Közigazgatási bejárás

l. Bejárás.

Közigazgatási biróság

a közigazgatási viszonyokból eredő jogviták eldöntésére, a közigazgatási hatóságok intézkedései s határozatai által okozott sérelmek orvoslására rendelt biróság; feladata a közigazgatási hatóság egyes konkrét intézkedéseinek, tényeinek elbirálása s eldöntése a törvény szempontjából. Kérdés: ki legyen a vitás közigazgatási ügyek birája? Maga a közigazgatási hatóság bizonyára nem, mert ez nem egyéb mint önbiráskodás, amely a jogbiztonságra annál veszélyesebb lehet a magánosok által gyakorolt önbiráskodásnál, mennél nagyobb a hatósági hatalom a magánosok hatalmánál. Általánosan el van ismerve azért annak szüksége, hogy jogállamban a közigazgatási hatóság intézkedései s határozatai által okozott sérelmek ellen nem a közigazgatási hatóságnál, hanem attól különböző, független hatóságnál kell orvoslást keresni. Némelyek, körülbelül abból indulva ki, hogy a jog uralmának megvalósítása a biróságnak feladata, bárkitől ered is a törvénnyel ellentétben álló működés, a vitás közigazgatási ügyek elintézését a rendes biróságok hatáskörébe tartozónak állítják, szerintök a közigazgatási viszonyokból eredő jogviszonyok eldöntésével a jognak természetes őrei, a rendes biróságok ruházandók fel. Mások különbséget tevén az alkotmányi közjogok és a szoros értelemben vett közigazgatási jogok között, csak amazokat helyezik a rendes biróság oltalma alá, mig az utóbbiakra nézve számos, részint elvi, részint technikai oknál fogva külön biróságok, az u. n. K.-ok felállítását tartják szükségesnek. Elvileg aggályosnak látszik, hogy az állampolgárok a rendes biró előtt támadhassák meg a közigazgatási hatóság intézkedéseit és határozatait, hogy a közigazgatási hatóság mintegy vádlottként a rendes biró előtt legyen kénytelen intézkedéseinek jogosságát igazolni, ami ellentétben áll a végrehajtó hatalomnak természetével is, amely önállóan a közérdek terén a jogrendnek megvalósítására van hivatva s nem alacsonyítható le egy privát ténykedő fél állására. S tényleg ez utóbbi nézet mondható uralkodónak, amely mellett elvi okon kivül számos gyakorlati érv is harcol, igy p. a rendes biróságoktól kellő mértékben nem várható s tőlük nem is igényelhető speciális szakismeretek szüksége; a nagyobb gyorsaság, de főleg s első sorban a közigazgatási ügyeknek sajátszerü természete, az azokban előrenyomuló méltányossági s célszerüségi szempont s az a nagyobb szerep, melyet ennek folytán a közigazgatási perekben a liberum arbitrium, a diszkrecionárius hatalom már szükségszerüen kell hogy birjon, s mely, ha a biróság érdemben is rendelkezik és határoz, a rendes biró funkciójának tulajdonképeni - törvényalkalmazási - funkciójával ellenkezik, mig viszont a biróságnak tisztán a jogi kérdés elvi eldöntésére szorítása, itéleteinek tisztán megsemmisítő jellege felette kétes gyakorlati értékkel birnak.

