Klenovnik

község Varasd vármegye ivaneci járásában, (1891) 2411 horvát lakossal, igen szép kastélya van.

Klenze

Leó, német építész, szül. Hildesheimban 1784 febr. 29., megh. Münchenben 1864 jan. 27. Olaszországban tett utazása után 1808. Jeromos király udvari építője lett; 1815. Münchenbe hivták, ahol számos nevezetes középületet készített. A hadügyminisztérium (1824-30), az Odeon (1824-28), Miksa herceg palotája; a Bramante-stilusban épült régi képtár, a királyi palota, a pompás bizanci stilü Mindszentek temploma, stb. a K. művei. Az 1830-ban megkezdett Walhallát Regensburg mellett 1842. végezte be. 1839. Pétervárra ment, hogy ott az Izsák-templom építését vezesse. 1809-1853. a belügyminisztériumban a főépítészeti hivatal elnöke volt. Mint festő is működött. Azonkivül néhány munkát is irt: Sammlung architektonischer Entwürfe (München 1831-1850, 10 füz.); Versuch einer Wiederherstellung des toscanischen Tempels nach seinen historischen u. technischen Analysen (u. o. 1882); Der Tempel des Olympischen Jupiter zu Agrigent (Stutgart 1821); Aphoristische Bemerkungen, gesammelt auf einer Reise nach Griechenland (Berlin 1838); Die Walhalla in artistischer u. technischer Beziehung (München 1843). V. ö. Wiegmann, Ritter Leo v. K. u. unsere Kunst (Düsseldorf 1839).

Kleobis és Biton

Kidippe, Hera papnőjének fiai. Anyjoknak egyik alkalommal bikáktól vont szekéren kellett a templomba mennie, de midőn a bikák nem érkeztek meg kellő időben, a fiuk önmagokat fogták a szekér elé s vitték anyjokat a templom felé. Anyjok e szeretettől meghatva, a templomban a legjobb sorsot kérte számukra az istenektől, mire a fiuk elaludtak, s többé föl sem ébredtek. Képöket Delfiben állították föl.

Kleobulos

Lindos tirannusa, a hét bölcs (l. o.) egyike.

Kleofás

atyja ifjabb Jakab apostolnak (Máté 10, 3, Márk 3, 18 stb.), ki az Úr fivérének is mondatik (Gal. 1, 19.), tehát kétségen kivül Mária, Jézus anyja nővérének férje (Ján. 19, 25.). Alfeusnak is nevezik. A névkülönbség a név kétféle kiejtésén alapszik.

Kleomenes

több hires férfiu ókori Görögországban.

1. K., spártai király, Anaxandridas fia. Elsőnagyobb hadjárata (körülbelül 519.) Argosz ellen irányult, melynek seregét cselvetéssel megverte és mely nyitva állott előtte, ha katonái babonából meg nem hátrálnak. Néhány év mula beleavatkozott az athéni alkotmányos belviszályokba, de 508. Isagorasszal együtt az Akropoliszba szorult és csak nagynehezen tudott magának szabad elvonulást biztosítani. Boszuból erős csapattal Eleuziszbe tört, melyet pusztított. Demaratos nevü társkirályának ellenmondása következtében elmaradt a döntő ütközet, amint hogy általában Demaratos volt legnagyobb ellenfele, akit ugyan sikerült eltávolítania, de csak ugy, hogy a delfii jósló helyet megvesztegette, hogy mondja, mikép Demaratos nem törvényes gyermeke atyjának. Ám a fondorlat kisült és K. csak nagy üggyel-bajjal menekült Arkádiába, hol a lakosokat fellázítani igyekezett. Utóbb visszahivták, de akkor megőrült s rémítő módon végezte ki magát. Utódja testvére, I. Leonidas lett.

