Kohl

Medárd, bencés áldozópap, szül. Radafalván (Vas) 1859 nov. 5. Középiskoláit Szombathelyen és Pannonhalmán végezte, a teologiát az innsbrucki egyetemen, hol 1887 nov. 5. doktorrá avatták. 1885. győri főgimnáziumi, 1886. pannonhalmi tanár. 1889 óta Vaszary Kolozs főapát, majd Magyarország hercegprimásának titkára. 1893 ápr. 10. a Csólics által a hercegprimás ellen intézett merénylet alkalmáal megsebesült. A király ő felsége ez alkalomból a vaskorona-rend lovagjává nevezte ki.

Kohl

János György, német földrajzi iró és utazó, szül. Brémában 1808 ápr. 28., megh. u. o. 1878 okt. 28. Igen sokat utazott és majd minden utazását leirta. Leirja Oroszországot (1838); Ausztria-Magyarországot és Bajorországot (1842); Nagy-Britanniát (1843-44); Dánországot, Németalföldet, Dalmátországot és Montenegrót, Kanadát és az Egyesült-Államok szomszédos vidékét (1857); az Egyesült-Államok ÉNy-i részét (1859). De legnevezetesebb elmélkedő műve: Der Verkehr und die Ansiedelungen der Menschen in ihrer Abhängigkeit von der Gestaltung der Erdoberfläche (1841), melyhez később (1874) Die geographische Lage der Hauptstädte Europas csatlakozott. Egyéb nevezetes művei a Rajnáról (1851), Amerikának és egyes részeinek felfödözéséről (1861), az Öböli-tengeráramlat felfödözéséről (1868) stb. szólnak.

Kohldorf

(Carbunár), kisközség Krassó-Szörény vármegye jámi járásában, (1891) 1315 oláh lakossal.

Kohler

József, német jogtudós, jogi és esztetikai iró, szül. Offenburgban 1849 márc. 9. Freiburgban és Heidelbergában tanult, aztán biró, majd 1878. würzburgi és 1888. berlini egyetemi jogtanár. Művei: Zur Lehre von der Blutrache (Würzburg 1885); Das chines. Strafrecht (u. o. 1886); Moderne Rechtsfragen bei islamitischen Juristen (u. o. 1885); Das Recht als Kulturerscheinung (u. o. 1885); Shakespeare vor dem Forum der Jurisprudenz (u. o. 1883); Aus den Lande d. Kunst (u. o. 1882); Aesthetische Streifereien (Mannheim 1889); Rechtsvergleichende Studien (Berlin 1889); Beiträge z. german. Privatrechtsgeschichte (Würzburg 1883-88, 3 rész); Ueber das Kollationsrecht in d. franz. Coutumes (Berlin 1888); Deutsches Patentrecht (Mannheim 1878); Forschungen aus dem Patentrecht (u. o. 1888); Aus dem Patent- u. Industrierecht (Berlin 1889); Das Autorrecht (Jena 1880); Das Recht des Markenschutzes (Würzburg 1885); Pfandrechtliche Forschungen (Jena 1882); Gesammelte Abhandlungen (Mannheim 1882); Der Process als Rechtsverhältniss (u. o. 1888); Processrechtliche Forschungen (Berlin 1889); Studien aus dem Strafrecht (Mannheim 1890); Peiser F. E.-vel együtt: Aus dem babylonischen Rechtsleben (Lipcse 1890). Bernhöft F.-vel és Cohn Györggyel a Zeitschrift für vergleichende Rechtswissenschaft és Ringgel az Archiv für bürgerliches Recht c. lapot adja ki.

Kohlrausch

1. Figyes, német fizikus, szül. Rintelnben 1840 okt. 14. Erlangenben és Göttingában tanult, 1864. a frankfurti fizikai egyesületben tanított, 1867. a fizika rendkivüli tanára lett Göttingában, 1870. a zürichi, 1871. a darmstadti műegyetemre, 1875. a würzburgi egyetemre ment. 1895. Berlinbe hivták meg Hemholtz tanszékére. Különösen az elektromos áramokra vonatkoznak vizsgálatai, ezenkivül a rugalmasságra. (L. Galvanometer.) Leitfaden d. praktischen Physik (magyarra fordította Abt Antal és Wagner Alajos, Budapest 1877) c. művében a fizika legfontosabb mérési módszereit tárgyalja.

