaceák családját dolgozta fel (l. Haynaldia). III. K. külföldi tanulmányai után 1869. a magyar-óvári gazdasági akadémiában a termékrajz rendes tanára lett, s ott e tárgyakat magyarul legelőször tanította. Innen Eötvös 1870. már megint külföldre küldi. K. beutazta Európát, hosszabb időt töltött Bonnban s ott Hanstein vezetése alatt gyakorlatilag a növényboncolástannal és élettannal foglalkozott. 1872. a kolozsvári egyetemre a növénytan r. ny. tanárának kineveztetvén, az első szervezés nagy munkájával küzködött meg. A kolozsvári egyetem botanikai intézetét és tanszékét, a botanikus kertet (szigoruan a természetes rendszer elvei szerint), az erdélyi muzeumegylet herbariumát fáradhatatlan munkásságával elsőrendü szinvonalra emelte. A botanika iránt való lelkesedésében saját botanikai könyvtárát (körülbelül 4000 szám) a tanszéknek ajándékozta. A botanikának magyar nyelven való intenzivebb művelését elősegítendő, 1877. megalapította a Magyar Növénytani Lapokat, az első magyar botanikai szaklapot, s 1892-ig anyagi áldozatokkal szerkesztette és adta ki. E lap révén igen értékes külföldi csereviszonyt folytat s az intézet könyvtárát gazdagítja. K. a tanításból éss adminisztrációból fenmaradó idejét tanulmányainak szenteli. Terjedelmesebb modern Általános növénytant (400 lap) irt magyarul, hallgatói számára szerkesztett Növényrendszerének 3. kiadása forog közkézen, laboratoriumában pedig tanítványokat nevel, kik közül nem egy külföldön is jól ismert munkása a botanikának. K.-nak az egyetem körül kifejtett érdemeit szépen méltányolta az Alma Mater, midőn több izben dékánul és rektorul választotta. 1867-ben titkára a párisi nemzetközi növénytani kongresszusnak, 1874. a firenzei nemzetközi kertészeti kiállításon a XII. jury-osztály titkára. Az 1884. szt. pétervári nemzetközi kertészeti kiállításon szintén jury-tag volt és Baillon elnöklete alatt az V-ik jury-osztály titkára. Ebbeli működését és fáradozását a cár a III. oszt. Szt. Anna-renddel ismerte el. Nagy munkássága a botanikai kritika és ismertetés terén is, köteteket tesz ki mit e téren produkált. K. érdemeit számos (körülbelül 25) hazai és külföldi tudományos testület méltányolta, tagjai közé sorozván. 1880. a magyar tudományos akadémia levelező tagul választotta, a római Accademia dei Licei 1872-ben 40 külföldi levelező tagja közé fogadta és később rendes tagjának választotta.

2. K. Fülöp Bódog, magyar születésü német műtörténész és etnografus, született Budapesten 1829 aug. 2. Bécsben műtörténetet tanult, aztán beutazta Németországot, Franciaországot, Belgiumot és Olaszországot. Sokat járt a balkáni államokban, Albániában, Hercegorvinában és Montenegróban is. Művei: Die römischen Funde in Serbien (Bécs 1861); Serbiens byzantinische Monumente (u. o. 1862); Reise in Südserbien und Nordbulgarien (u. o. 1868); Serbien, historischethnographische Reisestudien aus den Jahren 1859-68 (Lipcse 1868, 2. kiad. 1877); Donau-Bulgarien u. der Balkan. Historisch-geographischetnographische Reisestudien aus den Jahren 1860-75 (u. o. 1875-79, 3 köt., 3. kiad.. 1882); Katechismus der Ornamentik (2. kiad. u. o. 1877)


Kezdőlap

˙