Kőszeghy

1. Cecilia, emigráns magyar nő, szül. Rodostóban 1795., megh. u. o. 1889. Atyja, K. Gergely (szül. 1769., megh. 1826.), előbb angol és orosz, majd (1811 óta) francia konzul volt Rodostóban; anyja, Vitali Veronika, 1832. még élt. K. férje, Nama Saih Chodgia, ki a város leggazdagabb gabonakereskedője volt, a róm. kat. keleti misszió buzgalmából keresztény hitre térített arab ősök utóda volt. Fia, Péter Aslan, jelenleg Rodostóban osztrák-magyar konzul.

2. K. Károly, operaénekes, született Kőszegen 1820., hol atyja, Purt István tanító volt, megh. Újpesten 1891. Első iskoláit Kőszegen végezte, majd Sopronba ment tanulmányait folytatni s az ottani liceumban teologiát végzett s tagja lett a zeneegyesületnek, melynek hangversnyeiben sokszor sikeresen működött. A 40-es évek elején Bécsbe ment, hol szintén folytatta teologiai tanulmányait, magát az egyházi pályára szánván. Erőteljes, szép hangjával feltünt s főleg Leitner tábornok ajánlatára Majer Karolina, akkori hirneves operai primadonna s énektanárnőhöz került. Itt ismerkedett meg vele Bartay András, 184. a nemzeti szinház akkori igazgatója s azonnal szerződtette is a magyar operához, melynek azóta folyton elsőrendü tagja maradt egészen az új operaház megnyiltáig, amikor nyujdíjba vonult. Negyven éves művészi pályája mindvégig a magyar nemzeti szinház kötelékéhez volt kötve, melytől sem magasabb ambició, sem anyagi spekulációból soha meg nem vált. Részt vett számtalan nyilvános hangversenyben s minden magyar művészeti mozgalomban. Fiát, Gézát kiváló zenészeti nevelésben részesítette, ki több sikerült eredeti operettet s népszinműi zenét is irt, ki azonban korán költözött sírba atyja után (1894 ápr. 30.).

3. K. Pál, Bercsényi Miklós gróf titkára volt; szül. éve bizonytalan, megh. 1703 körül. Atyja, K. György, Bercsényi ungvári tiszttartója volt s a gróf a jó latin s egyébként is szép készültségü ifjut, ki épp oly hivséggel ragaszkodott hosszá, mint atyja, már korán maga mellé vette belső titkárul. K. aztán ily minőségben kisérte el urát pozsonyi és bécsi utazásaira s a táborokba is; mikor pedig Bercsényi második házasságát ünnepelte (Csáky Krisztina grófnővel 1695-ben), K., aki poéta is volt, szép magyar dicskölteményt (Bercsényi házassága, kiadta Thaly Kálmán) irt a boldog pár tiszteletére. E nagy terjedelmü költemény eredetije most is megvan a varsói Krasinszky-könyvtárban.

4. K. Zsuzsánna, gróf Bercssényi Miklósnak Rodostóban elvett harmadik neje, szül. 1700 körül, megh. Jaroszlavban 1750 márc. 21. Bercsényi régi hű titkárának, a versirásban is jártas K. Pálnak volt leánya, kit atyja halála után a gróf s a grófnő neveltettek föl udvarukban; mikor pedig (1710 végén) Lengyelországba menekültek, a még nem tiz éves kis árvát magukkal vitték. K. azután soha sem hagyta el Bercsényit, kinek rokonszenvét annyira megnyerte, hogy Csáky Krisztina grófnő halála után (1723) a közel 60 éves nagynevü főúr (okt. 15.) nőül vette őt. K. szerényen és odaadó hűséggel ragaszkodott a grófhoz, kit 1725-iki halálos betegségében önfeláldozóan ápolt s midőn özvegyen maradt (nov. 6.), soha többé férjhez nem ment, őt haláláig számkivetésben töltötte életét.

