szamojéd eredetü, de török nyelvjárást beszélő nép Szibériában a Szajan hegység mellett. Összesen 800 lelket számlál. V. ö. Castrén, Gramm. u. Lex. der türk. Mundart der Karagassen (kiadta Schiefner, Szt. Pétervár 1848); Versuch einer koibalischen u. karagassischen Spachlehre (u. o. 1857).
l. Árnyékjáték.
l. Gurus.
a Victoria-nyanza DK-i partjánál elterülő kis néger ország, amelyet É-on a Kagera határol. Földje hegyes, de a bő esőzések dacára nem egészségtelen. A vahuma és vanyambo nevü négertörzsk lakják, kiknek számát Stanley 150,000-re teszi. Legfontosabb helysége Kafurro. Az első európai ember, aki látta, 1861-62. Speke volt.
Petrovics György (Fekete György, tkp. Crni Petrovics György), a szerb szabadságharc vezére, szül. 1766 dec. 21. a Kragujevac melletti Visevacban szegény szülőktől, megöletett Adsagnában Szendrő mellett 1817. Kora ifjuságában szegény sorsu szüleivel Topolába költözött a hegyek közé. A szerb népnek mindjárt első (1787) felkelésében a törökök ellen ő is részt vett, de menekülni kényszerült és atyját, aki őt követni vonakodott, agyonlőtte, nehogy a törökök hatalmába kerüljön. Laudon alatt egy szerb szabad csapatban 1788. a törökök ellen harcolt. A szisztovai béke után (1791) Magyarországra jött, hol egy szlavoniai kolostorban erdőőr lett. Később ismét visszatért Topolára és marhakereskedő lett. Miután azonban 1801. a janicsárok Belgrádban a szelid Hadsi Musztafa pasát meggyilkolták, a szerb népet elnyomták, raboltak és pusztítottak, K. 1804 febr. 12. Sibnicában a törökök elleni felkelés élére állt. 1804-ben Szendrőben egy 300 népképviselőből alakult gyülés őt választotta a szerbek vezérévé. Mint ilyen, a föld népét fegyverre szólítá és a törököket két év alatt (1804-1805) kiűzte az országból; még csak Belgrád maradt török kézen. Példátlan népszerüsége felkeltette a szerb előkelők haragját és féltékenységét és ezentul ezek folytonos fondorlatai képezték a fő akadályt K. tervei előtt. Látván ezen viszályokat, a törökök 1806. újra betörtek Szerbiába, de K. a Mizsarszko-Polye mellett kivívott győzelem és Belgrád meghódítása által újra hazája megmentője lett. Minthogy azonban az orosz kormány, melynek védnöksége alá helyezték az arisztokraták Szerbiát, a porta ellen erélyesen el nem járt, K. saját erejéből és felelősségére folytatta a háborut, de 1810. kénytelen volt az oroszokhoz segélyért folyamodni, kik őt «Szerbia főhadvezérének» elismerték és támogatták is, ugy hogy harmadízben is megtisztította az országot a töröktől. Ez érdemének elismeréseül egy 1811. tartott népgyülésen Szerbia egyedüli hadurának nevezteté ki magát, mig a szenátus a polgári ügyek vezetésével bizatott meg. Igy élt két éven át topolai parasztházában mint Szerbia elismert ura, mig maga a porta is elismerte a bukaresti békében Szerbia némi függetlenségét. Midőn később 1813. a Franciaország elleni harcba a cár Szerbiát átengedte a portának, K. kisérletei a háboru folytatására meghiusultak. E feletti elkeseredésében 1813 okt. átment Ausztriába és onnan Besszarábiába internáltatott. Csak 1817. tért vissza Szerbiába új felszabadítási tervekkel, de ellenfele és vetélytársa Milos herceg biztatására egy Szendrő mellett fekvő faluban megöletett. - Fia:
