az ugyanily nevü szerb járásnak (3255 km2, 149 554 lak.) székhelye a szerb és bolgár Morava összefolyása közelében, (1890) 6681 lak. 1389-ig a szerb uralkodóknak székhelye volt. Lázár cár nagy terjedelmü palotájából csak egy düledező torony és romokban heverő falak vannak. Megmaradt még, bár erősen megrongálva a XIV. száazdból a templom. A törökök 1428. foglalták el és 1833. vesztették el.
város Monasztír (ettől 35 km.-nyire) török vilajetben, 1176 m. magasban, a Crna-Reka síkság fölött emelkedő hegyoldalban, a Blato vize közelében, mintegy 12 000 lak.
(Krusslova), kisközség Sáros vármegye szekcsői j.-ban, (1891) 441 rutén lakossal, gázfürésszel. Régebben vasgyár is volt itt, de ez megszünt.
Juliána báróné, német iró, szül. Rigában 1766 nove. 11., megh. Karasszau-Bazarban 1824 dec. 25. 1873. férjhez ment Krüdener báróhoz, akivel Konstantinápolyba, majd Velencébe utazott. 1796. elvált férjétől, azután felváltva Rigában, Párisban, Pétervárt és Lipcsében élt egy Fregenille gróf nevü huszártiszt társaságában. Végre férjével ismét kibékülve Berlinbe ment, ahonnan férje halála után (1802) újra Párisba került. Itt Mme Tallien báljain kivül egy új, nők által alapított vallási szekta gyülekezeéseire járt s a Valerie nevü regényben (Páris 1803, Lipcse 1804) életét ledér hiusággal ecsetelte. A regény nagy feltünést keltett, de már ebben is nagyon hajlik a pietizmus felé, amelynek lassankint átadja magát egészen. 1806-ban Észak-Németországban prófétai szerepet jászott; Potsdamban látta meg először I. Sándor orosz cárt, akire nagy hatást tett. Majd Genfbe ment, ahol vallásos gyülekezéseket hívott egybe és pietisztikus üzelmeivel a hatóságot nyugtalanította, minek következtében kiutasították; hasonló sors érte némely német államban, mig 1818. Lipcséből rendőri fedezet alatt az orosz határra toloncolták. Ott előbbi imádója I. Sándor cár megtagadta és Pétervárról kiutasította. Leányával és vejével Krimbe ment, hol egy kis koloniát akart alapítani. V, ö. Eynard, Vie de Madame de K. (Páris 1849, 2 köt.); Capefigue, La baronne de K. et l'empereur Alexandre I (u. o. 1860); Lacroix, Madame de K., ses lettes et ses ouvrages inédits (Páris 1880).
1. Bertalan, német drámai iró és népköltő, szül. Sperenbergben 1580 körül; orgonamester és városi irnok volt Trebinben (Brandenburg). Főbb munkái: Eine schöne und lustige newe Action von Ende und Anfang der Welt, mely az egész megváltási történetet magában foglalja; Hans Clawerts werckliche Historien (az elsőt újra nyomatta Tittmann, Lipcse 1868, a másodikat Marbachs (Halle 1882), továbbá több népkönyv. Őt tartják a Faust-monda legelső német feldolgozójának is.
2. K. Ferenc, német festő, szül. Radegastban 1797 szept. 3., megh. Berlinben 1857 január 21. Már kora fiatalságában rendkivül ügyes képmásrajzolóvá képezte ki magát. Később is főleg ezen a téren működött, de amellett rendkivüli tökéletességre vitte az állatok, kivált a lovak ábrázolásában. Fejedelmek, előkelő urak arcképein kivül rendkivül kedveltek voltak a katonai díszszemléket, fölvonulásokat ábrázoló nagy festményei, mint: Díszszemle III. Frigyes Vilmos német király előtt (1831. az orosz cár birtokában); Tisztelgés IV. Frigyes Vilmos király trónraléptekor (1840. a berlini királyi palotában); Lovas csapatok szemléje. Szinte páratlan lelkiismeretessége és gond, mellyel a legapróbb részleteket is egészen hiven akarja ábrázolni, de éppen ezért festményei szárazak, kicsinyesek, ma már csak történelmi, művelődéstörténeti érdeküek. Csak aquarell- és krétarajzai maradandó becsüek.
3. K. István János Pál, a délafrikai köztársaság elnöke, szül. a Foktartományban 1825. Előbb az Oranje-vidékre, később Transvaalba költözött, ahol azután az angolok elleni háboruban fővezérré, majd a szabadság kivívása után a délafrikai köztársaság elnökévé lett. 1893 máj. 12. újra megválasztották 5 évre elnöknek.
