Karika

János, ref. hittanár, szül. Gyermelyen (Esztergom) 1808 okt. 10., megh. Kecskeméten 1855 aug. 12. Az alsóbb osztályokat Komáromban, a felsőbbeket Debrecenben végezte, hol szenior is volt. 1835. külföldre ment, Párisban is hosszabb ideig tartózkodott, 1837. a kecskeméti főiskolához hivták meg a hittudományok s a világtörténelem tanárául; 1848. Kecskemét város egyik kerülete országgyülési képviselővé választotta meg, részt vett a debreceni üléseken is; a szabadságharc után egy ideig a hazában bujdosott, majd Kecskemétre internálva, hivatalviseléstől eltiltva élt, mignem 1851 őszén ismét elfoglalta tanári székét. Tanítványai számára irt világ- s egyháztörténelmet, Magyarország polgári és a magyar protestáns egyház történelmét, hit-, egyházi szónoklattant, melyek mindegyike példányképül szolgálható tiszta magyarsággal, rövid, szabatos s ritka világos nyelven volt kidolgozva, nyomda alá adatásukat azonban ugy az 1848 előtti, mint az 1849 utáni sajtóviszonyok lehetetlenné tették. A negyvenes évek elején Pesten felállíttatni célzott protestáns főiskola szervezete, tanrendszere kidolgozására pályadíj tűzetett ki, melyet K.-nak Tatai Andrással (l. o.) együtt készített pályaműve nyert el, mely mű nyomtatásban is megjelent.

Karikába vetni

(ném. Aufschiessen; ol. cogliere; ang. coil up) a köteleket a hajókon szokták akkor, midőn azok a használat után ismét a kezelésre kész állapotba hozatnak. Ezen karikába vetés a kötélnek kis karikába való hajtogatásából áll, mely karikák egymás körül és egymás fölé fektettetnek. Ezt kétféleképen végezik, a nap forgása irányában vagy ellenében (hasonlólag a kötélnek veréséhez), első esetben a balkéztől előre a jobbkéz felé az utóbbinál megfordítva történik a karikáknak alakítása.

Karikagyűrü

karikák, l. Gyűrük.

Karikal

város és francia gyarmat K.-Indiában a Koromandel parton, a Kaveri deltájának egyik ága mellett. Az 5 községre (K., Tirnular, Nallazsendur, Nedunkadu és Kicseri) osztott gyarmatnak területe 135 km2, (1891) 70,526 lak., rizst és gyümölcsöket termő jó földdel. K. város erődítményei most le vannak rombolva. A lakosok föképen rizzsel űznek élénk kereskedést; az évi forgalom többet tesz ki 7 millió franknál. V. ö. Godineau, Études de l'établissement de K. (Páris 1857).

Karikapénz

aranyból, ezüstből és rézből öntött őskori drótkarikák, melyek állítólag a későbbi vert pénz szerepét játszották az őskori népeknél. V. ö. Kiss Ferenc, Karikapénz mint fizetési és ékszer a történelemelőtti korban s annak szabályozott pénzrendszerre történt fokozatos átmenete és fokozatos megszünése (Archeologiai Közlemények I. 1859). Még a római kor is ismerte a K.-t, Julius Caesar tett említést vaskarikákról, melyek Angliában pénz gyanánt voltak forgalomban. L. még Gyűrük.

Karikára vág

az agár, mikor a nyulat ugy űzi, hogy ez kénytelen körben futni. Igy a nyul hamar kifárad, mig a lovas kevesebb fáradsággal követheti.

Karikás achát

az olyan achát, melynek közepén a szinev sávok karika-alakban helyezkednek el; szemeskőnek is mondják, mert a karikák a szemhez hasonlítanak.

Karikasajt

a malomkőalaku, vagyis alul és felül lapos, de kerek sajt, minő p. az emmenthali.

Karikás marokvas

fatengelyü szekereken a tengelycsap alsó vaspántja, ha annak belső végén a tengely koptatása ellen karikája van.

Karikás ostor

a magyar pásztorok fő és legdíszesebb szerszáma. Nyele 30-40 cm., mig az ostor 2-3 m. hosszuságu. A bőrszalagokból font ostor fanyele részben cifrára ki van faragva, részben kivert, sokszor különböző szinü bőrel van beborítva. Neve onnan ered, hogy a pásztor rendesen karikába kötve veti a vállára. Pattogatásával a jószágot, a gulyát, ménest vagy a falkát a terelésre figyelmezteti. A pásztorok között csupán a juhásznak nincs K.-a. Az 1848-49. guerillacsapatok is használták a K.-t, drótot fonva a végébe, az ellenséges csapatok marháinak elhajtására, de fegyverül is, a földre rántva vagy súlyosan megsebesítve vele az ellent.


Kezdőlap

˙