Kanobus

egyiptomi város, l. Kanopus.

Kanóc

gyujtókészülék; továbbá lámpákban és mécsekben alkalmazott bél.

Kanócpuska

a hajdani kézi lövőfegyvereknek az a neme, melynek elsütő készülékét forgatható kakas alkotta; ebbe kanócdarab volt ékelve; a ravasz hátrahuzásakor a kakas a serpenyő felé csapatott, mi által az égő kanóc a serpenyőben levő lőporba ért, ezt meggyujtotta s ezzel az egész töltény elsült. A XVII. sz.-ig, azaz a kovács puskák általános alkalmazásáig az európai hadseregek lövészeti K.-t használtak.

Kanóctartó

(ném. Feuerfahne), a tüzérek által ezelőtt használt 2-3 m. hosszu, kemény fából készített bot, melynek felső végére ércből készített csiptető volt erősítve; ez utóbbiba tették a bot körül csavart kanóc ama végét, mellyel az ágyut vagy mozsarat elsütötték. Hogy a kanócot az átázás ellen megóvják, többféleképen szerkesztett «kanócburkokat» használtak.

Kanods

(Kanauds, Kanauj), város Agra divizióban a brit-indiai tartományokban, 50 km-nyire Farahabadtól a Kali Nadi mellett, (1891) 17,648 lak. K. egyike India legrégibb városainak. A VI. században jelentékeny radsput fejedelemségnek volt székvárosa. 1018. Ghazni Mahmud lerombolta. 1540. itt Humajun csatát és trónját vesztette. A régi K. romjai a mostani város körül roppant nagy területet borítanak el; nagyobbára csak föld- és téglahalmok.

Kanoe

l. Kanoa és Hajózás.

Kanoldt

Ödön, német festő, szül. Grossrudestedtben, Weimar mellett 1845. márc. 13. Weimarban Preller tanítványa volt, Rómában Dreber befolyása alatt állott és ilyképen teljesen a stilizált, klasszikus irányu tájképfestés terére lépett. Művei közül jelesebbek: Canossa, a Kyffhäuser, Hősi sír Rügen szigetén, Odysseus kecskevadászaton, Ifigenia a tenger mellett, Sappho, Thetis és Achilles, Dido és Aeneas vadászaton, Antigone Eteokles holttesténél, Kassandra. Karlsruhéban él.

Kánon

(gör.), ami mértékül, mintául, szabályul szolgál; a filozofiában az igazság megitélésének alapul szolgáló elv; Kantnál az értelem helyes használata alapelveinek (melyek a priori-ak) összesége.

K. az egyházban, vonatkozik ugy a hitágazatokra, mint a szentirási könyvek gyüjteményére; a hitágazatokra, amennyiben ugy a szentirásban, mint a hagyományokban fenmaradt isteni kinyilatkoztatás képezi a hit és cselekedetek zsinórmértékét, a szentirási könyvek határozzák meg, kapcsolatban a csalhatatlan egyház tanításával, a hitet. (L. Biblia.) Az első századokban csupán a hitszabályt értették K.-on, a niceai zsinaton használták e szót először a fegyelmi határozatokra. A tridenti zsinat viszont a K. szót a hitágazatokra használta, mig a fegyelmi határozatokat «decretum» néven ismeri. A mise-K. a misének az angyali énektől egész az áldozásig terjedő része, amely az áldozat bemutatásának állandó módozatát adja. A gör. egyházban a K. kilenc sorozatból álló éneksorotozat, melyből mindegyik meghatározott énekszakaszt tartalmaz. A kilenc énekcsoportozat jelenti az angyalok kilenc rendjét, egyúttal a szentháromság három személyét is, mert a K.-on végig mindegyik isteni személy háromszor van dicsérve, ami kilencet tesz ki. A K. egy-egy sorozata rendszerint öt énekből áll; elseje irmosz-nak (füzér) neveztetik. A K.-ból csak az irmoszok énekeltetnek, a többiek olvastatnak (v. ö. Melles Emil, Liturgia).

K. a görög művészetben, zsinórmérték, szabály, méret, az emberi test arányainak törvénye. L. Anatomia.

K. a zenében. Az ellenpontozatos műformák közt a legszigorubb. Ez is abban a korban keletkezett, mikor az egyházi zene egyeduralkodása alatt az ellenpontozatos mesterséges formák tulsúlyra emelkedtek. A K. elméleti szabálya, melytől eltérés nem történhetik, abban áll, hogy egy bizonyos dallam (szólam) - leginkább a legfelső, de lehet más szólamban is - egy másik által pontosan utánoztatik. Hogy ha a K. szólam csak egy másik által utánoztatik hangról hangra, akkor egyszerü kétszólamu K. a neve s természetes, hogy ez csak az oktávában fordulhat elő. Mialatt az utánzó szólam az elsőt - a kezdőt - utánozza, az alatt ez tovább szövi a maga önálló dallamfrázisát s aztán a másik ezt is szolgailag utánozza s igy tovább, mig végre az első megállapodásra jut. A K. szigoru utánzása a nyolcad terjedelemben aránylag a legkevesebb nehézség és komplikációval jár, mert csak arra kell ügyelni, hogy a két szólam közti kontrapunktirozás szabályos legyen. A K.-műforma sokféle fajra oszolhat. A kezdő szólamot proposta-nak, az utánzót pedig risposta-nak nevezik. Rejtélyes K. Ha a K. rispostja ötöd- vagy negyed hangközben veszi fel az utánzást, akkor rendesen szükségessé válik a legközelebbi hangnemben való kitérés. A szoros K. másod hangközben keresztállásokra s diszharmoniákra vezet, mellyel szemben szintén szükségessé válik a szoros utánzattól való eltérés s b v. # jegyeket használni a nagy vagy kis másodközök megkülönböztetésére. A K. két szólama közé ugynevezett kiegészítő szólamokat is lehet közbeszúrni, miáltal a tétel harmoniai tekintetben tömörebbé és élénkebbé válik. A K.-féle kidolgozás végtelen sokféle alakulásra nyit tért s hatályos segédeszköze a polifoniának, kivált ha kiegészítő szólamokkal tétetik harmonia tekintetében érdekessé. Érdekes e tekintetben Chopin egyik mazurkája (op. 63. 3-ik szám), melynek a végén tiz taktuson át lép fel egy ilyen harmonikusan kisért dallami K.

K. a könyvnyomdászoknál - különösen Németországban - betünagyság megjelölése. Van kis K. meg nagy K. A kis K. a Didot-rendszer 40 pontjának, a nagy K. 48-nak felel meg. Minálunk a kis K.-t inkább dupla-text, a nagy K.-t pedig négycicerós betü névvel illetik.

Kanonád

huzamosabb ideig folytatott ágyuzás.

Kanonicita

l. Biblia.


Kezdőlap

˙