Kappan

a. m. herélt kakas. Neve a görög Kapon, római Capo-tól származtatható le. A kakasfölösleget kappanozni szokás, hogy a nemi ösztöntől háborítatlannul hizzék. A stiriai K. ottani kis gazdák által különös módon hizlalva, igen keresett árucikk. A hizlalásra szánt K.-t leginkább 4 hónapos korban herélik s ez alkalommal a K. taréját s sarkantyuját levágják, utóbbit homlokára illesztik (tréfás neve ekkor Gyurkó). A K. húsa kövérebb s ízleteseb mint a kakasé.

Kappanhang

olyan szinezetü hang, melynek efedett, tompa, rekedt karaktere van. Az ilyen hang nem mindig a természet mostohaságának az eredménye, hanem még az énektanulásnál is azzá válhatik rossz módszer mellett.

Kappanőr

(növ.), Diószegiék igy nevezték az Arnikát (l. o.).

Kappel

1. (Eisenkappel) község Völkermarkt karintiai kerületi kapitányságban, a Vellach-patak mellett, (1890) 1083 lak., kastéllyal; mint nyári lakóhelyet is látogatják. Közelében van a Carinthia ásványvizforrás, amelyet 1879. fedeztek föl. - 2. K., falu Zürich svájci kantonban, az Albison át Zürichből Zugba vezető úton, (1888) 664 lak. Ismeretes a róla elnevezett két háboruról, amelyeket a svájci katolikusok és reformátusok vívtak egymással 1529. és 1531. E háboruk közül az első vérontás nélkül folyt le és a protestánsok előnyére szolgált; a másodikban a zürichiek K. mellett okt. 11-én vereséget szenvedtek és igy ez a katolikusok győzelmével végződött. Zwinglinek, aki itt a csatában elesett, 1838. emlékszobrot állítottak föl.

Kappeyne van de Copello

János, németalföldi államférfiu, szül. 1822 okt. 2. Ügyvédi pályára készült s mint ilyen működött Hágában. Mint a második kamara tagja, csakhamar vezére lett a szabadelvü pártnak. A Heemskerk-minisztérium bukása után (1877) K. lett annak utóda, de midőn javaslata az alkotmány revizióját illetőleg az udvarnál ellenzésre talált, 1879. megvált a minisztériumtól. Egy munkája német fordításban is megjelent (Abhandlungen zum römischen Staats- und Privatrecht, Stuttgart 1855). Jogi vonatkozásu értekezései a Themis-ben jelentek meg.

Käppi

igen könnyü csákó, egyenesen előre álló napellenzővel; a franciák használták először s némely más európai hadsereg csak e század második felében idomította át az azelőtt igen nehéz, a fejet kardvágás ellen biztosító csákót a K.-hez némileg hasonló könnyü föveggé.

Káprázás

a látásnak muló zavara, mely vagy sötét foltot vagy fényt, még pedig többnyire szines fényt láttat az emberrel, a nélkül, hogy valósággal hatna reá ilyen fényü tárgy. Leginkább az erős világosságba, kivált a napba nézés kápráztatja meg az embert; a nap utóképe egész szinsorozatban változik szeme előtt. Ha verőfényes utcán járván, sötét helyre térünk be, gyönyörü szinekben pompázó folt vakítja el szemünket. K.-t idézheünk elő szemünk dörzsölésével, de legismerebb a szemet ért ütés okozta fölvillanás, miko szinte szikrát hány a szem. Szines szegélyü sötét foltot látunk, ha megnyomjuk a szemünket. Fölvillan a szemünk, ha hirtelen oldalt fordítjuk. A szem ideghártyája ugyanis nemcsak fény behatása iránt, hanem érintés, nyomás, húzás iránt is érzékeny. Az ideghártya zsugorodása, vongálódása magyarázza meg, miért mutatkozik K. az ideghártya bajaiban, kivált mikor az ideghártya leválása készül, ugyszintén a látóideg sorvadása folyamán. Agyvelőbeli bajok is járnak K.-sal. A K. sajátszeü alakja a féloldali fejfájással rokon jelenség, nevezik szem-migrainenek is, tudományos neve skotoma scintillans. Ugy látszik, a vérkeringés zavara okozza s kivált olyankor mutatkozik, ha a gyomrunk nincs rendben. Szines villámvonal félkörben rezeg előttünk, mely mind szélesebbre nyilik, mintegy fél óra mulva eltünik, de heves főfájás követheti.

Káprázat

l. Érzéki csalódás.

Kápri

v. káporna (növ., Capparis Tourn.), a róla nevezett család tövises vagy tövistelen, kopasz, puhazőrü v. pikkelyes fája, cserjéjje, gyakran iszalagja. Levele egyszerü, fű- v. bőrnemü. Virága sokhimes, gyümölcse cséklyés bogyó. 120 faja Európa D-i részén, nevezetesen Sziciliában, K.- és Ny.-Indiában; hazánk tengerparti városainak falán, kivált pedig Dalmáciában a C. rupestris Sibth. et Sm. terem. A B. spinosa L. levele kerekded, sima, elég vastag, virága a levél tövében magános, szép rózsaalaku, fehér, gyümölcse tojásforma. Csinos, egész 1 m. magas bokor, Európa D-i és Afrika É-i részén falon, sziklán v. homokos helyen bőven terem. Franciaország D-i részén termesztik. Borsszemnyi v. borsó nagyságu virágbimbóit (gemmae Capparidis) összegyüjtik, árnyékban kissé meghervasztják, azután hordóban sós ecettel leöntik. A kezelő a K. bimbóit nagysága szerint rendezi (Nonpareilles, Sur-fines v. Capucines, Capottes, Fines, Mifines és Communes, melyek 5-6 szorta nehezebbek, mint a Nonpareilles) és erős ecetbe v. sóba teszi. A legtöbb és legjava K.-t Franciaország D-i részéről (Marseille, Toulon, Montpellier, Cette), de Görögországból is szállítják. A kapucinus-K. (capres capucines) a sarkantyukának egészen a K. módjára elkészített bimbója, a német K. (capres de Genet) a seprőzanót rügye, sőt a fekete bodzáét meg a gólyahir virágbimbóját is szokás K.-nak elkészíteni. Később a Cap. spinosá-nak 5 cm. hosszu, húsos gyümölcsét is ecetbe teszik és cornichons de caprier (kápri-szarvacska) néven árulják. Ilyen saláta a K. fiatal hajtása és levele is. Gyökerének kérge (cortex radicis Capparidis) meg a belőle sajtolt K.-olaj officinális. A C. Fontanesii DC. (C. ovata Desf.) fajt is gyakran termesztik. Sok más faja D.-Amerikában, K.- és Ny.-Indiában terem, levele meg a virága orvosság, különösen meghajtó szer, az ideg- és ízületfájás orvossága.

Kápribab

(növ., lombpár Braff. és Kov. Fabago Tourn., Zygophyllum L.), a Zygophyllaceák génusza, 60 fajjal az óvilágban és Ausztráliábann. A Fabago alata Moench v. Zygophyllum Fabago L. Sziria és É.-Afrika kórója egypáru levelekkel; máskülönben kerti paszulyunkhoz hasonlít. Virágrügyét mint a kapriét ugy készítik el és eszik.


Kezdőlap

˙