Kardinális-pinty

(Cardinalis virginianus Bp.), az éneklő verébalkatuak rendjébe, a kúpcsőrü pintyek családjába tartozó madárfaj. Zömök testü, nagy fejü állat. Csőre erős, fején felmereszthető tollbóbitával. Lekerekített szárnya rövidebb, mint széles. Farka lemetszett. Szine kasmirpiros. Kantára, álla és torka fekete, evezőtollai sötétpirosak, csőre vörös, lábai barnák. A nősténynek háta őzbarna, hasa pedig sárgásbarna. Hossza 20 cm., szárnyhossza 7, farkhossza 8 cm. Hazája Észak-Amerika déli része. Szépen énekel, amiért még virginiai fülemülének is hivják; éneke azonban nem oly változatos, mint a fülemüléjé. Ha helyét kedvezőnek találja, ugy fogságban is költ, ahol igen jól tartható. Hazájában erdőkben, berkekben, nagyobb kertekben él kisebb társaságban. Gyorsan repül. Bokorban vagy fákon fészkel. Évenkint többször, délvidéken 3-szor is költ. 4-6 piszkosfehér, barnán pettyezett tojást rak. Tápláléka külöböző veteménymag, gabonaféle, kukorica, de a gyümölcsöt, bogyót, rovart sem veti meg. Rokon a szürke K. v. a barátpinty (Parvaria dominicum Bp.), hasonló hozzája, csakhogy háta kékesszürke, feje, torka és tollbóbitája piros, hasa fehéres. Hazája Brazilia. Szépen énekel. Fogságban tartható, ahol költ is.

Kardinális pontok

l. Iránytű.

Kardiográf

(gör.), orosi eszköz, mely a szivlökéseknek papiroson való feljegyzésére szolgál. Leginkább a Marey-féle K.-ot használják e célra; ez féltojásalaku kaucsukdob, melynek belsejében rugó s ennek végén elefántcsontból készült nyomólemez van. Használat közben a lemezt a bordaközök azon helyére illesztik, hol a szivlökés legjobban tapintható, s ekkor a rugó ingásait kaucsukcső közvetítésével egy másik dobnnak (az u. n. poligráfnak) jelzőrúdjára áttéve, a szivösszehúzódások leirása egy hossztengelye körül forgó henger felületén kényelmesen történhetik.

Kardiogramm

(gör.), a szivlökést feltüntető rajz. A K.-on legtöbbszor három kisebb emelkedést lehet látni. Az első kiemelkedés (l. az ábrán, v) a szivpitvarok összehúzódásának felel meg és a szivkamara vérrel való telődése által okozott emelkedés. A többi két emelkedést a szivkamara összehúzódása okozza; az egyik (a) az összehúzódás tetőfokának felel meg, a második (b) akkor jelentkezik, midőn a szivkamarának összehúzódott állapotja az elernyedés stádiumába átmegy.

[ÁBRA] Kardiogramm

Kardiois

(gör.). Igy nevezte el Castillon (1741) azt a negyedrendlü szivalaku síkgörbét, melynek tetszőleges P és P' pontjait ugy nyerjük (l. az ábrát), hogy egy kör valamely szilárd O pontján át egy tetszőleges OQ szelőt húzunk s erre Q-ból mindkét oldalt felrakjuk az átmérővel egyenlő QP = P'Q hosszuságokat. A K. oly epiciklois-nak (l. Ciklois) is tekinthető, melynél a gördülő kör egyenlő nagyságu ama szilárd körrel, melyen gördül. A kardiois területe hatszor akkora, mint ama köré, melynek segítségével a kardioist szerkesztettük, kerülete pedig ama kör átmérőjének nyolcszorosa.

[ÁBRA] Kardois.

Kardiopatia

(gör.) a. m. szivbetegség.

Kardioplegia

(gör.) a. m. szivszélhüdés.

Kardiosztenózis

(gör.) a. m. szivszorulás.

Karditisz

(gör.) a. m. szivgyuladás.

Kardkötő

az az öv, vagy átalvető, mellyel a kard hüvelyét a testre akasztják. Jelenleg majdnem minden hadseregnél az övszerü K.-t használják, mig ezelőt az átalvetőszerüt célszerübbnek vélték, mert «a nehéz karad súlyát a váll inkább viselheti, mint a csipő, mely a fonytonos megerőltetés következtében elzsibbad» (Szavójai Jenő herceg). A magyarok is átalvetőszerü, közönségesen a gombkötők által gyapjuból vagy selyemből készített K.-t használtak, melyet - hogy a kard a sebes nyargalás közben ne lógázzon - az övvel szorítottak a testhez. A francia nemesség is átalvetőszerü, de többé-kevésbbé értékesen díszített széles szijból készített K.-t viselt. A németek többnyire derékszijra akasztották kardhüvelyeiket.


Kezdőlap

˙