Kit.

növénynevek mellett Kitaibel Pál (l. o.) nevének rövidíjtése.

Kita

fontos katonai állomás és kereskedelmi hely Francia- Szenegambiában, ÉNy-i Afrikában, Fuladugu tartományban. Egy 250 m. magas homokkősziklán épült várból és 14 faluból (nakadiambugu a nevük) áll.

Kitab

(arab) a. m. könyv; gyakran fordul elő orientális könyvcímeken. A koránt is alkitab-nak hivják.

Kitáblázás

Az 1840. XXI. t.-c. értelmében elsőbbség végett az u. n. betáblázási könyvekben betáblázott adóssági követelésnek törlése, ami csak a betáblázott követelésnek visszaváltásával s ugyanannál a hatóságnál történhetett, melynél a betáblázás. Innen köznyelven a telekkönyvileg bekebelezett tehernek törlését ma is K.-nak nevezik.

Kitagadás

(exheredatio), a szükségörökösnek a törvényes osztályrészből kizárása az örökhagyó által. Az Országbirói Ért. 7. §-a szerint K.-nak a HK.IR. 52. és 53. címeiben meghatározott esetekben, vagyis azokban az esetekben van helye, melyekben előbbi jogunk szerint az atya fiát s viszont a fiu atyját az ősi javak felosztására kényszeríthette. Jelesül a szülő kitagadhatja gyermekét, aki. 1. ellene terhes s nevezetes méltatlanságot követett el; 2. ellene bűnvádi feljelentést tett a felségsértés és hűtlenség eseteinek kivételével; 3. szüleinek életére tört; 4. a szülő akarata ellenére gonosz emberekkel cimboráskodott s tékozolt; 5. fogságba esett atyját, midőn tehette volna, ki nem váltotta v. érte kezeskedni vonakodott. Viszont a gyermek kitagadhatja szülőjét: 1. tékozlás; 2. a vagyonnak pusztítása miatt; 3. ha a szülő őt igazságos ok nélkül gonoszul és kegyetlenül megfenyítette; 4. ha őt a törvényes kornak betöltése után házasságra lépni nem engedte; 5. ha őt vétkezni kényszerítette.

Kitágulás

a térfogat azon nagyobbodása, melyet a meleg majdnem minden testen előidéz. Szilárd testeknél ez oly csekély, hogy csak mesterséges úton lehet észrevehetővé tenni. Igy szilárd rudat vizszintes alapra fektetnek, vagy bádogszekrényben levő vizbe, olajba v. jég közé helyeznek. Hevítés közben a rúd egyik vége szilárd akadályba ütközik, mig másik vége könnyen forgatható emeltyüt nyom, melyen kis tükör van. A táguló rúd az emeltyüt és tükröt bizonyos szöggel eltéríti eredeti helyzetéből és a tükörbe eső fénysugár visszaverődés után alkalmas helyen felállított léptéken halad, miáltal a rúd tágulása látható s egyúttal kiszámíthatóvá van téve. A következő kis táblázat a megnevezett anyagokból készült, 1 méternyi (1000 mm.-nyi) hosszuságu pálcák kitágulását adja mm.-ekben, 0°-tól 100°-ig való hevítés esetében:

üveg

0ˇ8 mm

platina

0ˇ9 mm

acél

1ˇ1 mm

vas

1ˇ2 mm

arany

1ˇ4 mm

réz

1ˇ7 mm

sárgaréz

1ˇ9 mm

ezüst

1ˇ9 mm

ón

2ˇ0 mm

ólom

2ˇ8 mm

cink

3ˇ0 mm

Mivel a hosszuságváltozás 0° és 100° között közelítőleg arányos a melegítéssel, az 1°-kal való hőmérsékemelkedésnek megfelelő hosszuságnövekedés gyanánt a fönnebbi számok századrészét lehet tekinteni. Tehát az 1 m. hosszu cinkpálca 1°-kal való melegítéskor 0,03 mm.-rel v. 0,00003 m.-rel hosszabbodik, vagyis eredeti hosszának 3/100.000 részével. Az igy nyert számot az illető agyag hosszuságváltozási koefficiensének nevezik.

