Lahitolle-löveg

a franciák által használt nehéz lövegek, melyeknek csöveit acélból öntik s ezekre izzó állapotban reájuk illő kovácsolt vashengereket tesznek. Kihüléskor a vashengerek összehúzódnak s szorosan az ágyucsőhöz szorulnak s ezzel a csőnek az elsüléskor keletkező lőporgázok robbantó hatásának való ellenálló képességét tetemesen növelik. A löveget Lahitolle francia tüzérről (szül. 1832., megh. 1879.) nevezték el.

Lahn

a Rajna jobboldali, 218 km. hosszu mellékfolyója. Arnsberg porosz kerületben, 15 km.-nyire Siegentől a Jagdbergen ered; festői szép völgyben folyik, elválasztja a Taunust a Westerwaldtól és Niederlahnsteinnál torkollik. Zsilipek segítségével Giessenig hajózható. 15 mellékvize közül a Dill, Ohm é Ems a legjelentékenyebbek. V. ö. Bossong F., Das Lahntal (Wiesbaden 1896).

Lähne

Frigyes, pedagogus, szül. Osterfeldben (Poroszország) 1822 márc. 18., megh. Sopronban 1881 dec. 9. Tanulmánait a weissenfelsi pedagogiumban végezte. 1845. meghivták Felső-Lövőre tanárnak. Már akkor felmerült benne az eszme, hogy Magyarországon egy az angol kollégiumoktól és német internátusoktól egyaránt távol álló, az ifjak egyéniségére állapított, benlakással egybekötött egységes középiskolát alapítson. De minthogy magyarul nem tudott, nevelői állást vállalt Debrecenben és 1846 őszétől kezdve egészen a szabadságharcig részint a Serényi-, részint a gróf Degenfeld-családnál működött. 1848 márc. Pestre jött, hol a serényen szervezkedő közoktatási minisztériumban azzal biztatták, hogy egy újonnan felállítandó magyar pedagogium vezetésére van kiszemelve. A hazafiakkal együtt ő is honvéd lett és mint tüzér szolgált Guyon tábornok hadosztályának egyik ütegében. Komáromban tifuszba esett, de súlyos betegen még sikerült magát Győrig vonszolnia, ahol halálos betegen értesült a magyar ügy válságáról. Világos után kibujdosott és eleinte Velencében, majd onnan az abszolutizmus kémei elől menekülvén, Svájcban nevelősködött. 1852 tavaszán meghivták Felső-Lövőre, ahol másfél évig működött. 1853. elfogadta a soproni (akkor evangelikus) reáliskola igazgatóságát, melyet L. erélyes vezetése négyosztályu rendszeres tanintézetté fejlesztett. Már ekkor megkezdette internátusát, melyet egyre tovább fejlesztett, s melynek tanítványai hét éven által a reáliskolát látogatták. De mikor növendékeinek száma egyre szaporodott és L. intézete számára a nyilvánossági jogot is megkapta, lemondott a reáliskolai igazgatóságról és egészen intézetének szentelte magát, mely eredetileg négyosztályu elemiiskolából és hatosztályu reálgimnáziumból állván, ma már nyolcosztályu gimnáziummá fejlődött és alapítójának halála után előbb özvegyének, Koch Máriának (megh. 1891 jun. 3.), majd fiainak vezetése alatt Sopron város és tanügyünk életében jelentékeny tényező. L. irodalmi tevékenysége leginkább polemikus természetü, módszeres feljegyzései és naplói kéziratban maradtak, de intézetének szervezetét maga irta le fennállása 25 éves évfordulója alkalmából (Sopron 1878).

Lahner

György, honvédtábornok, szül. Besztercebányán 1795 okt. 6., vértanuhalált halt Aradon 1849 okt. 6. 1816. lépett a 33. gyalogezredbe mint hadapród, 1844. lett őrnaggyá s ezredének 3. zászlóaljával Varsóban állomásozott. 1848-ban zászlóaljával a déli harctérre rendeltetett s csakhamar alezredesi rangot nyert. Okt. ezredessé és felszerelési főfelügyelővé neveztetett ki s ezen kényes, az akkori viszonyok közt oly nehezen teljesíthető kötelességekkel járó tisztét utolérhetetlen eredménnyel viselte s egyszer sem esett meg, hogy a honvédsereg zavaró hiányt szenvedett volna fegyverekben vagy ruházatban. 1849. tábornokká lépett elő s mindvégig élén állott a Nagyváradon felállított fegyvergyárnak. A világosi lefegyverzés után az aradi várba került s Haynau törvényszéke által kötél által való halálra itéltetett. Az itéletetéppen 54-ik születésnapján hajtották végre.

La Hogue

(ejtsd: lá og) a. m. Hague-fok, l. Hogue.

La Hougrie vaincue est aux pieds de Votre Majesté

(franc., ejtsd: la ongri venkü etópjé dö votr mazseszté) a. m. a legyőzött Magyarország felséged lába előtt fekszik. Igy jelentette volna Paskievics orosz tábornok Miklós cárnak a világosi fegyverletételt Szt. Pétervárra küldött sürgönyében. Legtöbb történetiró hitelesnek tartja e dolgot, noha az orosz forrásokban s az egykoru orosz hivatalos lapban nincs nyoma. V. ö. Tóth Béla, Szájrul szájra 93. lap.