Kőszegiek

igy nevezhetők az 1274. a fövenyi csatában elesett Henrik tótországi bán ivadékai mindaddig, mig állandó családneveket (Herczeg, Kakas, Rohonczi, Tamássy) nem vettek föl. Németujváriak-nak nevezik ugyan őket történetiróink, mert ősük a mai Németújvárt, mikor ezt még Küszinnek hivták, monostort épített. E réven azonban csak a Küszini vagy, mint mások irják, Güssingi név illetné meg őket, nem Németújvári, mert biztos, hogy Németújvárt nem ők építették és jogosan nem is birták. Ellenben a vasvármegyei Kőszeg várost ők alapították, kiváltságokkal ők ruházták fel, történetük mindig e körül forog, ugy hogy nagyobb joggal senki sem viselheti a Kőszegi nevet, mint ők. A XIV. sz.-ban éltek közülök: András, Ivánnak Gergely nevü fiától származó unokája, 1314. zalavármegyei főispán volt. 1320. föllázadt a király ellen, de bár több osztrák lovag jött segítségére, Kőszeg mellett leverték a királyi csapatok s Kőszeget elvesztette. II. János, ragadványnéven Farkas, Ivánnak fia. Ő meg 1326 körül lázadt fel I. Károly király ellen, de szintén szerencsétlenül, mert a kőszegi két várat, Sárvárt és Németújvárt elvesztette, illetőleg Németújvárt a békeszerződés szerint visszaadta. Kőszeg ekkor végleg a király kezén maradt. II. Miklós, az említett András testvére, Róbert Károly hive lett 1308. 1311-13-ig tárnokmester volt, 1314. e hivatalában unokabátyja, Herczeg János (III. Henrik fia) váltotta föl. V. ö. Századok 1895. 141-48.; Hazai okm. 124, 151, 147; Anjoukori okm., II. 344 fejez., Cod. Dip. VIII/3. 279.

Kőszegi hegység

a dunántuli Alpok egyik nagyobb csoportja, mely Vas vármegye ÉNy-i részében, Kőszegtől Ny-ra emelkedik. A hegység közvetlenül Kőszeg felett emelkedik s főgerince innen folyton emelkedve DNy-ra húzódik, majd Ény-ra kanyarodik s a Vágod melletti nyereg (502 méter) által a Borostyánkői hegységgel (l. o.) függ össze. A szabályosan kifejlődött s kristályos kőzetekből felépült gerinces hegység É- és D-felé kisebb-nagyobb mellékágakat bocsát, melyeket többé-kevésbbé párhuzamos, mélyre bevágódott völgyek választanak el egymástól. A főgerinc magasabb csúcsai K-ről Ny-felé az Óház (609 m.) régi várromok nyomaival, Zeigerhegy (665 m.), Gendig (720 m.), Irottkő (833 m., az egész hegység s a Dunántul legmagasabb emelkedése), Nagy- és Kis-Szarvaskő (862 és 840 méter); a mellékgerincek egyes csúcsai szintén 6-700 méter magasságig emelkednek. A K.-et kiterjedt erdőségek borítják, melyekben a fenyő is fellép, keleti végső lejtőit szőllők takarják, Ny-i szakaszában helyenkint a magasabb részek is fel vannak szántva. Az egész főgerincet mélyebb nyereg sem horpasztja be, ezért közlekedési út sem vezet rajta át. Annál nagyobb számmal járják keresztül turista-utak, melyeket a Magyar Turista-Egyesület kőszegi és vasvármegyei osztályai jeleztek, amelyek a magasabb csúcsokon messzelátókat is állítottak fel. A K. belsejében csak kevés község van, D-i alját azonban számos község szegélyezi.

Kőszeg-szombathelyi h. é. vasút

Hossza 17,06 km. Tényleges befektetési tőkéje 313,600 frt. Ennek megszerzésére kibocsátottak 150,000 törzs- és 167,900 előbbségi részvényt, összesen 317,900 frt névértékkel. Jellege: síkpálya. Igazgatóság székhelye Kőszeg. Üzemkezelő a déli vasút.

