Kolozsmonostori apátság

alapítója I. Béla király (1059-1063) s első nagyobb jótevője Szt. László. A boldogságos Szűz tiszteletére s a benedekrendiek számára épült románkori templomának alapfalait és sírboltjait 1895. újra feltalálták. 1191. Adorján erdélyi püspök a monostort megrohanta s elpusztította, utóda, Vilmos püspök pedig (1204-1221) az apátot két szerzetessel együtt börtönbe vetette, pápai kiváltságleveleit elégette, királyi okleveleit pedig vizzel tette olvashatatlanokká. III. Nonorius pápa 1222. vizsgálatot rendelt ez ügyben, mire újra építették a monostort s II. András 1225. kérte a pápát, hogy apátja főpapi jelvényeket viselhessen. A viszály azonban tovább tartott a püspökkel, kinek joghatóságát az apát vonakodott elismerni. 1241. a tatárok a templomot fölégették s több szerzetest megöltek. IV. Béla 1263. az elégett alapítólevél helyett, tanuvallomások alapján, újat adott; alig épült újra - átmeneti csúcsíves modorban - a templom, a szerzeteseknek 1285. ismét menekülniök kellett a tatárok elől; midőn visszatértek, a monostor javait jobbadán világiak foglalták el; ezeket azonban, Henrik apát sürgetésére, III. András 1296. visszaadatta, de 1474-ig számos újabb birtokfoglalás miatt kellett az apátságnak perelnie. Az apátság egyúttal hiteles hely lévén, I. Lajos 1357. egyenesen az erdélyi vajda alá rendelte, Mátyás király pedig 1459-ben a monostor falujának vásárjogot adott. Mikor azonban az apát korlátolni kezdte jobbágyainak azt a még 1370. nyert jogát, hogy a terragium lefizetése után beköltözhessenek Kolozsvárra, sőt a Mátyás parancsával sem törődő apát a monostort még erősíteni is kezdte, Mátyás az erődítéseket 1466. lerontatta. Ez időtől fogva az apátságnak mind több java került világi kezekre, ugy hogy 1507. már II. Gyula pápa is felszólalt a jogok csorbítása ellen. 1556. az erdélyi országgyülés a szerzetet feloszlatta, javait világiasítván, a kincstár javára lefoglalta s azokat a fejedelmek ezentul világiaknak kezdték adományozni. Báthory István fejedelem 1581. Monostort a hozzá tartozó Báccsal és Jegenyével együtt a kolozsvári jezsuita-akadémiának ajándékozta. 1605. a jezssuiták száműzetvén, ezen részeket Kamuthy Farkas, ettől pedig Mikó Ferenc kapta. A többi birtokrész is állandóan világi kezekben, utoljára az I. Apaffy Mihály kezében volt. 1733. III. Károly megengedte, hogy az uradalom egy részét a jezsuita-szerzet visszaváltsa. 1773. azonban ez újra eltöröltetvén, javait Mária Terézia 1776. a nagyszebeni árvaháznak, I. Ferenc pedig 1799. a tanulmányi alapnak ajándékozta. 1818. a teljesen elhanyagolt templom hajóját szétszedték s köveit beépítették a kolozsvári liceumba. Csupán a szentély maradt meg, mely elé a hely viszontagságait megörökítő feliratos táblával ellátott homlokzatot építettek. 1894. Kolozs-Monostor Kolozsvár városához csatoltatván, az erdélyi római kat. státus elhatározta, hogy a szentély nyugat felé egy 10 m. hosszu hajóval kitoldván, stilszerüen kijavíttatja.

Kolozsmonostori gazdasági tanintézet

E tanintézet 1869. nyilt meg és szervezete az addig fennállott magyar tannyelvü gazdasági tanintézetektől, - a keszthelyi s a debrecenitől eltérőleg, - annyiban szenvedett módosítást, hogy tanfolyama nem két, hanem három évesnek állapíttatott meg oly berendezéssel, hogy az első évben a tanulók tisztán gyakorlati teendőkkel foglaltattak el, továbbá, hogy a fölvételi föltételek hat gimnázium- vagy reáliskolai osztály kimutatására mérsékeltettek. A szervezet különböző volta a címben is kifejezést talált, amennyiben a keszthelyi s a debreceni «gazdasági felsőbb tanintézet» jelzőt viseltek, mig ezen intézetnél a «felsőbb» jelző elhagyatott. Egyébként pedig a tanintézet berendezése Kolozsvár városának, az erdélyi gazdaság-egyesület és az erdélyi status hozzájárulásával az erdélyi speciális viszonyok és követelmények tekintetbe vételének kivánt eleget tenni, minek következtében konviktust is kapcsoltak hozzá. A tanintézet gazdaságának területe összesen 742 kat. hold, melyből kert- és ültetvényekre 193/4 és szőllőre 11/4 hold esik. Kapcsolatban magvizsgáló- és meteorologiai állomás, gazdasági tanácsadóbizottság és állati kóroda működik.

Kolozs-Néma

(Kolos-Néma), nagyközség Komárom vármegye csallóközi j.-ban, (1891) 941 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. Nevét állítólag a Kolos-családnak egy néma leányától vette, mely családnak lakóháza a mostani templom helyén volt, ezen épület régi alapkövein kivül a Kis-Duna partján még egy régi szentegyház romjai láthatók.

Kolozsvár

(németül Klausenburg, oláhul Clusiu; l. a mellékelt helyrajzi képet), sz. kir. város, Kolozs vmegye törvényhatóságának széke, Erdélynek azelőtt fő- s most is minden tekintetben vezérvárosa.

[ÁBRA] KOLOZSVÁR.

[ÁBRA] Kolozsvár címere.

Topográfia.

Fekvése, alkotó részei. K. a Kis-Szamos völgyében, a folyó mindkét partján terül el. A folyó É-i oldalán a Hója (498 m.) és a Borjumál hosszu gerince nyulik el, mely utóbbinak K-i végé a Fellegvár emelkedik; a városnak csak kis része terül el e hegy lejtőin s aljában (a folyó balpartján), mig legnagyobb része a Szamos jobbpartján lapályon fekszik, ahol a város szélesre elterül s a vele összefüggő s 1894 óta közigazgatásilag is egyesített Kolozs-Monostorral (l. o.) együtt délnyugat-északkeleti irányban 5 km.-nyire, É-D-i irányban 3 km.-nyire húzódik. A várostól D-felé a Feleki-hegy emelkedik lassu lejtéssel, DNy-felé a Házsongárd nevü kertek felé a város a dombok egy részét is elfoglalja. Maga a város belseje 349 m.-nyire fekszik a tenger felett, de a fellegvár 411 m.