Ilyenek:

ólom

0ˇ000022848

jég

0ˇ00005180

vasrúd

0ˇ00001167-től 0ˇ00001440-ig

öntött vas

0ˇ00001110

fehér üveg

0ˇ00000862

arany

0ˇ00001566

réz

0ˇ00001717

sárgaréz

0ˇ00001892

platina

0ˇ00000856

ezüst

0ˇ00001909

kemény acél

0ˇ00001225

lágy acél

0ˇ00001079

cink

0ˇ00002942

ón

0ˇ00002173

Ha valamely rúd hosszát 0°-nál 1°-val, t°-nál pedig lt-vel jelöljük és a az illető anyag hosszuságváltozási koefficiense, akkor lt = l0 (1a+jelt). Ha az anyag szerkezete olyan, hogy a melegben minden irányban egyformán tágul, akkor a hosszuságváltozás koefficiensének háromszorosa adja a köbtartalom változásának koefficiensét. Az ilyen testtáguláskor is megtartja alakját; ha ellenben a tágulás valamely irányban nagyobb vagy kisebb mérvü, a test alakja már változik.

[ÁBRA] 1. ábra.

A szilárd testek tágulását a közéletben sokszorosan használják. Jól járó ingaóra ingájának bármely hőmérséknél egyforma hosszunak kell maradnia. Mivel egyszerü fémpálca hosszát változtatja, az u. n. rostély-ingát használják (l. 1. ábra). Az eee-vel jelzett pálca és keret vas- vagy acélból való, ez csak lefelé tágulhat. Az alsó vizszintes rúdon megerősített zz keret cinkből való és ez csak fölfelé tágulhat. Mivel a fémlencsét tartó rúd a horganykereten van megerősítve, elérhető, hogy az inga hossza ugyanaz maradjon. Ugyanezt elérhetni kénesővel is, mely az ingarúd alsó végén üveghengerben van. Ha zsebórát akarnak a hő okozta változásoktól függetlenné tenni, a billegőt két, egymáshoz forrasztott fémszalagból készítik, melyek a hő behatása alatt különbözően tágulnak. Két ilyen fémszalag félköralakulag van meggörbítve s mindegyiknek végén egy-egy kis súly van odaforrasztva. Ha a két fémszalag a melegben tágul, a súlyocskák a billegő középpontjához kénytelenek közeledni, miáltal a mozgás egyformasága biztosítható. Az ilyen órát kronométernek (l. o.) nevezik. Különbözően táguló fémekből készített szalagokat fémhőmérőknél is használnak (l. Hőmérő).

Mivel a hőokozta tágulás és a lehüléskor beálló összehúzódás roppant erővel történik, e körülményt célszerüen lehet felhasználni. Abroncsokat izzó állapotban helyeznek kerékre, hordóra, mert az összehúzódó vas másként el nem érhető erővel tartja össze e tárgyakat. Izzó s azután lehülő vasrudakkal falakat lehet összetartani stb. Vashidak készítésénél, vasúti sínek lerakásánál a hő okozta tágulásnak tért kell engednie.

Folyékony testeknél csak térogatbeli tágulásról lehet szó. Mivel folyadék mindig valamely edényben van, ennek tágulása miatt közvetlenül csak a látszólagos tágulást figyelhetjük meg. Ha az edény tágulását is figyelembe vesszük, megkapjuk a valódi tágulást, mely tehát nagyobb, mint a látszólagos. A folyadékok tágulását dilatometerrel lehet mérni. A folyadékot t. i. edénybe teszik, melyben p. a szoba hőmérséknél bizonyos jelig ér. Hevítéskor bizonyos mennyiségü folyadék tulemelkedik a jelen s ennek pontos meghatározásából meg lehet kapni a hőmérsékemelkedésnek megfelelő tágulást. A kénesőnek valódi tágulása 0°-tól 100°-ig az eredeti térfogat 18/1000 része, a vizé 43/1000, táblaolajé 80/1000 és petroleumé 100/1000. Ha tehát nagy melegben veszünk egy liter petroleumot, kevesebb anyagot kapunk, mint amennyit hidegben. A folyékony testek erősebben tágulnak, mint a szilárdak, de a tágulás nem minden folyadékra nézve egyenletes. Mivel a higany és borszesz 0° és 100° közt a hőmérsékkel arányosan tágulnak, hőmérői anyagul szolgálhatnak. Nagy melegben a folyadékok általában gyorsabban tágulnak. Rendkivül fontos a viz viselkedése. Ez t. i. 4 C°-nál éri el legnagyobb sűrüségét, mig 4°-nál alacsonyabb és magasabb hőfoknál ritkább. A jég tehát kisebb fajsúlyu, mint a viz (t. i. 0,9) s ezért a vizen úszik. Ez óvja meg a tavakat és folyókat a fenékig való megfagyástól, amennyiben a 4 C°-u viz alámerül és a fölszinen levő jégréteg által meg van védve a fagyás ellen.