Kőszekrény

hazánkban a patakok és kisebb folyók szabályozásánál és fa-úsztatásra s tutajozásra való berendezésénél legáltalánosabban használt szerkezet. Ilyképen építtetnek nálunk legtöbb esetben a parttámasztó és terelő falak, a párhuzamos művek, sarkanytuk, gereblábak stb. A szerkezet egyszerü. Az 1,50-2,00 m. távolságban fekvő és a fal homlokát s hátát képező két gerendafal, vagy csak gömbölyü szálfafal, felváltva keresztkapcsokkal van egymással egyesítve. A belsejében eképen keletkező közök nehezékképen kövekkel töltetnek ki. Innét a K. elnevezés. Hogy a töltelék el ne sülyedjen és a viz által el ne sodortassék, ha a K. alámosatik, az alsó keresztkapocs-sorra a (1. ábra) fenék- v. súlypadolatot b kell helyezni s erre kell azután a köveket hányni. Ilyen súlypadolat 8-10 cm. vastag rudakból áll, melyek közvetlenül egymás mellé helyeztetnek.

[ÁBRA] Kőszekrény.

Kőszén

ásatag szén. A K. megnevezés különféle ásatag szénre vonatkozik. A különféleséget már a szén külseje árulja el, de mindannyi megegyezik abban, hogy évezredek során keletkeztek a viz alá került v. a föld alá temetett őskori növényekből. Minél idősebb a K., annál kevésbbé ismerhető fel rajta növényi eredése. Mindazonáltal képesek vagyunk a különböző geologiai korszakokban keletkezett K.-re nézve megállapítani, hogy milyen növények alkották azt a növényzetet, melyből ama tömérdek szén keletkezett. Egyrészt a K.-en még látható (sokszor csak nagyítóval vékony csiszolatban) növényi szerkezet, másrészt a K.-et fedő rétegben található növényi lenyomatok árulják el, miféle növények járultak a szén képződéséhez. A keletkezés korára nézve, a megszenesedés mértéke szerint a K. különböző fajtáit lehet megkülönböztetni. Legfiatalabb és legtökéletlenebb szén a turfa v. tőzeg; régibb, de még tökéletlenül szenesedett meg a barnaszén; még régibb és már a megszenesedés nagy fokát mutatja a bársonyfekete igazi kőszén v. feketeszén; legrégibb és legtökéletesebben szenesedett meg a vasfekete antracit.

A K. képződési folyamata a következő: Minden szerves testben, tehát a növényekben is van karbonium, oxigénium, hidrogénium és nitrogénium (C, O, H, N). A növény, ha elhalt, csakhamar bomlásnak indul. Másforma a bomlás, ha a növény a levegőn marad és más, ha attól elzáratik. A levegőn a növény széntartalmának legnagyobb része széndioxiddá (szénsavvá), a hidrogénje vizzé oxidálódik; a növény porhanyóssá válik, elkorhad és a földdel összekeverődve a televényföldet v. humusztalajt képezi. A televényföld a növényeknek szárazon való elkorhadásából képződött. Máskép áll a dolog, ha az elhalt növény viz alá kerül v. a föld alá temetődik és igy a levegőtől (ennek oxigénjétől) elzáratik. Ekkor a szén nem egyesülhet a levegő oxigénjével széndioxiddá, sem a hidrogén vizzé. Az oxigén, a hidrogén csak lassan, csak hosszu idő mulván válhatnak ki a növényből. A növény eleinte megbarnul és mennél több oxigén, hidrogén és nitrogén távozott el belőle, annál inkább feketedik, szenesedik, tehát K.-né lesz. a szénképződéshez a levegő elzárásán kivül különösen még két tényező szükséges: hosszu idő és nagy nyomás. Mennél hosszabb ideig volt a növény a levegőtől elzárva, annál tökéletesebb a megszenesedés. A nagy nyomást az eltemetett növényzet fölött levő rétegek, kőzettömegek súlya gyakorolja. Mennél nagyobb e nyomás, annál rövidebb idő alatt történik a megszenesedés; ahol a nyomás csekélyebb, ott jóval több idő kell ahhoz.