A főkérdések a K. szervezetére, hatáskörére és a K. előtti eljárásra vonatkoznak. Az 1882. (VIII-ik) magyar jogászgyülés ezekben a kérdésekben a következő álláspontot foglalta el: I. A K. intézményének megalapítása egy hatályos egységes birósági szervezet teremtése által eszközlendő, melynek hatásköre az állami és önkormányzati igazgatás minden ágaira, jelesen a pénzügyi biráskodásra is kiterjed. II. A K. gyakorlása közigazgatási szakbiróságokra ruházandó, a következő elvek szem előtt tartásával: 1. minden törvényhatóságban egy első foku K. állítandó fel az államigazgatási, önkormányzati és birói elem kellő érvényesítésével és tekintetbe vételével, birói érdektelenség, függetlenség és ügyképesség biztosítékai mellett; 2. felső fokban a közigazgatási és törvénykezési pályán működő kiváló erőkből egy K. főtörvényszék alkotandó, melynek tagjai a birói függetlenség minden attributumaival felruháztatván, a magyar királyi Kuria tagjaival minden tekintetben egyenranguak; 3. a K. hatásköre kiterjed mindazon jogviszonyok elbirálására, melyek a közigazgatás keretében akár magánfelek között, akár közhatósági intézkedés folytán vitásakká váltak. Az osztrák törvény különösen szerencsés formulázása szerint a K. hatásköre kiterjed mindazokra az esetekre, amelyekben valaki a közigazgatási hatóságoknak törvényellenes intézkedése vagy határozata által magát jogaiban sértettnek állítja. Az itt felmerülő kérdés; vajjon a hatáskör formulázása tisztán ily elvi általánosítás vagy K. elé tartozó ügyeknek taxativ elősorolása, kazuisztikus részletezése által történjék-e, nem elvi, hanem tisztán célszerüségi kérdés; 4. a felső K. a törvények és rendeletek jogérvényességének vizsgálatára is illetékes. Természetes folyománya ez annak, hogy a K. biráskodás törvényes hatáskörében a rendes birói hatalom teljével ruházandó fel, máskülönben valódi biráskodást a szó teljes értelmében nem képezhetvén; 5. a K. illetékességét önmaga állapítja meg és a közte és a közigazgatási hatóságok között felmerülhető hatósági összeütközések eseteiben végérvényesen dönt; 6. a K. itéletei nem szorítkoznak csupán a jogszerüség kérdésére, nem kizárólag semmitő (cassatorius) jellegüek, hanem az ügy érdemében döntők és ennélfogva végrehajtási hatállyal birók; 7. az eljárás kötelezően nyilvános, nem kötelezően szóbeli vagyis a felektől függ a tárgyaláson személyesen vagy ügyvéd útján felszólalni.

Nem tartozik természetesen a K. fogalma alá a közigazgatási hivatalnokok felelőssége hivatali cselekvőségük körében elkövetett büntetendő törvényszegések, v. a büntető törvény súlya alá ugyan nem eső, de kártérítésre kötelező cselekvés v. mulasztás miatt. Hazánkban a K. eddig csak részben nyert megvalósítást az 1883. XLIII. t.-c. alapján felállított pénzügyi K.-ban (l. o.) tehát csakis az ehhez a birósághoz utalt adó- és illetékügyekben, mert a kormány által 1893 nov. 30. beterjesztett törvényjavaslat a K.-okról mindeddig törvényhozási elintézést nem nyert.