A város magvát a négyszögalaku Belváros képezi, melyet DNy-ÉK-i irányban a bel-Monostor- és bel-Magyar-utca szel keresztül; ez utcáknak ugy DNy-felé (Kolozs-Monostoron át), mint ÉK-felé is folytatásuk van (amott a kül-Monostor-, itt a kül-Magyar-utca) s ekként 5 km. hosszu útvonalat alkotva a város egész területét majdnem egyenes vonalban (5 km.) keresztülhasítják. A belváros a külvárosok közé ékelve, azokat egymástól elválasztja; hozzá É-felé a Szamos mellett s azon túl a Hídelve külváros csatlakozik; Ny-fel a Borjumál (Rákóczi-hegy) aljában csinos nyaralótelep van keletkezőben. A belvárostól É- és K-felé elterülő külvárosok Kétvizköz, Külmagyar-, Külközép-kerület nevet viselnek s kevésbbé városias jellegüek. D-felé a díszes temető határolja a belvárost, melytől Ny-felé a Szénutcai- és a Monostori-kerület következik, ezekhez D-felé pedig a számos nyarlójukkal kitünő Házsongárd gyümölcsöskertek csatlakoznak. Odább DNy-felé Kolozs-Monostor következik.

Területe 12,973 ha. A várossal egyesített Kolozs-Monostor területe 3195 ha. A lakott házak száma Kolozsvárt 5051, Monostoron 581.

Belváros. K. csinosan és rendesen épített város; a belvárosban helyenként még megvannak a mult századok érdekes épületei, de nagyobb része már újabb, modern ízlésü, részben igen díszes építkezéseknek adott helyet. Régi kerítőfalainak csak kevés maradványa látható már, kapui közül csak a Szamos felé nyiló Vizikapu. A belváros Ény-i része régente külön fallal volt kerítve és Óvár nevet visel; itt még néhány igen régi épület maradt fenn. A belváros utcái egyébként meglehetős szabályosan épültek s a törekvő s fejlődő város képét mutatják. A külvárosok kevésbbé rendezettek, részben falusias jellegüek, de mindinkább szaporodó, modern házak, valamint a város külső részeiben immár nagy számmal levő díszes nyaralók s nagyobb középületek arról tanuskodnak, hogy K. fejlődése és szépülése nemcsak a belvárosra szorítkozik.

A belváros legszebb része a tágas Főtér, közepén emelkedő s az előbb körülzáró dísztelen épületektől a polgárság áldozatkészségéből megszabadított díszes templomával. Ezen, szt. Mihályról nevezett plébánia templom, mely a középkori építészet egyik jeles alkotása, 1396-1432. épült, 80 m. magas tornya azonban 1837-62. készült el; belsejében nevezetes a sekrestye-ajtó XVI. sz.-beli remek faragványai s a tornyok keleti oldala mellett levő kettős lépcső, melynek alig van párja. E templomban adta át 1551. Izabella, Szapolyai özvegye, I. Ferdinánd követeinek a koronát; a nemzeti fejedelmek alatt a protestánsok, utóbb az unitáriusok birták a templomot s csak 1718-ban nyerték vissza a katolikusok. A főtér házai nagyobbára a XVI. sz.-ből valók, de teljesen át vannak alakítva s néhánya palotaszerü külsejü; eredeti régi külsejét csak a Szatmáry-ház tartotta meg; nevezetesebb épületek itt: a plébánialak (1550-ből), a báró Jósika-ház, melyben a kir. tábla van elhelyezve, a Bánffy-palota (benne a törvényszék), a városháza és az I. Ferenc király és Karolina Auguszta királyné 1817. évi látogatásának emlékére emelt oszlop (státua). Az Óvár felé haladva a Szt. Lélek-utca sarkán a jelenleg honvéd-laktanyának használt azon (emléktáblával ellátott) rozzant épület áll, melyben Mátyás király született; közelében egy másik épület állítólag Bocskay fejedelem háza. Az ültetvényekkel díszített Óvár-téren áll a ferenciek temploma és kolostora, melynek eredeti állapotban megmaradt refektorima K. legrégibb építészeti emléke; ugyanitt van a Karolina-kórház, a városi fogház, a Bástya-utcában a kereskedelmi akadémia új épülete. A Főtérről É-felé a Híd-utca nyilik, K. legélénkebb utcája, benne a posta- és távirdaigazgatóság épülete. A belváros többi utcái közül említendő még a bel-Magyar-utca az evangelikus templommal s az unitárius főiskolával és templommal (utóbbiban van elhelyezve azon kerek kő, melyről Dávid Ferenc az unitárius vallást oly meggyőzőleg hirdette, hogy K. magyarsága egészen unitáriussá lett), a bel-Közép-utca a katonai kórházzal, a bel-Király-, bel-Farkas- és bel-Torda-utca; ezekben a nevezetesebb épületek az egyetem központi épülete, mely eredetileg jezsuita zárda volt, utóbb kir. főtörvényszék, majd főkormányszék, végül 1872. az akkor felállított Ferenc József-tudomány-egyetem költözött belés a Báthory-féle konviktus (ma a kegyesrendiek; tárháza); a nemzeti szinház igénytelen épülete (építtette Kagerbauer), a róm. kat. főgimnázium, a megyeháza, a ref. kollégium és templom, utóbbi gót stilben építve, egyetlen ívben hajló óriási boltozattal. A templom mögött a Bethlen-bástya, K. várfalának egykor délkeleti sarokbástyája emelkedik, melyet Bethlen Gábor 1627-29. építtetett.

Külvárosok. A belvároson kivül É-on a Széchenyi-tér van a torna- és vívóház épületével; odább a Szamos mellett az új közvágóhidat találjuk. A belvárostól K-felé a tágas, parkozott Trencsén-tér van az EMKE és az erdőigazgatóság díszes palotáival; az innen ÉK-felé nyiló kül-Magyar-utcában a reformátusok nagy kéttornyu temploma, a m. kir. dohánygyár és a szentpéteri templom s mellette az Erzsébet-aggház van, a kül-Közép-utcában a pénzügyigazgatóság épülete, a nagy laktanya, a siketnémák intézete s a Mária-Valéria-leány-árvaház, a kül-Farkas-utcában a katonai kórház van. A Pata-utca felől a Cigánysor húzódik Felek felé, zegzugos utcákkal, tulnyomó részben cigányoktól lakva. A bel-Torda-utcától D-re a páratlan szép fekvésü köztemető terül el, hazai közéletünk számos jelesének (részben igen díszes, részben jeltelen) sírjaival (Mikó Imre gr. mauzoleuma, Apácai Csere János, Szenci Molnár Albert, Kriza János, Szabó Károly stb.). A délnyugati városrészben a Házsongrád nyaralótelephez vezető Majális-utcában a régi várfal legépebben megmaradt része, az u. n. Bogdánffy-bástya van. Az Alsó-Szén-utca mentén (részben Mikó Imre gróftól ajándékozott s botanikus kertnek is használt muzeumkertben) az egyetemi közegészségi, bonctani, állattani és vegytani intézet négy épülete van, köztük Mikó gr. emlékszobra (Vay Miklós br. műve), mig a Kolozs-Monostorra vezető kül-Monostor-utcában az Augustaeum épülete, majd a már Kolozs-Monostoron (l. o.) levő gazdasági tanintézet és kálvária.

