Lagthing

lagting, l. Ding.

La Guaira

l. Guaira.

Laguéronniére

(ejtsd: lageronier) Lajos István Arthur Dubreuil Hélion vécomte de, francia államférfi és publicista, szül. Limogesben 1816., megh. Párisban 1875 dec. 23. Már 1848 előtt működött mint hirlapiró s családi hagyományai a legitimista párt táborába vezették. A februári forradalom kitörésekor Lamartine, kihez barátság fűzte, kabinettitkárrá nevezte ki s az általa alapított Le Bien public c. lap vezetését bizta rá, mely félévi fennállás után megszünt. Ekkor L. a L'ére nouvelle szerkesztőségébe lépett, később a Presse, majd az államcsiny előtt a Pays főszerkesztője lett. 1851 végén egyszerre átpártolt Napoleon Lajos zászlajához, s nemsokára a törvényhozó testületnek, majd az államtanácsnak lett tagjává, a császárság visszaállítása után pedig a sajtóügyi osztály főnökévé. 1861-ben szenátorrá nevezték ki, 1862. átvette a La France címü újság vezetését, melyben a császári és klerikális érdekek összekötésére törekedett. 1868. brüsszeli követté nevezték ki és ő vezette Belgiummal a vasúti tárgyalásokat. 1870. a plebiscitum megvédelmezésére a szenátusban fényes beszédeket mondott. 1870 őszén konstantinápolyi ügyvivő lett, de a következő évben visszahivták. Utolsó műve a Le droit public et l'Europe moderne volt (Páris 1875, 2 köt.). - Bátyja, L. Alfréd gróf (született 1810., megh. 1884.), a bonapartisták heves ellensége, a következő műveket irta: Les hommes d'État de l'Angleterre au XIX. siécle (1854); L'homme de Sédan (1872); L'homme de Metz (Brüsszel 1873); A. Thiers (1876); L'État sans Dieu (1882).

Laguerre

(ejtsd: lagerr) György, francia politikus, szül. Párisban 1858 jun. 24. Miután jogi tanulmányait befejezte, 1879. Párisban telepedett le mint ügyvéd s legelőször mint az anarkisták és szocialisták védője vonta magára a figyelmet. Mint a Clémenceau szerkesztette La Justice munkatársa, a legszélsőbb radikális elveket vallotta. 1883. egy pótválasztás alkalmával mint a szélsőbal jelöltjét Vaucluseben képviselőnek választották. Miután 1885 és 1889. újolag megválasztatott, nagy tevékenységet fejtett ki Boulanger érdekében, kinek legbizalmasabb hivei közé tartozott. L. agitátori szereplése a Boulanger alapította nemzeti párt érdekében nem ritkán a legszélső végletekig ment, s kivált midőn az alkotmány reviziójáról volt szó, szenvedélyes kitörései nem ismertek határt. Midőn Boulanger csillaga elhalványult, L. is hátat fordított a nemzeti pártnak. De ezzel még nem érte be, hanem Mermeix közbejöttével a Figaro hasábjain Coulisses du Boulangisme címen botrányos leleplezéseket tett közzé az egykori pártvezér politikai ármányairól s egyéni fogyatkozásairól. Az újabb párisi botrányperekben is sűrün találkozunk L. nevével. Az 1893 szeptemberi választásokban megbukott.

Lagumdsi

(török) a. m. aknász. Mint ilyen egy török hadosztálynak szolgált elnevezéseül, amelynek igen fontos szerepe volt a török hadjáratokban.

Laguna

a nevük Olaszországban azoknak a tengerparti tavaknak, melyeket csak keskeny homoktorlatok választanak el a tengertől. A L. szó ezen értelemben földrajzi műkifejezéssé lett. L. Haff és Lido.

Laguna

La-, v. San Cristobal de la L., város Tenerifa spanyol sziget ÉK-i részében, püspöki székhely, (1887) 11 406 lak., egyetemmel; hatalmas nagy székesegyházzal, amelyet a flamand iskolából való festők képei díszítenek. Enyhe éghajlatánál fogva a santa-cruzi főtisztviselők nyaraló helye.

Lagurus

(növ., magyarul tollkalásznak is mondják), pelyvás fű, egy faja a mediterrán vidéken s Európa nyugati tájain nő. A L. oratus L. virágzata tojásdad, gyapjas. Kertbe ültetik s téli virágbokrétába kötik.

Lagus

Vilmos, finn filologus, orientalista és iró, szül. Abóban 1821 máj. 5. Tanulmányait Wallin orientalista és Runeberg költő vezetése alatt végezte; 1839. lépett be a helsingforsi egyetemre, melynek később (1878-84) rektora lett s ahol a görög és a keleti nyelveket tanította. 1850-54. beutazta D.-Oroszországot, a Krimet, Török-, Görög- és Olaszországot; majd nagyobb tanulmányutakat tett az egész kontinensen, honnan visszatérve hazájába, 1880. nemességet kapott, 1886. pedig államtanácsos lett. L. nagyon sokat irt; a klasszikus irodalom terén különösen Plutarchost tanulmányozta, de ezen iratainál sokkal fontosabbak a keleti nyelvekről irt munkái: Seid Locmani ex libro turcico Aghuzname excerpta (Bécs 1854); Arab nyelvtan (4 részben, svédül); Numi cufici in Finlandia reperti; Edrisii notitia terrarum Balthicarum. Történeti munkái közt nevezetes: XII. Károly D.-Oroszországban és Benderben a poltavai vereség után (Odessza 1853) orosz nyelven.

Lágy

hangzatra vonatkozó kifejezés a zenében, mely csak a hármas hangzatokkal szemben használtatik, s igy a kemény hármas hangzatoknak az ellentéte. L. hangnem, minden oly alaphangnem, mely valamely kemény skálával egyenközü előjegyzést igényel, s lágy zöngesorra támaszkodik, p. Á-moll, mely a C-durnak, É-moll, mely a G-durnak s igy tovább egyenközü hangneme.


Kezdőlap

˙