Kreppszövet

(franc. crepe), hullámos felületü női ruhakelme. Az eredeti K.-hez, amelyet khinai kreppnek is neveznek, részben jobb irányban, részben bal irányban sodrott fonalat használtak. A jelenleg divó mintás K.-ek oly bélelt szövetek, melyeknek az alapszövetet képező lánc s vetülék rendszeren kivül még egy ritka beállításu láncrendszerük is van. Ezt a láncrendszert szövés közben erősebben feszítik a rendes láncnál, s az alapszövetbe csak helyenként kötik le, minek folytán e lánc szövés után összehúzódva a kötpontjai között levő alapszövetet összezsugorítja, azaz kreppszerü felületet létesít.

Kresilas

ókori szobrász és ércöntő, aki Kr. e. az V. sz.-ban élt, kortársa volt Phidiasnak. Készített egy haldokló harcost s egy Perikles-szobrot, melynek másolata a vatikánban maig látható. V. ö. Ross, Kunstblatt, (1840, 12. és 38. számok); Sillig, Catalogus Artificum (165. l).

Kresimir

a. m. Kriesimir (l. o.).

Kreskay

Imre Tamás, iró, szül. Székesfehérvárt 1748 nov. 5., megh. Pápán 1811 körül. 1763-1764. a pálos szerzetbe lépett. Sokoldalu nyelvismerete miatt a rend tanulmányútra küldte ki Olasz- és Németországba; Rómában 4 évig lakott. Visszatérvén, a rend könyvtárosa lett Pesten 1777. Itt benső barátságot kötött Ányos Pállal és Virág Benedekkel, akik rendtársai is voltak. Rendjének 1786. történ eltörlése után több helyen lakott. József nevü testvére miatt, ki a Martinovics-összeeszküvésbe keveredvén, a küldöldre menekült, ő és családjok sok zaklatást szenvedett. Az ébredő magyar irodalomnak még Pesten laktában lelkes hive lett. 1787-től több verse és cikke jelent meg az akkori folyóiratokban. Legtöbb műve kéziratban maradt, ezek közt sok műfordítás, így Metastasiótól: Themistokles; Cicerótól: Scipio álma stb. Önállóan leginkább alkalmi ódákat és epigrammákat adott ki latin és magyar nyelven, egyes íveken, jelesebbek: Egy magyar muzsának filozofiai gondolatai (Pest 1795); Magyar poema (u.. o. 1797); Békesség (József nádorhoz, Veszprém 1806); Buzdító versek a felkelő magyar nemességhez (u. o. 1809).

Krestovic

Gábor (törökül Gavril pasa), kormányzója volt a független Kelet-Rumélia tartománynak, szül. Kotel kelet-ruméliai városban. 1822., bolgár eredetü közrendü családból. Párisban jogot tanult, s hazájába visszatérve, előbb titkára volt, majd helyettese lett Vogorides István szamoszi hercegnek. Egymásután nevezték ki a kereskedelmi törvényszék tagjává, majd itélő biróvá a török táblához és kuriához. Konstantinápolyban. 1868. az újonnan szervezett polgári törvényszék elnöke lett; 1878. átvette a belügyi tárcát, majd kelet-Rumélia államtitkára (musztesár) lett, mig végre 1884. Aleko pasa helyére, vezéri és musiri rangban, a pasa címével kitüntetve, Kelet-Rumélia főkormányzójává nevezték ki, s ezt a méltóságot 1885. végéig viselte. Irodalmilag is működött, 1859. a Blgarski knijici c. folyóiratot szerkesztette; majd pedig megirta Bulgária történetét (Istoria Blgarska) az 1869-71. években.

Kresznerics

Ferenc, törvénytudományi és nyelvészeti iró, szül. Iváncon (Vas) 1866 febr. 25., meghalt 1832 jan. 18. Tanult Szombathelyt, Sopron és Pozsonyban és a papi pályára lépvén, 1790. fölszenteltetett. Ezután a szombathelyi iskolába nevezték ki a matematikai tudományok tanárává, mely álláson 19 évig működött és ekkor (1812) Ságra költözött plébánosnak és ott maradt élete fogytáig. Ez idő alatt sokat fáradozott a magyar nyelv, de főleg a műszók és a gyökérfejtés dolgában, mely érdemeinek elismeréseül az akadémia tiszteleti taggá választotta. Müvei (a Magyar Hirmondó, Erdélyi Muzeum, Egyházi értekezések és Tudományos Gyüjtemény hasábjain jelentek meg) a következők: Magyar szótár gyökérrenddel (Buda 1831); Julianus császárai (Pozsony 1806) és Magyar nyelvkönyv, mely utóbbi azonban egy terjedelmes (5 kötetes) közmondásgyüjteménnyel együtt kéziratban maradt.

Kreszt

(orosz) a. m. kereszt, földrajzi nevekben gyakori.

Kresztjanin

(orosz) a. m. keresztény, a parasztoknak és földmíveseknek a tatár uralom idejében támadt elnevezése, minthogy az oroszok nagy része keresztény és paraszt volt.

Kresztomatia

(gör.) a. m. oktatási célra legjobb darabok gyüjteménye; szemelvények az irodalom legjelesebb prózai termékeiből (az antologia költői szemelvényeket foglal magában). K.-k is a görögöknél keletkeztek először (a legrégebbiek szerkesztői Proklos, Helladios voltak, Kr. u. IV. ill. V. sz.). A renaissance idején nagy divatba jöttek a K.-k, főleg az antik történeti és szónoki irodalomból (Herodotos, Thukydides, Cicero, Livius), de költőkből is (Horatius, Ovidius stb.). Újabb időben K.-knak nevezik azokat az iskolai használatra szánt olvasókönyveket is, melyek különféle korszakok iróinak műveiből tartalmaznak mutatványokat, akár egy irodalmi nem áttekintésére, akár egy nyelv begyakorlására.

Kresztovszkij

1. Vladjimirovics Vszevolod, orosz iró, szül. a kijevi kormányzóságban 1820 febr. 11. (ó-naptár). Különösen nevezetes Peterburgszkija Truscsoby (Pétervári lebujok) c. regényéről. Mint katonatisztet megbizták a jamburgi ulánusezred történetének megirásával, mely oly kitünően sikerült neki, hogy jutalmul a cár parancsára áttették a testőr-ulánusezredbe. Temérdek regényt és elbeszélést irt; műveit erős realisztikus szin jellemzi.

2. K. Vszevolod (valódi nevén Hvoscsinszkájá Dmitrijevna Nadjezsda), neves orosz irónő, szül. Rjazanban 1825., megh. Peterhofban 1889 jun. 20. Irodalmi működését 1850. kezdte meg Anna Mihajlovna c. elbeszélésével. Kiválóbb regényei: Vsztrjecsa (Találkozás 1857); V ozsidanii lucssavo (Jobb idők várása, 1861); Bariton (1866) Baljsoj mjedvjed (Nagy medve 1871) stb. Összegyüjtött munkái 1883. jelentek meg Szt. Pétervárt.


Kezdőlap

˙