A Szamos két ágának közét a K. díszét képező, jól gondozott s igen kedvelt sétatér foglalja el, benne kioszk, nyári szinház, tó és fürdő, mellette a Bánffy-kert. A Szamoson tul emelkedő Kőmálhegyet (411 m.) a fellegvár koronázza; meredek, sziklás oldalán fecskefészek módjára egész városrész épült a sziklába vágott, vagy hozzájuk támasztott apró házacskákból. A hegy tetején Steinville tábornok által 1715-23. épült kis erőd ma csak haszárnyául és börtönül szolgál; újabban a tisztikar parkoztatta s tánctermet épített rá. A fellegvárról az egész városra és környékére igen szép kilátás nyilik. A Kőmál és Borjumál aljában Ny-felé számos díszes nyaraló épült. A fellegvártól K-re a Hídelve külváros terül el, melynek Nagy-utcája a m. kir. államvasutak terjedelmes pályaudvarához vezet, ezen tul a Nádas-fürdő van.

Hatóságok, hivatalok.

K. az erdélyi részeknek nemcsak a népesség száma szerint első városa, de egyúttal anyagi és szellemi életének központja, legjelesebb tudományos intézeteinek székhelye, a kereskedelem és ipar fontos emporiuma. Bár politikai jelentősége az unió óta megszünt, K. még sem szünt meg Erdély vezérvárosa maradni. A közigazgatás legtöbb ágának az erdélyi részekre kiterjedő főhivatala itt székel, ezért K. társadalmi élete is igen élénk. Jelenleg itt székel K. város és Kolozs vármegye törvényhatósága, a kolozsvári és nádasmenti járások szolgabirói hivatala, pénzügyigazgatóság és pénzügyőri biztosság, adóhivatal, kincstári ügyészség, dohánygyári igazgatóság, földadónyilvántartási felügyelet, kataszteri igazgatóság, magyar királyi államépítészeti hivatal, a m. királyi államvasutak üzletvezetősége, posta- és táviróigazgatóság, közúti kerületi felügyelőség, kereskedelmi és iparkamara, erdőfelügyelőség, igazgatóság és kincstári erdőrendezőség, állatorvosi felügyelőség, s a VII. kulturmérnöki kerület. Egyházi tekintetben K. széke az erdélyi ev. ref. egyházkerületnek (püspöki székhellyel) és a K.-i egyházmegyének, hasonlókép az unit. egyházkerületnek és püspöknek, továbbá a kolozs-dobokai róm. kat. esperességnek s egy gör. kat. esperességnek, valamint a 24. sz. izraelita községkerületnek; a minorita-, szt. Ferenc- és kegyesrendnek itt szerzetháza van. Itt van továbbá az erdélyi róm. kat. státus igazgató-tanácsának, a tankerületi főigazgatóságnak és kir. tanfelügyelőségnek széke; itt van a Ferenc József-tudomány-egyetem, az erdélyi muzeum és számos más jeles tanintézet, melyekről alább lesz szó. Igazságügyi hatóságai: a kir. itélő tábla, kir. főügyészség, kir. törvényszék, K. városi és vidéki járásbiróságok, királyi ügyészség, sajtóbiróság, pénzügyi biróság, ügyvédi kamara 851 ügyvéddel helyben) és közjegyzői kamara (2 közjegyzővel). Katonai hatóságok közül itt székel a 6. honvédkerületi parancsnokság (a 75. sz. dandárral és a 21. sz. gyalogezreddel), az 51. sz. hadkiegészítő kerület, állandó vegyes felülvizsgálati bizottság, csendőrtörzs-, szárny- és szakaszparancsnokság.

Községi háztartás. K. gyors fellendülésével háztartása is nagy mértékben emelkedett; mig 1872. évi előirányzatában 222,067 frt bevétel mellett 260,099 frt kiadás áll szemben, addig az 1895. évben a bevétel már 797,308 frttal s a kiadás 797,094 frttal szerepel. Ezen jelentékeny összegből 701,954 frt közigazgatási és dologi kiadásokra, 60,388 frt közművelődési, 24,619 frt katonaügyi és 10,132 frt szegényügyi kiadásokra esik. K. összes cselekvő vagyona (1893 végén) 5.958,415, terhe 1.302,223 frt, összesen tiszta vagyona 2.320,481 frttal, javadalmak 1.846,383 frttal és cselekvő tőkék 1.696,098 frttal szerepelnek. A fekvőségekből 456,554 frt a város falusi birtokainak, továbbá rétek, legelők, szántók és erdők értéke, 1.620,061 frt pedig házak és telkek értéke. A város földbirtoka 2704 ha., ebből 1864 ha. legelő, 264 ha. rét, 177 ha. erdő, a többi szántóföld, kert és használatlan terület.

Lakosság.

Álló népesség. K. lakossága gyorsan emelkedik, lakóinak száma ugyanis volt:

1850-ben

16,886

1857-ben

20,615

1870-ben

26,382

1881-ben

29,923

1891-ben

32,756

A lakosság eszerint 1850-től 1891-ig 94%-al szaporodott. A polgári népességen kivül van 2012 katona, kikkel együtt a lakosság száma 34,858 lélek. A polgári lakosok közt van 15,509 férfi és 17,247 nő. Ezer férfira 1112 nő esik. Eredetre (születésre) nézve van a lakosok közt 46,9% helybeli, 12,6% kolozsvármegyei, 38,0% egyéb magyarországi, 1,0% horvát-szlavonországi, 1,9% ausztriai és 0,5% külföldi; a lakosság összetétele eszerint közeledik a nagyvárosokéhoz, melyben a kivülről bevándorolt elemek vannak tulsúlyban. Kor tekintetében 1-15 éves korban a lakosság 28,7%-a áll, 15-40 éves 45,6, 40-60 éves 18,0 és 60 éven tuli 7,7%; a munkaképes korban álló népesség aránya tehát igen nagy; hasonlóképen igen nagy a nőtlen férfiak és hajadon nők száma; oly jelenségek, melyek arra utalnak, hogy a lakosság kivülről beözönlő népelemek által gyarapszik nagy mértékben. Nemzetiség szerint van a lakosok közt (1891) 27,514 magyar (84%), 1336 német (4,1%), 110 tót, 3226 oláh (9,8%) s 570 egyéb; tiz évvel előbb a magyarok száma 23,493 (78,8%) lévén, azóta nagy arányu magyarosodás folyt. A nem magyar anyanyelvüek közül 4180, vagyis 79,7% beszélvén magyarul, mindössze a lakosság 96,8%-a (1881.90,7) beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 11,248 róm. kat. (34,3%), 3312 gör. kat. (10,1%), 489 gör. kel., 1432 ág. evang., 12,621 ev. ref. (38,5%), 1237 unit. és 2414 zsidó (7,4%).

