Koban

(Kobang, Rio), hajdani japáni aranypénz = 4, majd 14 icibu.

Kobas

politikai község Horvát-Szlavonországban, Pozsega vmegye brodi j.-ban, (1891) 1774 horvát-szerb lak.

Kobb

Farkas Frigyes gróf, császári tábornok. Önmaga Cob-nak irta magát, történelmünkben K., históriás énekekben Kop v. Kopp uram. Történelmi szerepe szatmári várkapitány korában, a Petrőczy, Szuhay, Szepessy-féle fölkelés alkalmával kezdődik, s elejétől végéiglen gyülöletes. Első ténye a kurucok korrumpálása. Ügynöke, Barkóczy István által, pénzzel, igéretekkel és a «császár szavával» átpártolásra birta a magyar hajduságot, mely, miután az ő német és horvát hada időközben egyesült a Spankau és Esterházy vezetése alatt álló fősereggel, Győrke mellett (Abaújban) 1672 okt. 26. az ütközet hevében vitte végbe árulását, megbuktatva az egész fölkelés ügyét. A legyőzött fölkelőkkel szemben K. szörnyü kegyetlenségeket követett el. Forma szerinti vadászatot tartott rájok, akasztatta, karóba vonatta, kerékbe törette s a halál más kínos nemeivel gyilkolta azt, aki kezébe került. 1677., midőn a fölkelés Wesselényi Pál vezetése alatt, francia segéllyel és lengyel zsoldosokkal, ismét komoly fordulatot vett a császáriakra nézve: a bécsi udvar Strasoldo helyébe a kiirtás kérlelhetetlen politikáját képviselő K. tábornokot tette kassai főkapitánnyá s a 13 felvidéki megye katonai főparancsnokává. K. azon kezdte küldetését, hogy körleveleket bocsátott ki, melyekre vörös akasztófát, karót és kínzókereket pingáltatott, halálnak halálával fényegetve mindenkit, aki a kurucokkal tart, vagy fegyvert mer hordozni. Szavának is állott. Babocsay, tarcali nótárius irja, hogy: «Méltóságos Kopp Generál Kassán és más véghelyeken az elfogott és rabbá-esett kurucokat akkori időben csaknem mindennaponként karóztatta és más kínos halál nemével exequáltatta». Egyedül a kassai piacon 22 magyart húzatott karóba, s azonkivül még 40-et végeztetett ki ugynott a legkeresettebb kínzások közt. K. ugyancsak 1677. Wesselényi ellen megindulva, átkelt a Tiszán, de tapasztalván, hogy a zsoldjában lévő magyarok mind sűrübben szökdösnek, hadait visszavonta, csupán Barkóczyt és Collaltót hagyva hátra a Tisza-vonal védelmére. Időközben a francia külügyi politika, Teleki Mihály magatartása Erdélyben, s Magyarország háborgó elégedetlensége mind komolyabb szint öltvén, a bécsi udvar békülékenyebb politikára hajlott. E fordulat első ténye volt, hogy még 1677. visszahívta a «véreskezü» K. tábornokot Kassáról, helyébe emberségesebb utasításokkal Wrbna grófot küldvén ki főkapitányul. Neve hosszu időn át átkos emlékezetü maradt; együtt emlegették Spork, Spankau és Caraffa nevével.

Kobdo

Ny.-Mongolorzságot magában foglaló, 1200-1300 m. közepes magasságu fensík a Tannu (1432 m.), az Altai (2690 m.) és Taisir-hegyek közt; különböző nevek alatt több hegylánc vonul rajta végig. ÉNy-i részében az Ubsza-nor van; egyéb tavai a Kara-uszu vagy K., a Durga-nor és a Kirgiz-nor, amelybe a Dszapkhin folyó ömlik. Legnagyobb városa K., a Bujantu folyó mellett, a K.-tó közelében 1342 m. magasban, mintegy 6000 lak., jelentékeny átmeneti kereskedéssel az orosz birodalom (Szemipalatinszk) és Khína (Pe-King) között.

Kobe

külvárosa Hiogonak (l. o.).

Kobeljaki

az ugyanily nevü járás székhelye Poltava orosz kormányzóságban, a Kobeljacska és Vorszkla összefolyásánál vasút mellett, (1893) 15,450 lak., vászon- és gyapjuszövéssel; a szentháromság ünnepe körül nagy vásárokkal. Közelében van Perevolocsna, ahol a XII. Károly serege magát az oroszoknak megadta.

Kobell

l. Ferdinánd, német festő és rézmetsző, szül. Mannheimban 1740., meghalt Münchenben 1799. Heidelbergában és Párisban tanult, 1798. a mannheimi képtár igazhatója lett. Festményei nagyrészt olaszországi tájakat ábrázolnak. Körülbelül 300 rézkarcából többször jelentek meg gyüjtemények.