[ÁBRA] 2. ábra.

Legnagyobb mértékben terjednek ki a légnemü testek (gázok). Ha csővel ellátott kis üveglombikot kezünkben tartunk és a csövet viz alá merítjük, a viz alól buborékok szállanak fel, jeléül annak, hogy a levegő a zárt helyen már nem fért el, mert a kéz melegétől kitágult. Mivel a gázok térfogata a rájuk ható nyomással visszás arányban áll (Mariotte törvénye szerint), a hő általi kitágulásnál arra kell ügyelni, hogy a gáz a hőmérsék változása mellett ugyanazon nyomásnak legyen kitéve. Ezt a 2. ábrán látható műszerrel érhetni el. Az A üvegballont B vékony cső közvetítésével CD kettős üvegcső (manometer) rövidebb szárával kötjük össze, melybe a D nyitott csövön át kéneső önthető. Mivel ez a c csapon kiereszthető, a kéneső tetszés szerinti magasságban tartható. A száraz levegővel megtöltött ballont először olvadó jéggel veszik körül és miközben a levegő b csapon át a külső léggel közlekedik, a kéneső állását ugy szabályozzák, hogy a rövidebb C szárba az a jegyig, a hosszabb D szárban pedig ugyan olyan magasságig álljon. A ballonban levő levegő nyomása ekkor éppen olyan nagy, mint a külső levegőé, mely a barometeren leolvasható. Miután a b csapot elzárták, p. 100 C°-ig hevítik a ballont. Az elzárt levegő kitágul s a kénesőt a C szárban le- s a D szárban fölnyomja. Kellő mennyiségü kéneső kieresztése által elérhető, hogy a kéneső mindkét szárban egyforma magasan álljon, ugy hogy az elzárt levegő ismét csak a külső levegő nyomása alatt legyen. Ha a kéneső a rövidebb szárban d-ig áll, az ad térnek megfelelő tágulás a 100°-ra való hevítés eredménye. Mivel a ballon térfogata a B csőével együtt az a jegyig pontosan ismert és azt ad térfogat kéneső mérése által meghatározható, kiszámítható a tágulás. Különféle gázokkal tett kisérletekből kitünt, hogy a nehezen folyósítható gázok kitágulási koefficiense 1/273 vagy 0,00367, vagyis az 1°-ra való hevítésnek megfelelő térfogatnövekedés az eredeti térfogatnak 1/273 része. E körülményt a Gay-Lussac-féle törvény fejezi ki, mely szerint a gázok kitágulása a hőmérsékkel arányos és az 1 C°-al való hevítés a gáz térfogatát a 0 C°-nál való térfogatnak 1/273 részével növeli. A Gay-Lussacféle törvény állandó nyomásra vonatkozik. Ha a gáz térfogata marad állandó és a gáz hevíttetik, akkor Gay-Lussac 2-ik törvénye szerint a nyomás növekedik s hőmérsékkel arányosan és pedig 1°-nyi hevítés mellett a 0 C°-nek megfelelő nyomás 1/273 részével.