A K.-nek alkotórészei részben szervesek, részben szervetlenek, utóbbiak adják a hamut. A szerves alkotórész elemei: karbonium, hidrogén, oxigén, nitrogén, kén, tehát ugyanazok, mint a növényekben, melyekből a szén keletkezett. A szenek százalékos összetétele a növényektől abban különbözik, hogy bennök a széntartalom nagyobb és pedig annál nagyobb, minél régibb időben képződtek. A széntartalom növekedésével az oxigén és hidrogén mennyisége csökken, miként a következő százalékos összeállításból kitetszik:

 

C

H

O

Fa

50

6,3

43,7

Tőzeg

58

6,0

36,0

Barnaszén

70

5,0

25,0

Kőszén, feketeszén

82

5,0

13,0

Antracit

95

2,5

2,5

Az igazi K. v feketeszén legjellemzőbb tulajdonsága, hogy poralakban v. darabokban, levegő kizárása mellett hevítve, egy tömeggé forr össze, azaz kokszolható. Kivétel a zsilvölgyi barnaszén, amelynek egyes rétegei kokszolhatók, de a koksza nem olyan tömör és kemény, mint a valódi K.-é. A valódi K. a barnaszéntől és tőzegtől abban is különbözik, hogy kálilúggal főzve nem változik, holott ezek a kálilúgot megbarnítják. A valódi K. és antracit hevítésekor ammoniákos, tehát alkalikus reakcióval biró gázokat fejleszt, a többi fosszil tüzelőanyagok gázai pedig savanyu reakciót adnak. Az igazi K. és antracit gázai aromás szénhidrogéneket adnak, a többiek gázait a metáncsoportba tartozó szénhidrogének jellemzik. Ha a K. hosszabb ideig fekszik a levegőn, tulajdonságai teljesen megváltoznak, a K. elmállik. Ha nagy tömegekben an az atmoszferiliák hatásának kitéve, önmagától kigyulad. A kigyulás oka a következő: Minden K. a levegőn hőfejlődés közben oxigént abszoreál, ennek következtében rövid idő alatt több meleg és ezzel magasabb hőmérséklet keletkezik, mint a pirit lassu oxidációja közben. Az oxigén abszorbciójából előálló hőemelkedés megindítja a kémiai reakciót az oxigén és szén éghető anyaga közt, miközben ismét újabb melegmennyiség fejlődik, mely most már rendesen elegendő a K. kigyuladására. A K.-ek rendesen nagy telepekben teremnek, gyakran többszörösen egymás fölött levőkben és pedig agyagpala, palás agyag és homokkő között. A K.-telepekben igen gyakoriak a vetődések (l. o.). A telep vastagsága nagyobb különböző 0,6 m.-től 30 m.-ig. A legtöbb és legjobb K. a K.-szisztémában képződött (l. o.), de alig van szisztéma, melyben K. ismeretes nem volna. A hazai K.-ek legnagyobb mennyisége a harmadkorban képződött, de van régibb is, nevezetesen az ajkai (Veszprém vármegye) a krétából, a pécsi és steierlaki a jurából, nevezetesen a liaszból, a szekuli és eibenthali a K.-szisztémából.

Nincs ásványi anyag, a vasat kivéve, amely a kulturember életében oly nagy szerepet játszana, mint a K. A K.-nek köszöni ugyszólván valamennyi iparág fellendülését és nélküle alig fejlődhetett volna az ember a művelődés mai magas fokára. Igazi nagy nemzetgazdasági jelentőségét azonban csakis a XIX. század kezdetén ismerték fel, amidőn a gőzgépek nagy fontosságát mindjobban és jobban tanulták megbecsülni. Legtöbb K.-et termel Anglia, körülbelül 160 millió tonnát évenkint; ezután az Egyesült-Államok 110 millió tonnát; Németország 70 milliót, Franciaország 20 milliót, Belgium 18 milliót, Ausztria-Magyarország 17 millió tonnát. A Földön körülbelül 25 millió mm. K.-et fogyasztanak mindennap. Az egyes K.-fajokat illetőleg rövid összefoglaló ismertetésük a következő:

