Kis-Kunság

l. Jász-Kun-kerület.

Kiskunsági nyelvjárás

az ö-ző alföldi nyelvjárások közé tartozik (l. o.). Az ö-zésen kivül kevéssé különbözik a köznyelvtól. Az ly és lj helyett mindig j-t ejt: ijen, kiráj, hajja stb. Az l hang szótag végén (szó belsejében) legtöbbször elvész: aszik, nyevem, főd, kúcs, stb.; de ragok végén is mindig elmarad: fejje, kézbű, kérné, stb. Az ít-képzős igék fölszólítója igy van: taníjja, pusztíjjon. V. ö. Balassa J., Magyar nyelvjárások (Budapest 1891).

Kis-Küküllő

vármegye (l. a mellékelt térképet), egyik legkisebb vármegyéje hazánk erdélyi részének. Fekszik az É. sz. 45° 57'-46° 28' és a K. h. 41° 32'-42° 32' között. Egész területe csak 1645,82 km2.

[ÁBRA] KIS-KÜKÜLLŐ VÁRMEGYE.

[ÁBRA] Kis-Küküllő vármegye címere.

Legnagyobb szélessége Radnóttól Medgyesig 40 km., hosszusága Sárdától Szancsalig 104 km. Határai K-en Udvarhely és Nagy-Küküllő vmegyék, D-en Nagy-Küküllő vmegye és a Nagy-Küküllő folyó, mely a két vmegye határfolyója, Ny-on Alsó-Fehér vmegye, É-on Torda-Aranyos és Maros-Torda vmegyék. Alakja szabálytalan négyszög. A termékeny vármegyék közé tartozik. Fölülete többnyire hegyes, dombos, de vannak szép völgyei is. A hegyeken és dombokon jó és kitünő bort termő szőllők, gyümölcsösök, az alantabb fekvő helyeken jó gabona termő szántóföldek, rétek, kaszáló helyek és legelők vannak. A hegyeket néhol szép bükkös és tölgyes erdők borítják. Kevés hely van, mely terméketlen volna. A talaj alkotó része nagyon is egyforma, mindenütt agyagos homokból, sárga agyagból és márgából áll. A folyók partjain palás-márgás rétegek is vannak. Homokkő csak Magyar-Sáros községben van. Általában e vmegye kövekben és kavicsban nagyon szegény.

Vizei.

A vmegyének három folyója van: a Kis-Küküllő, a Nagy-Küküllő és a Maros folyó. A Kis-Küküllő Balavásártól, a vmegye K-i részéről Ny-i irányban foly. Esőzések alkalmával áradásaival károkat okoz. Partjain szép völgyek terülnek el szántóföldekkel, de főkép buja rétekkel. A partjain levő községekkel kompon v. álló hidakkal történik a közlekedés. Folyása lassu, csendes; vize igen zavaros és igy fürdésre alig használható. A Nagy-Küküllő a vmegye K-i csúcsától egész Balázsfalváig Ny-ra foly, mindenütt a vármegye D-i határát alkotva, mignem a Kis-Küküllővel egyesül. A Maros folyó a vmegye É-i határán foly, elválasztva K. vármegyét Maros-Torda és Torda-Aranyos vmegyéktől. Környéke termékeny és medre tutajozható. A vármegyének ezeken kivül több kisebb patakja, csermelye van. Említésre méltó tavai és mocsarai nincsenek, azonban több helyen só forrás található, melyeket a nép fürdésre használ.

Éghajlata

mérsékelt és egészséges. Az erdők, a növényben gazdag hegyek, a virágos mezők, rétek hatással vannak erre. A vmegye közepén állván az erdős, vizenyős kopár vidékeknek: sem esőzései, sem szárazságai nem rendkivüliek. Ennek következtében növényzete közepes. A szelek DNy-iak, É- és ÉNy-iak és tavasszal a leggyakoriabbak. Ritkák a növényi életre károsan ható légváltozások. A szőllő október közepére megérik és jó bort ad. A nagy hideg 2-4 hétig tart többnyire januárban, ekkor a hőmérő 16-20 C°-ra leszáll, középhőmérséke e hónapnak +2° és -4° C. közt ingadozik. A nagy meleg julius és augusztus hónapokban fölmegy 36 C°-ig. Középhőmérséke julius hónapnak 21-24 C° közt áll, mely némelykor tikkasztó. Az apróbb patakok, csermelyek, tavak ilyenkor kiszáradnak. Az évi középhőmérsék a 13 C°-t soha sem éri el, de a 9 C°-ig leszáll.