2. K., spártai király, III. Leonidas fia, 325. jutott kormányra. Az achaiok szövetségét háboruba keverte és kétszer döntő csatában megverte. Spártában új méltányos telekosztást eszközölt. A polgárjogot a periökökre is kiterjesztette és újból meghonosította a régi spártai szokásjogokat és mindenben jó példát mutatott. A hadsereget is újból szervezte és győzelmesen vezette az achájai szövetség ellen, de azért szivesen magához vonta volna a szövetségeseket, mert a régi spártai hegemonia visszaállítására törekedett. Csakhogy ez a törekvés hiábavaló volt, mert a szövetség feje, Aratos, egészen Makedonia szárnyai alá menekült, (224). Időközben megfordult a hadi szerencse. Az achaiok Antigonos Doson makedon királyt hivták ellene segítségül, ki tulnyomó haderővel jött K. ellen. A spártaiak Sellasia szorosnál (Spártától északra) várták be az ellenséget de a csata elveszett. K. Egyiptomban hiába kért segítséget. Kr. e. 219. hűséges társaival együtt saját kezével vetett véget életének.

3. K. Naukratisból, Alexandria építési munkálatainak vezetője, egyúttal az e célra szánt adók behajtója, Nagy Sándor kedves embere. A nagy király elnézte K.-nek, hogy lelketlen zsarolásokat követett el, de mikor Ptolemaios kapta Egyiptomot, ez az utóbbi tüstént rátette kezeit a K. által összeharácsolt kincsekre, őt magát pedig kivégeztette.

Kleon

a leghiresebb görög demagog, Kleainetos fia, eredetileg bőrkereskedő volt, de ezt az üzletet rabszolgákra bizta és államügyekkel foglalkozott. Fontos szerep jutott neki 429-422. Már Perikles korában feltünik merész vádaskodásai által, de igazi alakjában csak Perikles halála után látjuk, amikor Eukratesszel (lószőrkereskedő) és Lysiklesszel (juhkereskedő) ők a köznépnek vezetői. Főcélja volt a Spárta ellen való gyülölködést szítani, eszköze a hizelgés és a nép szenvedélyeinek legyezgetése. 427. kegyetlen büntetést erőszakolt ki a hűtlenségbe esett Leszbosz sziget, de kivált Mitilene városa ellen, ugy hogy ezer arisztokratának vérét vették. Mint az állami jövedelmek (adók és illetékek) legfőbb kezelője egyfelül a köznépnek kedvezett, másfelül saját hasznát kereste. Hasztalan igyekeztek az oligárkák, élökön Nikias, K.-t az útból kiszorítani, minden törekvésök hajótörést szenvedett merészségen és kiméletlenségen, sőt midőn a szfakteriai kérdésben folyt a vita, kijelentette K., hogy ha ő lenne a hadvezér, hamar megtörné a spártaiak által megszállott és védett szigetet. Nikias és társai kaptak az alkalmon, felajánlották K.-nak a hadvezérséget, s ez, bár belsőleg kellemetlenül érintve, nemcsak elfogadta, hanem még záros 20 napi határidőt tűzött ki a sziget elfoglalására. Szerencséje most sem hagyta el, sikerült maga mellé megnyerni Demosthenest, a kiváló hadvezért, ugy hogy vakmerő igéretét beváltotta és az érdemet önnönmagának tulajdonította. Most már annál féktelenebbül követelte a háboru folytatását és nagy haderő élén Brasidas ellen vonult, aki Nikiast és Nikostratest Trákiából kiszorította. De itt a sors utólérte: Amfipolisznál a csatát és életét is elvesztette (422). K. túlzásokba menő, de találó jellemzését Aristophanes adta a Lovagokban, s jellemző K. hatalmára, hogy bár K. a darabban megnevezve sehol sem volt, nem akadt sem álarckészítő, ki a szerephez megkivántató álarcot megcsinálta volna, sem szinész, ki a szerepet eljátszotta volna. Aristophanes maga játszotta a szerepet festett arccal. V. ö. Pauli, Beitrag zur Würdingung des Kleon (M. m. Frankfurt 1873).