1. Az antracit, a legrégibb és legtökéletesebb K., vasfekete, néha szürkésfekete, kagylós törésü, erősen fémes fényü, gyakran héjas szerkezetü. Majdnem tiszta szén, széntartalma 85-94%-ra rúg; hidrogén 0,9-5%, oxigén és nitrogén 2-6%, hamuja 0,9-12%. A szenesedésnek legutolsó poduktuma; néha szoros kapcsolatban lép fel a fekete szénnel és egyazon K.-telepben a feketeszénből az antracitba mindennemü átmenet lehetséges. Szilur, devoni és kőszén-szisztémabeli rétegek közt találni telepekben, fészkekben avagy egyes kisebb tömegekben. A telepek vastagsága 4-16 m. Helyenként a feketeszén- és barnaszéntelepek közt mint lokális képződmény ismeretes, amikor vulkánikus kőzetek feltörésének eredménye, amennyiben a feltörés közben előállt meleg és nyomás változtatta az illető szenet antracittá. Az anracitról sokáig azt hitték, hogy hasznavehetetlen és nem is bányászták, különösen nem fűtési célokra. Csakis az újab időben ismerték fel nagy jelentőségét és mindenütt ott, ahol erős, tartós melegre van szükség,a legfényesebb eredménnyel használható. Különösen kohókban nagyon alkalmas.

2. Az igazi K., vagy röviden csak K., vagy feketeszén, bársonyfekete, fekete karccal, kagylós töréssel; a szilurtól kezdve a kréta-szisztémáig kéződött szenek, tehát az első- és másodkoruak tartoznak az igazi K.-ek közé, főképen pedig a K.-szisztémában képződöttek. Külsőre és általában kőzettani szempontból a fiatalabb, vagyis harmadkori szenek néha egészen hasonlítanak az igazi K.-hez, viszont az igazi K., melyről biztos, hogy régibb koru, feltünően hasonlíthat a fiatalabb barnaszénhez. Széntartalma 75-85%, hidrogén 1,75-7,85, oxigén 0-20, nitrogén 1-2%, hamu 5-20%. Kálilúggal főzve nem változik. Külső tulajdonságok szerint szokás megkülönböztetni: palás szenet, leveles szenet, durva szenet (ez szabálytalan darabokra esik szét), rostos szenet, koromszenet (földes, erősen szint ereszt), szurokszenet (szurokfekete, zsírfényü). Az igazi K.-hez tarozik a gyertyaszén is (cannel coal, candle coal, l. o.). A fentebb említett beosztása a szeneknek: sovány, zsugorodó és tapadó K.-re, legfőképen az igazi K.-re vonatkozik. A hazai szenek közül az aninai és steierlaki (kereskedésben rendesen oravicai néven ismeretes), a drenkovai (Krassó-Szörény vmegye), a pécsi és az ajkai szén igazi K. Európában a legnagyobb igazi K.-telepek Angliában vannak.

3. A barnaszén, igen fiatal, leginkább harmadkoru, világos v. sötétbarna szinü, arca barna (a zsilvölgyit kivéve, mely fekete), a fás szövet rajta gyakran szabad szemmel látható. Amely barnaszénben a fás szövet nagyon is feltünő, annak neve lignit. Összekötő kapcsot képez a jelenben is egyre képződő turfa és a régebbi igazi K. közt. Széntartalma 50-75%, hidrogén 3-5, oxigén 26-37%, nitrogén 1-2%, hamu 1-6%, nem számítva persze az agyagot, homokot, palát stb., melyekkel a barnaszén rendesen keverve van és melyektől teljesen nehezen szabadítható meg. Az eocén barnaszénben rendesen több a szén, mint a neogénben, nevezetesen a miocénben és pliocénben, ezekben azonban több az oxigén, mint amazokban. Hazánk legnagyobb kiterjedésü széntelepei barnaszenek.

4. A turfa v. tőzeg (l. o.).

Az első kőszénbányát Magyarországon Sopron városa vidékén Brennberg mellett nyitotta meg egy Németországból bevándorlott kovács 1765. 1780. szintén egy kovács fedezte fel a zsemlyei széntelepeket Komárom vmegyében; körülbelül ez időben kezdték a dománi széntelepeket is mívelni Krassó vmegyében Resica mellett; 1790. pedig a stájerlaki széntelepeket fedezte fel egy Máriazellből bevándorolt favágó és 1792. nyitottak ott szénbányákat, melyek azóta Magyarországban nagy jelentőségre emelkedtek. A jelen század első évtizedében kezdték a Baranya vmegyében levő pécsi széntelepeket mívelni, de csak 1860 óta emelkedet az ottani szénbányászat mostani jelentőségére. Körülbelül ugyanakkor nyitották meg Esztergom vidékén Sárisáp mellett az annavölgyi szénbányákat is. A 40-es években nyitották meg Nógrád vmegében a salgótarjáni szénbányákat, ugyanebbe az időszakba esik a Szörény vmegyében fekvő berszászkai és eibenthali széntelepek mívelésének kezdete. Veszprém vármegyében a 60-as években a szápári és a 70-es évek kezdetén az ajkai szénbányákat kezdték mívelni. Magyarországon 1887. termeltek 17.234,396 q barnaszenet 4.998,150 frt értékben és 7.864,801 q feketeszenet 3.788,041 frt értékben, összesen 25.098,477 q szenet 8.786,191 frt értékben.