Népesedési mozgalom. K. népesedési mozgalmát jellemzi a születések nagy aránya mellett a meglehetősen magas halandóság; az 1878-93. évek átlaga szerint K.-t 1000 lakóra 36,7 születés és 33,8 haláleset jut, a születések többlete tehát csak 2,9 minden ezer lélek után. A törvénytelen születésüek az összes szülöttek 20,7%-át teszik. A halottaknak 42,6%-a 5 éven aluli gyermek. 1000 újszülött gyermek közül átlag 310 hal meg az élet első évében. Aránylag nagy a fertőző betegségek okozta halandóság; 10,000 lakos közül ugyanis 41,1 hal meg fertőző betegségekben s különösen erősen szokott a croup és difteritisz fellépni. E tekintetben nagy befolyása van a hiányos csatornázásnak és a rossz ivóviznek; az utóbbi bajon a vizvezeték létesítése által segít a város. A népesedési mozgalom nagysága a következő adatokból tünik ki: 1894. született 993 törvényes, 228 törvénytelen gyermek, összesen 1221; halva született 107. Meghalt 531 férfi, 503 nő, összesen 1034, ezek között 443 öt éven aluli gyermek (ebből 306 egy éven aluli). Az esketések évi száma 350-370.

Közművelődés.

Közműveltségi állapot. K. az erdélyi részek művelődési központja. Évszázadok óta itt központosul a politikai élet mellett Erdély kulturális élete is és innen indul ki az országrész szellemi fejlődésének minden nevezetesebb mozzanata. Tudomány és irodalom, szinház és művészet régóta ápolásban részesül itt. Lakosságának közműveltségi állapota ezért fejlettebb mint Erdély más városaié, bár Magyarország több városa (Budapest, Sopron, Pozsony, Győr) mögött még tetemesen elmarad. K. összes lakói közül 5084 férfi és 7592 nő nem tud sem irni, sem olvasni; leszámítva a 6 éven aluli gyermekeket, jelenleg a férfi lakosság 76,4, a női lakosság 60,6%-a tud irni és olvasni, mig 1870. csak 64,1 és 41,5%; a husz év alatti fejlődés tehát igen nagy és igy remélhető, hogy K. e tekintetben is nem sokára utól fogja érni Magyarország előbbrehaladt városait. Az értelmiségi keresettel foglalkozó népesség száma 1007, azaz az össznépesség 3,1%-a; ez arányt az összes városi törvényhatóságok közül csak Maros-Vásárhely haladja meg 83,4) és még Budapest (2,8) sem éri el; az értelmiségi kereset ezen nagy arányát leginkább a közigazgatással és igazságszolgáltatással foglalkozó egyének nagy száma (387) idézi elő; a közegészségügyi személyzet 120, a tanügyi 296, az egyház szolgálatában 74 egyén áll; tudomány, irodalom és művészet 89 egyénnel van képviselve.

Tanintézetek, iskolák. K. azon előkelő helyet, melyet a közművelődés terén elfoglal, leginkább nagyszámu jeles tanintézeteinek köszöni, melyek némelyike igen régi eredetü. Jelenleg K.-t 57 tanintézet van, ugymint 1 tudomány-egyetem, 1 papnevelőintzet, 3 főgimnázium, 1 középiskolai tanárképzőintézet, 12 ipari és kereskedelmi iskola, 1 zenekonzervatorium, 1 szülésznőképző intézet, 1 gyermekkertésznő-képző, 1 férfi- és 1 női tanítóképző, 1 felsőbb leányiskola, 1 polgári iskola, 24 elemi iskola, 4 kisdedóvó és 4 emberbaráti jellegü intézet. Ezen intézeteket 1893-ban 7809 tanuló látogatta és pedig a felsőbb tanintézeteket 610, a középiskolákat 977, a különféle szakiskolákat 1563 (ebből az ipar- és kereskedelmi iskolát 1376), a tanítóképzős-intézeteket 194, és az emberbaráti jellegü intézeteket 193.