Lahor

(Lahore, Lahaur), Pendsab brit-indiai kormányzóságnak és L. diviziónak (23 269 km2, 2 191 517 lak.) fővárosa, 11/2 km.-nyire a Ravi balpartjától, 254 m. magasban, vasutak mellett, Mucang és Icsra külvárosait is beleszámítva (1891) 176 854 lak., akik közt 102 280 mohammedánus, 62 077 hindu, 4697 keresztény stb. Ipara nem jelentékeny; elég szép ékszerek, arannyal és ezüsttel inkrusztált vas- és rézedények, továbbá kinkab nevü kelmék készítésére szorítkozik. Forgalma számos bazárjában jelentékeny. A modern L. a réginek csak egy részét foglalja el; utcái nagyobbára szűkek, magas házaktól szegélyezettek. Legkiválóbb épületei a mongol korszakból valók; ilyenek a Muti Maszdsid a Dsihangir építette mecset, az Aurangzeb mecsetje, Randsit Szingnek, a szikek hatalma megalapítójának mauzoleuma; az egykori palotája a nagymogulnak. Az újabb épületek közül a kiválóbbak: a pendsabi egyetem, az orientalista college, az orvosi iskola, a Mayo-kórház, a muzeum és a kormányzói palota, végül a külvárosokban az európaiak házai. A város környékén is számos az érdekes és fontos rom, amelyek L. egykori nagyságáról tesznek bizonyságot; ezek közül a kiválóbbnak Dsihangir pompás mauzoleuma, Anarkalli hatalmas síremléke, a Csar Bag. Randsit Szing régi palotája és Salimar hires kertjei.

L. alapítója a hősök korszakában Loh, Rama egyik fia volt. A VII. században a radsputok egyik törzsének vált fővárosává. 1009. a gaznavidák, 1186. pedig a goridák tették székhelyökké. 1225. Dsalal-ud-din-Mankbarni khovarezmi fejedelem, 1397. pedig Timur egyik vezére zsákmányolta ki. 1525. Babar szultán foglalta el és ez idő óta a nagymogul birodalmához tartozott és a XVII. és XVIII. sz.-ban Delhivel rivalizált. A nagymogul birodalmának feloszlása után azonban hanyatlásnak indult. 1846. a brit hadsereg szállotta meg.

Lahor-galamb

(Phaps indica Selley), a valódi galambok családjába tartozó madárfaj. Háta barnás, hasa vörhenyes, szárnyai fémfényüzöldek, csőre és lábai pirosak. Hossza 34, szárnyhossza 19, farkhossza 13 cm. Hazája India. Állatkertekben tartják.

Lahovari

1. Sándor, román államférfi, szül. Bukarestben 1841 aug. 16. Tanulmányait Párisban végezte, hol 1865. jogi doktorrá avatták s egyszersmind a francia és a római jogra kitűzött pályadíjat is megnyerte. Visszatérve Romániába, részt vett azon mozgalmakban, melyek Cuza herceg detronizálásával végződtek és hozzájárult Hohenzollern Károly későbbi román király megválasztatásához. Midőn 1867. képviselővé választották, Kantakuzén, Gladisteano és több képviselő élén az u. n. ifju pártot alakította s midőn ez kormányra került, L. az igazságügyi tárcát kapta (1870) a Manolakikostaki-kabinetben s ezt az utána következő Katargiu-minisztériumban is megtartotta. Ekkor reformálta a büntető törvénykönyvet és a bűnügyi eljárást s midőn Bratiano kormányra jutásakor tárcáját elvesztette, elkeseredett küzdelmet folytatott ezen liberális kabinettel a sajtóban, a képviselőházban s a szenátusban is, melynek 1884 óta tagja. Majd kijelentvén, hogy a Bratiano-kabinet alkotmányellenes, visszavonult a politikától egész addig, midőn (1888 végén) a Rosetti-minisztérium a földmivelési és kereskedelmi tárcát reá bizta. Ekkor hozta meg azt a törvényt, amely szerint a parasztok az állam javaiból bizonyos területeket megvehettek. A következő évben, midőn Mano lett miniszterelnök, L. a külügyi tárcát vállalta el s azt 1891-ig vezette. A Floresco-minisztérium rövid kormánya alatt visszavonult, de Laszkar Katargiu még ugyanazon év november havában ismét meghivta L.-t a külügyminisztérium vezetésére. L., ki a becsület-rend nagykeresztese, mérsékelt magatartást tanusított az erdélyi oláhok autonomságra irányzott törekvéseivel szemben. Igy 1893 dec. 12. a szenátusban Sturdza Demeter támadásaival szemben erélyesen elitélte a román liga törekvéseit és védte a kormány passzivitását és 1894 dec. 15. a kamarában mondotta a román kérdést inopportunusnak. 1895 okt. a kabinet többi tagjaival beadta lemondását. - Egyik öccse, 2. L. Jakab (szül. 1846.), tábornok a román hadseregben s az orosz-török háboruban Plevna mellett kitüntette magát; a Floresco-kabinetben hadügyminiszter lett (1891 márc.) és tárcáját Katargiu kormányra jutása után is (1891 nov.-ig) megtartotta. 1895 okt. 22. a király Sinaiban, egy magánkörben lefolyt jelenet (verekedés) miatt állásától felfüggesztette és rendelkezési állapotba helyezte.

Lahr

az ugyanily nevü járás székhelye Offenburg badeni kerületben, a Schutter völgyében, vasút mellett, (1890) 10 805 lak., pótkávé-, dohány-, bőr-, ecet-, kalap-, papirnemü-gyártással, pamut- és gyapjukelme-készítéssel; régi síremlékeket magában foglaló evangelikus templommal; egy nagy városi parkkal, amelyben régiségtár és az 1893. Donndorftól készített Bismarck-emlék áll, nagy árvaházzal. Egykoron L. több közelében fekvő faluval külön grófságot alkotott, amely 1629-ben Nassauhoz került. A lunevillei béke 1801. L.-t Badennek juttatta.


Kezdőlap

˙