Állattenyésztése

a vármegyének a kövér legelők következtében igen kedvező. Szarvasmarhát, tehenet, ökröt és bivalyt, sokat és szépet nevelnek és ezekkel nagy kereskedést folytatnak. A Nagy-Küküllő folyó völgyében különösen sok bivalyt tenyésztenek. A lótenyésztésre is kiváló gondot fordítanak és kivált Szász-Bonyhán (a Bethlen gróf uradalmában) kitünő fajta lovakból egész ménesek vannak. A juhtenyésztés is virágzó. A posványos, bozótos helyeken disznócsordák legelnek. Ezek tenyésztése, hizlalása a lakosság főjövedelmi forrása. Sok faj disznója van. Erdőségeiben farkas, róka, nyul, vaddisznó stb. bőven található. Az állatlétszám a következő: magyar fajta szarvasmarha 29,960, idegen fajta 82, bivaly 3176, ló 4803, sertés 23,629, juh 64,765, kecske 2304.

Növényzete

igen szép. Búzája tiszta és acélos. Rozsot ugy a homokos, mint az agyagos helyeken nagyban termesztenek. A köznép kenyerét ebből készíti. Az árpát sörfőzésre használják. Kukoricája is jelentékeny, hizlalásra és szeszfőzésre fordítják. Termesztenek még burgonyát, paszulyt, babot, lencsét, borsót, káposztát, sárgarépát. Van elég takarmány növénye, u. n. burgundi, karó-, kerek- és cukorrépa, bükköny, muhar, lóhere, lucerna. Az erdőkből 16,789 ha. tölgyerdő, 12,198 ha. egyéb lomberdő. Tűzi fa az erdős helyeken elég van. Épületfának a Maros folyón szállított fenyő-, tölgy-, cser-, szil-, nyár- és kőrisfákat használják. A szilvából és barackból és a bor seprőjéből pálinkát főznek. A vesszőkből kosarakat és kocsikasokat készítenek. Borai a legkitünőbbek; az 1893. évi termés volt 9222 hl. must és 8300 hl. bor. (L. Küküllőmenti bor.) Kendert is nagy mennyiségben termesztenek. K. termőterülete 164,290 ha., ebből szántóföld 77,110, kert 3165, rét 28,164, legelő 21,204, nádas 269, szőllő 5075 és erdő 29,303 ha.; a terméketlen terület 7458 ha.

Lakói

Lakóinak száma: 1870. 100,161 volt, 1891. szintén csak 101, 045. Egy km2-re 61,6 lélek esik s igy K. a sűrübben népesített vármegyék közé tartozik. Nemzetiség szerint van a vármegyében 27,652 magyar (27,4%), 18,273 német (18,1%) és 49,573 oláh (49,1%). A magyarság utolsó 10 évi szaporulata 5239 lélek, vagyis 23,4%. Az oláhok földmívelők, állattenyésztők és pásztorok, vallásuk gör. kat., de vannak gör. keletiek is. Többnyire oláhul beszélnek, sok községben azonban értik a magyar nyelvet is. A magyarság a Kis-Küküllő jobb- és balpartján, valamint a Maros folyó mellett levő községekben lakik. Vallásuk ev. ref., unit. és róm. kat. A szászok földmivelők, szőllő-, gyümölcs- és fatermelők, többen iparral és kereskedelemmel is foglalkoznak. Érdekes jelenség, hogy a szász hamarabb elsajátítja az oláh nyelvet mint a magyart. Mindnyájan ág. evangelikusok. A lakosság öltözete nagyon különböző. Vallásra nézve van 4806 r. kat., 36,106 helv., 4483 unit. és 1418 zsidó. A gör. katolikusok a balázsfalvi érsekség alá tartoznak, a gör. keletiek pedig a nagyszebeni érsekséghez. Az ev. ref.-ok és unit.-ok a kolozsvári püspökségek alá sorozvák, a róm. kat.-ok pedig a gyulafehérvári püspökség alá. Az ág. evangelikusok a berethalmi szász nemzeti püspökséghez tartoznak, mely Nagyszebenben székel. Az izraeliták részére több helyt zsinagóga van.