Mig a kőszénbányászat a legtöbb európai államban a bányászat általános szabadságában részesül, döntő szempontul fogadtatván el az, hogy a bányászat nem lehet a földbirtok érdekeinek alárendelve, addig hazánkban, jóllehet az 1827-iki országos választmányi és az 1844-iki országos bányatörvényi javaslatok elvileg elismerték, hogy a kőszén kérdése a bányajog köréhez tartozik, a K. a telek tulajdonának tartozékát képezte. A 1854 máj. 23-iki osztrák általános bányatörvénykönyv a K.-et is a bányaúrjog, vagyis a fejedelem kizárólagos rendelkezése alá tartozó u. n. fentartott ásványok közé sorozta, s a földtulajdonosoknak s jogutódjaiknak csak azt a kedvezményt engedélyezte, hogy a törvény életbeléptétől számítandó 5 év alatt - tehát 1859 október hó végéig - szabadságban álland minden mást, ki még birtokban nincs, annak használatából kizárni s a K. vájását maguknak űzni; az 1861-iki orsz. bányászati értekezlet azonban abból a szempontból indulva ki, hogy hazai törvényeink a bányászati szabadságnak a K.-re kiterjesztését nem támogatják, a földbirtokosok javára mások kizártával a fentebb említett záros határidőt kötött K.-bánya nyithatási s felkérhetési előjogot akként élesztette fel, hogy bányászati adomány és kőszénkutatási engedély a földbirtokos beleegyezése nélkül senkinek sem adható s igy bányajogosítványt a K.-re nézve csak a földtulajdonos igazolt beleegyezésével lehet nyerni; a bányatulajdonos, ki másnemü ásvány termesztése mellett K.-et is előállítana, azt a termesztési költség aránylagos megtérítése mellett a földbirtokosnak átengedni köteles. A hazai iparra kiváló fontossággal biró K. kérdésének, az általános bányaszabadság értelmében rendezése, törvényhozásunknak egyik fontos feladata.

Kőszénmész

a kőszén-szisztémában (l. o.) nagy tömegekben képződött mészkő.

Kőszén-szisztéma

(Karbon-szisztéma, l. a mellékelelt képet), a Föld ókorának vagy első korának, a paleozoos kornak ama szisztémája, mely a kor rétegcsoportjainak teljes kifejlődése mellett a devon-szisztémára telepszik, fedője pedig a diasz- v. perm-szisztéma rétegei. Helyenkint roppant nehéz a megkülönböztetés, különösen a diasz felé. Régente azt hitték, hogy a kőszén a Földnek csupán e szakában képződött, azért a K. vagy karbon megnevezés az egész rétegcsoportra.

KŐSZÉN-SZISZTÉMA.

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

[ÁBRA]

