Königinhofi kézirat

(Rukopis Kralodvorský), 12 kis pergamentlapból és 12 lapszélből álló könyvtöredék, amely ó-cseh nyelven irott epikai és lirai költeményeket tartalmaz. Irása és nyelve után itélve a XIII. sz. végéről v. a XIV. sz. elejéről valónak látszik lenni. A K.-ot Hanka találta Königinhofban 1817 szept. 16. és ugyanez év őszén az u. n. grünebergi kéziratot is felfedezte, amely ugylátszik a IX. sz.-ból származik. A két költeményt 1819 óta számos ízben kiadták (újabban Hanka a Polyglotta Kralodvorského Rukopisu-ban, Prága 1852). Később azután Dobrowszky mind a két kéziratot hamisnak nyilvánította. Ez Palacky, Schafarzik, Gebauer közt élénk vitára adott alkalmat, amelynek eredménye az volt, hogy a két kézirat tényleg hamisnak bizonyult.

Königliche Weinberge

(Vinohrady Královské), kerületi kapitányság Csehországban 364 km2 területtel, (1880) 135,363 lak.

Königsau

l. Konge-Aa.

Königsberg

1. közigazgatási kerület Kelet-Poroszország Porosz-tartományban az orosz határon 21,220 km2 területtel, (1890) 1.172,149 lak., 20 járásra oszlik, ezek a következők:

[ÁBRA]

2. K. in Preussen (Krolewiec, Regiomontum), Poroszország második székes fővárosa, erős vár, az É. sz. 54° 43', a K. h. 20° 30' alatt, a Pregel partján, 7 km.-nyire a Frisches Haffba való torkollásától, több vasúti vonal találkozásánál, (1890) 161,666 lak., nagy vasöntőkkel, gép-, különösen lokomotivgyártással, 16 sörgyárral, gőz- és fürészmalmokkal, dohány-, gyufa-, zongoragyártással és hires marcipánkészítéssel. Kereskedelme is igen jelentékeny; ennek főágai a gabona, őrlemények, len, kender és tea (évenkinti behozatal nagyobbára Oroszország számára 3-5000 t. 4-8 millió márka értékben), borostyánkő, halak, szén, petroleum stb. Az évi bevitel értéke (1892) 187, a kivitelé 143 millió márka. Bár a Pregel hajózható, a nagyobb hajók a folyóviz sebessége miatt a Frisches Hafban, Pillaunál kénytelenek kirakodni. Itt 1892. 1431 hajó érkezett meg 111,423 t. tartalommal és onnan elment 1512, 464,862 t. tartalommal. A Pregelen fölfelé is élénk a hajózás. A halmos területen épült város 3 egykoru önálló városból és ezek külvárosaiból áll; az egykoru önálló városok: Altstadt (a Schlossteich és Pregel közt), a Kneiphof (a Pregel szigetén) és a Löbenicht (a Schlossteich és az új Pregel közt). Körülbelül a város közepét elfoglalja a kastély, hatalmas négyszögü épület (105 m. hosszu, 67 m. széles) magas gót toronnyal 1532-54-ből, ennek Ny-i szárnyában, a kastélytemplomban volt 1701 jan. 18. I. Frigyesnek és 1861 okt. 18. I. Vilmosnak királlyá koronázása; fölötte a muszka terem. K-i kapuja előtt áll I. Frigyes szobra Jakobi és Schlütertől; közelében áll az 1864. leleplezett Kant-emlék, a filozofus bronzszobra Rauchtól; egyéb emlékszobrok még III. Frigyes Vilmos lovas szobra Kisstől, I. Albert és IV. Frigyes Vilmos szobrai. A kastélyon kivül a kiválóbb épületek: az új egyetem Stuler tervei szerint készített renaissance-épület, a városi muzeum mintegy 300 újabb és 52 régibb olasz mesterektől való képpel; a Kneiphofban a gót dom, amelynek építését 1333. kezdték meg és a XVI. sz. közepén fejezték be, I. Albert porosz herceg síremlékével; az altstädti új templom; a börze; a Bessel által berendezett csillagvizsgáló és a Prinzessinstrasseban a Kant-féle ház a következő felirattal: «Immanuel Kant wohnte und lehrte hier von 1793 bir 1 Febr. 1804». K. kulturális intézményei között az első helyet foglalja el az 1544. I. Albert porosz herceg által Collegium Albertinum néven alapítot egyetem, amelynek a XVIII. század közepén több mint 2000, 1893-94-iki téli félévben pedig 709 hallgatója és 106 docense volt. Hozzá tartozik 9 különféle szeminárium, az 1811-13. épített csillagvizsgáló, a mezőgazdasági akadémia és a könyvtár (220,000 kötet, 1100 kézirat). A különféle nép- és középiskolákon kivül van még műipariskolája, kereskedelmi-, gépész- és más szakiskolája, egy zenekonzervatoriuma; műcsarnoka stb. K. a korábbi századokban meg volt erősítve; 1814. nyilt várossá tették; 1843. azonban újabb erődítésekkel fogták körül. erődítményeinek száma 12, még pedig 6 a Pregel jobb- és 6 a balpartján, amelyekhez közbe-közbe még néhány kisebb járul. A város belsejében majdnem a félvároson keresztül húzódik D-ről É-felé a Schlossteich, amelyet barátságos kertek fognak körül. Közelében a Samlun É-i partján több tengeri fürdő van, amelyek közt a legjelentékenyebb Cranz. K.-et 1255. a német lovagrend alapította. Eredetileg 3 külön városból (l. fentebb) állott. Midőn Marienburgot a lengyelek 1457. elfoglalták, K.-t tették a nagymesterek, 1525-1618-ig pedig a porosz hercegek székhelyévé. 1701 jan. 18. itt koronáztatta meg magát porosz királlyá III. Frigyes brandenburgi választó és ez esemény emlékére alapította a fekete sas-rendet. 1757-62-ig az oroszok tartották megszállva. 1807. a franciák foglalták el és 1.748,350 tallér hadi sarc fizetésére kényszerítették. Kant, Herder és Hamann itteni működése folytán Németország szellemi életében is jelentékeny szerepet játszott. V. ö. Schubert, Zur 600-jährigen Jubelfeier K.-s (1855). Prutz H., Die Albertus-Universität in Königsberg im 19. Jahrhundert (1894).