Lakóinak foglalkozása

a népnek általában a földmívelés. Iparral kevesen foglalkoznak. Mindamellett vannak igen képzett iparosok is. A házi szükségletekhez a ruhanemüt az asszonyok szövik. Főkereskedési cikkei: búza, rozs, gyapju, disznó, ló és szarvasmarha. Marhavásárai Dicső-Szent-Mártonban, Radnóton, Bonyhán és Bethlen-Szt.-Miklóson vannak. Borkereskedése igen élénk, újabb időben borait külföldre is szállítják. Van több helyen lisztőrlő és vizimalma. Foglalkoznak még téglagyártással, ugyszintén ecetgyártással is. Az 1891-iki évi népszámlálás szerint ekként oszlott meg a lakosság: értelmiség 835, őstermelés 32,329, bányászat 1, ipar 1806, kereskedelem 409, hitel 4, közlekedés 97, járadékból élő 235, napszámos 8299, házi cseléd 1308, háztartásban 19,220, egyéb foglalkozásu 119, foglalkozás nélküli 14 éven alul 33,801, 14 éven felül 2290, letartóztatott 93. A hiteligények kielégítésére 1 takarékpénztár és 5 szövetkezet szolgál.

Építési módja a lakosságnak változatos. Sok helyt alapzatnak kifaragott tölgyfa-gerenda van összeillesztve, fölül ismét négy fagerenda, ezek között közönként függőleges karók jönnek. A karók közét vesszővel fonják be, azután kivül-belül vályoggal beverik. Ez a vesszőház. Némely helyen a szilárd talajra deszkák közé szalmával, pelyvával kevert nyirkos földet erősen összedöngölnek és igy falakat emelnek jó tömötten. Ez a fecskerakás. A tehetősebbek házaikat kőből és téglából építik. A házak fedele: szalma, nád, zsindely és cserép.

Közlekedése

a folyóvizeken kompokon és álló hidakon történik, szárazon megyei és állami utakon. Balavásártól Balázsfalváig, tehát K.-től a megye Ny-i határpontjáig a vármegye közepén átmenő megyei út vezet. Radnóttól Dicső-Szt.-Mártonig, Dicső-Szt.-Mártontól Medgyesig, Balavásártól Segesvárig, Szász-Bonyhától Erzsébetvárosig postautak vannak; Radnóttól Nyárádtőig pedig állami út. Az állami utak hossza 53 km., a törvényhatósági utaké 210, miből 31 km. kiépítetlen. Vasutak a vármegye É-i és D-i határán vannak. Az É-i részen a kocsárd-marosvásárhelyi szárnyvonal és a D-i részen a budapest-predeali fővonal, de e vonalak csak széleit érintik a vármegyének, összes hosszuk 43 km.

Közművelődés

tekintetében még igen sok a teendő; a vármegye 6 éven felüli férfilakosságából (1891) 63,9%, a női lakosságból 73,9% nem tud sem irni, sem olvasni s a tanköteles gyermekek közül 8158 vagyis 40,4% nem jár iskolába. A vármegye területén van összesen 168 iskola, u. m. 1 gimnázium (Erzsébetváros), 3 ipari s kereskedelmi iskola, 1 polgári iskola, 158 népiskola s 5 kisdedóvó. A népiskolákban összesen 202 tanító működik, kik közül 33 a magyar nyelven való oktatásra nem képes. A tanítás nyelve 53 népiskolában magyar, 34-ben német s 72-ben oláh.

Közigazgatás.

K. vármegye 4 járásra oszlik s van benne 1 rend. tan. város, u. m.:

[ÁBRA]

