Kastélyos bor

Igy nevezik némely vidéken a félvörös vagyis sillerbort.

Kastner

Jenő Frigyes, német fizikus, szül. 1852 aug. 10., megh. Bonnban 1882 ápr. 6. Már korán különös képességet mutatott a matematika és fizika iránt, ugy hogy már 17 éves korában az elektromosságnak, mint mozgató erőnek alkalmazására szabadalmat kapott. Különösen foglalkozott az éneklő lángokkal és szerkesztett egy pirofonnak nevezett sajátságos hangszert, mely az éneklő lángokon és azok interferenciáján alapult. Az ekként előálló hangok feltünő módon utánozzák az emberi hang szinezetét. K. találmánya iránt különösen érdeklődtek Berlioz, Gounod éss Liszt. Könyvei: Théorie des vibrations et considérations sur l'électricité (Páris 1876, III. kiad.) és Le pyrophone; Les flammes chantantes (Páris 1876, IV. kiad).

Kästner

Viktor, szász népköltő, szül. az Olt melletti Kercsben 1826 dec. 30., megh. 1857. A gimnáziumot és a jogot Nagyszebenben elvégezvén, a pénzügyi szolgálatnak szánta magát. Erdélyi szász tájnyelven irt költeményei csak halála után nyomattak ki (2. kiad. Nagyszeben 1894). Több közülök egészen népdallá vált. Költeményeiben a szász tájszólás sajátlagos kifejezéseit és fordulatait használja s bennök a szász nép élete tükröződik vissza.

Kästner

Ábrahám Gotthelf, német matematikus és költő, szül. Lipcsében 1719 szept. 27., megh. Göttingában 1800 jun. 20. Lipcsében jogot, filozofiát, matematikát és fizikát hallgatott. Ugyanily tárgyakból tartott a lipcsei egyetemen mint magántanár előadásokat és 1746 óta a göttingai egyetemen a geometria és fizika tanára volt. Irt Anfangsgründe der Mathematik-ot és Geschichte der Mathematik-ot 4 kötetben, mely munka egyes részleteiben igen derék, de az általános áttekintés hiányzik belőle. Mint költő különösen éles epigrammái által lett nevezetessé.

Kastor

(a Geminorum), másodrendü csillag az irkek csillagképében. 7,4" távolságban 3-adrendü kisérővel bir, mely Doberek számításai szerint 1001 év alatt tesz egy keringést. Az ég egyik legszebb kettős csillaga, mely ilyenül könnyen nappal is látható. Parallaxisa 0" 20, azaz a fény tőle csak 16 év mulva ér a Földre. - K. a mitologiában, l. Dioskurok.

Kastriota

György, l. Skanderbeg.

Kastrop

község Arnsberg porosz kerületben, vasút mellett, (1890) 4988 lak., robbantószergyártással és gőzmalmokkal, közelében szénbányákkal.

Kasubok

régi vend néptörzs, mely régebben a Persante és az alsó Visztula közén lakott (Kolberg főhellyel), jelenleg azonban a Neustadt és Karthaus nyugatporosz kerületekre s Pomeránia néhány határos helyeire szorítkozik; hozzájuk tartozik még valami 300 szláv, a Leba- és Garduitó melléki Stolp kerületben, mind evangelikus vallásu emberek, mig a többi K. katolikusok. Először a XIII. században említi Bogupholus lengyel történetiró a K. nevét, melyet ruházatuktól, a kaszubier nevü redős kabáttól származtatnak. A K. középtermetüek, nem olyan élénkek, mint délibb fajrokonaik, inkább nehézkesek, de erős szervezetüek. Szellemi felfogásuk is nehézkes, de amit egyszer megértettek, azt szivesen megőrzik. Jórészt még ragaszkodnak régi erkölcseikhez és intézményeikhez, viseletükhöz és életmódjukhoz és megőrizték a lengyellel közel rokon sajátos nyelvüket is. Lakásaik szegényesek: kis ablaku, szalmafedelü vályog-kunyhók. A K. dolgaikban hidegvérüek és nyugodtak, de nem nagyon takarékosak; ünnepélyességeknél elég élénkek, pálinkától és tánctól izgatva, nem ritkán hajba kapnak. Egymáshoz ragaszkodnak, idegenekkel szemben tartózkodók, de könnyen megnyerhetők. Általán jóindulatuak, de zárkózottabbak, mint a lengyelek és mazurok. Mint hajdan a pomerániai fejedelmek, ugy a porosz királyok is a K. hercegének címét viselik. A K. nyelvének grammatikáját Cejnove F. irta meg (Posen 1879). V. ö. Pernin, Wanderungen durch die Kassubien stb. (Danzig 1886).