2. K. Rudolf Hermann, német fizikus, szül. Göttingában 1809 nov. 6., meghalt Erlangenben 1858 márc. 9. Miután a lüneburgi lovagakadémián, a rintelni gimnáziumon, a casseli politechnikumon és a marburgi gimnáziumon mint a matematika és fizika tanára működött, az erlangeni egyetemre hivták a fizika tanárául. A Volta-féle feszültségi törvény és az Ohm-féle törvényt pontos mérések alapján igazolta, Weberrel együt ő volt az első, ki az elektromos áramokat mekanikai mértékben megmérte s ez által a jelenleg használt, u. n. abszolut mértékrendszert megállapította. Ezen tárgyakra vonatkoznak számos értekezései, melyek nagyobbrészt a Poggendorff-féle annalokban és a szász akadémia kiadványaiban megjelentek.

Kohlschein

József, német rézmetsző, született Warburgban 1841 szept. 21. A düsseldorfi akadémián Kellernek volt tanítványa, azután utazásokat tett Ausztriába, Francia- és Olaszországba. Legsikerültebb metszetei: Szent család, Ittenbachtól; Krisztus a kereszten, Lauensteintől; A kánai menyegző, Paolo Veronesetől; Szt. Cecilia, a Fátyolos Madonna és a Sixtus-féle Madonna, Rafaeltől; Szeplőtlen fogantatás, Murillótól; Szent éj, Corregiótól stb.

Kohn

1. Dávid, közgazdasági iró, szül. Csécsén (Nógrád) 1868 dec. 2. Középiskoláit a budapesti református gimnáziumban végezte, a jogot pedig a budapesti tudományegyetemen hallgatta. 1890. lépett először a nyilvánosság elé a Gabona határidő-üzlet c. munkájával, amellyel az évben a magyar tud. akadémián pályadíjat nyert, s amely német fordításban i megjelent. 1891. a hirlapirói pályára lépett mint a Magyar Hirlap gazdasági rovatának vezetője és cikkirója, (hn) jeggyel jelzett cikkeiben kivált közlekedési és állampénzügyi kérdésekkel foglalkozván. 1893. újabb munkája jelent meg Az olasz valuta története címen, amellyel 1892. nyert a magyar tud. akadémián pályadíjat, 1894. pedig Adók reformjáról c. munkája, melyért a magyar tud. akadémia nemzetgazdasági bizottságánától tiszteletdíjat kapott. Irt ezenfelül tanulmányokat a Budapesti Szemlébe és Közgazdasági Szemlébe. A Magyar Hirlaptól megválván, most a Magyar folyam- és tengerhajózási részvénytársaság titkára és cikkirója a Pesti Hirlapnak, valamint a Pester Loydnak. 1893 óta tagja a magyar tud. akadémia nemzetgazdasági bizottságának.

2. K. Sámuel, zsidó teologus és történész, a pesti zsidó hitközség rabbija, szül. Baján 1841 szeptember 21. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte; 1858-1866-ig a Boroszlóban fennálló zsidó teologiai szemináriumnak volt növendéke; ez idő alatt ugyanott az egyetem bölcsészetkarának hallgatója 1864-ig, midőn a nevezett egyetemen doktori szigorlatot tett. 1866 juniusban a pesti zsidó község a már akkor is jó hirnévnek örvendő fiatal tudóst egyik rabbi-székébe választotta. E minőségében alkalma nyilt a pesti zsidó hitközség és a magyar zsidóság kulturmozgalmaiban előkelő módon közreműködni. Tevékeny része volt az 1868. egybegyült magyarországi zsidó egyetemes gyülés munkálataiban. A rabbiképző intézet vezérlő bizottságában, u. m. a VI. községkerületben K. az alelnöki tisztet foglalja el; elnöke a nemrég alakult zsidó irodalmi társaságnak. Irodalmi tevékenységének zsengéi kora ifjuságába nyulnak vissza. Már 1860 óta találkozunk cikkeivel a Löw Lipóttól kiadott Ben-Chananja és a Meiseltől kiadott Carmel c. folyóiratokban. 1863. az Illés próféta legendáiról irt tudományos értekezést (Der Prophet Eljah in der Legende, Boroszló 1863), melyet De Pentateucho Samaritano ejusque cum versionibus antiquis nexu (Lipcse 1865) címü alapvető doktori disszertációja követett. Egy ideig különösen a pentateuchusnak szamaritán fordítása, ennek kritikai és filologiai viszonyai körül mozogtak tanulmányai, melyeknek erdményeit a Samaritaniche Studien, Beiträge zur samaritanischen pentateuch-Uebersetzung u. Lexikographie (Boroszló 1868) és Zur Sprache, Literatur und der Dogmatik der Samaritaner (Lipcse 1875) címü önálló munkáiban adta elő, majd később is a Zeitschrift d. deutschen morgenländischen Gesellschaft címü folyóiratban megjelent terjedelmes cikkeiben (Zur neuesten Literatur der Samaritaner 1884, Die sam. Pentateuch-Uebersetzung nach d. Ausg. von Petermann u. Vollers, 1893) közölte. A zsidó irodalomtörténetre tartoznak: Mordechai ben Hillel (Boroszló 1878); A magyar nemzeti muzeum héber kéziratai (M. Könyvszemle 1877). Méltó föltünést keltettek a zsidóság magyarországi történetére vonatkozó, valamint a zsidó irodalom magyar vonatkozásait tárgyaló úttörő munkái: Héber kútforrások és adatok Magyarország történelméhez (Történelmi Tár és különnyomat 1881); A zsidók története Magyarországon (I. köt. Budapest 1884); A szombatosok, történetük, dogmatikájuk és irodalmuk (u. o. 1889; németül is megjelent 1894). A felsorolt munkákon kivül nagyszámu tudományos értekezései jelentek meg folyóiratokban (Frankel-Grätz, Monatsschrift für die Gesch. des Judenthums, Történ. Tár, Magyar Nyelvőr), valamint napilapokban is. 1871-72. hivataltársával, dr. Kayserlinggel együtt Ungarisch-Jüdische Wochenschrift címen hetilapot szerkesztett. K. hazánk legjelesebb hitszónokai között foglal helyet, miről nagyszámmal nyomtatásban megjelent egyes prédikációi és templomi emlékbeszédei tesznek tanuságot. Zsinagógiai szónoklatok címen (Budapest 1875) egy külön kötet egyházi beszéd is megjelent tőle. E Lexikon számára a bibliai korszak utáni zsidó irodalom és történetre vonatkozó cikkeket irja.