A községek közt van 1 rend. tan. város, 7 nagyközség, 110 kisközség és 100 puszta és telep. A községek általában véve kicsinyek, 2000 lakónál csak kettőnek van több lakosa, u. m. Erzsébetvárosnak (2795) és Dicső-Szt.-Mártonnak (2421). A vármegye székhelye Dicső-Szt.-Márton. Az országgyülésbe K. 3 képviselőt küld. Törvénykezési tekintetben az egész vármegye a marosvásárhelyi kir. itélőtábla területéhez tartozó erzsébetvárosi törvényszék alá van osztva; van 3 járásbiróság, u. m. Erzsébetvároson, Dicső-Szt.-Mártonban és Hosszuaszón, az utóbbi kettő telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. Illetékes kir. főügyészsége Marosvásárhelyt, bányabirósága Gyulafehérvárt, sajtóbirósága Kolozsvárt, pénzügyi birósága Nagyszebenben székel; közjegyzője Dicső-Szent-Mártonban van. Hadügyi tekintetben az egész vmegye a gyulafehérvári 50. sz. hadkiegészítő parancsnokság és a nagyszebeni 23. sz. honvéd gyalogezred területéhez tartozik; alakítja a 76. sz. I. és a 172. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóalját. Pénzügyi igazgatás szempontjából a segesvári igazgatóság kerületébe van beosztva; adóhivatala Erzsébetvároson és Dicső-Szent-Mártonban, pénzügyőrbiztosi állomása az utóbbi helyen van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a kolozsvári kamarához tartozik; államépítészeti hivatali kirendeltség Dicső-Szt.-Mártonban van; illetékes közúti kerületi felügyelője Marosvásárhelyt, posta- és távirdaigazgatósága Nagyszebenben, kulturmérnöki hivatala Kolozsvárt székel. A vmegye területén 4 gyógyszertár van.

Története.

K. vármegye vagy a régi elnevezéssel Küküllő vármegye, egyike a hét erdélyi vármegyéknek, amelyeknek szervezését Szt. István király korába helyezik. A vármegyéknek a legújabb időben történt szervezésekor régi területe csaknem változatlanul megmaradt. Az őskor a vármegye területének csak kevés nyomot hagyott. Egy pár ismeretlen eredetü várhely mutatja, hogy e helyeken a történelmi kombinációkat megelőző korban lakosság volt. Ilyen a glogovicai vár a Küküllő alsó folyásánál, melynek köveiből építette a XVII. sz.-ban a Franciaországból hazatért Bethlen Miklós francia ízlésü bethlen-szt.-miklósi kastélyát. Másik ily ősrégi várhely Gógány vára Gógányváralja felett. Bonfin s utána Benkő József abban a hitben voltak, hogy Gógányvár egy pogány isteni tisztelet helye volt, melyet Strabo feljegyzése szerint a géták nemzetebeli Zamolxis terjesztett. A szent hegyet és a mellette folyó vizet Cogeon-nak nevezték s innen származott a Gógány elnevezés. Mondani sem kell, hogy e származtatásnak majdnem semmi alapja sincs. Szintén ilyen ismeretlen eredetü várnak emlékezete maradt fen a Boldogfalva község felett emelkedő magas csúcs Várhegy nevében. K. vármegye területe legnagyobb részben a Kis-Küküllő és mellékvölgyeire esik. E keskeny völgy a Nagy-Küküllő és Maros folyók nyiltabb és nagyobb forgalmu völgyei közt van, s igy kevésbbé tehette fontosabb történelmi események szinterét, s csakis azok a nagyobb forgalmu utak, amelyek keresztben átszelték, s a régi idők közlekedési viszonyai szerint kizárólag összekötő vonalai voltak Erdély északi és déli részeinek, lehettek némi tekintetben fontosak. Ilyen út volt a Kis-Küküllő alsó folyását Bethlen-Szt.-Miklósnál, Zsidvénél átszelő vonal, melyet a nép most is szebeni útnak nevez. E mellett terül el Bethlen-Szt.-Miklós határán az u. n. gyászmező, ahol a néphagyomány szerint a tatárhad átvonulva, a vidék összegyüjtött lakosságát felkoncolta. Az ott emelkedő halmokban a nép a leöltek sírhalmát látja. Ez út mellett fekszik Tatárlaka község, ami arra látszik mutatni, hogy ez Erdélyt dúló hadak egy részének itt kellett átvonulni. Az újabb korban, 1687. ez úton vonult seregével a lotaiai herceg Szeben felé: Küküllővárt megállott, ahonnan Balázsfalvára vonulva, ott létre jött közte és Apafi fejedelem megbizottjai közt a balázsfalvi traktus, melynek alapján jogot nyertek a császári hadak Erdélynek, bár csak egy télre, valójában azonban örök időkre való megszállására. Ugyanily szempontból érdemelnek figyelmet a Kis-Küküllő felső folyását keresztező vonalak, amelyek Marosvásárhelyt s a Nagy-Küküllő völgyében fekvő városokat kötötték össze. Ben 1849 jan. 13. Marosvásárhelyről kiindulva, a Kis-Küküllő terén Gálfalvánál találkozott báró Puchnerrel, ahol a csata a császáriak gyors visszavonulásával végződött, s Bemnek szabad útja nyilt egész Szebenig.