Ma tudjuk, hogy az igazi kőszén más geologiai szisztémákban is megvan (diasz, triasz, kréta) és hogy vannak a karbonos lerakódásokkal egykoru rétegek, melyek kőszenet nem is tartalmaznk. Mindazonáltal a legnagyobb mennyisége az igazi kőszénnek a K.-ban képződött, amiért eléggé igazolt a név használata ma is. Százados emelkedésekkel kezdődhetett a Földnek e periodusa, aminek következtében a kontinensek az oceánok rovására terjeszkedtek. A tengerektől elhódított területeken a légkörbeli csapadék gyült meg, mivelhogy folyórendszerek a vizet még nem vezették le. Ennek következtében mocsaras területek állottak elő, melyekben dús növényzet ütötte fel tanyáját, valóságos dsungeleket képezve, melyek a kőszén képződéséhez szolgáltatták az anyagot. E szisztéma rétegeinek lerakódása a Föld ama idejébe esik, amikor a kontinenseken az edényes kriptogámok, nevezetesen a páfrányok, zsúrlók, kalamiták, szigilláriák, annuláriák és lepidodendronok óriási fejlettséget értek el és rengeteg erdőket alkottak, továbbá, amikor a Földön az első amfibiumok (kétéltüek) jelentek meg és a tenger faunájában, különösen a fusulinák és krinoideák uralkodtak. Az edényes kriptogámok és az első amfibiumok korának is volna nevezhető. Kőzetének anyaga homokkő, konglomerát, mészkő, agyagpala és palásagyag, mely két utóbbi kőzet gazdagon tartalmazza ama növények lenyomatait és általában kövületeit, melyek a kőszénhez az anyagot szolgáltatták. Maga az akkor képződött kőszén részint feketeszén a legkülönfélébb változatokban, részint pedig antracit. Egyazon kőszéntelepet az egyik helyen feketeszén, a másikon antracit alkothatja, aszerint, amint a települési viszonyok a növény bomlását jobban v. kevésbbé mozdították elő. A kőszéntelepekkel szoros kapcsolatban elég gyakran találni agyagos szferoszideritet, valamint általában vasérceket. Gipsz, anhidrát, dolomit és kősó is fellép helyenkint.

Ami a részletes K.-nak paleontologiai jellemzését illeti, a növényvilág a devonhoz képest roppant gazdag ugyan, de a mai flórához képest még mindig rendkivül szegény, tekintve különösen a növény-alakokat. A kétszikü növények még tökéletesen hiányzanak, a cikadeák és koniferák pedig kevés számmal vannak. Majdnem kizárólag a kriptogámokra szorítkozik a növényvilág. Az egyének rengeteg száma és óriási kifejlődése jellemzi legjobban a karbon-flórát, mely tropikus mocsári vegetáció volt. Óriási terjedelmü mocsaras lapályok húzódtak akkorában a kontinensek és a szigetek partjai mentén. Mesés bujaságban tenyészett ott mindenfelé a kriptogámos erdő, elképzelhetetlen tömegben burjánzott a mocsári növényzet. Ugy a talaj, mint az egyformán meleg, gőzzel telített levegő kiválóan kedvezett a tenyészetnek. Mig a flóra mocsári és szárazföldi, legfeljebb még tavi, a fauna néhány amfibiumot, édesvizi halat, ízelt lábut és kagylót kivéve, legfőképen tengeri. A foraminiferák közül roppant mennyiségben szerepel a Fusulina cylindrica; a korállok tökéletesen paleozoikus jellegüek, kizárólag a zoontharia rugosa és tabulata nemhez tartoznak; különösen jellemzők a K.-ra nézve a lithostrotion, amplexus, londsdaleia, cyathaxonia és zaphrentis, továbbá a calamopora, michelinia és chaetetes. A krinoideák itt érték el fejlettségük tetőpontját és egyike a legfontosabb vezérkövületeknek nevezetesen a cyathocrinus, actinocrinus, rhodocrinus, poteriocrinus, amphoracrinus és platycrinus, legfőképen pedig a pentremites. A cystideák ekkor már kihaltak. Egyéb tüskebőrüek közül kevés echinus is élt, nevezetesen archaeocidaris, metonites és palaechinus. A molluszkák közül a brachiopodák és cephalopodák háttérbe szorulnak a gasztropodák és kagylókkal szemben, mindazonáltal a K.-ra igen jellemző brachiopoda a productus, orthis, chonetes, spirifer és spirigera; a cephalopodák közül orthoceras, nautilus, cyrtoceras és goniatites. A Productus semireticulatus, giganteus, scabriculus, longispinus és a Spirifer glaber és striatus a legjellemzőbb vezérkövületei a K.-nak. A kagylók közül különösen a posidonia nevezetes, de vannak még pecten, aviculopecten, arca, nucula, edmondia, conocardiun. A gasztropodák majdnem olyanok, mint a devonban, de legfontosabbak a pleurotomaria, loxonema, euomphalus és bellerophon. A trilobiták néhány apró, jelentéktelen és ritka fajra szorítkoznak, ugyszólván már akkor kihaltak. Az ízelt-lábuak közül ismeretesek pókok, skorpiók, százlábuak, termeszek, szöcskék. A halak közül csontosak mindig nincsenek, részint porcogósak, részint apró pikkelyü ganoidok. Legelőször jelennek meg a Földön a mai kétéltüekhez hasonló lények a stegocephalusok, melyeket legelőször Új-Skóciában (É.-Amerika) találtak üres szigillária törzsek belsejében. Hylonomus, dendrerpeton, hylerpeton és baphetes, valamint anthracosaurus, pholidogaster, keraterpeton urocordylus, mindmegannyi leirt stegocephalus nem Amerikából és Angliából, Németországból pedig az Anthracosaurus raniceps.