4. K. Károly Vilmos, német filologus, született Gross-Nossinban 1796 szept. 29-én, megh. Weinheimben 1874 május 1. Miután az 1813-15-iki szabadsárgharcban részt vett, 1816-20. Halleban tanult, 1820. szubrektor, 1821. konrektor lett Zerbstben és Bernburgban, 1827. pedig gimnáziumi tanárrá nevezték ki Berlinben. Különösen a görög nyelvtudományok művelésében tünt ki. Főműve: Griechische Sprachlehre F. Schulen (Berling 1842-56, 12 köt., 5. kiad. 1873; magyarul: Görög nyelvtan. K. után készítették Finkey I., Soltész F., Somossi J., Sárospatak 1853). Ebből készült: Griechische Sprachlehre für Anfänger; Homerische Frauenlehre. Kiadott magyarázó szöveggel sok görög klasszikust iskolák számára. Történelmi munkát is irt: Geschichte der englischen Revolution unter Karl I. (Berlin 1850). V. ö. Pökel, K. W. Krügers Lebensabriss (Lipcse 1855).
5. K. Pál Vilmos Antal, német jogtudós, szül. Berlinben 1840 márc. 20. Ott tanulta a jogot s ugyanazon egyetemen a római jog magántanára lett már 1863., 1872 nyilvános rendkivüli tanár Marburgban, 1872. nyilvános rendes tanár u. o. és Innsbruckban, 1874. Königsbergben, 1888 óta Bonnban. Számos munkái közül a főbbek: Kritik des Justinianischen Kodex (Berlin 1867); Kritische Versuche im Gebiete des röm. Rechts (u. o. 1870); Geschichte der Quellen u. Litteratur des röm. Rechts (Lipcse 1888). Azután új kiadást rendezett a római jog pandektáiból; Justiniani Institutiones (Berling 1867); Digesta Justiniani (u. o. 1868-70); Codex Justinianus (u. o. 1874); Codicis Theodosiani fragmenta Taurinensia (u. o. 1888).
Ottó, német földrajzi iró, született Exinben 1854 jul. 8. Kezdetben (1873-74) az orvosi tudományokat tanulta Lipcsében, majd Peschel biztatásaira a földrajzi és természettudományi szakra adta magát s a göttingai egyetemen tanult (1875-76) s ugyanott a földrajz magántanára lett 1878. 1883. a kieli egyetemre neveztetett ki s egyúttal az ottani tengerészeti akadémián is tartott előadásokat. 1889-ben Hensen vezetése alatt részt vett a Plankton-expedicióban. Számos, a folyóiratokban megjelent tanulmányain (a tengerisme és a légtünettan köréből) kivül főbb munkái: Versuch einer vergleichenden Morphologie der Meeresräume (Lipcse 1879); Europäische Staatenkunde, mit Benutzung d. hinterlassenen Manuscripte O. Peschels (u. o. 1880); Der Ozean (u. o. és Prága 1886); Die Bewegungsformen des Meeres (Stuttgart 1887); Reiseergebnisse der Plancton-Expedition (1894) és Geophysikalische Ergebnisse der Plancton-exp. (1894).
falu és látogatott fürdő Új-Sandec galiciai kerületi kapitányságban, a Kárpátok egyik völgyében, vasút mellett, (1890) 2237 lak., 18 szénsav- és vastartalmu ásványvízforrással, nagy fürdőházakkal, természetes szénsavfürdőkkel és egyéb fürdőberendezésekkel. 1893. 4493 volt a fürdővendégek száma. V. ö. Zieleniewski, Statist.-mediz. Darstellung des Kurorts K. (1881).
a hadi kaszt, a Ksatrához tartozó egyének neve az indeknél. Ide tartoznak a harcosokon kivül a királyok és fejedelmek. Rangra nézve ez volt a második néposztály v. kaszt a régi Indiában. Jelenleg nincsenek többé a kasztok között K.-k. Az u. n. radsputok, azaz radsaputrák a. m. királyfiak foglalták el helyöket a Kr. u. I. sz. óta. Ezt a nevet azok kapták, kik harcias hajlammal birva, bátorságuk tanujelét adták. Sok család tart még igényt K.-származására, de családfáik nagy része puszta koholmány.
kisközség Trencsén vármegye báni járásában, (1891) 1018 tót lakossal.
ókori történetiró, Xenophon kortársa, szül. Knidoszban (Kária), valószinüleg Kr. e. 416. A persa udvarhoz került orvosnak és ilyen minőségben elkisérte Artaxerxes Nmenmont Kyros ellen intézett hadjáratában, a kunaxai csatában (401) kapott sebéből kigyógyította és 399. visszatért hazájába. Mint a király orvosa éa persa viszonyokba mélyen bepillanthatott, tanulmányozta őket és egy terjedelmes munkát (Persica, 23 könyvben) irt, a munkából csak töredékek maradtak. Másik nagy műve (Indica) Indiára vonatkozott. A töredékeket előbb Baehr gyüjtötte össze (Frankfurt 1822), utóbb Müller (Fragmenta Historicorum Graecorum).