K. legnevezetesebb tanintézete az 1872. XIX. t.-c. által felállított Ferenc József-tudomány-egyetem. Az egyetem 4 karra oszlik, ugymint: állami és jogtudományi, orvos-sebészi, bölcseleti, nyelvészeti és történelem és mennyiségtan-természettudományi karra; mind e karok 1872. léptek életbe, az orvos-sebészi kivételével, mely a gyógyszerészi tanfolyammal együtt csak 1875. nyilt meg. Az egyetem tanári személyzete áll 44 rendes, 3 rendkivüli, 5 magántanárból és 4 tanítóból és segédtanárból, összesen 56. A hallgatók száma az 1893-94. tanév téli felében 644 volt. Az egyetem elhelyezése ma még nem mondható kielégítőnek; központi hivatalai, a matematikai és természettudományi kar tantermei és gyüjteményei és az egyetemi könyvtár a jezsuiták hajdani zárdájában vannak elhelyezve; a jogi kar a római katholikus liceum épületének II. emeletén van elhelyezve, az orvosi kar klinikái és részben tantermei a minden birálaton alul álló Karolinakórház sötét helyiségeiben nyomorognak. Ellenben a modern igényeknek megfelelő és kitünően berendezett épülete van az állattani, vegytani és törvényszéki orvostani intézeteknek (valamennyi a Muzeum-kertben), mig a szemkórház és az elmekórtani intézet bérházakban vannak elhelyezve. Az egyetem gyüjteményei közül a régiségtár és az ásvány-földtani intézet gyüjteménye különösen gazdag. A könyvtár 35,325 kötetből áll. Az egyetem fentartásának költségei 1893. évben 294,027 frtra rúgtak, miből 214,990 frt személyi járandóság K. középiskolái közül a kegyesrendi főgimnázium erdetileg egyetemi jelleggel biró bölcsészetteologiai intézet volt, melyet Báthory István 1581. alapított és a jezsuitákra bizott; ezeknek elűzetése után 1776. Mária Terézia a kegyesrendre bizta az intézetet, mely 1787. királyi akadémiai liceum nevet és a megszünt hittani kar helyett jogi és részben orvos-tudományi kart nyert; 1849. megszünt a jogi tanfolyam is és miután 1872. az egyetem megnyilt, az iskola főgimnáziummá alakult át; könyvtára 30,000 kötetet számlál, a tanulók száma évenkint 380-420. A főgimnázium mellé csatolt és szintén a kegyesrend vezetése alatt álló két finövelde 125 benlakó ifjut lát el teljes élelmezéssel; ez intézetekre az erdélyi római katolikus státus évenként 26,000 frtot áldoz. Az evang. református főgimnázium (kollégium) az Óvártéren már 1622. állott fenn; egyike az ország legrégibb tanintézeteinek, melyet Bethlen Gábor emelt akadémiai rangra; 1656. épült fel a farkasutcai épület, mely mai alakját 1801. nyerte. Apácai Csere János volt a XVII. sz.-ban legkitünőbb tanára. A kollégium könyv- és kéziratára igen gazdag. Régebben teologia és 1872-ig jogakadémia volt vele kapcsolatban; most internátus van hozzákapcsolva. K. harmadik középiskolája a szintén benlakással egybekötött és nagy könyvtár felett rendelkező unitárius főgimnázium, mely újabban államsegélyt nyer; vele kapcsolatos az unitárius papnevelőintézet is. Az ipari és kereskedelmi iskolák közül első helyen áll a Sétatér-utcában díszes épületben elhelyezett és 100 ifju számára bennlakással egybekötött mintaszerü kereskedelmi akadémia (197 tanuló), melyet a kormány, K. városa és a K.-i kereskedelmi és iparkamara tart fenn; említendő továbbá a női kereskedelmi tanfolyam, a város által fentartott szakipari rajziskola, az államilag segélyezett építő-, fa- és vasiparu tanműhelyek, a gőzgépkezelő-tanfolyam, a nőipariskola (az erdélyrészi iparegyesület által állami segély mellett fentartva), az alsófoku kereskedelmi és ipariskola. Itt említendő a kolozsmonostori gazdasági intézet (l. o.) és az állami vegykisérleti és a vetőmagvizsgáló állomás (Monostoron). A többi szakiskolák közül a zenekonzervatorium 1819 óta áll fenn; benne (1893) 7 tanár működik, a tanulók száma 96. A szülésznőképző-tanfolyam, mely az egyetemmel kapcsolatos, 1875 óta áll fenn; hallgatóinak száma (1893) 32. A tanárképzőintézeten, mely hasonlóképen az egyetemmel kapcsolatos, 18 tanár működik; a hallgatók száma 59. Van két állami tanítóképezde, egyik férfiak, a másik nők számára. A 26 népoktatási intézet közt van egy állami felsőbb leányiksola, egy községi polgári és 24 elemi iskola; jelleg szerint 4 állami, 4 községi, 7 római katolikus (köztük az Augustaeum), 1 görög katolikus, 1 ágostai evangelikus, 4 református, 2 unitárius, 1 zsidó, 1 magán és 1 egyesületi iskola. Ezen intézetekben összesen 87 tanító működik. A tanköteles gyermekek száma 4340; ezek közül a népiskolákat 3937, vagyis 90,7% látogatta. K. városa évenkint 50,000 frtot szán a népoktatás ügyének fejlesztésére. Ezen iskolákon kivül van K.-t 2 református, 1 Fröbel-egyleti és 1 magán jellegü kisdedóvó, melyekbe összesen 335 gyermek járt; az óvószemélyzet 6. Ezen intézetek évi fentartási költsége 3747 frt. Emberbaráti jellegü intézetei a következők: 2 árvaház (53 növendék), a siket némák országos intézete (1888 óta, 59 növendék) s az állami javító-intézet (1886 óta, 81 növendék).

Tudományos intézetek, muzeumok. K. e tekintetben is előkelő helyet foglal el hazánk művelődésének történetében. Legjelesebb ilynemü intézete az Erdélyi országos muzeum-egylet, mely 1859. alakult a honismertetésre s a történelmi emlékek megszerzésére Mikó Imre gróf buzgólkodása folytán; az egyesület, mely orvos-természettudományi és bölcselet-, nyelv- s történettudományi szakosztályra oszlik, 51,000 kötetből álló könyvtárral s gazdag régiség- és éremtárral, valamint természetrajzi gyüjteményekkel rendelkezik; vagyona 245,000 frt. 1872. az egyesület az állammal 90 évre szerződést kötött, melynek alapján könyvtárát és összes gyüjteményeit az egyetem használatára bérbe adta. E gazdag gyüjtemények részint az egyetem központi épületében, részint a muzeumkerti egyetemi intézetek helyiségeiben vannak elhelyezve. Kiadványainak (Erdélyi Muzeum címü havi folyóirat, Orvos-természettudományi Értesítő, Évkönyvek) nemcsak Erdély ismertetésében van nagy érdemük, de a tudományok tovább fejlesztésére is jelentékeny befolyással vannak. Mellette az egyetem, továbbá a katolikus és református főiskolák és a többi szakiskolák gazdag könyvtárai szolgálják a tudományokat. Jelentékenyebb gyüjtemény még az újabban alapított technologiai iparmuzeum.

A művészetnek külsőleg szerény, de hatásánál fogva előkelő és jelentékeny hajléka a K.-i nemzeti szinház, mely a budapesti nemzeti szinház után hazánk legkiválóbb művészeti intézete. Alapítását az 1795. évi országgyülés határozta el s a szinház a főurak által vásárolt telken, a nemzet áldozatkészségéből 1803-1821. fölépült; 1865. Kagerbauer Antal építésztől nyerte mostani alakját. A magyar szinművészet legtöbb jelese, mint Lendvay, Egressy, Dériné, Laborfalvi Róza, Prielle Kornélia, Jászai Mari itt kezdte működését s ma is onnan nyer a budapesti nemzeti szinház számos jeles erőt. A szinház (az operát kivéve) minden műfajt, drámát, vígjátékot, népszinművet s operettet egyaránt művel. Újab időben a szinház országos szubvenciót élvez. Élén egy intendáns áll. A nemzeti szinházon kivül van még K.-t a sétatéren álló nyári szinház. A zenét a régi jóhirü zenekonzervatorium s több magánzenede, dalárda műveli. Újabban a képzőművészetek iránti érdeklődés is fölébredt s az országos képzőművészeti társulat részéről itt rendezett képkiállítások igen jól sikerültek.