A K. Európában legerősebben van kifejlődve Észak- és Közép-Európában, folytatása van Észak-Amerikában, Khinában, de még a sarki vidéken is. Hiányzik a mostani trópusok táján, nemkülönben D.-Amerikában, Afrikában, Ausztráliában és Új-Zélandon. Hazánkban nem igen jelentékeny, legalább is nem annyira, mint az Alpok területén. Megvan főképen az agyagpalák, homokkövek, konglomerátok és mészkövek alakjában, elsősorban a Temesmelléki- (Bánsági-) hegységben, ahol a Resica vidékén, Szekul vidékén éss Eibenthal határában, Újbányán kőszenet is tartalmaz; továbbá a Gömör-, Szepesi-hegységben (Dobsina vidékén), a Zempléni-hegységben, a Bihar-hegységben (Edelény és Szendrő vidékén), valamint a Bükk-hegységben (Eger vidékén), ahol a házfedésre alkalmazott felsőtárkányi igen jó agyagpala ebből a szisztémából való, még pedig annak alsó emeletéből. A K. rétegei majd tisztán mocsári, édesvizi és szárazföldi, majd pedig tisztán tengeri képződmények, sőt helyenkint a kettő együtt fordul elő és akkor mindig alsó a tengeri, a felső a szárazföldi képződmény. Ez alapon két emeletre szokás felosztani: az alsó vagy a szubkarbon emelet, a felső vagy a produktiv kőszén emelet. Ugy kőzettani, mint paleontologiai jelleme e két emeletnek más-más.

A szubkarbon emelet nem mindenütt képződött ki egyformán. Legtipikusabb kőzete a szénmészkő, mely majdnem egészen tiszta vagy pedig egy kissé dolomitos mészkő és igen gazdag tengeri kövületekben. Belgium, Irország, Wales, Oroszország és É.-Amerikába van hatalmasan kifejlődve. Németországban, de helyenkint Devonshire és Irországban is mészkő helyett főképen agyagpalák, kovapalák, konglomerátok és homokkövek alkotják, melyek vagy igen szegények tengeri kövületekben, vagy éppenséggel nincs bennük. Ez a kulm, amely névvel némelykor az egész alsó emeletet is jelezni szokták. Nálunk a Bükk-hegységi agyagpala való ide. Igen jellemző kövülete a Posidonia Beclori, mely némely palában oly nagy mennyiségben van, hogy posidonia-palának is szokták mondani.

A produktiv kőszén emelet anyaga leginkább homokkő, palásagyag és kőszén. Helyenkint 3500 méter vastagságu, melyben nagy számu a kőszéntelep. Alsó-Sziléziában vagy 80, Vesztfáliában 170, Saarbrücken mellett 230, Beligumban (Mons) 115, D-i Oroszországban (Donetz) 225 a kőszéntelepek száma, közülök persze sok oly vékony, hogy bányászásra nem igen érdemes. Angolországban és Pennsylvaniában van leghatalmasabban kifejlődve; nálunk a resicavidéki (Szekul, Eibenthal) való ide.

Kőszikla

Zay Mineralogiájában a kőzet neve. K. köve a. m. petrosilex (l. o.).

Köszméte

v. pöszméte (növ.), l. Egres.


Kezdőlap

˙