Kitaibel

Pál, hazánk leghiresebb botanikusa, szül. Nagymartonban (Sopron) 1757 febr. 3., meghalt Pesten 1817. dec. 13. Jómódu földmíves szülei a gimnáziumnak Sopronban és a liceumnak Győrött való befejezése után 1780. az akkor megnyilt budai egyetem orvosi szakjába küldték, ahol negyedéves korában a hires Winterl segédje lett és 1785 jan. 5. doktorrá promoveálták. Winterl utazásokkal való megbizást szerzett számára, melynek célja volt növényt, hagymát, magvat a természettudományi gyüjteménynek, illetve a füvészkert számára gyüjteni, valamint hazánk ásványos forrásait megvizsgálni. Fürdő- és forráskutatása közt 1789. a börsönyi, 1795. a bártfai, 1801. a bártfai és szalatnyai, 1810. a buziási a legfontosabb, mert növénygyüjtéssel kapcsolta össze. Külön e célre utazgatott 1792. Horvát- és Szlavonországban, 1796. Waldstein Ferenc Ádám gróffal három hónapon át Máramarosban, 1798. Nagyváradig jutott, ahonnan Waldsteinnal Berlinbe ment. Itt Wildenowval ismerkedvén meg, saját gyüjtésének új növényeit bemutatta neki, melyek kettejét a német tudós Waldsteinia, illetve Kitaibelia-nak nevezte el. 1800. Bácskán és Szerémségen át a Bánságba ment, 1802. ismét Waldsteinnal és Schütz ügyes festővel Horvátországban utazott. Számos kutatásának eredményét Waldstein költségén decas-okban kiadott következő műve tárja elénk: Plantae rariores Hungariae indigenae descriptionibus et iconibus illustratae (3 köt., Bécs 1799-1812, ívrétben remekül festett 280 nagy műlappal). Ebben közli: Descriptio physica Croatiae címü értekezését. Ez a munkássága a kormány figyelmét is reá vonta, ugy hogy 1802 szept. 10. a botanika és kémia rendes tanszékét kapta meg. De ő nem tanított soha, csupán 1793. volt a gyógyszerészek korrepetitora. Ő csak a tudomány művelésének élt s ezért utazott 1803. Bereg, 1804. Árva vármegyében, 1805. ismét a Bánságban, de hagymázba esvén, útját félbeszakította. 1807. a növénykert igazgatását vévén át, ennek gyarapítására ment 1808. Szlavoniába. 1810. megvizsgálta Tomcsányi és Fabrici tanárokkal a földrengés-érte fehérvármegyei vidéket, az utóbbival a Bánságba ment, de társának Zsombolyán bekövetkezett halálával hazatért és Rainer főherceget a Mátrába kisérte el. 1811. a növénykertet egészen átalakította. 1812. ismét a Mátrában időzik, 1813. Bártfán tartózkodva, az ott járó Wahlenberg svéd tudóst fogadhatja vendégül. Utolsó útja 1815. Máramarosba viszi. Betegeskedése és szemének gyengülése miatt 1816. nyugalomba vonult. Földi maradványa a bpesti váci-úti temetőbe került, sírját a Kitaibelia díszes virága sokáig díszítette. K. keveset irt és hirneve mégis messze szárnyalt. A tudományos társaságok, p. 1801-ben a regensburgi és a göttingai, 1803. a berlini, 1804. a jenai, 1813. a szt. pétervári, 1814. a müncheni, 1815. a lundi választotta dísztagjává. Irodalmi tevékenysége jobbadán fürdőink ismertetésére és a növénykert kincseinek lajstromozására (1809, 1812 és 1816.) terjedt ki. Több irata csak halála után látott napvilágot. Igy Schuster kiadta 1829. a Hydrographia Hungariae-t, Kanitz Ágost pedig: Reliquiae Kitaibelianae. Botanische Reisen in Ungarn (Bécs 1862-63) és Additamenta ad floram hungaricam (Linnaea 1864. évi XXXII. évfolyamában). Gyüjteményét a magyar nemzeti muzeum és a prágai egyetem őrzik. Életrajzát többen irták meg. A legteljesebb Kanitz Ágosttól való (Budap. Szemle XVIII. köt. 145-153).

Kitaibelia

Willd (növ.), kitaibelmályva, a mályvafélék füve, két faja Ázsia Ny-i részén, hazánkban Szlavoniában, Boszniában és Szerbiában terem. Legelőször hazánkból ismertették, de ugy látszik ide is bevándorolt. Kelyhe kétsoros, a belső 5, a külső 6-9 metszésü, termésgerezdje 1 magvu, 5 karélyu fejecskévé csoportosul. A szőllőlevelü K. (K. vitifolia Willd) többnyári, egész 2 m. magas, szőrös levele ötkarélyu, egyenetlen fogas, mintegy a szőllőéhez hasonló. Juniustól szeptemberig virít, virága a levél tövében jó nagy és fehér. Akárminő jobbfajta földben megterem, ha a gyökerét mélyre eresztheti. Meleg helyet szeret, virágágy szegélyzőjének v. csoportokba ültetni célszerü.

Kitara

(kithara), az ókor legismertebb, a lirához hasonló öthúros hangszere. A K.-t ujjakkal pengetik.

Kitelelő növény

(Planta perhiemans, rossz képzéssel évelő), az olyan, melynek földbeli része több nyáron át életben marad, szára ellenben esztendőről-esztendőre elpusztul, ugy hogy a gyökér fején v. már földbeli részen levő rügyekből v. kőlombból indul meg esztendőre a kisarjadzás, illetőleg a K. kinövése.


Kezdőlap

˙