Képzelgő

(eszt.), vígjátéki jellem, mely különféle változatokban jelenik meg: mint képzelt beteg Molierenél; mint önhitt, léha legény Shakspere Malvoliójában; mint kacér, hiu aggszűz vagy agglegény; mint kardcsörtető Marsfia stb.

Képzet

változó értelemben használt lélektani kifejezés. A szónak van tágabb és szűkebb jelentése. Tágabb értelemben minden eleme a gondolkodásnak, minden, amit gondolkodásunk tárgyává teszünk, K.-nek neveztetik. Ebben része van a német vorstellen-nek. Minden, amit a többitől külön választhatunk, külön gondolunk: K. A szónak szűkebb jelentése a következőből világlik ki: Lelki életünk kétségtelenül érzetekkel kezdődik, melyeket érzéki szereink működése folytán nyerünk. Épp oly bizonyos, hogy ezeket az érzeteket nem mint elemeket vesszük tudomásul, hanem kapcsolva, mint érzetekből összetett szemléleteket, érzéki észrevételeket; nem fénypontokat látok s azután alkotom meg ezekből a ház szemléletét, hanem tudatomban már a kész szemléletet találom s csak következtetem, hogy ez a szemlélet az érzetekből, mint elemeiből, tudattalanul alakult meg bennem. Ezek a szemléletek, mihelyt a tárgy távozik tőlünk, vagy mi távozunk a tárgytól, megszünnek (azt az embert, ki a szobámból távozik, nem látom többé a szobában; Az Oktogon-téren már nem látom többé az operát); mindazonáltal valahogy megmarad a szemlélet nyoma bennem (az Oktogon-téren emlékszem az operára, látom «lelki szemeim» előtt; a távozott barátom képe előttem lebeg), föl is támadhat tudatomban, de nem mint igazi szemlélet (ez hallucináció volna), hanem mint valami, ami az eredeti szemlélethez hasonlít, mint halványabb vázlata, árnyéka; ezt a lelki képződményt nevezhetjük képnek (l. Kép). A képek azután még sok változáson mehetnek keresztül; összeolvadnak hasonló képekkel közképekké, alkotó részeikre boncoltatnak, melyek ismét más képekkel vagy azok egyes alkotó részeivel összeszövődhetnek, összeolvadhatnak, egyesülhetnek. Ezek jelzésére is névre szorulunk; ilyen gyanánt kinálkozik a K., mely tehát szűkebb értelemben minden oly gondolkodásbeli elemet jelent, mely nem érzet vagy szemlélet, hanem vagy kép, v. közkép, vagy ezekből kombináió útján támadt új képződmény.

Képzetes számok

l. Komplex számok.

Képződési meleg

l. Termokémia.

Képződmény

l. Formáció.

Képzők

a nyelvnek azon alkotó részei, melyek már önállóságukat elveszítették, s az önálló szókhoz ragasztva, a fogalom módosítására szolgálnak; p. e szóban «szép»-ség képző a «ség», mely a «szép» melléknévhez kapcsolva ebből főnevet képzett. L. bővebben Szóképzés.