3. K. in der Naumark, az ugyanily nevü járás székhelye Frankfurt porosz kerületben a Rörike és vasút mellett, (1890) 5864 lak. Neumarkban a legrégibb és legszebb gót templommal. A brandenburgi őrgrófok és a pomerániai hercegek közti háboruban jelentékeny szerepe volt. - 4. K. in Franken, a szász-koburgi hercegek birtokaitól körülfogott és a bajor Alsó-Frank-kerülethez tartozó város, vasút mellett, (1890) 843 lak. Ismeretes mint Regiomontanus (l. o.) szülővárosa, kinek emlékét a piacán fölállított szobra hirdeti. - 5. K., város Falkenau cseh kerületi kapitányságban az Eger jobbpartján, vasút mellett, (1890) 3849 lak., jelentékeny asztalos iparral, pamutfonással és szövéssel, sörgyártással és barnaszénbányával. Közelében van Maria-Kulm (l. o.).

Königsberger

Leo, német matematikus, szül. Posenben 1837 okt. 15. Tanulmányait Berlinben végezte és u. o. 1860. a katonai iskola tanára lett; 1864. Greifswaldban, 1869. Heidelbergában lett egyetemi tanár, 1875. átment a drezdai műegyetemhez, 1877. a bécsi egyetemhez és 1884 óta megint a heidelbergai egyetemen tanárkodik. Főleg az elliptikus függvényekkel és a differenciál egyenletekkel foglalkozik. Nevezetesebb művei: Vorlesungen über die Theorie der elliptischen Functionen; Die Transformation u. die Modulargleichungen der elliptischen Functionen; Vorlesungen über die Theorie der hyperelliptischen Integrale; Geschichte der elliptischen Functionen in den Jahren 1826-29; Allgemeine Untersuchungen aus der Theorie der Differentialgleichungen; Lehrbuch der Theorie der Differentialgleichungen.

