Kegycímer

máskép védcímer. Oly címer, melyet valamely hűbérúr védelme vagy kiváló kitüntetése jeléül valakinek adományozott. Rendesen azon engedélyben állott, hogy az adományozó címere a családi címerbe fölvétetett.

Kegydíj

kegyelemből engedélyezett napi, havi, évi díj, ellentétben a nyugdíjjal, amely törvéyes igényen alapul.

Kegyelem

(aggratiatio, amnestia), a bűncslekmény büntetőjogi következményeinek egészben v. részben elengedése az államfő által. A K. v. végitélet előtt, v. végitélet után foglalt helyt; az előbbi esetben a bűnvádi eljárásnak megindítását v. a már megindított eljárásnak folytatását, a másik esetben a jogérvényesen megállapított büntetésnek végrehajtását zárja ki. Az első esetben a K.-et pertörlésnek (abolatiónak) nevezik. A második esetben (a szorosabb értelemben vett K.) a büntetés egészben v. részben engedhető el. Mindkét esetben a K.-ben egyes bűntettesek vagy a bűntetteseknek egész osztályai részesíthetők (általános amnesztia, közbocsánat). Az általános K. leginkább politikai bűntettesekkel szemben, mozgalmas politikai idők után, mint «fátyol a multakra» gyakoroltatik. Egy harmadik neme a K.-nek a rehabilitáció (restitutio famae s. existimiationis) vagyis a büntető itélet által elrendelt jogvesztésnek (igy nálunk a hivatalvesztésnek s politikai jogok gyakorolta felfüggesztésének) K.-ből elengedése. Bár jogpolitikai és jogbölcseleti szempontból többen az államfő K.-jogát tagadják (legnevezetesebb ellenese Kant), a K. jogát a kulturállamok alkotmányai majdnem kivétel nélkül elismerik s habár a visszaélés veszélyei félreismerhetetlenek is, a K. jogát nemcsak politikai, hanem nélkülözhetetlen jogi intézménynek is el kell ismerni. Csak a K. joga teszi lehetővé a rideg jog szigorának a méltányosság által követelt enyhítését, tehát a «summum jus summa in juria» kikerülését, az érvényes jog hiányainak orvoslását, s ez által a szükségeseknek felismert jogreformok előkészítését. De végül csak a K. teszi lehetővé a végzetes s az emberi gyarlóságnál fogva elkerülhetetlen birói tévedéseknek jóvátételét.

Hazánkban a király K.-joga a királynak eminens jogát képezi és sem a jog maga, sem annak terjedelme közjogilag soha vitás nem volt. Az 1843. büntetőtörvénykönyvi törvényjavaslat a K. jogát elvben elismerte ugyan, de megszorítani akarta. Az országos választmány kisebbsége jelesül a felségsértés, hűtlenség s a tisztviselők és hatóságok elleni sértések eseteinek kivételével a pertörlés jogát egészen eltörölni, a büntetések elengedését illetőleg pedig a K. jogát a büntetés felének s holtig tartó rabság esetében a 12 évet felülmuló tartamnak elengedésére korlátozni kivánta. A kir. K.-jog gyakorlatát egyedül az 1848 évi III. t.-c. 35. §-a szorítja meg annyiban, hogy hivatalos minőségben elkövetett törvénysértésért elmarasztalt miniszterre nézve a királyi K.-jog csak általános közbocsánat esetében gyakorolható. Megkegyelmezni valakinek akarata ellenére is lehet.

K. (gratia), az egyház tanai szerint Istennek azon jósága, melynél fogva az embert bűnössége dacára is szereti s számára az elveszett boldogság visszaszerezhetésére nézve utat-módot nyujt. Innen említtetik Istennek Krisztusban nyilvánított, az az Istennek legfőbb jótéteményét magában foglaló kegyelme. Az ős egyházban a görög hittudósok befolyása alatt az a nézet uralkodott, hogy az üdv főként az embernek a jóra való szabad elhatározásától függ, a kegyelmet pedig ugy tekintették, mint Istennek a jóra való törekvésben támogató hatását; de a latin egyházban szt. Ágoston (l. o.) azon nézetet juttatta diadalra, hogy az üdv elnyerésében a fő, sőt ugyszólván kizárólagos tényező az isteni K., de ezen nézet mellett csakhamar elterjedt az u. n. félpelagiusi felfogás is (l. Pelagius), mely szerint a K. általános, azaz abban mindenki részesülhet. A XVI. sz.-beli reformátusok - Zwingli kivételével - Ágoston nézeteit fogadták el, sőt ez volt a vallásjavítás kiindulási pontja; legszigorubban ragaszkodott ahhoz Kálvin (l. o.) s általában a kálvinisták, kivéve a németalföldiek egy részét. L. Arminiánusok, Eleverendelés, Malaszt.

Kegyelemdöfés

a vadászok a megsebzett nagyvadat szügyén, nyakán v. tarkóján szúrják, hogy gyorsabban muljék ki. L. Falkavadászat.

Kegyelemfű

kegyelemke (növ.), l. Istenkegy.

Kegyelemlevél

kegyelmet (l. o.) tartalmazó leirat. Az egyházjogban oly pápai leiratok (rescripta gratiae), amelyek kegyelmi tényt, p. kiváltságot, felmentést, javadalomadományozást (litterae beneficiales), vagy még meg nem üresedett javadalomra való igényt (u. n. várakozási kegyelmet, gratieae exspectativae) tartalmaznak.

Kegyelem útja

folyamodás olyas valamiért, amire folyamodónak jogigénye nincs, s amit csak kegyelemből nyerhet el.

Kegyelet

pietás, a tisztelet és szeretet érzelme; akihez vagy amihez szeretettel ragaszkodunk, de akit vagy amit egyszersmind mint fölötte tiszteletre méltót csodálunk; ugy szeretjük, mintha párunk volna s ugy becsüljük, hogy mint magasan fölötte álló előtt, meghajlunk előtte. A K.-ben megvan az az objektiv megbecsülése az érdemnek, mely szivünknek becsületére válik. A hotak iránt K.-et érzünk. L. Holtak tisztelete.

Kegyelet

a szivárvány tájszólási neve, mely aligha össze nem függ a kengyel szóval, jelentése pedig (a kengyel szó értelméből következtetve) valószinüleg a. m. ív, ami igen jól megegyeznék a K. szó szivárvány értelmével.

Kegyelmes

általán ki kegyelmet gyakorol, tehát jótevő, szelid akaratu, engedékeny, nem boszuálló stb. Továbbá a polgári címrendben megfelel a nagyméltóságu vagy latin excellentissimus (excellenz) címnek. L. Excellencia.


Kezdőlap

˙