Kohn

1. Salamon, német iró, szül. Prágában 1825 március 8. Keresedő fia volt s miután a prágai egyetemen mennyiségtant tanult, átvette apja üzletét. Szerzője a Gáleviel címü regénynek (2. kiad., Jena 1875, 2 köt.), amely előbb a Sippurim címü gyüjteményben (Prága 1852) jelent meg névtelenül, majd a világ csaknem minden nyelvére lefordították. Irt azonkivül sok szép apró elbeszélést különösen folyóiratok számára.

2. K. Tivadar, olmützi érsek, szül. Breznicben 1845 márc. 22. Omützben tanult s 1871. szentelték pappá, 1874. a freibergi reálgimnáziumban hitoktató, 1882. az egyházi jog és az alapteologia tanára lett az olmützi teologiai fakultáson s 1887. kanonoknak nevezték ki ugyanoda. Olmützi érsekké 1892 november 8. választották meg, s e méltóságába a következő és febr. 12. iktatták be. Nagy szenzációt keltett az ifju csehek táborában, hogy a K. a tartománygyülésben a fogadalmat cseh nyelven tette le. A császár 1895 ápril. 26. titkos tanácsosi méltóságot adot neki.

Kohó

v. kóh, az a rendesen tűzálló anyagból falazott tűzhely, tűzfészek v. kemence, melyben égő szénnel vagy más energia-forrással a fémet az ércekből kiválasztják. Átvitt értelemben K.-nak vagy hutának nevezik azokat a gyártelepeket v. műhelyeket is, melyekben ez a művelet folyik. Igy a vas-K.-nak a vas-, réz-K.-nak a rézgyárakat nevezzük, l. Kemence. Az előbbi bányajog, jelesül a miksai bányarendelet szerint a K.-k felállítása, felszerelése és használata a bányahatóság különös adományozásához, illetőleg engedélyéhez volt kötve. A most érvényes 1854. évi bányatörvény ellenkezőleg a bányászati helyett az iparűzési mozzanatot vevén kiválóan tekintetbe, ezt a megszorítást megszüntette. Ehhez képest a K.-k s más ide tartozó vállalatok bányahatósági adományozás alá nem tartoznak, s a felállítást s az üzletet az általános ipartörvény rendelkezései szabályozzák. Az ipartörvény (1884. XVII. t.-c. 25. §) szerint, amennyiben az üzlettelepek a szomszéd birtokosokat, lakókat s általában a közönséget háborgatják, megkárosíthatják v. veszélyeztethetik, felállításukhoz a törvényben meghatározott eljárás mellett kieszközlendő iparhatósági telepengedély szükséges.

Kohóbetegség

l. Ólommérgezés.


Kezdőlap

˙