Keresztury

Pál, pedagogus, született 1589., meghalt 1655 dec. Tanulását, melyet 1599. Debrecenben kezdett, a hazában elvégezvén, külföldi útjában a német egyetemeket, Heidelbergát, s hitsorosai közül legelső az angol földet járta be. Metodusát Bethlen Miklós gr önéletleirása tartotta fenn. Egyezik ez a Locke-Ratich-Comenius-féle iránnyal s ezzel egyazon eredetü. Hazajötte után Bethlen Gábor fejdelem a gyulafehérvári akadémia tanárává tette, de tanári rangjáról a külföldről behivott tudósok megérkezte után lemondatták és segédtanárrá tették. E méltatlanság okozta, hogy I. Rákóczi György fejedelemsége jöttével a kollégiumot elhagyta s a fejedelem udvari lelkésze s fiainak nevelője lett. Rákóczi György ugyanis fiait, Györgyöt és Zsigmondot fejedelemmé választása előtt a sárospataki akadémián taníttatta, amint pedig Erdélybe ment, a fejedelmi udvarban állított udvari kollégiumot s ide vett fiai mellé egy pár társat s a verseny kedvéért szegényebbeket is. Ebben az aulicum collegiumban tanított aztán K., vagy felügyelete alatt tanítottak tehetséges ifju emberek. K. metodusát Bethlen nagyon dicséri s azt mondja róla, hogy Erdélyben K.-t félapostolnak tartották. Művei: Csecsemő keresztyén (Kolozsvár 1638); Felserdült keresztyén (Várad 1641); Lelki legeltetés (u. o. 1645 és 1649); Egyenes ösvény (u. o. 1653); Mennyei társalkodás (u. o. 1646-47); A keresztségről egy predikáció (u. o. 1645).

Keresztút

a kálváriához vezető út, mely az u. n. stációkkal van jelölve. (l. Kálvária).

Keresztúti ájtatosság

l. Kálvária.

Keresztültetés

midőn a csemetéket ugy ültetjük sorba, hogy a második sor csemetéi mindig az első sor hézagainak középirányába esnek. Ez egyébiránt háromszöges ültetés elnevezése alatt is ismeretes.

Keresztvallatás

a. m. keresztkérdezés (l. o.).

Keresztvas

kőjáratoknál az a szerkezet, mely a kőtengelyt a forgó malomkővel összeköti s mellyel a tengely a malomkövet forgatja. Vannak szilárd és himbás K.-ak. A szilárd K. a malomkőbe szilárdan van beerősítve, miáltal a kőnek helyzete a tengelyen mereven van rögzítve. A himbás K.-sal való összekötésnél a malomkő a tengelyen két egymásra merőleges irányban himbálódzható s ennek következtében a malomkövet egyenlőtlen súlyelosztás esetében kiegyensúlyozni s az őrlőfelületével vizszintesen beállított alsó kőhöz párhuzamosan beállítani lehet. A jobb szerkezetü kőjáratok K.-a himbás.

Keresztvirág

a csúcsíves építészetben oromzatoknak, fiáléknak, tornyoknak stb. csúcsait képező dísze, melyet a görög kereszt alakban álló, a törzshöz négy oldalán szorosan hozzásimuló levélalaku ékítmény képez.

Keresztviz

a keresztségnél (l. o.) használt viz.

Kereszty

1. Géza, kat. teologus, egyházi iró, szül. Budapesten, a bölcsészetet Pozsonyban és Esztergomban, a teologiát Bécsben végezte, hol hittudorrá is avattatott. 1876. és 1877. képezdei tanár Esztergomban. Pappá szentelték 1877 dec. 22. Segédlelkész volt Budapesten, karkáplán Esztergomban. 1882. ó- és újszövetségi szentirástan tanára, 1889-től a tanszék ketté választatván, csak az újszövetségi szentirást tanítja az esztergomi papnevelőben. Irodalmi munkássága 1876-tól kezdődik. Önálló művei: Egy koldus (Labre Benedek) életrajza (Budapest 1876); Haladás és kereszténység (Esztergom 1885); A szentirásban előforduló közmondásokról (u. o. 1887); Az ószövetségi szent könyvek kánoni története (u. o. 1888); Az orleansi szűz emléke (u. o. 1889); Az idő teljessége (u. o. 1891); Exegesis pericoparum Evangelii etc. (u. o. 1892); A Magyar Sion 30 évi Repertoriuma (u. o. 1893). 1887 óta a Magyar Sion egyházi folyóiratnak részint fő, részint társszerkesztője. Sok beszédet közölt a Kat. Hitszónokban és Isten igéjében. V. ö. Zelliger Alajos, Egyházi irók csarnoka.

2. K. István, zenei iró, az előbbinek öccse, szül. Budapesten 1860 máj. 22. A zene elméletét egyetemi évei alatt magánszorgalomból sajátította el. 1883. tanári oklevelet nyert, 1884 óta a nemzeti muzeum könyvtárát szolgálja, 1894 jul. óta mint segédőr, egyúttal 1885 óta tanárkodik is a főváros polgári iskoláiban. Irodalmilag 1880. versekkel lépett fel, majd 1883-92. belső munkatársa volt a Tornaügynek, 1885. a Harmoniának, 1886-1892. a Zenelapnak, vezette 1890. a Budapesti Ujság, 1892-94. a Pesti Hirlap, 1894 óta az Élet és a Hazánk zenei rovatát, azonkivül több lapba és folyóiratba irt irodalomtörténeti (Vajda Péter, Figyelő 1883-84.; Jókai munkásságának teljes bibliográfiája, Pesti Hirlap 1894 január), tornaügyi, de különösen zenei tanulmányokat és cikkeket. Az országos zeneakadémia megbizásából lefordította Dehn Szigfrid tankönyvét: Az ellenpont tana (Budapest 1893) és mintegy 100 dal és karének szövegét, különös gonddal a zenei és szövegfrázisok egybevágására. A budapesti Filharmoniai Társulat műsorában jelent meg két nagyobb szövegfordítása: Wagner R., Az apostolok úrvacsorája (1890) és Deschamps Emil, Romeo és Juliája (Berlioz zenéjére, 1894). Zeneszerzeményei: Fájó szivből, 3 dal, Pálmai Ilka verseire (Budapest 1894). 1885. a Magyar Szalon népdalpályázatának díját nyerte. Zenei munkatársa e Lexikonnak is.

Keresztyén

egyértelmü a keresztény szóval. Az előbbit a reformátusok, az utóbbit a katolikusok használják s a kettő közt azt a megkülönböztetést teszik, hogy a K. a latin Christianus, Krisztus követőjének felel meg, a keresztény szó pedig a kereszt (curx) szóból származnék. Egyébiránt a keresztény szó csak e század eleje óta járja; azelőtt mindenki a helyes K.-t irta.


Kezdőlap

˙