Az irodalom terén K.-nak régóta nagy szerepe van. Itt központosult Erdély irodalma már a régi időkben, s az egyetem és a többi tudományos intézetek felállítása óta a tudományos irodalom is nagy lendületet vett. E tekintetben az erdélyi muzeum-egyleté a vezérszerep, de nagy érdeme van az 1888. alakult erdélyi irodalmi társaságnak, mely kedvelt felolvasásaival, folyóiratával s évkönyveivel az irodalmi és szépművészeti érdekek hathatós istápolója és a szépirodalomnak Erdélyben leghivatottabb művelője. A sajtó hasonlóképen nagy fejlődést ért el K.-t; nem kevesebb, mint 23 magyar hirlap és folyóirat jelenik itt meg, köztük néhány igen régi s jóhirü; megjelenik itt: politikai napilapjok: Ellenzék (XVI. évf.), Kolozsvár (IX. évf.) és Erdélyi Hiradó (VIII. évf.); egyházi és iskolai lapok: Család és Iskola (XXI. évf.); szaklapok: Értesítő a kolozsvári orvos-természettudományi társulat gyüléseiről (XIX. évf.), 1848-49. Történelmi Lapok (IV. évf.), Mezőgazda (II. évf.); folyóiratok: Erdélyi Gazda, az erdélyi gazdasági egylet hivatalos közlönye (XXVII. évf.), Keresztény Magvető (XXV. évf.), Orvos-természettudományi Értesítő, kiadja az orvos-természettudományi társulat (XX. évf.), Magyar Növénytani Lapok (XVIII. évfolyama után megszünt), Vegytani Lapok (XIV. évf.), Erdélyi Muzeum (XII. évf.), Méhészeti Közlöny (XI. évf.), Unitárius Közlöny (VIII. éfv.), Erdélyi Gazdasági Egylet Könyvkiadó Vállalata (VIII. évf.), Petőfi-Muzeum (VIII. évf.), Fiatalság Barátja (IV. évf.), Erdély, az Erdélyrészi Kárpát-Egyesület közlönye (IV. évf.), Kertgazdasági Lapok (III. évf.), E. M. K. E. (II. évf.) és végül Kolozs vármegye hivatalos közlönye (XVIII. évf.).

Egyesületei közül, melyek igen nagy számmal vannak, a már említett erdélyi országos muzeumegylet és az erdélyi irodalmi társaság mellett legjelentékenyebb az Erdélyrészi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE), mely 1884. alakult a hazafiság terjesztésére nemzeti irányu művelődés által; e gyors fejlődésü egyesületnek, mely működését az összes erdélyi részekre kiterjeszti, ma már közel 20,000 tagja s több mint 1 millió frt vagyona van. Az egyesületnek itt székel központja, főtitkári hivatala s igazgató választmánya. Mellette élénk tevékenységet fejt ki a belőle kialakult Erdélyrészi Kárpát-Egyesület (E. K. E.), mely 4 évi fennállása alatt már is sokat tett Erdély szebb vidékeinek megismertetése s hozzáférhetővé tétele körül. Az itt székelő számos egyesület közül említendő még az Erdélyi gazdasági egyesület, az Orvos-természettudományi társulat, a Kolosvármegyei tanítóegyesület, az Erdélyi méhész-egylet, az Erdélyi részek kertészegyesülete, a Dávid Ferenc-egylet, az Atletikai klub, a Kolozsvári jótékony nőegyesület, a Mária Valéria-árvaház-egylet, az Erdélyrészi háziiparfejlesztő egyesület és számos más jótékony, közhasznu, társas s iparos egylet. Jótékony intézetei közül még a szt. Erzsébet-aggház, a városi szegények háza, a Bándi- és Szábel-féle és az Augustaeum-beli aggházak és a katolikus tápintézet említendő. Legnagyobb kórháza a nagyon rossz épületben elhelyezett Karolina országos kórház (200 ágy, évi betegforgalom 2500).

Közgazdaság.

A lakosság foglalkozása. K. lakossága az 1891. évi népszámlálás adatai alapján következőleg oszlik meg foglalkozás szerint: értelmiségi kereset 1007, őstermelés 1455, bányászat és kohászat 3, ipar 6147, kereskedelem 1147, hitel 112, közlekedés 561, járadékból élők 782, napszámos 1384, házi cseléd 2545, háztartás 6743, egyéb foglalkozásu 453, foglalkozás nélküli 14 éven alul 8144, 14 éven felül 1686, letartóztatottak 193. Az iparos népesség közt foglalkozik: tulajdonképeni iparral 4836, élvezeti és személyes szolgálati iparral 1129, vándoriparral 3, házi és népiparral 179. A tulajdonképeni ipar csoportjában van 1228 önálló vállalkozó, 61 tiszt, üzletvezető, mérnök, 35 családi kisegítő, 1447 segéd, 518 tanonc. 1179 munkás, 123 napszámos és 245 szolga. A fennálló 1250 ipari vállalat mindössze 3295 főnyi segédszemélyzettel dolgozott, és pedig volt 591 segéd nélkül dolgozó iparos, 246 vállalat 1 segéddel, 139 vállalat 2, 186 vállalat 3-5, 54 vállalat 6-10, 20 vállalat 11-20 és 14 vállalat 20-nál több segéddel. A kereskedelmi lakosság ekként oszlik meg: tulajdonképeni kereskedelem 1099, házaló kereskedelem 12, ügynök és alkusz 34, közraktárak 2; a tulajdonképeni kereskedelemben van 531 önálló vállalkozó, 78 tiszt és üzletvezető, 76 családi kisegítő, 181 segéd, 52 tanonc, 30 munkás, 8 napszámos és 133 szolga.