Kasza

(Kassza), kisközség Trencsén vármegye illavai j.-ban, (1891) 969 tót lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral. Régi vára, melyből csak kevés maradt fenn, már a XIV. sz.-ban említtetik; a XIV. sz.-ban királyi birtok volt, 1404. a Stibor-család kezére került, ennek kihaltával pedig Kasszay István birta, kitől elkoboztatván, Magyar Balázsra, majd 1493. a Szapolyai-családra szállt. A vár utóbb sok viszontagságon ment át, utolsó birtokosa Petróczy István volt, kitől Heister tábornok elfoglalta és földig lerombolta. A birtok ezután a Lippay-családra, majd házasság folytán az Illésházyakra és Motesiczkyekre szállott. Most Schenk bankár birja. V. ö. Pechány Adolf, Kalauz a Vág völgyében (Budapest 1888).

Kasza

szálas növények, nevezetesen gabona, repce, kender s szálas takarmánynövények lemetszésére szolgáló eszköz, melynek lényeges alkatrészei a penge és a nyél.

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

[ÁBRA] 3. ábra.

[ÁBRA] 4. ábra.

[ÁBRA] 6. ábra.

[ÁBRA] 7-8. ábra.

[ÁBRA] 9-10 ábra.

A penge egyik végén levő nyulvány az u. n. K.-makk a pengének a nyélhez való erősítésére szolgál, ami a karikaalaku K.-örv és egy ék segélyével történik. Az 1,5-1,8 m. hosszu K.-nyélnek egy-két K.-mankónak nevezett fogantyuja van, mely a nyél megmarkolására szolgál. Ilyen szerkezetü K.-val a termények csak rendre kaszálhatók, azaz a földre teríttetnek; ellenben hosszuszáru növények, p. őszi gabona kaszálására a gereblyével vagy takaróval ellátott K. használtatik, mellyel a lekaszált gabonát a még fennállóhoz döntik. A kaszálás ezen módja marokra-kaszálásnak mondatik. Hogy a K.-val megfelelő munkát végezhessünk, kell, hogy a K. helyesen legyen állítva, különben nagyon erőltető a kaszálás s hiányos a K. munkája. Ügyes kaszás a termény állása szerint 1000-1600 négyszög-ölet, illetve 0,4-0,6 hektárt képes naponkint elvégezni. A K.-t a legrégibb időktől fogva egészen az újkorig, a földmívesek fegyverekül is használták; e célra a K.-t ugy erősítették nyelére, hogy a K. pengéje a nyél meghosszabítását képezte. A XVI. sz.-ban a németországi paraszthadak, 1830-31. a lengyel népfelkelés és még 1848-49. is a magyar hadak némely rögtönzött csapatai K.-kal voltak felfegyverezve.

A K.-kat négyzet keresztmetszetü Bessemer acélrudakból gyártják. A rudakat mintegy fél kg. nehéz darabokra vágják s minden darabból egy-egy K.-t kovácsolnak ki. Az első kovácsmunkát alkotja a pengének megfelelő A rész (1. ábra) 400 mm.-ig való kinyujtása. Mire a nyél számára visszamaradt B részt (2. ábra) nyujtják ki mint egy 110 mm., az A részt pedig mintegy 700 mm. hosszuságura. E munka után újra B részt hevítik föl, hogy belőle a C pecket alakíthassák ki (3. ábra). Elkészülvén a nyél, A részt teszik a tűzbe, s ha már elég meleg, elkezdik kovácsolni, hogy a b pengét és ennek a bordáját nagyjában elkészíthessék (4. ábra). E munka közben a kovácsnak ügyelni kell arra is, hogy a K. a szükséges görbületet megkapja. Ezután újból izzítják az A részt s tovább formálják, 2-3 szori melegítés és azt követő kovácsolás után a K. az 5., majd a 6. ábrabeli alakot kapja, mire a munkadarabot a penge végleges kialakítása céljából a fényező kalapácsokkal kiegyengetik. Mivel a penge éle még alaktalan, a fényező kalapácsok alók kikerült K. pengéjének szélét ollóval alakzók szerint körülmetszik. Azonban a K. még igy sem használható, mert puha, érdes felszinü és életlen. Az első feladat tehát a K.-t megedzeni, e célból a munkadarabot vörösizzásig fölhevítik és faggyuban lehütik. A penge most tele van reveréteggel, azért ráfeszítik a 7-9. ábrában előtüntetett P padra (K) és a 9-10. ábrában előtüntetett T acél kaparóval felszinét lekaparják. A kaparó olyan mint a vonókés, van két fogantyuja (a b) s egy késtartó tokja (c), melybe (e) sróffal a (d) kaparókést rögzítik. E célra surlópapirral beburkolt fakorongokat is használnak, de ezek gyors munkájuk közben a K.-t fölmelegítik. Tisztítás után a K.-t kék (vagy más) szinre befuttatják, egyszerü nyilt faszén tüzön való hevítéssel. Ennek megtörténte után a K.-t hidegen, fényező kalapácsokkal tökéletes simára kalapácsolják, s végül az élt kiköszörülik. Leghiresebbek a stájerországi K.-gyárak (Kirchhof, Micheldorf stb.). Magyarországban Kabola-Pojánán volt K.-gyár.


Kezdőlap

˙