1. Sándor, szerb fejedelem, szül. Topolán 1806 okt. 11., megh. Temesvárt 1884 máj 3. Atyjával 1813. átment Ausztriába és onnan Chotimba Besszarábiába. Atyja meggyilkolása után (1817) orosz hadi szolgálatba lépett, hol kapitánnyá nevezték ki. Obrenovics Mihály fejedelem visszahivta Szerbiába és szárnysegédévé tette. Mihály bukása után 1843 jul 15. a szerbek fejedelemnek választották s ennek a porta és Oroszország is elismerte. K. nem volt kiváló uralkodó, de mégis a földmívelés emelésével és tanintézetek alapításával érdemeket szerzett. A külső politikában Ausztriára támaszkodott és ennek befolyása alatt a krimiai háboruban semleges maradt. Ez által magára vonta az oroszbarát nemzeti pártnak gyülöletét. Az 1858 dec. 16. először összegyült nemzeti gyülés (szkupstina) dec. 23. letette és ismét az öreg Obrenovics Milost hivta meg a trónra. Miután K.-et a porta és Ausztria cserben hagyták, 1859 jan.3. formálisan lemondott az azóta részint Pesten, részint oláhországi birtokain élt, de azért nem szünt meg titkos terveket kovácsolni az Obrenovicsok ellen. Ezen törekvése annyira köztudomásu volt, hogy midőn Milos fia, Obrenovics Mihály fejedelem 1888. a Belgrád melletti Topcsiderben meggyilkoltatott, a közvélemény nyiltan K.-t mondta a gyilkosság erkölcsi szerzőjének és okozójának. A szerb törvényszék által in contumaciam 20 évi fogházbüntetésre itéltetett, mig a magyar törvényszék által (melynek területén élt) fel nem mentetett ugyan, de meg sem büntettetett. Élte utolsó szakában Temesvárt csendes visszavonultságban élt. - Fia:
2. K. Péter herceg, szül. Belgrádban 1846., a család jelenlegi feje és atyja terveinek örököse. 1883 aug. 11. nőül vette Miklós montenegrói fejedelem Zorka nevü leányát, mikor az orosz cár is pártját fogta trónkövetelő terveiben. Zorka hercegnő halála után (1890 márc. 17.) apósával, Miklós fejedelemmel nejének hozománya (1 millió rubel) miatt összeveszett s ezzel az orosz cár kegyét is elvesztette. A szerb tróna való igényeit tovább is fentartja.
kis-ázsiai város, l. Afun Karahisszar.
l. Karibok.
György, új-görög szabadsághős, szül. Szkulikariában 1782., megh. 1827 máj. 4. Egyszerü török zsoldos katonából hirneves szabadsághőssé küzdötte fel magát. Élénk részt vett a görög felkelésben és 1826. jul. a szárazföldi csapatok fővezérévé lett. Ebben az állásban dec. 6. Arachova mellett Mustabei pasa fölött fényes diadalt ült és 1827 febr. Distomónál újra megverte a törököket. Az Akropolisz felmentése közben azonban halálosan megsebesült (l. Görögország).
(új-héb. káráim v. bmé-mikrá, «az irott tan hivei»), zsidó felekezet, mely a szóbeli hagyományt s a talmudot elveti és csak a szentirást ismeri el. Alapítója a VIII: sz. közepe felé Babiloniában élő Ánán ben Dávid volt, kiről eleinte Ánániták-nak nevezték őket; nagyon valószinü azonban, hogy köztük és a sokkal régebbi szadduceusok (l. o.) közt bizonyos összefüggés létezik. Nagy számmal sohasem voltak, jelenleg Oroszországban, többnyire a krimi félszigeten, vagy 5-6000-en vannak és szemben a többi zsidókkal bizonyos kiváltságokat birnak. Irodalmuk, melynek arab és héber termékei csak részben vannak kinyomatva, aránylag tekintélyes. V. ö. Pinsker S., Lickute Kadmonioth, Z. Gesch. des Karaismus u. d. Daräischen Litteratur (Bécs 1860); Fürst J., Gesch. d. Karäerthums (Lipcse 1862-69); Frankl P. F., Karäische Studien (Boloszló 1876).