Közigazgatási bizottság

A törvényhatóságok kebelében az 1876. VI. t.-cikk által felállított bizottság. Hatáskörét a most említett törvény határozza meg. Az alaptörvénynek csekély módosítását tartalmazza az 1882. XX. t.-c. A K. kétféle tagokból áll, u. m. a törvényhatósági közgyülés által választott tagokból és olyanokból, kik hivataluknál fogva tagjai a K.-nak. Választható csak az, aki a törvényhatósági bizottságnak is tagja, ennek a tagságnak megszüntével a K.-i tagság is megszünik. A választás 2 évre szól, s kijelölés nélkül szavazatlapokkal titkosan történik. A megválasztáshoz viszonylagos többség elegendő. Hivatal szerint tagjai: a főispán, illetőleg főpolgármester, az alispán, illetőleg polgármester, a főjegyző, a tiszti ügyész, az árvaszéki elnök, a főorvos, a kir. pénzügyigazgató, a királyi államépítészeti hivatal főnöke, aki 1882 óta a posta- és távirdaügyeket is képviseli; a tanfelügyelő, a kir. ügyész és (1882 óta) a földmivelési miniszter által kinevezett közgazdasági előadó. A fővárosban: a főjegyző helyett az első alpolgármester, a királyi pénzügyigazgató helyett a királyi adófelügyelő; továbbá az államrendőrség főkapitánya és a második alpolgármester. Elnöke a főispán (főpolgármester); akadályoztatása esetében az alispán (polgármester). A hivatalnok s tisztviselő tagok egyszersmind előadók. A K. hatásköre háromféle. Eljár ugyanis a törvény által hatásköréhez utasított ügyekben: a) mint elsőfoku közigazgatási hatóság; b) mint felebbviteli közigazgatási hatóság; c) mint részint elsőfoku, részint felebbviteli fegyelmi hatóság. Az államkormányhoz viszonyát illetőleg a K. a miniszteri rendeleteket végrehajtatja, s azok végrehajtását ellenőrzi. Ha a rendelet végrehajthatósága ellen aggályai vannak, az iránt a minisztert figyelmeztetheti, de egyúttal akként intézkedni tartozik, hogy a rendelet, ha azt a miniszter kifejezetten vagy hallgatag fentartja az által, hogy 14 nap alatt nem válaszol, azonnal végrehajtassék. Kivételt képeznek az országgyülésileg meg nem szavazott adók s újoncok tényleges behajtására, illetőleg kiállítására vonatkozó rendeletek, melyeket a K. végre nem hajthat, hanem további intézkedés végett a törvényhatósági közgyüléshez áttenni tartozik. A K. továbbá minden félévben a közigazgatás összes ágainak állapotáról tüzetes jelentést tesz a kormánynak, s javaslatba hozhatja a szükségeseknek talált s a kormány vagy törvényhozás hatáskörébe tartozó intézkedéseket. A törvényhatósághoz viszonyát illetőleg intézi s ellenőrzi a közgyülés által a bizottság körébe tartozó ügyekben alkotott szabályrendeleteket s hozott határozatokat, jogosítva levén a törvénytelennek talált határozat végrehajtását felfüggeszteni, s az illető szakminiszter határozatát kikérni. A tagoknak kötelezettségét és felelősségét közelebbről a törvény határozza meg. L. Bizottsági tagok felelőssége.

Közigazgatási igazságszolgáltatás

közjogi kérdéseknek, s különös célszerüségi tekintetekből hozzájuk utalt magánjogi vitás kérdéseknek a K.-i hatóságok által eldöntése. Az ily ügyeket K.-i peres ügyeknek is nevezik. Elintézésükre több helyütt külön, u. n. K.-i biróságok állanak fenn.

Közigazgatási vizsga

(gyakorlati). A köztisztviselők minősítéséről szóló 1883. évi I. t.-c. szerint bizonyos, a törvény 23. §-ában meghatározott állomások elnyeréséhez az elméleti képzettségek felől szükséges gyakorlati képzettség a gyakorlati K. sikeres letételétől függ. A vizsgának tárgyait, a vizsgáló bizottságok összeállítását s eljárását a törvény által nyert felhatalmazás alapján a minisztérium rendeleti úton állapítja meg. A vizsgára csak az bocsátható, ki a törvény által megállapított elméleti képzettség megnyerésétől számított két évi gyakorlati szolgálatot tud kimutatni, melyből egy évi gyakorlat okvetetlenül a közigazgatási fogalmazási szakban töltendő, egy év pedig a biróságnál is tölthető. A vizsgálat irásbeli és szóbeli. A gyakorlati K. letétele szükséges: 1. A minisztériumok központi hivatalainál a miniszteri titkári és azon felül álló hivataloknál bezárólag a miniszteri tanácsosig a törvény 5. §-ában meghatározott kivételekkel. 2. Az egyes minisztériumok alatt álló állami hivatalok közül a pénzügyigazgatóknál, adófelügyelőknél, posta- és tádirva-igazgatóknál. 3. Vármegyei törvényhatóságoknál az alispáni, főjegyzői, szolgabirói. 4. A fő- és székvárosnál s a városi törvényhatóságoknál a polgármesteri és rendőrkapitányi állomások elnyeréséhez.