Őstermelés. K. nagy kiterjedésü határa a mezőgazdaságnak kedvező lévén, a lakosságnak elég jelentékeny része földmíveléssel és marhatenyésztéssel foglalkozik. A külvárosok közül különösen a hídelvei, kétvizközi s külső-középutcai területek lakói csaknem kizárólag a mezőgazdaságot űzik s a gabonatermelésben és könyhakertészetben egyiránt kitünnek. K. és vidékének piacát ezek látják el élelmi szerekkel. A város területéből az 1885-iki évi kataszteri felvétel szerint szántóföld 4048 ha., kert 432, rét 5184, legelő 2394, nádas 10, szőllő 220, erdő 183 ha.; nem termő terület 554 ha. Az 1893-ik évben volt a bevetett mezőgazdasági terület 4504 ha., ugar 842 ha.; be volt vetve búzával 983, rozsszal 567, árpával 556, zabbal 372, kukoricával 1090 és burgonyával 49 ha.; a termés volt pedig búza 15,791 hl., rozs 8901, árpa 11,721, zab 9618, kukorica 23,485 és burgonya 11,900 hl. A szüret eredménye volt 672 hl. must s 605 hl. bor, mindössze 17,697 frt értékben. Az erdőkből 96 ha. tölgyes s 87 ha. bükk- és egyéb lomberdő; az erdőkből 177 ha. városi birtok. A marhatenyésztés jelentősége kitünik abból, hogy a szarvasmarhák létszáma 7000, a lovaké 900. A mezőgazdaság emelésére szolgál a K.-i gazdasági egylet, az erdélyi országos gazdasági egyesület, 2 gazdasági olvasókör s 1 hitelszövetkezet; a mezőgazdaság fejlődésére ezenkivül a kolozsmonostori gazdasági tanintézet fennállása is jó hatással van.

Ipara elég élénk és fejlett s e tekintetben K. hazánk délkeleti részében kiváló helyet foglal el; a képműipar kevés kivétellel minden ágban képviselve van, de legtöbb a ruházati iparral foglalkozók száma (csizmadia 429, cipész 351, szabó 394), kiknek jó hirneve messze ismeretes; számosan és jól van képviselve az építészeti ipar is (építészet 211, kőműves 225), valamint jeles a kárpitos ipar, asztalos, lakatos és bádogos ipar. Jelenleg a szövészetet kivéve alig van iparág, melynek termékeiért a lakosságnak máshová kellene fordulnia. A gyáripar körében is nagy a haladás, bár nem annyi, mint óhajtani lehetne; legnagyobb gyári vállalata a magyar kir. dohánygyár, mely 1004 munkást foglalkoztat s 1893-ban 1846 q külföldi s 16,858 q belföldi nyers anyagot dolgozott fel, összesen 16,819 q dohánygyártmányt állítván elő (25,5 millió drb szivart s 72,8 millió drb szivarkát). A városban fennálló 6 szeszgyár évenkint mintegy 10,000 hl. szeszt, a kolozsmonostori sörgyár 3000 hl. sört állít elő. Vannak továbbá nagyobb műmalmok 100,000 q őrlési képességgel, két gépgyár, mely főleg gazdasági gépeket állít elő, olajgyár, szappan- és faggyugyertyagyár, gázgyár, papirlemezgyár s kiterjedt államvasúti javítóműhely (220 munkással). A K.-i iparosok emelkedett közszellemének hirdetője a főtéren díszelgő saját palotájuk, melyben a 400 taggal s 100,000 frt vagyonnal biró iparosegylet helyiségei vannak; ezenkivül a különböző iparágak számára 15 különböző ipartársulat. A már fentebb említett iparmuzeum, az ipartanműhelyek és iparostanonciskolák az ipar fejlődésének szintén hathatós támogatói.

Kereskedelem és forgalom tekintetében Kolozsvár ugyan elvesztette azon jelentékeny helyet, melyet régebben a keleti kereskedelem útjában elfoglalt, de a törekvő város újabb időben is, főleg vasútjainak kiépülése óta, szerepet biztosított magának a hazai kereskedelemben. K. ma is az erdélyi részek egyik legjelentékenyebb forgalmi pontja, melynek kereskedése mezőgazdasági s erdészeti termékekben, állatokban, borban, cserhéjben, lisztben és tojásban igen élénk. A kereskedelmet támogató intézmények közül felemlíthető a K.-i pénzintézetek által 1883. felállított áruraktárak, melyeknek évi forgalma 110-130,000 q, továbbá az Első magyar engedélyezett árverési csarnok, a kereskedelmi iskolák. Nagy szerepe van továbbá az 1851 óta fennálló kereskedelmi és iparkamarának. A borkereskedésben az itt székelő erdélyi pinceegylet jár elől. A K.-i állomásról 1894-ben 274,460 q áru továbbíttatott. A marhavásárok élénkek; évenkint mintegy 40,000 drb szarvasmarha és 10,000 ló hajtatik fel; jelenleg komoly törekvés tapasztalható arra, hogy az erdélyi kitünő lovak piacául ismét K. küzdje fel magát.

A pénzintézetek nagy számának szintén része van K. közgazdasági fellendülésében; jelenleg 5 bank, 2 takarékpénztár és 4 szövetkezet, összesen 11 hitelintézet áll itt fenn; u. m. a hitelbank és zálogkölcsöntársulat (1860 óta), a K.-i kereskedelmi bank, a leszámítoló bank, az Economul, az osztrák-magyar bank fiókja, az egyesült erdélyi takarékpénztár (1873 óta), a K.-i takarékpénztár (1868 óta) és mint szövetkezetek a K.-i kisegítő takarékpénztár, a K.-i iparosok hitelszövetkezete, a K.-i önsegélyező egylet s a K.-i gazdák hitelszövetkezete. Ezen intézetek 1.544,000 frtnyi saját tőkével rendelkeznek s forgalmuk (1892) a következő volt: váltótárca 5,085,000 frt; jelzálogkölcsön 3.377,000 frt; kötvényköcsön 1.178,000 frt; értékpapir 1.251,000 frt; a takarékbetétek álladéka volt 10.562,000 frt. Az intézetek tiszta nyeresége 142,600 frt volt (az alaptőke 9,2%-a). Ezen kivül van itt postatakarékpénztár.

Közlekedés. Bár K. nem képezi egy nagyobbszerü vasúti hálózat középpontját, mégis központi fekvésénél fogva ugy tekinthető, mint a királyhágóntuli vasúti vonalak természetes gócpontja. Jelenleg K.-nak csak 3 irányban van vasúti vonala, u. m. a magyar királyi államvasutak vonala Nagyvárad és Brassó felé, a szamosvölgyi vasút pedig Deés felé nyit közlekedési utat. Közlekedési jelentőségét fokozza, hogy itt székel a magyar királyi államvasutak egyik üzletvezetőse, továbbá a marosludas-besztercei vasút igazgatósága, posta- és távirda-igazgatóság s közúti kerületi felügyelőség. A város teületén 142 km. törvényhatósági út van, miből azonban 124 km. kiépíttetlen. Vas posta- és táviróhivatala s városi telefonhálózata (utóbbi 195 beszélőállomással s 402,523 beszélgetéssel). Levélpostai évi forgalma 1.188,300 drb (fejenként 36). Vasúti forgalmának nagysága megitélhető abból, hogy 1893. évben 220,601 utas szállott fel. A helyi közlekedést a K.-i gőzmozdonyu közúti vasút (részvénytársaság) tartja fenn, mely a magyar királyi államvasutak pályaudvarától a Főtérre, továbbá a kül-Magyar-utca végétől a belvároson és a külmonostori utcán át egészen a kolozsmonostori sörgyárig vezet; hossza 7,7 km., a szállított személyek száma 1894. évben 432,624 volt.

