Laagen

l. Lougen.

Laaland

l. Lolland.

Laar

Péter van, hollandi festő, l. Laer.

Laas

falu Moran tiroli kerületi kapitányságban, az Adige balpartján, Vintschgauban, (1890) 1283 lak., márvány ipariskolával, közelében hires márványbányákkal.

Laas

Ernő, német filozofiai és pedagogiai iró, szül. Fürstenwaldeben (a. d. Spree) 1837 jun. 16., megh. Strassburgban 1885 jul. 25. Berlinben tanult, előbb teologiát, később Trendelenburgnál filozofiát, főleg Aristotelesszel foglalkozván. 1860-1872. gimnáziumi tanár Berlinben, 1872 óta az újonnan alapított strassburgi egyetemen a filozofia rendes tanára. Mint filozifiai iró az újabb empirisztikus iskolához csatlakozik és becses művébenÉ Idealismus u. Positivismus (Berlin 1879-1884, 3 köt.) az Aristoteles és Kant rendszerében nagyon járatos szerző ezt az álláspontját történet-kritikai szempontból is megokolja, és rendszeresen is fejtegeti. Érdemes munkája még e téren: Kants Analogien der Erfahrung (1876). Pedagogiai művei: Der deutsche Aufsatz in den ersten Gymnasial-Klassen (Berlin 1868, 2. kiad. 1877); Der deutsche Unterricht auf höheren Lehranstalten címü művében (2. kiad. 1886); Die Pädagogik des Johannes Sturm (Berlin 1872); Litterarischer Nachlass (kiadta Kerry, Bécsben 1887), melyben kisebb pedagogiai dolgozatai is foglaltatnak.

Laasphe

porosz város Wittgenstein kerületben, 330 m. magasan fekszik a Lahn folyó s a marburg-kreuzthali vasútvonal mellett. Van (1890) 2172 lakosa. A város, mely fölött Sayn-Wittgenstein-Hohenstein herceg vára emelkedik, a XIII. sz.-ban alapíttatott s jelenleg klimatikus üdülőhelyül szolgál.

Lab.

v. Labill., latin növénynevek után Labillardiere (l. o.) nevének rövidítése.

Láb

(Laab), kisközség Pozsony vmegye malackai j.-ban, (1891) 1552 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Láb

(pes), testünknek az a része, mely a bokaízületen tul van, s amellyel a talajon való mozgásainkat végezzük. Az emberi láb egyenes álláskor majdnem derékszögben illeszkedik a lábszárhoz; erőművi szerkezete kétkaru emeltyühöz hasonlít, melynek forgópontja a bokaízületben van, az erő és súly váltakozva a lábujjakra vagy a sarokra hatnak. A láb boncolástani összeállítása a következő: Csontok (l. Csont, IV. köt., 767. old., 2. hasáb). A lábon előforduló ízületek közül a legnevezetesebbek a boka- és ugró-lábtői ízület, ezek működnek leginkább járáskor (l. o.), ugráskor stb. A bokaízület képezésében a két lábszárcsont és ugrócsont vesznek részt, nagyjából egytengelyü csuklóízület, pontosabban véve görgeízület. Az ugrócsont testének oldalsó ízlapjain lenyuló bokákat erős szalagok kötik össze a szomszéd lábtőcsontokkal, nevezetesen a belső bokát a sarokcsont belső nyujtványával és az ugrócsont gumójával, az oldalsó bokát a sarokcsonttal és ugrócsonttal. Ezen szalagok a lábnak korlátolt mozgását engedik meg előre és hátrafelé a bokacsúcsokat egyesítő haránt tengely körül. Az ugrósark-sajkacsonti ízület (u. n. alsó lábízület) két ízületből áll: az ugrósarkcsonti és ugró-sarksajkacsonti ízületből; e kettőt a lábtői csatornában fekvő erős keresztszalag (lig. cruciatum) választja el egymástól. Az ízületet köröskörül erős szalagok tartják össze; különösen erős szalag van a sarokcsont belső nyujtványa és a sajkacsont gumója között. Ezen ízület tengelye rézsút áll, a sajkacsont gumójától az oldalsó bokához tartva; ennek következtében a benne végbemenő mozgások nem eredményeznek tiszta hajlítást és feszítést, hanem a hajlítás a láb oldalsó szélének sülyesztésével, a feszítés a belső szélnek sülyesztésével szövődik. A láb izmai közül a lábháton kevés van, nagyobbára a lábszárról idehaladó hosszu feszítők ínai; a saját kurta feszítő a lábtői öböl oldalán ered a sarkcsonton, gyenge ínai az ujjpercek hátaihoz mennek. Több az izom a talpon. Ezeket mindenekelőtt az erős talpi pólya takarja, mellyel a sarkcsont gumóján eredő kurta hajlító ujjizom van összenőve. A belső oldalon vannak az öregujj távolító, kurta hajlító és közelítő izmai; a kurta oldalon a kisujj távolítója és hajlítója. A talp közepén a kurta hajlító által eltakarva a lábszárról a talpra jutó hosszu hajlítók ínai következnek a giliszta-izmokkal és a sarokcsonttól a hozzáhaladó Sylvius-féle izommal (caro quadrata). A csontközti hézagokat a csontközötti izmok töltik meg. Idegek közül a láb hátán a szárkapcsi idegek folytatásait találjuk, a talpon a sípideg ágait. A szárkapcsi idegek ágai az ujjak háti oldalához mennek; a sípideg a belső boka mögött lehajlik a talpra és 2 főágra oszlik: a külső és belső talpidegre; amaz az ujjak talpi oldalához 3, emez 7 alágat küld. Verőerek közül a lábháton az elülső sípverőér folytatását találjuk, ez az első csontközötti hézag felé tart s ennek hátulsó végén a csontközötti térben lehajlik a talpra, hogy ott az oldalsó talpi verőérrel közlekedjék. A hátulsó sípverőér a belső boka mögött a talpra jut, de már előbb két ágra oszlik: a belső és külső talpi verőérre; a belső az üregujjhoz és szomszédságához halad, az oldalsó rézsút oldalfelé tartva a talpi izmok alá jut és lábközép alatt ívalakulag befelé hajlik, hogy a lábháti verőér folytatásával közlekedve a talpi verőeres ívet alkossa. A vivőerek kisérik a verőereket; azonkivül vannak bőrvivőerek, melyek a lábháti vivőeres részét alkotják; ennek belső oldalától a nagy, külső oldalától a kis rózsavivőér indul el.

Láb

(franc. pied, ang. foot, ném. Fuss v. Schuh), a férfi lábának hosszáról vett hosszmérték. Rendesen 12 részre, de különösen a földmérők 10 részre osztva használták, hüvelyk (franc. pouce, ang. inche, ném. Zoll) elnevezéssel. Az orosz és az Egyesült-Államok L. az angollal egyezett, használatban jelenleg csak ezen utóbbi három államban van. A méter és a legfontosabb L. összefüggését a következő táblázat mutatja:

[ÁBRA]

Láb

(versláb), a verstanban a sornak egy-egy oly ízülete, mely még magában foglalja az emelkedés és esés elemét, de hasonló kisebb egységekre többé nem bontható. A L. tehát legalább két szótagból álló képlet (egyik szótagot esetleg pauza helyettesíti); de állhat 3-4 tagból is. A L. helyett félreértés elkerülése végett újabban inkább ütemet mondunk; legfölebb az a különbség a láb és az ütem közt, hogy az ütemet általában ritmikai egységnek tekintjük, mig a L.-at prozódiai egységnek.


Kezdőlap

˙