Kesztölc

kisközség Esztergom vármegye esztergomi j.-ban, (1891) 1573 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. K. felett emelkedik a sziklás Kétágu-hegy (Biela skala és Velka skala), mely a budapesti turisták kedvelt kiránduló helye, ahonnan gyönyörü kilátás nyilik.

Kesztyü

A legtöbb K. timsós és irhás bőrből készül. A timsós bőr, melyet a K.-k előállítására felhasználnak, lehet glacé-bőr és chair-bőr. Az előbbit a barkás oldalán, az utóbbit vagy a húsos oldalán, vagy egészben festik (l. Timárság és Irhás bőr). A K. gyártásához való timsós bőrök (leginkább bárány- és kecskebőrök) festésénél célszerü, ha őket festés előtt körülbelül negyedévig raktáron tartják. A festést a bőrben levő fölösleges timsó eltávolítására irányuló művelet előzi meg. Erre a műveletre külföldön nagy súlyt fektetnek, mióta tudják, hogy szép és tartós szineket és tartós K.-bőrt, mely nem szakad egykönnyen, csakis a fölös timsó eltávolítása révén nyerhetnek. Ezt a kimosást (Brochiren) 36 °C. meleg vizzel végzik; a bőröket ugyanis hordókban lábbal tapossák v. a ványoló kockában (Brochirwürfel) megforgatják. Ezután újból tojásból, konyhasóból és vizből álló keveréket készítenek, melyet a bőrökbe bedolgoznak. A bőr ebben a keverékben addig marad, mig meg nem festik. A bőröket igen különbözőképen festik meg. Általában véve kétféle módszert különböztetünk meg: a kefével való bekenést és a mártogatást (Tunken). Szerkesztettek erre gépeket is; ilyenek a Kristen-féle gép (Lieben, Prága mellett) és a Goldschmidt-féle gép (Fürth, Bajorország). A festésnél használandó eljárás természetesen a festék v. festőanyag természetével változik. Festőanyagul akármilyen természetes v. mesterségesen készített organikus (kátrány-) festék szolgálhat. Ugy látszik azonban, hogy a glacébőrgyárakban még mindig a régi természetes, különösen a fafestékekhez ragaszkodnak. A bőröket rendszerint előbb pácolják, mire a legtöbb esetben húgyot, e helyett néha krómsavas káliumból és szénsavas ammonból álló keveréket használnak. Festés után következik a bőröknek valamely (vas-, réz-, cink- stb.) gáliccal való átkenése (tournée). A fesett bőröket szárítják és kikészítik oly módon, hogy nedves fareszelék közé teregetik, azután lábbal tapossák, a nyujtó késen nyujtják, a húsos oldalon horzsaköves vászonnal bevont, vizszintes tengelye körül forgó hengereken horzsolják, egyengetik és végül peluche-sal bevont fahengerekkel kifényesítik. Ezeket a bőröket már most kidarabolják, vagyis kettős, bő kéz-szélességü darabokra (établions) metszik, mire szabás alá veszik. Ez régeben kézi ollóval történt, később bádog alakzókat (patron) használtak, melyeket csak rá kellett nyomni a bőrre, hogy a körrajz láthatóvá legyen. A kiszabást ezen rendszer mellett a következőképen végzik: egy deszkán acél metsző-vasak éleikkel fölfelé ugy vannak elrendezve, hogy a szabás egész vázlatát a hüvelyk-lyukakkal együtt megalakítják. A hüvelyk számára külön bökő van. E metszőrekeszbe négy-hat établiont egyszerre tesznek egymásra, lemezzel elfödik és az egészet egy hengersajtó közt járatják végig, s a K.-k ki vannak szabva. Varrásukhoz általában selymet használnak. A K.-ket ez idő szerint csaknem kivétel nélkül varrógéppel varrják. A megvarrott K.-k idomítása abban áll, hogy a félre álló részeket egyenesre húzzák, a varrást lesímítják, megsajtolják stb. A K.-készítés nálunk nem nagy iparág; az egész ország területén, beleértve Horvát-Szlavonországokat is, mindössze 188 önálló kesztyüs van, kiknél alkalmazva van 4 tisztviselő, 14 családi kisegítő, 171 segéd, 53 tanonc, 51 munkás, 8 szolga; az összes alkalmazottak száma tehát 478. A K.-munkások legnagyobb része csak a K.-k kiszabásával foglalkozik nálnunk, mig varrásra leginkább Csehországba küldik.

Keleten az ókorban K. nem volt. A görögök a legrégibb időben K.-ket (cheirides) használtak a munkában. Athénben csak az inyencek húztak K.-ket az asztalnál. A görögök különben is nőiesnek találták a K.-k viselésének szokását, valamint a régi rómaiak is, de az ázsiai fényűzéssel a K.-k divata is eljutott Rómába. Németországban a VIII. és IX. század óta viseltek általánosan K.-t; a királyok, nemesek és főpapok himezett és ékszerekkel díszített K.-ket viseltek. A lovagkorban a K.-t az invesztitura, a hűbérbeadás és a magasabb hivatalba iktatás jelvényének tartották, s a püspökök a misemondásnál viseltek is K.-t. A lovagok a kihivás jeléül K.-t dobtak egymás lábai elé; ha az illető lovag a K.-t fölvette, akkor azt jelezte, hogy a harcot elfogadja. (Innen a kifejezés: K.-t dobni a. m. harcra, párviadalra hivni föl valakit). Ugy látszik, hogy a nők a XIII. sz. előtt nem viseltek K.-t; később díszül használtak vászonból való K.-ket, amelyek könyökig értek. Voltak K.-k vasból is, amelyeket a lovag vaspikkelyekkel rakott körül. A K.-gyáripart Németországban a XVII. sz.-ban francia menekültek honosították meg; Angliában a K.-kel való fényűzés főleg Erzsébet királynő alatt volt nagy, aki gazdagon díszített és ékített K.-t viselt.

Kesztyűdobás

l. Kesztyü.

Kesztyüvirág

l. Kankalin.

Készülj

l. Kész.

Készültség

(ném. Bereitschaft). Hogy előre nem látható esetekben járó őrséget vagy karhatalmat rögtön elindítani lehessen, valamennyi ugyanazon egy helyen (kaszárnya, helyőrség, tábor) levő csapatnak egy, a viszonyoknak megfelelő részét mindig K.-ben, azaz oly állapotban tartják, hogy közvetetlenül a kivonulást elrendelő parancs megérkezése után, oly öltözéskben és felszereléssel, mint amilyennel az őrségek kiállíttattak, kivonulhasson. E készültségi szolgálat rendszerint, naponkint felváltással, az őrségek felvonulásakor veszi kezdetét. L. még Főőrsök.

Ket

(Puni), az Obnak 1100 km. hosszu jobboldali mellékfolyója. Jenisszeiszktől D-re ered és Narimnál 3 ágban torkollik. 1000 km.-nyi hosszuságban hajózható. A Paidugina, Csurbiga és Lomovszkaja a legnagyobb mellékvizei.

Ketah

a dinnyefa sárga teje, l. Dinnyefa.

Kétajku

(növ., bilabiatus), l. Ajak és Ajakosviráguak.

Kétalakuság

l. Dimorfizmuss, Heterosztilia és Polimorfizmus.


Kezdőlap

˙