Kleopatra

több ókori fejedelemasszony neve, kik közül leghiresebbek: 1. K., Makedoniai Fülöp neje, akit férje halála után Olympias királyné fondorlatai következtében meggyilkoltak. - 2. K., Makedoniai Fülöpnek Olympias királynétől született leánya, előbb epirusi Sándor, majd Perdikkas hitestársa. Perdikkas meggyilkoltatása után több makedoniai hadvezér ajánlotta föl neki kezét, de Antigonos Sardesben folytonos felügyelet alatt tartotta. 380. meghalt, alighanem Antigonos által bérelt gyilkosok kezétől, ki hogy aztán a gyanu eloszoljon, annál fényesebb temetésben részesítette. - 3. Egyiptomi K., Ptolemaios Auletes leánya és XII. Ptolemaios nővére, kinek feleségeül és uralkodótársául nevelték. Atyja halálakor, Kr. e. 52. még csak 17 éves volt és minthogy férje még fiatalabb vala, helyettök Achillas uralkodott (kinek szeme láttára Pompejust meggyilkolták). Ő és társai korán felismerték K. nagyratörő, szenvedélyes lelkületét, azért politikai cselszövények ürügye alatt eltávolították (48). Már-már háborura került volna a dolog a testvérek között, midőn Caesar közbevetette magát é elhatározta, hogy a testvérek közösen uralkodjanak; egyébként szenvedélyes szerelemre gyuladt K. iránt, kinek kedveért állandóan Alexandriában tartózkodott. De Ptolemaios pártja nem akart a kettős uralomban megnyugodni; hirtelen forradalom tört ki K. ellen, mely Caesart is nagy veszedelembe sodorta, s a veszedelemnek csak az vetett véget, hogy Ptolemaios, aki Caesart Alexandriába zárta és ott hevesen ostromolta, a város falai alatt elesett. K. tehát elérte célját, egyedúr volt Egyiptomban, bárha Caesar kivánságára el is jegyezte magát legifjabbik öccsével. Caesar ezután is rabja maradt K. bájainak, fiát Caesariont elismerte, sőt rábirta a királynőt, hogy Rómába jöjjön lakni, ahol a nagy diktátor haláláig megmaradt, ünnepelve Caesar barátaitól, üldözve ellenfeleitől. Alig menekült előlük Alexandriába, máris őrült szenvedélyt ébresztett Antoniusban, aki vakon feláldozott neki mindent. A 41. év telét együtt töltötték, majd elkisérte K. a hatalmas triumvirt Sziriába és haláláig csekély megszakításokkal nyomában járt. Vele ment az actiumi csatába is 60 egyiptomi hajóval, de mindkettőjök vesztére, mert a döntő pillanatban K. hajói távoztak úrnőjükkel és Antonius mindent feledve, követte K.-t, voltakép ezzel veszítvén el a csatát és vele a világuralmat. K. remélte, hogy Octavianust is lebilincselheti és midőn ez nem sikerült, egy mérges kigyó csipésével ölte meg magát. Igy halt meg Kr. e. 30. ez a tüneményes nőalak, mely ugy a történelemben, mint a költészetben mély nyomokat hagyott. Egyetlen hiteles arcképe egy pénzen az athéni tud. akadémia éremgyüjteményében. Shakspere: Antonius és Kleopatra-jában dramatizálta; Ebers K. címen történelmi regényt irt róla. Monográfiát Stahr irt róla (ismert rehabilitáló modorában, Berlin 1872). Újabban Sardou tette meg K.-t hasonló címü drámája hősnőjének, tárgyilagosabban Houssaye (Páris 1889).

Kleopatra-kigyó

(Naja haje Merr) v. egyiptomi pápaszemes-kigyó, a olubrina venenosa nevezetü mérges kigyók alrendjébe tartozó kigyófaj, háta majdnem mindig szalmasárga, nyakán több különböző szélességü sötétebb harántsávval; hossza 1,6-2,25 m. Hazája Nyugat- és Észak-Afrika, Egyiptomban is igen gyakori. Marása igen veszedelmes, de fogait könnyen ki lehet tördelni s igy aztán ártalmatlanná válik. Valószinü, hogy ennek a mérgével ölte meg magát Kleopatra és ezért nevezik K.-nak; de nevezik aspiskigyónak is.

Kleopatra tűje

igy neveznek két ókori egyiptomi obeliszket; az elsőt 1880. vitték New-Yortba Alexandriából, a másik ugyanonnan 1878. került Londonba.


Kezdőlap

˙