Közjáték

l. Intermezzo.

Közjavak

l. Államjavak.

Közjegyző

jogcselekmények felvételére s hitelesítésére államilag megbizott hiteles személy. Hazánkban a K.-i intézményt az 1874. XXXV. t.-c. léptette életbe, melynek több tekintetben lényeges módosítását az 1886. VII. t.-cikk tartalmazza. A K. hatásköre kiterjed: közokiratok és végrendelkezések felvételére; tanusítványok kiállítására, okiratok és értéknemüek őrizetére; hagyatéki ügyek körüli eljárásra; birói és gyámhatósági megbizatások teljesítésére. Bizonyos esetekben a jogügylet érvényességéhez K.-i okirat szükséges; bizonyos más esetekben okirat által való bizonyítás csak K.-i okirattal történhetik. Ide tartoznak főleg a házastársak s jegyesek között létrejött szerződések; házastársak v. jegyesek által egymás részére kiállított okiratok, amennyiben azok mint bizonyító okiratok harmadik személyekkel szemben használtatnak; vakok, siketnémák, siketek és némák által kiállított okiratok. Ezek a megszorító intézkedések váltókra ki nem terjednek, de a vakok által kiállított váltónyilatkozatok váltójogi hatályához az aláírásnak K.-i hitelesítése szükséges. Az okiratok s végrendeletek felvétele körül követendő eljárást a törvény szabályozza. Tanusítványok - közokirat erejével - csak a törvény által meghatározott tényekről és körülményekről állíthatók ki. A törvénynek megfelelően kiállított K.-i okirat alapján egyenesen kielégítési végrehajtásnak van helye. A K.-t az igazságügyminiszter nevezi ki. Képesítési kellékek: teljes kor, magyar állampolgárság, az állam hivatalos nyelvének (a magyar nyelv) teljes birása, ügyvédi v. birói gyakorlati vizsga letétele s 3 évi közjegyzői gyakorlat v. 4 évi birói, ügyészi, ügyvédi működés. Nem nevezhető ki, aki csőd v. gondnokság alatt áll, bűntett vagy vétség miatt vád alá van helyezve, aki szabadságvesztés-büntetés alatt van; nyereségvágyból eredő bűntett v. vétség miatt elitélve volt; hivatalvesztésre szóló itélet hatálya alatt áll; erkölcsi tekintetben kifogás alá eshetik. A K. nem lehet egyszersmind országgyülési képviselő, gyakorló ügyvéd, nyilvános tanár; nem viselhet más közhivatalt vagy szolgálatot s nem űzhet semmi más oly foglalkozást, mely állásával össze nem fér. A K. biztosítékot tartozik letenni és pedig Budapesten 7000 forintot; 20,000 lakossal biró városban 4000 más helyeken 2000 frtot. A K.-i állás megszünésének a halál esetén kivül rendes módja a lemondás. Egyéb eseteket a törvény határoz meg, mely egyúttal a K.-nek függetlensége érdekében elmozdíthatalanságot biztosít. K.-i jelölt csak az, aki mint ilyen a K.-i kamaránál bejegyezve van. A bejegyzésnek feltételeit s a K.-i jelöltnek hatáskörét a törvény határozza meg. A K.-k felett gyakorlandó felügyeletre szolgálnak a K.-i kamarák, melyeknek számát és székhelyeit az igazságügyminiszter határozza meg. A K. fegyelmi birósága a helybeli királyi törvényszék elnökének elnöklete alatt a törvényszék két birájából s a K.-i kamara két tagjából áll. Fegyelmi büntetések K.-nél: irásbeli feddés, pénzbirság 50-1000 frtig és elmozdítás. - A K. e minőségben teljesített működéséért munkadíjat, irásdíjat s a megfelelő esetekben távozási és utazási költséget számíthat fel.