K. vármegyének megyei vára, mely egyszersmind hosszu időn át a megye székhelye is volt, Küküllővár. A megye székhelyévé csak az utóbbi időben tétetett az inkább középponton fekvő Dicső-Szent-Márton. Mikor épült Küküllővár, nem állapítható meg, de hogy hajdan tekintélyes vár s nagy uradalomnak középpontja volt, adatok mutatják. Első időben királyi vár volt. Nagy Lajos király korában várnagya, Veres Péter, a Vlajkó oláhországi vajda ellen vezetett hadjáratban 1369. esett el. Mátyás király a várat 1471. Pongrácz vajdának zálogosítá el, később a magyar fensőség alatt álló moldvai vajda birtokába került Csicsó várával, kárpótlásul a török által tőle elvett várakért. Ez alapon birták a moldvai vajdák, mig Péter vajda Szapolyaitól Ferdinándhoz pártolván, Szapolyai a várakat visszavette s több uradalommal együtt mátkájának, Izabella lengyel hercegnőnek kötötte le jegyajándokul. János Zsigmond fejedelemtől Despotes vajda visszakövetelte, azt izenve, «hogy ha e két várat keblébe rejti is, még is visszaveszi». A fejedelem erre, célozva a vajda krétai származására, csak annyit felelt: «a krétaiak pedig hazugok». János Zsigmond halála után a vár a fejedelmek kezére került s Apafi alatt Thököly Imre birtokába jutott, aki nótáztatván, a rendek a várat ifju Apafi Mihálynak adományták. Halála után a fiskusra szállt, ahonnan a Bethlenek kezébe ment át 1764. A hajdani Küküllővár nem a mostaninak helyén állott, amelyet 1769. Bethlen Miklós építtetett újból a halmon, amelyen bástyáival, tornyos kapujával, körülte elterülő parkjával, festőileg fekszik, hanem lent a Küküllő lapályán, hol a régi vár sáncai még most is látszanak. Oláh neve Küküllővárnak: Cetate de baltar, ami tói várat jelent. K. területén egyetlen város Erzsébetváros, éppen a határán a Nagy-Küküllő mellett. Régen falu volt Ebesfalva néven, az Apafi család ősi birtoka. Várkastélya 1552. épült. Az Apafi-család kihaltával az uradalom a kincstárra szállott. Attól vásárolták meg a már I. Apafi Mihálytól befogadott s ott letelepült örmények Ebesfalvát, s 1738 óta igy lett Erzsébetváros név alatt az örmények második királyi városa. A megyének északi része a Maros folyó terére nyulik át, ez nagyobb, nyiltabb völgyben feküdvén, több történelmi eseménynek volt szintere, mint a Kis-Küküllő csendes völgye. Radnót a Maros partján nagy uradalomnak középpontja, mely a nemzeti fejedelmek előtt a gyulafehérvári káptalan birtoka volt. A jelenleg is fennálló kastélyt Serena Ágoston velencei építész által I. Rákóczi György építtette. Azelőtt is kastély állott ott, melyet az uradalommal a Báthoryak alatt Kendiek, Bogáthiak, Kornisok birtak, végül a Rákócziak zálogosíták el; II. Rákóczi György bukása után Apafi Mihály tartá meg magának. A mult században a Bethlenek birtokába jutott, Radnótnál állott szemben 1575 jun. 8. Békes Gáspár trónkövetelő serege az őt nyomon követő Báthory Istvánéval. Másnap korán reggel azonban Békés seregével a fennebb fekvő Kerekő-Szt.-Pálra vonult, ahol a csatát fogadta, amely Békés reményeinek szétfoszlásával, Báthory győzelmével, Erdély sorsának hosszu időre való eldöntésével végződött. A radnóti kastélyból vonult be nagy pompával Székelyvásárhelyre a másod ízben fejedelemmé választott II. Rákóczi György; itt ütött tábort a fejedelemtevő Ali pasa, innen intézte kiáltványát I. Apafi Mihály 1661 szept. 17., tudtul adva a három nemzetnek, hogy a haza gondviselése ő reá bizatott. 1848. a kastélyt oláhok foglalták el, ahonnan azonban a székelyek csakhamar megugrasztották. K. sok derék magyar család fészke volt bár, kiválóbb történelmi alakot alig mutat fel. Sokan itt keresik Verbőczynek, a nagy törvényhozónak születéshelyét Ádámos v. Szőkefalva községben, bár ehhez a tényleges bizonyítékok hiányoznak s csak mint szájhagyomány tartja fenn magát.