2. K. Ferenc, német festő, az előbbinek öccse, szül. Mannheimban 1749., meghalt Münchenben 1822., eleinte kereskedő volt, utóbb Mannheimban és Olaszországban festővé képezte ki magát és bajor udvari festő lett. Csak kevés festett tájképet, de mintegy 20,000 rajzot hagyott hátra.

3. K. Vilmos, német festő, K. Nádor fia, szül. Mannheimban 1766., megh. Münchenben 1855., atyjának tanítványa, 1808. a müncheni akadémia tanára lett. Festményei, nagyrészt csataképek, táj- és állatképek, többnyire Wouwerman műveinek hatása alatt készültek. Jó rézkarcokat is készített.

4. K. Ferenc, lovag, német mineralogus és költő, K. Ferdinánd unokája, szül. Münchenben 1803 jul. 17., megh. u. o. 1882 nov. 11. Mineralogiát és kémiát tanult Landshutban, 1823. segéd lett a müncheni ásványtani konzervatoriumban, 1826. ugyanide rendkivüli s 1834. rendes tanárrá nevezték ki. 1848. őre lett az állami ásványgyüjteménynek. Beutazta Német-, Francia-, Angol-, Skót-, Olasz- és Görögországot. Az ásványtanban K. az anorganologiai, mineralogiai és krisztollagráfiai ágának a képviselője. Ásványtani művei: Tafeln zur Bestimmung der Mineralien mittels chemischer Versuche (München 1863, 12. kiad. 1884, több nyelvre lefordítva); Die Mineralogie, leicht fasslich dargestellt (Nürnberg 1847, 5. kiad. Lipcse 1878); Skizzen aus dem Steinreich (München 1850); Galvanographie (K. találmánya u. o. 1842, 2. kiad. 1846); Geschichte der Mineralogie (u. o. 1864); Berechnung der Krystallformen (u. o. 1867); A sztauroszkópot ő találta fel. Mint költő, főkép a felső-bajor és pfalzi dialektusban irt költeményeiről nevezetes. Ezek: Gedichte in hochdeutscher, oberbayrischer u. pfäz. Mundart (München 1839-1841); Hochdeutsche Gedichte (u. o. 1852); Gedichte in oberbayr. Mundart (9. kiad., Stuttgart 1882); Gedichte in pfälz. Mundart (6. kiad., u. o. 1876); Schnadahüpfin u. Sprüch In (München 1846); Oberbayr. Lieder mit ihren Singweisen (u. o. 1860); P'älzsche G'schichte (u. o. 1863); Schnadahüpfin u. Geschichtln (u. o. 1872); Der Hansl' vo' Finsterwald, Der schwarzi Veitl, S' Kranzner-Resei (2. kiadás u. o. 1876); Oberbayr. Volksstücke (2. kiad. u. o. 1879); Die Urzeit der Erde (költemények, u. o. 1856); Wildanger, Skizzen aus dem Gebiet der Jagd u. ihrer Geschichte (Stuttgart 1859); Erinnerungen in Gedichten u. Liedern (München 1882). V. ö. Kobell Lujza, Franz v. K. (u. o. 1884); Haushofer, F. v. K. (emlékirat, u. o. 1884).

5. K. Henrik, hollandi festő, szül. Rotterdamban 1751., meghalt u. o. 1782., tengeri képeket festett és maratott rézbe. Fia, K. János, szül. Utrechtben 1782., meghalt Amsterdamban 1814., ügyes tájkép- és állatfestő volt.

Koberger

(Koburger, Coberger) Anatoni, német könyvnyomdász, szül. 1440 körül, meghalt 1513 okt. 3. 1480-tól állandóan Münchenben dolgozott több mint 24 sajtóval és mintegy 100 segédmunkással. 236 kiadványát ismerjük; ezek legtöbbje az 1400-tól 1500-ig terjedő időszakra esik, s nagyobbrészt a skolasztikus bölcsészet termékei. Betüi csaknem kizárólag gótikusak voltak; illusztrációs kiadványához (Deutsche Bibel; Weltgeschichte) kiváló fametszőket fogadott, igy Wohlgemuthot, Pleydenwurfot stb. Kiadói üzlete egész Európában jóhirü volt s K. élete vége felé kizárólag ezzel az üzletággal foglalkozott. Az üzletet halála után kiskoru fia nevében nagybátyja, K. Hans vezette 1532-ig, amikor megszünt.

Koberstein

Károly Ágost, német irodalomtörténész, szül. Rügenwaldban (Pomeránia) 1797 jan. 10., megh. 1870 márc. 8. Berlinben az egyetemen filologiát tanult 1820. schulpfortai tanár lett, ahol haláláig működött. Művei: Über das wahrscheinliche Alter u. die Bedeutung des Wartburgkrieges (Naumburg 1823); Laut- u. Flexionslehre der mittelhocheutschen u. neuhochdeutschen Sprache (Halle 1826); Grundriss der Geschichte der deutschen Nationalliteraur (Lipcse 1827).

Kobido

arab hosszmérték = 0,482 m.


Kezdőlap

˙