Kigyó

l. Kigyók.

Kigyócső

vagy kanyargócső (csőkanyar), tekervényes, görbén kigyózó cső, melyet majd melegítésre, majd hűtésre használnak. A forróvizfűtés kazánjait és fűtőtesteit kivétel nélkül kigyócsőből készítik, a pálinkafőző kazánokban pedig a szeszgőzök lehűtésére használják.

Kigyófa

(tigrisfa, de bois perdrix, ang. snacke-, leopard-, nutmeg- v. phesantwood), a Piratinera guyanensis (Brosimum Aubletii)-től származó, Közép-Amerikában tenyésző fa. Nevét különös szinezésétől nyerte; alapszine barnás-vörös, melyben majd a kigyóbőrhöz, majd a tigris bundájához hasonló feketebarnás foltok vannak. A legkeményebb, legnehezebb és legszivósabb fák egyike. Húzás elleni szilárdsága a kovácsvaséval vetekszik. Szépen polirozhatni. Gyönyörü rajza és szivóssága miatt sétabotokra is használják. Levegőn és napvilágon szine sötétebb lesz.

Kigyófenyő

l. Törpefenyő.

Kigyófű

(növ.), a Gentiana Cruciata, l. Szent-László-fű; az Aristolochia longa, l. Farkasalma, meg a fekete hunyor népies neve.

Kigyógomba

(növ.), a Panaeolus Fr. galócafélének szeméten termő fajai.

Kigyógyökér

(növ. Bistorta Tourn., v. Polygonum Bistorta L., a m. kétszer csavart, kigyórtáng, vagy kigyótrankk, kigyógyökerü fű, tekert gyökerü fű, barátmonyu fű), a Polygonum L. algénusza. Földbeli tőkéje kigyó módjára kétszer csavarodik, egész kis kigyóalaku, szára 6-9 dm. magas, ágatlan, levele tojásdad-lándsás, virágfürtje szép piros. Réten egész Európában és Ázsia É-i részén nő, hazánkban a nyugati vármegyékben meg Erdély havasain lelni. Tőkéje (radix bistortae vagy sárkánygyökér) hatására nézve a tormentilla-gyökérhez hasonlít, mint összehúzó, továbbá szájvizbe, fogpornak s kininpótléknak használatos. Kigyóforma gyökeréről azt hitték, hogy kigyómarás ellen jó. Az állatorvos mint görvélyporral a lovat gyógyítja. Füve jó takarmány, néhol kerti virág.

Kigyóhagyma

(növ.), különböző vad v. kerti hagymás fű neve; majd a Muscari comosum és M. botryoider (l. Gyöngyike), majd a gyöngyhagyma (l. o.), majd az Allium ursinum L. (l. Medvehagyma) meg az All. scorodoprasum L. (magvas hagyma v. török foghagyma). Ennek a szára Diószegiék szerint «virágzás előtt kigyósan összvetekeredik». Mezőn, bokros helyen vadon nő; ugy használják v. termesztik, mint a foghagymát.

Kigyóimádás

(kigyókultusz, ofiolatria), vallási kultusz, mely Ausztráliát kivéve, hol kigyó nincs, a világ minden részében többé-kevésbbé szokásban van. Ugy látszik, hogy a K. részint a földalatti istenségek, részint a tűzimádás kultuszából fejlődött ki, de mindig a rossz szellemet jelképezte. A tűz kultuszából való eredetére mutat az is, hogy a hindu, egyiptomi, persa és görög tűzisteneket részint kigyóknak, részint kigyóalaku lábakkal ábrázolják. Miután gyakran megtörtént, hogy a vallás megváltoztatásával ezeket az isteneket rossz szellemeknek nyilvánították, ez a felfogás aztán megmaradt a nép köztudatában is, mely a mennyből letaszított isteneket (a hinduknál Ahi, a persáknál Ahrimán, a görögöknél a Titánok, a zsidóknál Lucifer) kigyók alakjában örökítette meg mitoszaiban. Amerika fölfedezésekor Mexiko, Peru és É.-Amerika lakói mind kigyóimádók voltak; napjainkban a K. leginkább Afrikában és Kelet-India egyes vidékein van elterjedve, hol templomokban közköltségen táplálják a szemüveges kigyókat. V. ö. Tree and serpent worship; mithology and art in India (London 1868); Schwartz, Die altgriechischen Schlangengottheiten (Berlin 1858).

Kigyó-indusok

(sosonok, ang. Shoshonies), észak-amerikai indus nép, mely két főágra oszlik: az egyik ágat a wihinasht-ok v. sosonok teszik, akik Dél-Idahóban és Wyoming és Nevada határos részein, szám szerint 6000-en élnek; a másik ágat a K. (Snake Indians), akik Idahóban és Oregonban élnek s akiknek száma 700. A sosonok falvakban, nagy és meglehetősen jól épített faházakban laknak, oldalvást nyilt bőr-ruhát viselnek (a nők azonkivül kurta kabátot hordanak) és átfúrják orrukat és fülüket. Fegyvereik a buzogány, íjj, nyíl és többnyire kőből való tőr. Egymás hatalmát öröklő vezérek fenhatósága alatt élnek és újabban sikerrel foglalkoznak földmíveléssel.


Kezdőlap

˙