Kendervászon

l. Vászon.

Kendi

-család (szarvas-kendi). Némelyek a hét vezérek egyikétől, Kundtól, mások a Kende-családdal egy törzsből származtatják. Kiválóbb tagjai: K. Antal, 1496 körül erdélyi alvajda. Meghalt 1504. K. János (II.), Szapolyai János buzgó párthive. Vitéz katona, ki I. Ferdinánd csapatai ellen küzdve Eperjes mellett esett el 1536. K. Ferenc (II.), kalandos, kóbor életü ember, 1540. Szapolyai János király ellen fondorkodott és küzdött, amiért Erdélyből a tulajdonképeni Magyarországra száműzetett. János király halála után Izabella megengedte, hogy visszatérjen. 1556. közreműködött Izabella visszahivatásában, de nemsokára lűzésére összeesküvést kezdett szőni. A királyné ennek hirét vevén, K.-t egynéhány társával Gyulafehérvárra csalta és éjjel kivégeztette. Nagy birtokait elkobozták (1558). K. János, Békés Gáspár oldalán harcolt Báthory István erdélyi fejedelem ellen, aki őt száműzetéssel és jószágvesztéssel sujtotta. A család legnevezetesebb tajga: K. Sándor, 1565-ben elnyeri a kancellári méltóságot, Békés Gáspárral szemben teljes szivvel-lélekkel csatlakozot Báthory István erdélyi fejedelemhez, kinek érdekében a török szultánhoz is követségbe járt. 1581-ben Lengyelországban buzgólkodott Báthorynak lengyel királlyá választása érdekében. 1583. a kiskoru Báthory Zsigmond fejedelem egyik gyámja volt, 1588. a rendek főtanácsossá és kormánysegéddé is tették, de Báthory ellenkezésére K. a magánéletbe vonult vissza. Midőn a fejedelem a törökkel fennálló jó viszonyt meg akarta szüntetni és a keresztény fejedelmekhez, különösen pedig a Habsburg-házhoz szándékozott csatlakozni, K. Sándor e veszélyes és Erdély függetlenségének csorbítására irányuló terv ellen heves küzdelmet fejtett ki. 1594 aug. 17. a tordai gyülésen különösen erős ellenzéki szempontból birálta a fejedelemnek a törökök elleni hadjáratra vonatkozó előterjesztését. A felbőszült Báthory Zsigmond K. Sándort, Ferencet és Gábort több más főúrral együtt elfogatta és 1594 aug. 30. Kolozsvárt kivégeztette. K. birtokai és roppant kincsei elkoboztattak. K. István, Sándor fia, 1603. részt vett Székely Mózes szerencsétlen fölkelésében. Básta György fogságba került, de rövid idő multán visszanyerte szabadságát. 1605. Bocskay István kiváló vezére és diplomáciai ügyek közvetítője. Majd Doboka vármegye főispánja is lesz, 1608. Báthory Gábor kancellárja lesz és Szamos-Újvárt nyeri fejedelmi adományban. 1610. a fejedelem élete ellen irányuló összeesküvésbe keveredvén, fej- és jószágvesztésre itélték, ami elől Magyarországba menekedett. Bár Bethlen Gábor megengedte, hogy visszatérjen, Magyarországon maradt, hol 1628 kölrül meghalt. Némelyek szerint fiutódja nem maradt, mások Kende-család u. n. cégényi ágát épp tőle származtatják le.

Kendi-Lóna

kisközség Szolnok-Doboka vármegye szamos-újvári j.-ban, (1891) 1125 oláh és magyar lak., gróf Teleki-féle ősi kastéllyal, mely hajdan a Kendii-család tulajdona volt. A kastély kertjében fogatta el Teleki Mihály az összeesküvéssel vádolt Kendit; az elfogatás szinhelyéül szolgált kiszáradt fatörzs a kastély falába van beépítve. A Teleki-féle uradalomnak jelentékeny angol félvér ménese, tehenészete, juhászata és sertéstenyésztése van. Sajtja híres.

Kéndioxid

l. Kén oxidjai.

Kendőzés

az arc festése; kendőző szerek, lásd Arcfestés.

Kende

vára, a Vasard vármegyében fekvő Knyeginec falu határában emelkedett. 1203 októberében ide csukatta Imre király Varasd alatt elfogott lázadó öccsét, András herceget, ki utóbb, mint már király, 1209. meg is jutalmazta a neki fogsága alatt jó szolgálatokat tevő varasdiakat. A vár Huszár Balázs birtoka volt akkor, mikor az 1471. évi XXXIX. t.-c. értelmében Mátyás király lerontatta. V. ö. Pesty, Magyarország helynevei, L., 172-174. és Romer, Archaeol. Értesítő II. 121.

Kene

(Kenneh), K.-Kosszeir felső-egyiptomi mudirieh (1410 km2 művelt terület, 406,858 lakossal) fővárosa a Nilus jobbpartján, Denderával szemben, 15,402 lakossal, hires agyagedénykészítéssel, élénk kereskedéssel Kosszeir és innen Arábia felé. K. az antik Caenopolis; ennek romjai azonban egészen elpusztultak.

Kenedi

Géza, publicista, iró, született Padén (Torontál) 1853 nov. 25. Tanulmányait részben otthon, majd Szegeden és Pécsett végezte, ahol első irodalmi művei az önképzőkör évkönyveiben és a helyi lapokban megjelentek. Mint joghallgató Budapesten szépirodalommal, kivált versirással, majd tárcával kezdte nyilvános pályáját. Később a Lukács Béla vezetése alatt álló Közvéleménynek politikai vezércikkirója lett. Államtudományi ismereteit 1887-ben, a jogtudományét 1880. szerezte; 1881-ben ügyvédi oklevelet nyert. Közben, 1878. részt vett a bosnyák hadmenetben, a 6-ik számu gyalogezreddel Sarajevóig s ugy a háboru alatt, mint azután számos cikke és tárcaközleménye jelent meg Bosznia-Hercegovináról különféle lapokban. Egy darabig Pest vármegyénél mint tiszteletbeli árvaszéki ügyész szolgált s 1881-ben Borostyáni Nándorral átvette a Pesti Hirlap szerkesztését, melynek felelős szerkesztője, cikkirója és tárcairója egyszersmind. Tárcaközleményei és morálfilozofiai tanulmányai jobbára Quintus vagy Geicha álnév alatt, politikai dolgozatai jobbára névtelenül jelennek meg. Az Otthon irók és hirlapirók körének alelnöke. A szegedi Dugonics-társaságnak rendes tagja. A politikai publicistika mellett mint jogász is tevékeny s tagja több jogi testületnek. Az ügyvédi szószéken is többször megfordul. Irodalmi tevékenysége a következő lapokra terjed ki: Pesti Hirlap, Új Idők, Jogtudományi Közlöny, Ügyvédek Lapja. Cikkei több más lapban is szét vannak szórva. Azonfelül a magyar tengermellék viszonyainak szorgalmas kutatója. E rész az Osztrák-magyar monarchia irásban és képben címü nagy kiadványban is tőle van. Önálló művei: A Quarnero, Fiume és Abbazia (1884); Szénrajzok, társadalmi tanulmányok és elbeszélések (1894) és több kisebb füzet. Flammarion K., Világ Vége címü könyvét (1894) is ő fordította magyarra.

Kénegek

l. Szulfidek.

Kenegetők

l. Iralás.


Kezdőlap

˙