Közjog

tág értelemben a közéletet vagy államéletet szabályozó jogok összessége, ellentétben a magánjoggal, mely a magánosok egymás közti viszonyára vonatkozik. Már a rómaiak mondották: Jus publicum est, quod ad statum reip. Romanae spectat, privatum, quod ad singulorum utilitatem (Ulpian). A K. az állam keletkezésének folyománya, a közérdek által van áthatva és csakis olyan jogviszonyokban fordulhat elő, melyekben az állam, mint közszemély szerepel. A K. épp ugy, mint a magánjog, alanyi jogokat is ad, csakhogy mig a magánjog azokat illeti, akik gyakorolják, kiknek érdekében fennáll, addig a K. mindig az államé és érdekében létezik, habár egyesek által jut is kifejezésre. Ebből folyólag a K. tovább jellemvonása, hogy benne a közakarat az irányt adó és gyakorlása közkötelesség, mig a magánjog az egyénből indul ki és azért az egyéni akarat reá hatással van, a jogosított jogát megváltoztathatja, sőt egészen elhagyhatja. A rómaiaké az érdem, hogy a K. és a magánjog közti különbséget felismerték. A görögök a kettőt még összekeverték, valamint a germánok sem birtak tiszta fogalommal e jelentékeny különbségről és midőn uralomra jutottak, új zavar állt be. Magánjogi vímeken (öröklés, vétel, csere, zálog, stb.) a legfontosabb közjogok szereztetnek és a tulajdonnal közigazgatás, katonai szolgálat, bíráskodás köttetik össze. Hazánkban ugyan a magánjog nem hatja át teljesen a K.-ot, de azért befolyása itt is szembeöltő. Modern jogfejlődésünk a K.-ot, sajátlagos természetével újolag felismeri és a magánjogoktól elválasztja. Mind a K., mind a magánjog nyer általa: a K. erélyesebb és nagyszerübb lesz, amennyiben az egyéni és családi önzés nem rontja el; a magánjog pedig szabaddá válik, kimenekülvén az állami érdekek által megkötött helyzetéből (Rossi: Cours de droit). A K. jellemvonásait, de egyszersmind külön-külön önállósítható részt is képeznek. Ilyenek az alkotmányjog v. államjog, közigazgatási jog, büntető jog, perjog, pénzügyjog. De a K. szorosabb értelemben is használtatik egyik ágának, az állam- v. alkotmányjognak megjelölésére; igy különösen nálunk és a francia jogi irodalomban. Tartalma alkotta kezdetben főkép a magánjogtól elváló K.-ot és az elnevezés rajta maradt még akkor is, midőn már egyéb szakaszok, büntetőjog, perjog közjogi természetet is felismertetett, illetve midőn már a K-nak egyes részei: közigazgatási jog, pénzügyi jog, mint önálló szakok jelentkeznek. A német irodalom inkább szakított e megjelölésekkel, valamint újabban az olasz irodalom is. Ezeknél az Oeffentliches Recht, illetve a diritto pubblico a törzs, melynek a Staatsrecht, Verwaltungsrecht stb., vagyis a diritto costituzionale, diritto amministrativo, ordinamento fiudiziario stb. az ágai. A K. tudományos és szigoruan jogászi feldolgozása századunkban nagy virágzásnak indult.

Közkatona

(ném., ezelőtt Gemeiner), a hadsereg legalsóbb rangfokozatu egyéneit nevezték ezelőtt igy; jelenleg az illetőnek fegyverneme szerint nevezik: gyalogosnak, huszárnak, dragonyosnak, dsidásnak, tüzérnek stb. Magyarországon még e század első felében a nép a közkatonákat közvitézek-nek nevezte.


Kezdőlap

˙