Kislak

l. Jajlak.

Kis Lap

képes gyermek-ujság, szerkeszti 1871 ápr. 1. óta Forgó bácsi (dr. Ágai Adolf); kiadta és nyomtatta előbb a Deutsch-féle könyvnyomda, 1875 óta az Athenaeum Budapesten. Megjelenik hetenként 8-rét egy íven képekkel a szövegben.

Kislelküség

annak a tulajdonsága, aki magát kevesebbre becsüli mint amennyit ér; ellentéte a nagy lélek, aki nagyra tartja magát, de annyit ér is. Szépen jellemzi Aristoteles e két jellemet az etikában. (V. ö. Platon- és Aristoteles-szemelvények, kiadta Alexander Bernát.) A kislelkü nem gyáva, de esetleg hátrál, mert alábecsüli erejét, elveszti bátorságát; a balsors leveri, mert nem bizik magában.

Kis-Lengyelország

(Polonia Minor, Malopolska), Lengyelország DNy-i és D-i része, ellentétben Nagy-Lengyelországgal (l. o.). Szűkebb értelemben K. alkotó részei Krakó, Szandomir és Lublin, tágabb értelemben pedig még Podolia, Galicia, Volhinia és Podlachia voltak.

Kis-Magyar-Síkság

l. Alföld (3).