Történelem.

K. helyén már a dákok idejében létezett telep; a rómaiak korában Napoca név alatt szerepelt s akkori kiterjedése körülbelül egyenlő volt a mostani városéval; eleinte municipium volt, utóbb colonia rangra emeltetett s a III. sz.-ban Kr. u. Provincia Porolissensis procuratorának székhelye volt. A római város omladékain, a már korábban épült Klusvár körül 1178 táján keletkezett az új helység szász és magyar lakossággal. 1270. V. István már városi kiváltságokkal ruházta fel s hogy gyorsan emelkedett, bizonyítja, hogy már Zsigmond király alatt épült a nagy Szt. Mihály-templom s ugyan e király 1409. a kulcsos városok közé emelte. Ekkor magyarok és szászok egyenlő számmal éltek benne s Mátyás király (ki itt született 1440 febr. 23.) 1458. elrendelte, hogy a főbiró felváltva magyar és szász legyen s a tanács és az esküdtek felerészben magyarok, felerészben szászok közül választassanak. Idővel a magyarok tulsúlyra vergődvén, János Zsigmond alatt kiszorították a szászokat a város igazgatásából. A hitújítás alatt K. egészen megmagyarosodott s nagyobbára elfogadván az unitárius hitet, 1569. mind vallási, mind nemzetiségi tekintetben elszakadt a szász városoktól s a magyar nemesség és értelmiség központja lett; élénk kereskedelme s fejlett ötvösipara folytán gyorsan gyarapodott s «kincses K.» nevet nyert; politikai jelentőségét emelte az a körülmény, hogy bár nem volt az erdélyi fejedelmek székhelye, mégis mintegy 80 országgyülés tartatott itt. Emellett azonban a politikai villongásoktól igen sokat szenvedett, kezdve az 1438. évi pórlázadástól egészen a Rákóczi-féle harcokig. 1538-ban Szapolyai itt tartott serege élén hongyülést. 1551. Izabella királyné a nagy templomban adta át a koronát Ferdinánd követének, Castaldónak. 1575. Báthory István fejedelem a trónkövetelő Békési pártjának fő embereit a nagy piacon lefejeztette, 1594. pedig Báthory Zsigmond a legjobb hazafiak egész sorát fejeztette le, hogy Erdélyt az osztrák udvarnak átadhassa. 1600-ban itt tette le Bocskay a fejedelmi esküt, öt évre rá innen indult ki a fegyveres mozgalom a vallást megszorító rendeletek ellen. 1613. Bethlen Gábort fejedelemnek kiáltották ki s 1623. innen indult ő Ferdinánd ellen. 1658. a törökök ostromolták meg a várost s 1660. csak Linczing János polgármester személyes bátorsága mentette meg a várost újabb török ostromtól. 1687. innen indult ki Károly lotaiai herceg Erdélynek a törököktől való visszahódítására. 1690. az önálló fejedelemség megdőltével a német kormány Nagyszebent kezdte dédelgetni s 1703. a főkormányszéket oda helyezé; ez csak 1790-ben kerülvén ismét K.-ra vissza. K. ekkor az erdélyi részek tényleges fővárosává lőn. A szabadságharcban 1848 nov. 16-án csata volt K. mellett, mire Wardener tábornok a városba bevonult, de dec. 25. Bem szállta meg. 1849 aug. 15. azonban a magyarok kivonulván, az osztrák sereg lepte el a várost. A szabadságharc után a hatósági főhivatalok ismét Nagyszebenbe helyeztettek át, de 1861. a kormány székhelye ismét K.-ra hozatott vissza. A Magyarországgal való egyesítés következtében 1867. véget ért a főkormányszék s ezzel K. fővárosi szereplése, de azért K. nem veszíté el eddigi vezéri szerepét, sőt azóta közművelődési és közgazdasági tekintetben nagyobb lendületet vett, mint azelőtt bármely korszakban.

Kolozsvár-Almási hegység

a Biharhegység Sebes-Kőrös és Szamos közti szakaszának egyik tagja, mely Kolozs vármegyében a Kis-Szamos, Kapus és Almás völgyei között elterül. Közép-hegység, melynek legmagasabb csúcsai sem érik el a 800 m. magasságot s melynek nagyobb része alig emelkedik tul a dombvidék határain. D-i részök általában magasabb, mint az É-i csoportok. A magasabb hegyhátak erdősek, az alacsonyabbak, valamint a hegyoldalak is nagyobbára fel vannak szántva vagy legelőül szolgálnak. A völgyek többnyire nyájasak, termékenyek és népesek, helyenkint azonban posványosak. A nagyobb völgyek a Kapus, Nádas, Borsa és Almás völgyei. A hegységet több irányban szelik országutak, valamint a magyar kir. államvasutak budapest-kolozsvári vonala is erre veszi útját, Bánffy-Hunyad és Egeres közt hágva át a hegység gerincét.

Kolpán

l. Kölpön.

Kolpeurinter

(gör.), a szülészetben használatos műszer gummiból; gomb- vagy hegedüalaku, feje elvékonyodó csőben fut ki, amelyet csappal el lehet zárni, ha alkalmazásánál a gömböt vizzel töltöttük meg. Alkalmazása előtt jól meg kell mosni és fertőzteleníteni; 6 óránál tovább egyfolytában nem hagyható a hüvelyben.

Kolpino

falu Szt. Pétervár (ettől 27 km.-nyire) orosz kormányzóságban, az Izsora és vasút mellett, (1885) 8076 lak., nagy vasöntőkkel, hajó- és hajógépgyárral, fegyvergyárral, amely iparostelepeket izsorai ipartelepnek hivják; ez évenkint 1750 munkást foglalkoztat és 3 millió rubel értékü árut termel.

Kolportázs

(franc. colportage), a könyvkereskedelem az az ága, amely a kolportőrök (l. o.) útján a városi és falusi nép vagyonilag gyengébb osztályaiban keres vevőket. Bővebben l. Házalás és Könyvkereskedelem.

Kolportőr

(franc. colporteur), olyan ember, aki művészi vagy irodalmi termékekkel házal.


Kezdőlap

˙