Königsbergi töredék

A XIII. sz. első harmadából való Halotti Beszéd után két évszázadon keresztül más összefüggő nyelvemléket föl nem mutathatunk, mint ama rövid kézirat-töredéket, melyet a königsbergi egyetemi könyvtárban egy XIV. századbeli, teologiai tartalmu latin kódexnek a szövege elé kötött pergamenlapján Zacher Gyula dr. germanista 1862 végén vagy talán 1863 legelején fedezett föl, az u. n. K.-et. E nyelvemlékről a hirt Pott Ágoston hallei egyetemi tanár küldte meg Toldynak a hasonmással egyetemben s ez az akadémiában 1863 julius 13. szólt róla először, a róla igért tanulmányt azonban nem készítette el. Mindeddig összesen 9 sor volt e nyelvemlékből ismeretes. Azonban 1894. Szily Kálmán, az akadémia főtitkára, könyvészeti és paleográfiai fölvilágosításokat kérvén a fontos emlék felől a königsbergi egyetem könyvtár-igazgatóságától, innen Schwenke dr. igazgatótól azt az érdekes értesítést nyerte, hogy a pergamenlapnak a kötésbe becsiptetett részén, kissé kifeszítve, még több magyar szó is előtünik, amelyek eddig láthatatlanok voltak. E hirre Szily Kálmán a könyvtártól a kötés fölfejtését kérte, valószinünek tartván, hogy a könyvkötő a szétvagdalt pergamenlap többi darabjait is felhasználta. E sejtelem nem is volt alaptalan, mert azóta a könyvből 5 pergamenszalagot fejtettek ki s ezeken világosan olvasható magyar szöveg töredékeit lehetett fölfedezni. Hogy a fontos nyelvemléknek ez újabban napfényre jutott töredékeit nagyobbára kibetüzve birjuk, az Nagy Gyula érdeme, ki fáradságos paleográfiai mesterpróbával a szalagok szövegét részint kiolvasta, részint valószinüséggel visszaállította. A K. nyelve hangtani, helyesirási s alaktani tekintetben jobbára a Halotti Beszéddel egyezik. Érdekes az -at -et névszó képzőnek v-vel teljesebb formája: kezdetvitűl, sziletetvi (mint a Halotti Beszédben intetvinek, ildetvitűl, s még ma is hitves a hites-társ mellett). A mai -ből és -be ragok helyén még a belől, belé névutókat találjuk: ágbelől, mogzotbelől, pusztébelé (e helyett posztóbelé). Érdekesebb szók: bezzögség a. m. bizonyság, huny a. m. csillag. Bőven tárgyalta e nyelvemléket Zolnai a Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás előtti korból c. könyvben s a Magyar Nyelvőrben 1895. (Tőle vettük át a K. történetét.)

Königsbrück

város Bautzen szászországi kerületi kapitányságban a Pulsnitz és vasút mellett, (1890) 2414 lak., szép kastéllyal és vastartalmu ásványvizforrással.

Königsee

Schwarzburg-Rudolstadt hercegség K. nevü járásának székhelye, a Türingiai-erdő lábánál a Rinne mellett, (1890) 2706 lak. Kelmefestéssel és ólomfehér-készítéssel; bőr- és sörgyártással.

Königsegg

ősnemes sváb nemzetség, mely a VII. sz. közepéig viszi vissza származását, amikor Cuno v. Chuno, az elzászi fejedelmi ház sarja, Altsdorf közelében Chunsegge (Chunigseck) várat építette. Innen a család neve. Történetileg biztos adataink a XV. sz.-ban kezdődnek, amelynek első éveiben Ulrich nemes, «Herr von Königseck» Sulgaui Erzsébet grófnőt veszi nőül. Ettől kezdve emelkedik a család. 1470. már bárói rangot nyer. A XVII. sz. elején két ágra szakadt: a Rothenfels és Aulendorf ágra. Az elő és régibb ágat königseggi és rothenfelsi báró K. Hugó (1595-1666), cs. és kir. valóságos kamarás és birodalmi udvari tanácsos alapította. Fia Lipót Vilmos (1630-1694) birodalmi alkancellár, 1665. birodalmi grófi, 1675-ben udvari pfalzgrófi méltóságot nyer. Magyar honosságot Károly Ferdinánd (kinek fiága kihalt) és Ferenc Hugó az 1752. erdélyi III. t.-c. által nyertek, s a család ősi birtokai Rothenfels és Staufen Boros-Jenővel és Boros-Sebessel cseréltettek ki. (Szentesítést nyert 1804.) A másiknak, az Aulendorf ágnak alapítója aulendorfi báró K. János György (1598-1666), Ferdinánd és Zsigmond főhercegeknek tiroli főkamarása, csász. és kir. valóságos belső titkos tanácsos, birodalmi grófságot nyert 1629 jul. 29. (Az örökös tartományokba bekebelezve 1666 febr. 6.) Magyar honosságot 1751. (XL. t.-c.) aulendorfi K. Siegfried Károly nyert, mint az oroszlánykeői és illavai uradalomnak birtokosa. A család jelenlegi feje: K. Gusztáv, csász. és kir. kamarás, a Szent István-rend vitéze (szül. 1813 ápr. 19.). 1843 nov. 14. nőül vette keresztszegi és adorjáni Csáky Gizella grófnőt.

Königsfelden

egykori apátság Aargau svájci kantonban Bruggtól 1 km.-nyire, helyén ma egy őrültek háza áll. Az apátságot (Klarissza-apácák) Ágnes magyar királynő, III. Endre király özvegye alapította, atyjának I. Albertnek 1308. történt meggyilkoltatása után. A klastromból csak a templom és Ágnes királynő lakása maradt meg.


Kezdőlap

˙