Kismarton

(Eisenstadt), Sopron vmegy kismartoni j.-ban fekvő 4 község, melyek közigazgatásilag önállók s egymástól függetlenek, de tényleg teljesen összeépíttetvén, egy kiterjedt várost képeznek s közgazdaságilag is teljesen együvé tartoznak. A 4 község a következő: Kismarton, rendezett tanácsu város, szabad királyi város címerével, (1891) 321 házzal és 2972 lakossal (közte 355 magyar, 2410 német, 131 horvát; 2813 római katolikus, 74 ágostai evangelikus, 65 izraelita); Kismarton-Váralja (Eisenstadt-Schlossgrund), kisközség 20 házzal és 200 lakossal (közte 33 magyar, 158 német, 9 horvát); Alsó-Kismartonhegy (Eisenstadt-Unterberg), nagyközség 53 házzal s 534 lakossal (174 magyar, 1187 német, 61 horvát; 1282 római katolikus, 127 izrael.); a 4 községben összesen tehát 543 ház és 5137 lakos van. Mind a négy község teljesen egybeépülve, közvetlenül a Lajta-hegység tövében, felette kies vidéken fekszik. Legszebb része az egészen városias jellegü szabad királyi város, kissé régies külsejü, de tiszta barátságos házakkal s utcákkal; itt van a városháza, takarékpénztár, kaszinó, 2 könyvnyomda, katonai alreáliskola, a ferenciek kolostora (alapíttatott 1622 aug. 2., épülete 1629-ből való) az Esterházy-család igen díszes sírboltjával (benne Esterházy Pál nejének, Orsolyának üvegszekrényben őrzött holtteste), továbbá az éktelen külsejü plébánia- (Szt. Márton-) templom (1494. évből), a város keleti végén levő Trefort-téren pedig az állami polgári fiu- és leányiskola díszes épülete. A városon kivül van a katonai alreáliskola 3 emeletes impozáns épülete szép parkkal. Kismarton-Váralja az Esterházy-kastélyt és környékét, a kastély előtti nagy tért foglalja magában. Az Esterházy-kastély nemcsak K. legnagyobb nevezetessége, de általában egyike Magyarország legnagyobbszerü palotáinak, melynek belseje valóban fejedelmi pazar fénnyel és pompával van berendezve. A kastély nagy négyszöget képező kétemeletes épület, melynek főhomlokzata a magyar vezérek márványba vésett mellképével van díszítve; egyik tornyában van a 175 mázsányi nagy harang, mely a fraknói nagy harangból öntetett. A kastélyt Esterházy Pál nádor 1683. építteté; mai alakját Moreau építőtől nyerte, hátsó homlokzatát 20 óriási jón oszlopból álló oszlopcsarnok díszíti. A kastély belsejében gazdag könyvtár s gyüjtemények vannak; itt őriztetik a hercegi család gazdag levéltára is. A kastéllyal szemben, a vártér tulsó oldalán vannak az istállók, két nagy épület, köröskörül toscanai oszlopokkal díszítve, belül pazarul berendezve; a kastély mögött pedig az Esterházy Miklós hercegtől 1801. alapított gyönyörü park csatlakozik, s abban a Leopoldina-csarnok, Lichtenstein Leopoldina hercegnőnek Canova által carrarai márványból készített gyönyörü szobrával. Alsó-Kismartonhegy tiszta zsidó város. Felső-Kismartonhegyen van a hires kálvária, melynek alapkövét Esterházy Pál nádor 1701 szept. 23. tette le; a kálvária-templom csak egy nagyobb épületből áll, melynek belsejében az egyes kápolnák csigavonalban emelkedve vannak elhelyezve; magában a templomban van Haydn József díszes síremléke (1820), ki mint Esterházy herceg karmestere soká működött Eszterházán és K.-ban. Közelében van Hyrtl József szülőháza (emléktáblával) és az irgalmas-rend kolostora és kórháza (1760). K. élénk s fejlődő iparos város; székhelye a járási szolgabirói hivatalnak, járásbiróságnak és adóhivatalnak, római katolikus esperességnek, kir. közjegyzőségnek; van itt katonai alreáliskola, állami polgári fiu- és leányiskola lakatos-tanfolyammal egybekötve, alsófoku ipariskola, két takarékpénztár, gépgyár és sárgarézöntő, s ecetgyár; borkereskedése felette élénk s főleg Ausztria felé irányul. K. vasúti állomása Szárazvámnál, a várostól egy órányira van; van posta- és táviróhivatala, telefon-állomása, postatakarékpénztára. A várostól ÉK-felé van a hercegi nagy vadaskert 1300 ha. területtel. A Lajta-hegységben kitünő követ (lajtamész) fejtenek számos kőbányában; a hegység lejtőin igen jó bor és gyümölcs terem.

K. a XII. sz.-ban mint falu az ó-budai káptalan birtokában volt; ettől vette meg III. Béla király, ennek fia Imre pedig 1202. Korláth Benedek vajdának ajándékozta II. András Korláthot száműzvén, a város királyi kézbe került, utóbb pedig a XIV. sz.-ban a Kanisay-család, utoljára pedig 1447. Albert osztrák herceg birta, ki a lakosok ekkor már szabadalmas jogait megerősítette, 1464. Mátyás király a III. Frigyesnél levő magyar koronáért zálogba adta K.-t több más királyi javadalommal, ki azt az akkor Ausztriában nagyban virágzó Szent György-rend lovagjainak ajándékozta. Utóbb Mátyás a K.-i zálogjogot kicserélte és a várost és uradalmat fiának, Corvin Jánosnak adta, kitől Szapolyaira, majd pedig I. Miksára szállott; ekép K. egészen 1622-ig tényleg el volt szakítva Magyarországtól és csak akkor igérte meg II. Ferdinánd a soproni országgyülésen, hogy az összes magyarországi várakat vissza fogja adni. Ezen igéretét meg is tartotta, de egyidejüleg a vár és város elszakíttatott és a várat Esterházy herceg nyerte, mig a város 1648 okt. 28. a királyi városok sorába vétetett fel. 1683. sokat szenvedett a törököktől, 1619. Bethlen seregeitől, 1713. pedig majd az egész város dögvészben halt el, minek emlékére szép szentháromság-szobrot állítottak. 1704. ütközet volt itt Károlyi Sándor kuruc-tábornok és Heister között, mely az utóbbinak győzelmével végződött; itt születtek Hyrtl Ferenc a hires orvos és Weigl József zeneszerző. V. ö. Századok, 1868, 181; 1883, 67. és 72. lap.

Kismartonhegy

(Felső- és Alsó-), l. Kismarton.


Kezdőlap

˙