Képzőműtét

v. képlőműtét (plasztikai műtét), azon sebészeti operáció, mellyel a legkülönbözőbb bántalmak által okozott anyaghiányokat, a hegképződés folytán v. a fejlődés zavaraiból előálló eltorzításokat javítjuk, illetve pótoljuk az által, hogy bőrlebenyeket ültetünk át egyik helyről a másikra. A K.-ek különböző nevet kapnak azon cél szerint, melyért végeztetnek. Az orrhiány pótlása rinoplasztika, a szemhéjaké blefaroplasztika, az arcé meloplasztika, az ajkaké keiloplasztika, a kemény szájpadé uranoplasztoka, a mellkas hasonló műtéte torakoplasztika, a hugycsőé uretroplasztika, a berepedve volt gáté perineoplasztika stb. Bár ezen operációk már régóta ismeretesek voltak és már Celsusnál felemlítve találhatók, mégis az utolsó 40-50 év óta végeztetnek nagyobb kiterjedésben a sebészek által, kiknek főleg Dieffenbach, Graefe, Chelius, Ammon, Fricke, Rust, Zeiss műtétei szolgáltak útmutatásokul. Később ezen műtétek kifejlesztése körül Velpeau, Dupuytren, Lisfranc, hazánkban Balassa, Kovács József szereztek érdemeket s most minden sebész foglalkozik azokkal több-kevesebb sikerrel. Egy különös módját a K.-nak ajánlotta Langenbeck, ki a bőrrel együtt a csonthártyát is átültette (oszteoplasztika) s ezzel útmutatást adott más műtétmódokra is, melyeket legújabbn Wagner, König a koponyaboltozat lékeinek befedésére kigondoltak. Ezen műtéteknél alapföltételül az szükséges, hogy a befödésre rendelt hiány szélei felsebesíttessenek, hogy a beültetendő bőrrészlet (lebeny) odanőhessen, továbbá hogy a befödésre használt bőrrészlet táplálásától (vérkeringésétől) meg ne fosztassék addig, mig új helyére oda nem nőtt s innen kap új táplálékot, új vért. Ezért leginkább a szomszédság bőrét használjuk fel a K.-nél. A most használatban levő K.-ek mind bizonyos tipus szerint végeztetnek, melyeket következőképen leget egybeállítani: I. A szomszédság bőrének felhasználásával: a) egyszerü eltolással v. odavonással (Celsus módja); b) odavonással, előzetes felszabadítás után, fordítással v. a nélkül (Dieffenbach módja); c) odavonással, hídszerü lebennyel (Kovács módja). II. Távolabb eső bőrrészlet felhasználásával egynyelü lebeny (indus mód) ugyanazon testrészről, p. orrképzés homlokról, ajakképzés a nyak bőréből. III. Más testrész bőrének felhasználásával: a) felszabadított és kocsányon függve hagyott lebenyek átültetése s odanövés után történő felszabadítása, p. orrképzés felszabadított lebenynek azonnal történő átültetése (német mód). IV. Egészen szabad lebenyek átültetése idegen testről, főleg a hámosodás elérése végett (transplantatio). Ezen alaptipusok az egyes esetek egészen sajátos részletes viszonyai szerint számos individualis módosításokat szenvednek ezen kereten belül s éppen abban áll a sebész leleményessége, ügyessége és tapasztalata, hogy a kellő módot az adott esetben eltalálja. A K. tehát nem sablonszerü operáció s csak hosszas gyakorlat és tanulmány leleményességgel együtt képesítik a sebészt ezek sikeres végzésére.

Képzőművészet

a német bildene Kunst fordításából újabban keletkezett szó. Értjük rajta azt a tevékenységet, mely vmely tárgyank képszerü, tehát szobrászati (képfaragás) és festészeti (képirás) ábrázolását állítja elő. Általánosabb értelemben, kifejezve az előadó művészetekkel való ellentétét, összefoglalja mind ama művészetek körét, amelyeknek alkotásait csakis szemünkkel vesszük észre. E szerint a K.-ek: az építészet, szobrászat, festészet és a hozzájuk csatlakozó ipari és sokszorosító művészetek. L. Művészet és Festészet.

Képzőművészeti országos tanács

A képzőművészetek felvirágzásának előmozdítására, igényeinek országos képviseltetése céljából 1871 márc. 30. kelt legfelsőbb elhatározással alakított tanács, melynek elnökét 3 évre a király nevezi ki. Részben a miniszter által kinevezett, részben a magyar képzőművészeti társulat által választott tagokból áll.

Képző ösztön

(nisus formativus), metaforikus és elavult kifejezés az elő test működésének jelzésére. Voltaképen nem egyéb mint Platon eszméje, mely majd mint anima plastica vagy seminalis, majd mint életerő lép föl s az életet egy külön «életadó» erőből akarja magyarázni, mint Moliere doktra az opium altató hatását «altató erejéből» (l. Életerő). A modern tudomány ily ködös szavakat mellőzve az élet jelenségeinek oksági föltételeit keresi s eddig mekanisztikus föltevésekhez ragaszkodik, velük éri be.


Kezdőlap

˙